2022.11.01-02.
2022.11.01.
Bernát:
Néha nap van egy kis gyerekmentes időnk, és beszélgetünk az
új hobbinkról, a gyerekekről, hogy az írásaink nagy részében Julis van a
középpontban, ezáltal gondolom az életünkben is ő. És ha a boldog pillanatokról
akorok írni, akkor meg Jancsiról írok valamit, ami persze kicsit kisarkított.
Bianka
Igen, ez arról jött fel (kezdem Ádámtól, Évától), hogy
megyek ugye hamarosan pszichológushoz. Ismerem Őt, már voltam Nála. Elképzelem,
ahogy ülünk, beszélgetünk, vázolom a tényeket, mesélek Juliskáról, és
Juliskáról, és Juliskáról és Juliskáról….. majd kedves hangon a pszichológus
hölgy megkérdezi, hogy és mi van Jancsival? És Jancsit meg elintézném annyival,
hogy Ő rendben van?
Szóval itt jöttem rá, hogy ha Juliskának ez a célja, hogy a figyelmünk
középpontjában álljon hát azt kell mondjam, vérprofi a csaj… Úgy kerül
észrevétlenül a figyelmünk középpontjába, hogy fel sem tűnik, hogy róla szól a
reggelünk, a napunk, az esti öltözés, az altatás, az összes étezés, de még a
szabadidőnk is, mert Róla beszélgetünk, és írni is Róla szoktunk többet. Itt
kérdeztem meg Bernátot, hogy azt azért megfigyelted, hogy az írásaink nagy
része is Juliskáról szól? Jó erre rádöbbenni, és erre kellenek ezek az
üresjáratok, amikor tudnak menni a gondolatok is.
Bernát
Ilyenkor egyeztetjük a történéseket, fejtegetjük az
eseményeket, és elmondjuk, mire jöttünk rá. Persze több infó is jön
csoportokból, ismerősöktől, rokonoktól, és ezeket olvasztjuk össze egy tégelybe
és próbáljuk formába önteni, azaz változtatjuk a viselkedésünket, a
jutalmazást, és próbálunk dolgokat máskép csinálni. Na szóval megyek enni :)
Bianka
A napokban írtunk arról, hogy muszáj stratégiát váltanunk,
mert ez nem mehet tovább így. Elértük a mélypontot. Hatalmas segítség volt most
az is, hogy kicsit fellégezhettünk, kaptunk egy kis szabadidőt, mert Eszti mama
már van annyira jóban a gyerekekkel, hogy el is tudja vinni őket minden
fennakadás nélkül, így volt egy kis csend, amikor tudtunk hatékonyan dolgozni,
pihenni, beszélni egymással. Ez, hogy nem voltunk a gyerekekkel egymás szájában
egész nap, valamint a stratégiaváltásunk nagyon jótékony hatással volt
mindannyiunkra. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy megszűntek Juliska bosszantó
körei, (amik nem csak azért bosszantóak, mert így éljük meg őket, hanem azért
is, mert nem tudjuk a mögöttes okokat, nem értjük, miért van az úgy)
Na ennyit írtunk tegnap.
Most HP megint úgy felbosszantott, hogy arra nincsenek szavak, de azért sem
írom le, mert egy percet sem akarok erre már áldozni.
Viszont volt pár felismerés és gondolatmenet, amik megérdemelnek pár sort.
Az egyik egy mai beszélgetés. Ott azt elemeztük a
barátnőmmel, hogy HP-nak nem lehet az sem könnyű, hogy összességében ugye élt
egy közegben, bizonyos rezgésben, bizonyos hangmagasságban, bizonyos
hangulatban, amiről már ugye korábban írtam, hogy mi kétszer töltöttünk pár
órát ebben és én kb zombiként mentem haza, mert annyira kikészített az a
folyamatos hangzavar, visítás, beszéd, zene, zaj, hogy ott egy fél percre nem
volt csend. És nekünk akkor könnyű volt, mert mi pár óra után visszamentünk a
szállásra, de a gyerekek ebben éltek, ebben nevelkedtek, ebben
szocializálódtak, ezt szokták meg, és bármennyire is kellemetlen volt ez
nekünk, nekik viszont ez az OTHHON. És ha Juliska egy kicsit is érezni akarja
az otthon hangulatát, mást sem kell tennie, mint felbosszantja Bernátot, vagy
engem, vagy akár mindkettőnket és már ott is van az a feszült, zajos hangulat.
Szóval a célt nem azzal szolgáljuk, ha beleülünk a hintába és hagyjuk, hogy az
orrunknál fogva rángasson minket, hanem ha szépen lassan hagyjuk lehiggadni és
megszeretni a csendet, a madárcsicsergést. Ez viszont nem két perc.
Türelem…. Türelem…. TÜRELEEEEEEEEEEEEMMMMMM!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
NYUGODT VAGYOK CSESSZE MEG!!!!!!!!!!
A másik pedig a játék-vonalon történt tisztogatás…
Három gondolatmenetem van.
Az első nem az én ötletem, de igen logikus magyarázata lehet a dolgoknak.
Juliska szembesült azzal, hogy a család, anya, apa, akiket eddig szeretett és
legközelebb gondolta őket magához, megszabadultak tőle. Kidobták, mint egy
szemetet. És ugye a játékokkal a gyerekek eljátszák mindazt, amit tapasztalnak,
ami foglalkoztatja őket, amiktől félnek. Így Juliska eljátszotta a játékokkal
azt, amit átélt: kidobta őket.
A második gondolatom, hogy az, hogy nálunk szerintem
szogorúbb és következetesebb rendszer van, mint régebben náluk volt, ez
akaratlanul is nyomást tesz rá, mert sokmindenre kell odafigyelni, több mindennek
kell megfelelni, sokmindent kell megtanulni és szabályokhoz tartania magát,
amik nem eget rengető dolgok, de még sem ugyanaz a szabadság, mint korábban
volt. És ezt a nyomást valahol ki kell engedni. Jancsin ugye nem teheti, mert
azt nem engedjük, volt pár próbálkozás, amikor Jancsin ütötte meg, vagy lökte
le a bicikliről, amirendszerint egy kis semmiség miatt volt, de mögötte nagyobb
indulat lehett, viszont a Jancsi vonal nem mehet, mert azért bünti van. Szóval
a játékok azok, amiken még ki tudja tölteni a mindenféle indulatát, megélheti
felettük a hatalmát, akár még ki is dobhatja őket, hiszen hatalma van felettük.
A harmadik vonal pedig az, hogy nem tudom, Juliska mennyire
ilyen, de én pl érzékeny vagyok látványokra, illatokra, amik egy-egy hangulatot
hoznak vissza. És el tudom képzelni, hogy a régi játékok, és azok, amiket itt
kapott nálunk, azt a hangulatot hozták elé mindig, amikor elkezdődött nálunk az
élete, illetve a régi játékok, cumisüveg még a régi hangulatot. És ha meg
lezárni akar, akkor nem biztos, hogy mindig jó volt a régi dolgokra emlékezni.
Na nem tudom, majd kiderül, majd az okos szakember mond rá
valamit.
Ami viszont egy új fordulat lett, hogy a sok-sok kidobott
játékbol egy baba, a nagy, amit az én anyukámtól kapott Juliska, az csak
visszakerült a repertoárba, mert a napokban voltunk fényképeztetnoűi őket és
Bernát beletette a nagy kellékes szatyorba a nagy babát is, hátha jól jön.
Juliska nagyon megörült neki, akkor hurcibálta is, és meg is volt lepődve, hogy
kerülhetett meg.
Mi ugye a sok kidobott játékot eltettük, fel a padlásra, de Juliska ugye úgy
tudja, hogy elvitte a kaukásautó. A nagy baba (Babuci) pedig úgy került meg,
hogy Bernát szerencsére aznap reggel, mikor a kukásautó elvitte a sok játékot
nagyon korán ment dolgozni és szerencsére pont észrevette, hogy a kukásautó
elszórta szegényt, így megmentette.
Na az öröm egy darabig nagy volt, mígnem hétfő este a Babuci ismét kukába
került, de megint kb olyan könnyedén, mint előzőleg történt. Bernát ki is vitte
a szobából, és mivel ez hétfő este volt és nálunk kedden reggel jön a
kukásautó, így pont mondtuk is, hogy már halljuk, hogy a szomszéd utcában van,
a kutyák már szaladnak ugatni,…. stb… a Babuci meg ott sír a kukába, biztos
nagyon fél és meg van ijedve, nem tudja, miért került oda… Na akkor Juliska
rohant, hogy akkor ő megmenti a Babucit… Míg Juliska papucsot keresett, Bernát
kiszaladt egy szál gatáyban, és a kapura akasztotta a Babucit, mintha mászni
akart volna vissza…. Juliska kiszaladt egy szál pizsiben, papucsban és leszedte
a kapuról a mászó babát… Azóta jó sokszor elmondtuk a Babucinak, hogy soha
többet nem teszünk vele ilyet, most már nem kell félnie, mert szeretjük és
nagyon vigyázunk rá, itt biztonságban van…
Én is elmondtam Juliskának egy csomószor már azóta is, hogy
fontos dolgokra, személyekre vigyázunk, semmit és senkit nem dobunk ki, Őrájuk
is vigyázunk, szeretjük őket, és természetesen nem dobjuk ki őket.
Remélem, ez segít kicsit…
A napunk egyébként ma is eléggé a két véglet volt, a délelőtt már-már súrolta a tökéletességet, Bernát időben indult dolgozni, mi kedvesen, jókedvűen ébredtünk, öltöztünk, Jancsi két napja már éjjel sem pisil be, így hatalmas volt az öröm, meg is volt érte a jutalom-nyalóka. Délelőtt még összeállítottuk közösen a töltöttkáposztát, mindenki szórta bele a dolgokat, keverte a husit, kóstolta a káposztát, majd ebéd, alvás, délutén beszéd, kávézás, vicceskedés, vacsi, egérfogás, mindenféle cucc kóstolgatása.... és aztán jött az este, Juliska önálló estjével, ami borította az egész napot. Ha arányaiban nézem és szám szerint nézem az eseményeket, akkor ez egy sikeres nap volt, de lelkizős énemmeg azt kérdi, MI A F*SZÉRT KELL ELCSESZNI EGY MAJDNEM TÖKÉLETES NAPOT?????????????????????
Relaaaax.....minden okééééé.... naaagy levegőőőő..... kifúúúúúj.....
Van két szép egészséges gyerekünk.....