2023.04.19
Bianka
Gyerek téren ma nem sok újdonság történt, reggel vittem be
egy rakat váltóruhát, mert tegnap délután Jancsi egy ismeretlen pólóban
fogadott, ugyanis az összes pólóját szanaszét pacsálta, leette, stb. A most
kapott, vadonatúj pólója elején konkrétan végig piros kajafolt… kérdezem tőle,
hogy ezt így hogy?? És az egyik konyhás néni mondja, hogy eleve úgy eszik, hogy
a füléig tiszta maszat, majd a kezével letörli a száját, majd az egészet a
ruhája elejébe. Nem tudom, melyiktől szedte ezt a baromságot, de nem örülök
neki. Nálunk itthon eddig soha nem csinált ilyet.
Aztán kitalálja, hogy szomjas, és megy a csaphoz… pacsál egy fél órát, ruhája a
karjáig vizes, majd még iszik a csapról – mert gondolom, nincs pohár… Szóval épp
csak négyszer öltöztették át, mire mentem érte. Mára egy csomó váltóruhát
vittem, de azért itthon megbeszéltük, hogy ezt a hülyeséget azért ne már… Meg
elvileg van szalvéta az asztalon…
Julist ellenben pont ma este megdicsértem, mert Ő viszont
nagyon ügyesen, nagyon szépen vigyáz a ruhájára. Ezt a ruha témát már egyébként
nem veszem annyira keményen. Tudomásul vettem, hogy gyerekek, és a ruhák meg
csak ruhák… Szóval ha foltos lesz, ha elszakad, hát így jártunk. De azért ha
egy mód van rá, nem kell azonnal mindent leamortizálni… Szóval megdicsértem,
hogy szépen vigyáz a ruháira, ami őt azonnal fel is hatalmazta arra, hogy az
ölembe jöjjön. Szóval míg Jancsi a vacsorája végét nyammogta, addig Julis
élvezte a dédelgetést.
Reggel az oviba befelé menet a gyerekek előre szaladtak, az
ovi előtt felnőttek beszélgettek, akik miatt Julis tette a fejét, úgy szaladt,
hogy a lábai szanaszét jártak, a feje is ingott jobbra balra…. és egyszer csak
akkorát tanyázott, hogy kifeküdt, mint egy béka… Hát nem vagyok gonosz, de
majdnem felnevettem, eléggé vicces látvány volt. Szegényem jól beverte a
térdét, meg a tenyerén is lett két horzsolás, egyből visszaszaladt hozzám, és
persze jó anya voltam, értőn megvigasztaltam és biztosítottam afelől, hogy bent
kérünk valami sebkezelő cuccot, hogy minél hamarabb meggyógyuljon.
Ma reggel az óvónéni azt mondta, hogy Julis igyekszik
megfelelni, de Jancsi meg baromira nem. Talán ez annak is köszönhető, hogy
Julis már volt ovis, Jancsi meg még nem. Élvezi mindkettő az ovis létet, de
Jancsi még nem tud beilleszkedni a rendszerbe. Talán az, hogy sok gyerek közt
van, kisebb figyelem esik rá, talán nagyobb szabadsága lehet, több hülyeséget
tud csinálni, jobban kijön, hogy mekkora kis troll. De szó szerint. Két gyerek
civakodik, odamegy és elvesz tőlük valamit, belefekszik a játékok kellős
közepébe, meg ilyenek. Mondanám, hogy igazi kis genyó… De majd megtanulja. Ezért
van az oviban.
Ma nagy volt a sürgés –forgás nálunk, két szakember is jött,
az egyik a gázkazánt tisztította ki, mert már nagyon nagyon nagyon időszerű
volt, a másik pedig az ablakokat segített betenni, mert azt Bernát egyedül
fizikailag sem tudta volna megcsinálni a méretek miatt, meg szakmailag is jobb
volt, hogy olyan szakember jött, aki ezeket kapásból vágja, nem neki kellett
ezeket a nulláról kiagyalnia.
Egy szó, mint száz, a látvány lenyűgöző, és döbbenet, hogy a lakásból kilépve
már fokokkal langyosabb a levegő, pedig még vannak hézagok és a hátsó ajtó még
bent sincs.
Ma egy nagyon jó hangulatú vacsoránk volt, az ebédből maradt
husit és köretet pusztítottuk el, a fejes salátával, amire egy kellemesen
ecetes-édeskés levet öntöttem. A gyerekek úgy falták, hogy szerintem ha más nem
lett volna, az is megtette volna :)
Jancsi ma is hozta a formáját, az óvónéni mesélte, hogy
délután leesett a csúszdáról, ami miatt kicsit kiültették, hogy megnyugodjon,
de aztán estére is megvolt a műsor. Azt tudjuk, hogy képes a saját lábában is
elesni, ami ma este is sikerült. Már csak a pizsibe öltözés volt hátra, az volt
a feladata, hogy keresse meg a pizsamáját és öltözzön át. Helyette ő ugrált, meg pörgött-forgott, hogy itt áll
csupaszon, „nimcs” pizsamája… Épp csak kettő is van az ágyában, de hagyjuk… és
akkor egyszercsak nagy puffanás… hogy pontosan hogy történt, nem tudom,
szerintem lecsúszott a keze az egyik ágyról és az egyik oldala hátsó részét úgy
beverte, hogy rendesen felsértette az ágy a bőrét… Persze, hogy sírni kezdett…
Én meg csak néztem, hogy kb ezerszer mondtuk el, hogy figyeljen oda… hát ez a
következménye. Sajnáltam is, meg nem is.
Talán ez most segít, hogy legközelebb kicsit jobban odafigyeljen.
Madarunk meg már csak három van, a libuskák, mert a gerle-gyereket
elengedtük ma délelőtt. Tegnap este már annyira nem akart a kalitkában maradni,
hogy megbeszéltük, ma reggel mehet a dolgára. Bernát már korábban kitette a
kalitkát az udvarra, talán így lehetősége volt a környezetet megismerni. Aztán
még evett, ivott, és kinyitottam a kalitka fedelét. A madár felröppent az
eperfára, és órákig csak az eperfa ágain ücsörgött, néha elszállt valamerre, de
aztán csak visszajött. Kétszer láttam egy felnőtt gerlét körülötte, kb egy
méterrel arrább szállt le mellé egy ágra. Én szentül meg vagyok győződve, hogy
segíteni jött hozzá. Úgy voltam vele, hogy ha este még itt lesz, megpróbálom
betessékelni a kalitkába, de mire kimentem, már nem láttam a fán. Nagyon bízom
benne, hogy talál menedéket és hosszú élete lesz! :)