2023.04.28.

 

Bianka

Mai reggelünk érdekesen alakult, mára Jancsi is feladta a harcot a takonnyal szemben. Amikor mondta, hogy „figyelj, agyuci, modhatok valabit?” akkor tudtam, hogy itt már nem sima kis orrfolyásról beszélünk… Betelefonáltam az oviba, hogy Jancsit is nékülözni kénytelenek és akkor naivan azt gondoltam, hogy lesz a napom legextrább része, hogy megint két gyerek fog boldgítani, miközben dolgoznék.

Reggelinél Julis állandóan mond valami hülyeséget, egyszerűen nem tud csendben maradni, és néha teljesen egyértelmű megállapításokat mond, pl: most nem esik az eső…. vagy pl. ez paradicsom…. Lehet, hogy ez neki szükséges, megerősítésként, vagy nem tudom, miért, de nekünk néha idegesítő, mikor csendre vágynánk, vagy beszélgetnénk.

Bernát ezért ma reggel random elkezdett egyértelmű dolgokat bedobálni, hátha Julist is idegesíti kicsit és megltja, hogy milyen a másik oldal. Elkezdte mondani, hogy most eszünk…. ez paprika….
de a gyerekeknek ez nemhogy idegesítő nem volt, hanem kifejezetten érdekesnek találták, Julis érdeklődően vigyorgott, Jancsi meg szinte mindent lereagált, hogy tényleg? / Úúúú, / Aaaa… - konkrétan mindenre lelkesedett. Az ötödiknél mondtam Bernátnak, úgy sem értik, nem fogják fel, hogy miért csinálod, add fel. De folytatta, a lépcső felé intve: „Ott egy lépcső…” Erre Jancsi, mintha egy izgalmas sztorit kezdett volna Bernát mesélni, izgatottan, nagy szemekkel felkiáltott: „Hol?”
Óóóóó… bammeg :D Mindketten nevetésbe törtünk ki, és Bernát feladta :D

Azt hiszem, ma jegyzetelhetek. Szabad játék van, visszajátszanak mindent, ami az oviban, vagy itthon történik. Julis épp most ecseteli Jancsinak, hogy nem megy vele egy kocsiban, mert lefertőzi :)
Ezt azért mondja, mert tegnap akart velünk jönni az oviba, csak elkísérni, és szabadkozott, hogy megvár a kocsiban, de mondtam neki, hogy nem jöhet, nem kell, hogy a kocsiban ott köhögjön, meg szórja a bacikat abban a kicsi légtérben. Ma ezt játsza vissza. :)

Julis:
Egy-kettő-három-négy,
Te kis nyuszi, hová mégy?
Nem megyek én messzire
Csak a falu végére.
Ott sem leszek sokáig,
csak egy 10 óráig leszek.

A rímeket még nem érti és igazából nem is olxan fontos neki a rím… minek az :D

És a másik:

Gyere, Jancsi, bújócsázzunk! (na, arra kíváncsi leszek, hogy ebben a kis házban ugyan hova tudnak elbújni.) Te is bújjál és én is bújok el! Jó, elbújtam! Te vagy a fogó, kapj el, ha mersz!

Bernát
Ma vakolást és falazást terveztem, mert most ez a legfontosabb!!! Számolgattam és rájöttem, hogy kevés a homokom és, hogyha most nem megyek el érte, akkor a hétvégén végül nem tudok majd dolgozni. Ezért Jancsival elmentünk a tüzépre, ahol a markolós bácsi pont keresett egy segédmarkolóst, aki a fülkéből segít neki. Majd nyugodtan haza jöttünk.
A házelőtt tolattam befelé a kocsival, amikor hirtelen a szembe szomszéd ordítva támad rám egy vas csővel…
Aztán volt ez-az és dél lett, Biankának menni kellett az ebédért az oviba.
Na jó… elmondom.
Hetvenöt éves vén f. (fickó) már töbször vitáztunk, hogy az utcán a vackos füvét letapossuk, meg kigödrösítjük az utcát és egyéb baromságok.

Bianka

Ez az ember már jó ideje nem százas. Én elég szépen tudok kommunikálni, de nekem sem ment. A gyerekek 7 hónapja vannak itt, de már jóval előtte is leálltam a kommunikációval, nem beszélünk már vele, mert egyszerűen nem megy be neki az infó, csak mondja a magáét.
Nálunk, itt a kis utcában minden ház előtt van egy kb méteres füves rész. Az utca olyan keskeny, hogy két autó nem fér el, szóval van, mikor rámegyünk valakinek a füvére. Alapvető, hogy egy kertbe nem hajtunk be, nem döngöljük a földbe más virágját, de az akkor is egy közterület, amit gondozunk és ha valaki rámegy, hát ráment. Korábban a ház aelőtt fordultunk meg, ami az öregnek nem tetszett, mert kitapossuk a füvét. (a kerék nem ment el a fűig, de ezen nem kezdtünk el vitatkozni.)
Már mindenért veszekedett velünk, hogy tönkretesszük az utat, meg minden.Már egy ideje les engem is, hogy mikor jövök az utcába, hogy belém tudjon kötni. Egyszer már engem is fenyegetett, hogy fejezzük be, hogy a füvére hajtunk, mert nem lesz jó vége. Én akkor csak annyit modtam neki, hogy engem ne fenyegessen… aztán békén hagytam, mert reménytelen eset.

Bernát

Ma amikor tolattam be, legalább tíz centi maradt el a fű és a kerék közt, de az örge kirontott rám egy méteres vasrúddal és hadonászott a kocsinál vele. Gyorsan kipattantam a kocsiból és némi dulakodás után bevágtam a bokrok közé. Mondtam neki, hogy adja ide a vasrudat, akkor felállhat, de akkor meg azt mondta, hogy akkor bemegy a késért és leszúr vele.
Akkor szoltam Jancsinak, hogy szaladjon anyáért és közben hívtam  a 112-t, ahol a diszpécser nagyon értermes volt, mondom neki zihálva, mert ugye dulakodtunk, meg ordítoztunk, és mondom, hogy vas csővel támadtak rám az utcában, persze mondtam a címem és, hogy késsel is fenyegetőzik, erre a diszpécser: állj állj állj, mondjam a nevemet! hát anyád te buzi!!! mindegy, mondom nevem, címem újra, erre mondjak már irányító számot is, mert úgy könnyebb!!! hát anyád!

Bianka

Hallottam, mikor hazaértek, nyílt a kapu, stb, Jancsi rongyolt befelé, szokás szerint semmi köszönés, csak magas C-n elkezdett valamit üvölteni. Én meg épp a NAV-val beszéltem a bevallásokkal kapcsolatban, jó mérges lettem, hogy mit szövegel bele már megint. De aztán még egyszer jött, és mondja, hogy apa, meg buta bácsi, amiből tudtam, hogy valami nem oké, ha Bernát és a szembeszomszéd összekeveredik. A buta bácsit már tudták, mert nekik is mondtam, hogy ezzel a bácsival nem kell beszélni, barátkozni vele, csak köszönünk neki és kész. És kérdezték, hogy miért? Mondtam neki, hogy ez a bácsi csúnyán beszélt apával is, meg velem is, butaságokat mondott, ezért nem is foglalkozunk vele.
Kiérve furcsa látvány fogadott, az öreg bent fekszik a bokor alatt, Bernát áll felette, fog egy vascsövet… elsőre azt gondoltam, rosszul lett az öreg, de aztán felvilágosítottak. Átvettem a telefont és én kis naiv, próbáltam meggyőzni az öreget, hogy a vélt problémái már nincsenek, senki nem hajt a füvére, már hónapok óta körbeautózom inkább a tömböt, mintsem okot adjak a vitára, de még ha rámennénk a füvére, ez akkor is egy közterület, megtehetjük. De semmi, az infó nem ment be. Aztán az én agyamat is elöntötte a fos, mikor összegződött a fejemben, hogy mindezt Jancsi végignézte!!!! Na akkor azért kijött belőlem az anyatigris, hogy ezt hogy meri??? Hoy mer kezet emelni valakire a gyereke előtt?
Közben kiértek a rendőrök.

Bernát

No kb 10 perc alat jött egy rendőrautó, ami 5 házzal arréb megállt, aztán integettünk, hogy emitt van a buli…
Hívtak még egy rendőrautót, mert a telefonjuk lemerült, meg kellett pár dolog...

Na kb egy óra alatt 4 rendőr próbálta a papát megyőzni, hogy ezt így nem lehet. Az hogy az utcána fűre rá mennek ez nem bűn, de a vascső fegyver is lehet, és egy konfliktust nem azzal kell elintézni, és egyéb, de nem értette. Mondja a rendőr, hogy ismerje el, hogy bűnös és akkor csak 30 ezer, ha nem fogadja el, akkor 50, és beviszik pihenni, de az mindenkinek kellemetlen lenne, így próbálták meg győzni, hogy jobb neki az első menet! Végül belement, kapott egy csekket. Oké indulnak a rendőrök, erre a vén f.: akkor legközelebb leütöm a vas csővel és nincs több gondom. Erre a rendőr: ezt nem szabad ez csúnya dolog.

Bianka

Nagyon durva volt, hogy én azt gondoltam, hogy csak engem nem vesz komolyan, biztos gondolja, hogy hülye nő vagyok, mit ugatok… de azt hittem, hogy ha egy rendőre mondja neki a tuti, annak csak tán elhiszi, de nem… Döbbenet volt, hogy miket beszélt össze-vissza. Egyszerűen azt sem értette, hogy miért gond, hogy vascsővel támad valakire. Csak azt hajtogatta, hogy nem ötütte meg, és kérdezte, hogy akkor mi? Mi mindent megtehetünk? Fenyegethetjük? Meg rátámadhatunk?
Kérdezték a rendőrök, hogy miért támadnánk rá? És mondta, hogy rendszeresen megtámadjuk autóval. Hogyan? – kérdezték a rendőrök. Mondta, hogy amikor indul biciklive, mi akkor állunk ki a kocsival és fel akarjuk lökni. Na erre már a rendőrök is fogták a fejüket…
És csak azt hajtogatta, hogy ez az Ő oldala – mármint az utcán az az ő része… a rendőr már mondta neki, hogy már mind a négyen elmondták, szóval mondja utána, ismételje, amit mond: közterület. Nem az övé, közterület. Rámehetünk.
Mindeközben a kocsival elálltuk az utcát, a gyerekek a futó mögött leskelődtek, Jancsi az elején is végignézte, halgatta, ahogy a szomszéd azt mondja, hogy mindjárt hozza a kést.
Az egész alatt a gyerekek kint voltak a kapuban, nem engedtük kijebb őket, de beszélgettem közben velük. Kérdezték, hogy mi történik? Mondtam, hogy a bácsit megbüntetik. Ilyenekről szoktunk beszélni, mikor látunk egy rendőr autót, szóval nem vlt ismeretlen a téma. Kérdezték, hogy hogy büntetik meg? Mondtam, hogy ha kicsit is okos, akkor csak a csokipénzét veszik el, ha nem okos, akkor beviszik a rendőrbácsik.

Mikor a hangulat kezdett megnyugodni, a gyerekek a rendőrök után kezdtek érdeklődni, akik közül ketten épp még papíroztak, ketten meg a szilvafáink alatt hűsöltek. Mondtam a gyerekeknek, hogy na ilyen közelről még nem is biztos, hogy láttatok rendőrbácsit, meg rendőrautót! Erre a két rendőrbácsi odanézett és odahívták a gyerekeket, beülhettek a rendőrautóba is :)

Bernátra eszméletlenül büszke vagyok!!
Tudom, hogy mennyire csesztette ez az öreg, kerülte is, hogy nehogy konfliktus legyen. És én is úgy voltam vele, hogy be ne szóljon neki valamit, mert odacsap, abból még baj is lehet.
És annyira, de annyira büszke vagyok rá, hogy ennyire józanul, ilyen higgatdtan, összeszedetten levezényelte ezt az egészet, kézbentartotta - szó szerint is – a dolgokat, és nem tett és nem modott semmi olyat, amit nem szabadott volna.

Én kicsit tartok még a következményektől. Délután még egy csomószor hallottam, hogy kiabálja az öreg, hogy rohadt szemetek! Mikor elmentem, Bernát még sokszor hallotta, hogy késsel fenyegetőzik.
Hamarosan kamerákat szerelünk majd fel, és én a biztonság kedvéért körbefotóztam, meg kameráztam a kocsikat, ha esetleg valami bajuk lenne. Remélem, nem lesz annyira hülye az öreg, hogy valamiben, vagy valakiben kárt tesz.

A gyerekekben reménykedem, hogy a rendőrbácsis, rendőrautós élmény jobban viszi az emlékeket, mint a dulakodás. Vacsorakor átbeszéltük a dolgokat, válaszoltam a kérdéseikre, amik érdekelték öket. Julis kérdezte, hogy a buta bácsi ki akarta hozni a kését? Jancsi válaszolt, hogy igen. Kérdeztem, hogy Te hallottad, hogy ezt mondja? – Igen… Baszki - gondoltam. Hülye vén f*sz… el nem tudja kézelni, milyen traumát tehet egy ilyennel egy gyerekbe.
Juliska kérdezte tovább, hogy akkor ha kihozza a kést és bántja, aput és meghal? akkor nem lesz tovább? – Mondtam nekik, hogy az nagy butaság lenne, és jó, hogy ilyet nem csinált a bácsi, meg, hogy apu azért nagyon ügyes, szóval még ha bántani is akarta volna, megvédte vlna magát. – Neg Te is kimentél? – Igen, én is kimentem, hogy ha kell megvédem én is aput. – Hogy? – Úgy, hogy nagyon mérges leszek és puszta kézzel miszlikre szedem, aki bántani akarja aput. – Kit ?- Bárkit…. 

Bernát

Rendes voltam, nem vertem meg a papát, pedig sokáig gondolkoztam, hogy pár pofon elfért volna!
Még a rendőrök is mondták, hogy örüljön, hogy nem vertem meg.
Van ennek a vén f.-nak egy fia valahol, majd ha erre jár mondom már neki, hogy figyeljen oda a papára, mert vannak bajok!
Na már csak ezt a zenélős b. cigányt kéne rendezni, hogy csönd legyen és akkor végre nyugtom lenne!
Azt persze mondanom se kell, hogy ma itthon már egy percet se dolgoztam.
Elmentem egy jakuzzi indítására, de kb ennyi.

Bianka

Hát ja… nem vagyunk hozzászokva efféle izgalmakhoz. Mikor elmentem a gyerekek ebédjéért, akkor be is ugrottam a bűnös helyre, és vette pár sütit…

És akkor a tegnapi napunkról meg nem is esett szó, pedig ott is voltak érdekességek :)

Julissal bankban voltunk, vettük fel pénzt is, meg intézkedtünk, már megint odáig voltak a dumájáért. :D Majd hazafelé beugrottunk egy kisebb nagybevásárlásra, mert estére vendéget vártunk.

Aztán voltam pszichológusnál, akivel még nem eveztünk nagyon mélyre, egyelőre a feltérképezés zajlik, de azt már nagy örömmel megállapítottam, hogy eddig nagyon jól egy hullámhosszon vagyunk, mindenben egyetértünk, és nagyon sokszor dicsért meg, azért, ahogy a dolgokat intézzük.
Fura, de amikor benne vagyok a körforgásban, akkor minden csak úgy úszik, minden olyan természetes, megszokott. Egyszerűen nem állunk meg soha összegezni, nem állunk meg, hogy kicsit tényszerűen lássuk a dolgokat, pedig sokszor ez is segít. Mert van sok minden, amit lehet magyarázni így is, meg úgy is, de legtöbbször azért a helyzet egyértelmű és sokmindenre lehet szimpla igennel és nemmel válaszolni. És jó érzés összegezni pl azt, hogy ugye időnként kiakadok, bőgök és annyira fantasztikus, hogy Bernát olyankor csak szimplán átölel és csak úgy van. A legtöbb férfi nem ilyen. És nagyon boldog vagyk, hogy Bernát nagyon jól érzi az ilyen helyzeteket.
És egy csomó ilyen van, amit mond a pszichológus, és modok rá valamit, hogy nálunk az hogy megy, és megdicsér engem/minket, hogy az úgy nagyon jó.
Egyébként megnyugtatott, hogy a fennálló helyzetek a gyerekekkel náluk is kb így megvannak, és, hogy ne aggódjak, az, amiben most vagyunk, csak egy akut probléma, idővel megszűnik majd, nem marad örökre így :) Jövő héten már mélyebbre evezünk, kíváncsi leszek :)

És akkor ahogy hazaértem, estem neki a sertés szűzpecsenyék tisztításának, mert steak-et terveztünk, ugyanis jött haza apukám Németországból. Nálunk töltötte a délutánt / estét, aminek igazán örültünk mindannyian! Jót ettünk, jót beszélgettünk, sztoriztunk, nagyon jó volt együtt lenni :)

Szívből remélem, hogy a hétvégénk nyugodtabb lesz :)