2023.06.25.
Bianka
A mai napon megállapítottam, hogy az a legfárasztóbb a
gyerekezésben számomra, hogy állandóan ott vannak, állandóan jönnek, állandóan
mondják mindig készenlétben kell állni, mindig mondja, mindig kérdez, soha
nincs csend és nyugalom, csak amikor alszanak…
Hogy jutottunk el egy sírva kiabálós reggeltől egy
kooperációs feladatos délutánigés hogyan fektessük le a gyerekeket pontban
20:00-kor? Mondom…
Reggel 7-kor Julis ébresztett egy olyan éjszaka után, amit
ismét a takony uralt számomra. Egy szenvedős éjszaka után szenvedősen keltem,
Bernát már kint tett-vett, Julis meg mocorgott, sutyorgott. Jancsi még aludt,
nekem is jól esett volna pihenni még vasárnap reggel, ezért megkértem Julist,
hogy vagy feküdjön vissza és pihenjen, vagy csendben öltözzön fel és menjen ki
apához játszani. Nem… Ő még sutyorgott tovább, meg dübörgött… Szóltam még
egyszer, hogy vagy csendben pihensz, vagy öltözöl és húzol kifelé… Nem… Ő
tovább énekelgetett, meg táncikált, ült az ágyon és egyik irányra sem láttam
törekvéseket. Akkor már Jancsi is felkelt, így én hozzávágtam Julishoz egy
ásványvizes flakont, majd leordítottam, hogy takarodjon kifelé. Hogy kurvára
elegem van ebből, hogy neki senki nem számít, hogy ő mindenkinél okosabb, és
neki soha semmi szabályt nem kell betartania. Betegen, taknyosan, kimerülten
ébredtem, rohadt jól esett volna még pihenni, de nem, ez a kis picsa nem hagy…
A monológom végére Bernát is beért, és jó idő lévén, úgy, ahogy voltak, kivitte
őket az udvarra… Én pedig rekedten, taknyosan kivánszorogtam, kezdődhetett a
nap… Kávé helyett tea, ruha hajtogatás helyett fekvés és lázmérés volt a
program.
A gyerekek ma különösen idegesítőek voltak. Jancsi megtanult
fütyülni… Megtanult = próbálkozik füttyögni, és néha eltalálja azt a szöget és
levegőmennyiséget, hogy az tényleg egy fütty hang lesz. És ezt próbálgatja
naphosszat és kb ötpercenként megkérdez valakit, hogy ez „fütyölés”
volt?Illetve Julist, hogy Te tudsz fütyölni? Egy idő után kurva idegesítő,
főleg, hogy bármit csinál, ha nem beszél füttyög. Azt viszont nagyon díjazom
benne, hogy ez érdekelte, és addig addig próbálgatta, hogy csak sikerült neki.
Kísérletezett vele, nem adta fel, módosítgatta a technikát, próbálgatta, és
addig addig csinálta, hogy sikerült. De ettől még idegesítő. Szóval kimentem
délelőtt és mondtam neki, hogy nagyon örülök, hogy megtanult fütyülni, de ezt a
füttyögést legyen szíves abbahagyni, legalább néha… legalább egy kicsit…
A másik a nyávogás. Van, amikor nagyon szépen el tudnak
játszani és bármiből tudnak pisztolyt, meg mindent csinálni, de van, amikor
hiába a sok játék, egyszerűen nem tudna vele mit kezdeni.Jancsi még könnyebben
feltalálja magát, de Julis nehezen indul el és szívesebben cseszegteti Jancsit,
vagy próbálja elvenni Jancsi ötletét, játékait, aminek persze, hogy nyávogás a
vége, mert Jancsi nem adja, Julis meg akarja… nem is folytatom… De a tegnapi
nap után már eleve ki voltunk hegyezve a nyávogásra. Így hol Bernát, hol én
mentünk ma is ki, hogy legyen már elég…
Mikor már nem tudom, hanyadjára mentem ki és már éreztem,
hogy ez nem lesz jó irány, kivettem a szárítógépbőlegy rakat ruhát, amiket
pénteken turiztam a gyerekeknek.Rövidnadrágok, ujjatlan felsők, nyári ruhák
voltak benne.Beletettem a ruhás kosárba, gondosan elrendezve, hogy pont a
virágok, pont a díszes részek látszódjanak ki és kimentem. Odahívtam őket,
feltettem az egyik kuka tetejére a kosarat, és kiemeltem egy pár ruhát. És
elmondtam nekik, hogy ezek a ruhák a Tieitek. Még nem láttátok őket, mert
ezeket pénteken választottam Nektek. Amennyiben a nap folyamán összeszeditek
magatokat és nem kell veszekednünk Veletek, hogy ne nyávogjatok már, akkor
lehet egyet-egyet választani. De csak
akkor, ha mindetten jól viselkedtek. Nem lehet olyat, hogy az egyik csérogtatja
a másikat.. mindketten tennetek kell az új ruhákért. Fontos, hogy mindketten
jók legyetek. Vagy mindketten kaptok ruhát, vagy egyikőtök sem. Figyeljete oda
egymásra.
Pár alkalommal kellett figyelmeztetni őket, hogy látom, nem
akarunk ruhát…. de alapvetően a délután észrevehetően nyugisabb lett.
A vacsora előtt fürdeni mentünk, a lábukat konkrétan körömkefével
végig kellett sikálnom, mert döbbenetesen koszosak voltak. Még este 8 előtt
sikerült végezni mindennel, aminek nagyn örültem, mert úgy számoltam, hogy 2
magyar népmese pont jó lesz időben is… Helyett… a mesét az első másfél percben
lerendeztük, mert elindult a mese, és szólnom kellett, hogy nézzék, majd ismét
elkezdtek egymással incselegni, és akkor lekapcsoltam a mesét, hogy akkor
köszönjük szépen, de a mese érdeklődés hiányában elmarad.
Így kb 8-kor ágyban voltak, amit én – főleg a mai nap után – egyáltalán nem
bánok.
Egyik reggel elég filozofikus hangulatban voltam és míg a
többiek aludtak én a wc-n ülve azon gondolkodtam, hogy milyen jó ez a csönd.
És, hogy nemsoká ébred ez a két troll, és oda a csend, talán még a jó hangulat
is. És belém nyilallt a tipikus válasz: de hát ezt akartad… És akkor jött a
kérdés: ezt akartam? Így akartam? Erre gondoltam?
Volt egy kolléganőm még huszonéves koromban egy kereskedelmi üzletben. Mikor
egy műszakban voltunk, kibeszéltünk mindent és mindenkit, többek közt a
szerelmi életünket is. Ismerte a barátomat, és tudta, mennyire odavagyok érte,
de aztán meg volt, mikor panaszkodtam rá.. és akkor a kolléganőm kérdezte:
Kellett ez neked? Majd összenéztünk, és egyszerre bólintottunk: Kellett…
Ugyanez jutott eszembe: Kellett ez nekem? És igen, kellett. Nagyon sok, brutál
idegesítő néha ez a két gyerek, de már nem tudnám azt mondani, hogy teljes
tudna lenni az életem nélkülük. És olyan fura, hogy napi szinte annyit szívunk,
annyiszor mérgelnek fel, annyiszor akarnám felrúgni, kettétörni, miszlikre
szedni, megtépni mindkettőt, hogy azt megmondani lehetetlen… És mégis azt
mondom, igen, kellett nekem. Hogy mi éri meg ebben? Korábban kérdeztem anyákat.
Mert olyan hihetetlen volt számomra, hogy komolyan ennyi szívás azért, hogy
néha rád mosolyog? Enyi idegesség, düh, értetlenség, vita, veszekedés cserébe azért,
hogy valaki azt mondja, anya? Fura, de
kb igen. Mert ezel a két kölökkel letünk család. Miattuk lettünk férj és
feleségből anya és apa. Ezáltal változott át teljesen a jövőképünk. És igen van
szívás is vele, remélem, hogy ez még az elejéhez tartozik és „lesz ez még így
se” :)