2023.08.25-26.
Péntek – szombat
Bianka
Jó, hogy blogot írunk, mert olyan gyorsan történik minden,
hogy azt sem tudom már, mi volt tegnap.
Pénteken Bernát elvitte a gyerekeket oviba, mire hazaért, én
rendezgettem a konyhát. Egyszercsak csörög Karika mama, én meg gondoltam, hogy
közben majd beszélgetünk, míg én rendezgetem a konyhát… Erre kérdi: nem jössz?
És akkor beugrott, hogy mi azt beszéltük mára, hogy meglátogatjuk a nagymamámat
az otthonban. Hát… na … mintha egy gyomrost kaptam volna, úgy ért ez a
felismerés, szóval kaptam magam és az öreg kutyámat, és kocsiba vágtam magam.
Irány egy órás kocsiút.
A napunk nagy része ezzel ment el, de időben érkeztem, még
kicsit pihenni is tudtunk, aztán Bernát a gyerekekért ment.
Bernát
Én csak pihengéltem, úgymond szabadságon vagyok, ami nagyon
nehéz, mert az agyam az járt, mi a következő munka, kivel és mit kell egyeztetnem.
Végül kimentem az udvarra, mert még tűrhető volt az idő, nyírtam füvet, ami egy
kicsit megnőtt a nyaralás és a sok eső miatt. Rengeteg tennivaló van a ház körül,
és ezeknek jó része határidős, de ebben a melegben nem vagyok hajlandó
dolgozni.
Már nem is tudom, hogy mit írtam, de összevesztem az egyik óvónővel, persze a
vezetővel. Julis cuccait valaki minden nap elpakolja a jeléről, pár hete ezért
nem vittük haza a pisis holmikat, mert máshova akasztották. Erre délután megint
el van rakva a cucc, megálltam, nagyon csúnyán nézve a másik óvó nénijére, aki
épp telefonált, de látta rajtam, hogy nagy a baj és így gyorsan letette. Kérdem
tőle, hogy ért van már megint elpakolva a lány holmija??? Erre ő, hogy van egy
autista kisfiú, aki már négy éve jár ide, és az ő jele a csillag, és bár a
kiscsoportosok padján ül, mert az az ő helye és nem variálnak, de már középsős
lett, és elfoglalta a lány jelét.
Most megkérdezném, hogy akkor mért nem veszik ki a rendszerből a csillagot (a
jelet) és akkor nincs fennakadás. (bocs nekem nincs diplomám, csak agyam!)
Szóval ők megbeszélték Julis felelős képviselőjével (Julissal) hogy válasszon
egy másik jelet. Én meg megkérdeztem, hogy esetleg nekünk nem akart valaki
szólni???? És itt jegyezném meg, hogy a másik kolléganője azt mondta, hogy nem
volt jelváltás kb. egy napja!!! Akor most mégis van?!
És egyébként akkor legközelebbi szülői értekezletre küldöm Julist, mert ő a
döntéshozó!
Már régóta tapasztalom, hogy az óvónők hozzá hülyülnek a gyerekekhez, és mint a
kismamák, akik csak a gyerekeikkel élnek és nem mennek ki a nagyvilágba, betompulnak
abba a magas értelmi szintű gagyogásba.
Hazafelé tankoltam, mert tudtam, hogy másnap menni kell
lovagolni, és sejtettem, hogy az asszony késésben lesz, és nem lesz ideje
tankolni. (Bár nem én fogyasztottam ki)
Haza érve a gyerekek az udvaron játszottak, én meg nekiálltam füvet nyírni.
Annyira jól haladtam hogy átmentem anyám kertjébe is lenyírni, a gyerekek meg
átjöttek játszani.
Vacsira értünk haza, egy gyors kaja, aztán fürdés és irány az ágy.
Bianka
A tegnapi nap kicsit olyan felemás volt nekem, a gyerekek
nagyon idegesítettek, de emlékeim szerint nem nagyon volt összezörrenés, sőt,
inkább Bernát volt, aki ingerültebb volt és én redeztem a gyerekeket. Elég
későn értek haza a másik kertből, addigra egy maradékmentős gyors vacsit
csináltam, toastkenyereket kentem meg vajkrémmel, bele sajt, sonka, és
négyesével kisütöttem őket egy serpenyőben. Szeretem az ilyen vacsikat, amikor
megmenekeülnek a 2-3 szeletnyi sonkák, meg a fél zacskó kenyerek.
A fürdés és az esti mese és lefekvés is elég instant ment,
szinte az egészet végigszövegeltem, nem sok lehetséges tévutat hagyva a
kölköknek. Ennek az az előnye, hogy pillanatnyilag hatékony, gyors, viszonylag
kicsi az elkanyarodás, ami utána vitára ad okot. Olyan gyors tempót diktálok, ha
kell, ismétlek feladatokat, hogy nem nagyon van lehetőség arra, hogy ne azt
csinálják, amit kell.
„jó, Jancsi keresi a papucsát, jön a fürdőszobába, tempó, tempó, haladjunk,
vetkőzöl le, szenyest a kosárba, mehetsz a tus alá, tartod a kezed,
összedörzsölöd, kijebb lépsz a víz alól, Julis mehet befelé, Jancsi mossa
magát, nyakad, hónaljad, karod mosod meg, szuper, nagyon ügyes vagy, kukacod,
kukactorna, feneked, oké, szuper, lábadat mosod meg, itt a kefe, dörzsölöd meg
a lábujjaidat, mert tiszta retek, nagyon jó, ügyes vagy, öblíted le magad, -
közben készítem a fogkefét – Julis mossa meg magát, nyakad, hónaljad – Jóóó,
tudom, nem kell mondani – Oké, bocs már – itt a kefe, lábujjaidat is –
Jancsinak adom a kefét – nem eszed le a fogkrémet, dörzsölöd a fogad, látni
szeretném a habot, nagyon szuper, így nagyon jó lesz! Ne a fejedet mozgasd,
hanem a kezed, hátul is mossad, nagyon jó, Julis öblíti le magát, adom a
fogkefét, nem eszed le a fogkrémet, mondom nem eszed le a fogkrémet, MONDOM NEM
ESZED LE A FOGKRÉMET, dörzsölöd a fogad, szeretném a habot látni…” – és ahogy
olvasod, kb abban a tempóban pörög minden.
Ez segít kikerülni a konfliktusokat, viszont nem sok lehetőséget hagy nekik a
saját döntéseikre.
Bernát
Volt, hogy én beengedtem őket a zuhanyba azzal a szándékkal,
hogy nem szólok semmit, ha baromkodnak, nem gond, mert van idő. De egyre
nagyobb baromságot csinálnak… az hagyján, hogy kifröcskölik a vizet, de esnek
kelnek, megütik magukat, és már csak egy lépés, hogy a csapot nyitogassák és leforrázák
magukat.
Bianka
A pörgés mellett egyébként ilyenkor jó a hangulat, utána
kiszállnak, megtörlöm őket, futás befelé, átöltöznek, mese és mivel nekem is jó
marad a hangulatom, mert nincs ami elrontsa, így azt mondom, inkább diktálom a
feladatot, inkább végigdumálom az egészet, inkább ne legyen itt ilyenkor szabad
döntési lehetősége, de béke van, időben végzünk, és ez fontosabb.
Szombat
A mai napunk gyorsan indult, azt gondoltam, ha 7-kor kelünk,
jók leszünk, de kicsit kapkodósra sikerült a reggel. Bernát szinte kettőt nem
szólt, csak a kezünk alá dolgozott.
Ő a nagyszülőkhöz készült fát darabolni, én meg a két
gyerekkel Julis fejlesztéses foglalkozására. A reggel is olyan diktálós volt,
úgy voltam vele, hogy amíg nem ülünk az autóban és nem haladunk a cél felé,
addig ne nagyon húzzuk az időt ilyenekkel, hogy anya, mondhatok valamit? –
Persze mondjad – Az Eszti mamánál ettünk fagyit, én epreset, Jancsi csokisat.
Tudom, hogy az ilyen információk rendkívül fontosak, de nem ilyenkor, mikor
haladni kell.
A lovas foglalkozs ma is szuper volt, ez volt a második
alkalom, és Julis az álló lovon már meg merte azt csinálni, hogy feltérdelt a
ló hátán és az egyik lábát hátra nyújtotta. Jancsi meg a két terápiás kutyát
szórakoztatta, igazi jó partnereket talált bennük, ugyanis Jancsi focis
rúgásokkal adta nekik a passzokat. azok meg felváltva hozták neki vissza a
labdákat :)
Hazafelé menet beugrottunk egy boltba, meg egy pékségbe.
Sokszor szálltunk ki és be a kocsiból. Akkor délelőtt még nem volt annyira
meleg és egyszer Julist büntiből vissza is tessékeltem a kocsiba, míg a
pékségben vettem kenyeret, ugyanis bár minden alkalommal megbeszéljük, mik a
szabályok a kocsi körül, Julis kiszállt a kocsiból, majd a kocsi mögött
megirányozta a túloldalt.
Nekem gondom ezzel nem sok volt, csak
1. Nem arra megyünk, hanem ebbe a pékségbe itt mellettünk
2. Nem modtam, hogy mehetsz
3. ÚTTEST B*ZD MEG!!!! JÖN AZ AUTÓ, ELÜT!!!!
Idejében ordítottam rá, hogy mit csinálsz???? Mire megállt rám nézett és a maga
lassúságával válaszolt: seeeemmmmit.
Na akkor takarodsz vissza a kocsiba, megmondtam, hogy velem csak az jön vásárolni,
aki a szabályokat betartja. Mi a szabály a kocsinál? – Hogy itt maradok az ajtó
mellett – Igen, pontosan! Akkor ezen gondolkozzál addig, míg mi Jancsival vásárolunk.
Ezekkel kapcsolatban nálam zéró tolerancia van. Bármilyen kegyetlenül is
hangzik, mindig abból indulok ki, hogy ha jön egy autó nagy sebességgel, és valamelyik kilép, ott is zéró tolerancia
lesz. Szóval inkább én büntessem meg, mint a mentő vigye el.
Visszafelé játszótereztünk egyet és ott igazán jól kijött a
színészet. Egy ideje már mondom, hogy mindkettő Oscar-díjas színész, de nagyon
jól tolják. A sírás imitálás és a sírás kezdete előtti szipogás, meg
szájlegörbítés olyan zseniálisan megy, hogy szerintem a családból is simán bekajálnák
páran. De saaaajnos anyában egy komplett Sherlock és Watson veszett el, szóval
én már nem veszem be ezeket. Meg a másik, hogy mostanában elkezdtem a dolgokat
szélesebb időintervallumban vizsgálni. Nem csak azt a szituációt nézem, ami épp
zajlik, hanem figyelembe veszem az az előtti pár percet, pillanatot és hagyok
időt a történésem utáni dolgokra is.
Pl ma vittem kaját, rágcsit a játszóra, de annyi mindent vittem a kocsitól,
hogy a víz már nem gért a kezembe. De nem is voltam kétségbe esve, mert tudtam,
hogy kb 40 percet leszünk ott, a kocsiban ittak, nagy vész nem lesz. Nem is
volt. Julis egyszer mondta a vége felé, hogy inna, de akkor már beszéltem
Bernáttal, hogy nemsoká indulunk, mondtam Julisnak ezért, hogy még szaladjon
egy kört, aztán úgyis megyünk, a kocsiban tud inni. Ámde jött egy anyuka a
kislányával, tupperes doboz, tupperes flakonok, amit gondosan kitettek az
asztalra, hogy mindenki lássa.. Persze a kislány azonnal ivással kezdte, így
Julis is azonnal szomjan akart halni. Kezdődött a színház. Nyávogás, de ő
nagyon szomjas. Közben Bernát hívott, hogy indul, mondom, akkor szedelőzködjünk
és menjünk. Majdnem sírva ment a kocsiig, hogy ő annyira szomjas, majd a
kocsiba ülve ugye ezek után azt várnánk, hogy nekiesik a flakonjának és
kiporszívózza belőle az utolsó cseppet is, de….? Na mi??? Mi történt?? Forgolódott
az ülésben, rendezgette a dörmis dobozokat, hogy melyik kié, hatszor
megkérdezte, hogy megeheti-e a csokitojást, amire mindegyik alkalommal azt
válaszoltam, hogy megbeszéltük, hogy otthon eheted meg. Már bekötöttem
mindkettőt, már én is beültem, becsatoltam magam, már indultunk, mikor
megkérdeztem, hogy na, akkor ezért kellett az a fesztivál asz előbb, hogy
ennyire szomjas voltál, hogy percek óta bent ülünk a kocsiban, ihatnál, de
minden más fotosabb? – Na akkor kivette a flakont inni kezdett és…? És???
Mennyit ivott? Tipp? Igeeeen! Egy, azaz EGYETLEN kortyot. A gyerek, aki az
előbb szomjan akart halni.
SZÍNÉSZEEEEET…
Hazaérve gyors ebédfőzés, majd kaja, wc, irány az ágy. Mi
indítottunk egy séfet és jól bealudtunk mi is Bernáttal. 2 körül arra keltem,
hogy „kakátaaam”, Julis is talpon… Te? Mit keresel itt? –Én is megyek pisilni. –
Persze, a lópikulát. SZÍNÉSZEEEET… Három csepp nem sok, annyi sem jött ki
belőle. Csak húzta az időt. Visszamentünk a szobába, mondom nekik, még fekvés
van, Apa is alszik, alvás, csend legyen. Hát Jancsi szinte a tornász olimpia
összes mozdulatát megcsinálta az ágyban, a falat rugdosta már…. Odamentem,
suttogva rájuk szóltam, hogy ne vesszünk össze, maradjanak csendben, mert ha
apát felkeltik, csikágó lesz. Persze, hogy nem bírták, 14:50-kor kizavartam
őket, kiültünk a kánikulába, vagyis én ültem, ők meg guggolásztak – csak, hogy
tudjanak különbséget tenni, hogy lehet, hogy jobb lett volna a kellemesen hűvös
szobában még békében pihengetni 10 percet, ahelyett, hogy a kánikulásban
guggolászunk.
Persze itt is kezdődött a szipogás, a szájbiggyesztés, Jancsi már tökéletesre
fejlesztette a dolgokat, képes a harmadik guggolásná sírást imitálni. Aztán mikor
kérdezem, hogy nem lett volna jobb a szobában pihenni még a guggolás helyett?
Akkor meg alig bírja visszafogni a vigyorgást. Ezt mondtam is neki, hogy na ez
a vigyorgás miatt nem veszem be a sírást, szóval ha kérhetem, akkor a műsort
mellőzzük.
Nem tudom, hogy a mai napunk hol indult el rossz irányba.
Összességében a dinamikáját sem értem az egésznek, hogy van egy nap, abban
vannak jó és rossz részek, de képes vagyok azt mondani minden hülyeség
ellenére, hogy a nap jó, vagy az a része jó. Aztán történik valami, és utána
minden rossz, és meneküljön mindenki, mert jön Hulk. És nem értem. Ma a
vacsinál már éreztem, hogy a kakas is kurva. Már semmi nem volt jó, amit a
gyerekek csináltak. Délután is volt ez, hogy bent írtam, mondta nekik, hogy
lehet kimenni. Nem, ők bent akarnak lenni. Oké, akkor én megyek ki. Inkább
ültem a 38 fokban a hintán a géppel, a telefonnal és egy könyvvel, hallgattam a
harmadik szomszédból a gyereksírást, a másik szomszédból a favágást és szemből
a zene basszusát, minthogy a gyerekekkel legyek egy légtérben. Mert hiába mondják,
nem fogadnak szót, nem lesznek csendben, nyávogni fognak, civakodni, amihez
most olyan szinten nincs türelmem, hogy minden percben rájuk szólnék, végül
kiakadnék és kiabálnék, annak meg nincs értelme, mert a gyerekeknek se mjó,
igazából neke sem, de még Bernátnak is elrontom a kedvét.
Olyan szép lett volna, ha ma is, mint szinte mindig együtt
alszunk, majd együtt ébredünk, amiket vettem töltött kalácsokat, szépen
felvágom, kis tejjel elfogyasztjuk, és szép az élet. Hát ezek után vágja fel
nektek akinek két anyja van, megettem az áfonyásat azt jóvan, ők meg kaptak
mást uzsira.
Délután megnéztük a Bambit. Mitől fél minden szülő? Hogy
mikor jön az a rész (vigyázz, spoiler), hogy Bambi anyját lelövik és ott keresi…
hogy a gyereket majd mennyire megérinti és megtöri, és sírni fog, meg félni.
Hát… Julis szerint vicces volt, ahogy az állatok ott szaladgáltak, aztán mikor
kereste a Bambi az anyját, nem jutott el a tudatáig, hogy az anyja már nincs,
mert lelőtték, Bernát mondta, hogy ez nem is volt szabályos mert ilyenkor nem
is lehetne vadászni, de mindegy. És akkor Julis kérdezte, hogy mi lett vele? Elbújt?
Bernát mondta, hogy nem, lelőtték és meghalt. - Meghalt? Eltemették? - Erre
mondta, hogy nem, a vadász hazavitte és megették.
A mese végén Julis könnyedén összegezte, hogy Bambi anyját a vadász lelőtte,
elvitték haza, felvágták, megsütötték és megették. És ezt ecsetelte nem tudom,
hányszor. Hihetetlen, mennyire beles, hogy egy ilyen meséből, ennyi állat,
ennyi mozgalmas kép, eső, dörgés, villámlás, ismerkedés, játék, szerelem,
kisgidák… ennyi mindenből is a kaját tudja kiemelni.
Én vacsi után kivontam magam a forgalomból mert úgy
gondoltam, mindenkinek jobb lesz úgy.