2023.10.21.

 

Bianka

A gyerekek most a fejlődés, vagy a kapcsolódásunk, vagy a biztonságérzetük, vagy nem tudom, minek az újabb szintjére léptek és én pedig nagy dilemmába kerültem.

Az egyik oldal a gyerekek viselkedése. Szabadabbak, bátrabbak, hangosabbak, ami összességében a gyerekeket nézve, a fejlődésüket és a kapcsolatunkat nézve jó. Az, hogy ennek milyen hatásai vannak a felszínen, az egy következő dolog, mert bármennyire is tudom, hogy ez a folyamat jó, azért az esetleges konfliktusok, a hiszti helyzetek, az ellenkezések nem kellemes élmények. És ami a nehézség számomra, hogy már jó ideje arra törekszem, hogy ha sor is kerül konfliktusra, akkor még fenékre csapás se legyen, és ezt még az utóbbi időben megfejelem azzal, hogy igyekszem minél normálisabban, minél türemesebben kommunikálni. Nem mindig, de egyre többször sikerül kivonni magam a konfliktusból, és tudok higgadtan, szinte érzelmektől mentesen kommunikálni. Még nem tudom elmondani, hogy ez mindig sikerül. Nagyon nem. De egyre többször igen. Ha fel is emelem a hangom, az inkább figyelemfelhívás, és nem pedig az, hogy elborult az agyam. Ezt a személyes diadalmamnak érzem.

Na és akkor vissza a változásokhoz. Mindketten változnak. Julis kezdte és most Jancsi is. Nem tudok elmenni az a tény mellett, hogy mindketten lovagolnak egyideje, amit Julis kezdett és most Jancsi is követi. De nem tudom elképzelni, hogy pusztán csak a lovaglásnak van akkora hatása, hogy ez legyen az eredmény.

Jancsi egyik nap a kis boltba műsorozott. Otthon volt, mert köhögött, és mielőtt mentünk Julisért, bementünk a kisboltba kenyérért, plusz vettem nekik egy-egy szívókás üveges kubut, annak az flakonját sokáig szoktuk tudni még használni. Nem is terveztem akkor mást venni, mentünk is a kasszához, persze út közben még kekszek, cukrok tömkelegén kellett átverekdnünk magunkat, mikor Jancsi leparkol a csokis állvány mellett, hogy anyaaaaaa! Elfelejettünk valamit! Venni ilyet! – de ezt ilyen afektálós, magas hangon, és már térdel is le a földre, és markolja meg az alsó polcról az m&m’s-es zacskót… Mondom neki, nem veszünk olyat, mondtam,  hogy csak kenyeret veszünk, meg innivalót. – De anyaaaaa! Vegyünk ilyet! – Jancsi… - néztem rá értetlenül, széttárt karokkal. – Így viselkedünk egy boltban? – Ekkor a térdelésből lekönyökölta földre…. – De miért nem veszünk? – Ott már kicsit határozottabban néztem rá, mre odajött hozzám, és beállt velem a sorba. Kicsit aggasztó volt számomraezt látni, annak ellenére, hogy az örökbefogadós csoportokban azt mondják, hogy az igazán hazaérkezésüknek az az egyik jele, amikor le mernek állni hisztizni az áruház kellős közepén.

Ezzel nekem csak az a bajom, hogy én nem szeretem a hisztit. Ma pl mikor lovagolni mentünk, felkerült szóba Virággal a válaszkész nevelés, és akkor mondta, hogy a kisbabáját Ő is így neveli és így is fogja, és ha az áruház közepén nekiáll majd hisztizni a gyerek, akkor majd melléül és elmondja neki, hogy tudom, hogy ez most nehéz neked, stb…. És bármennyire is volt pozitív üzenete ennek az egész szövegnek, akkor is felállt a szőr a hátamon még annak a gondolatára is, hogy az én gyerekem az áruház közepén lehasalva tombol, mert nem veszek meg valamit.  
Egy szó, mint száz, nálam nincs hiszti és nem is lesz. Azt gondolom, hogy én nem fogok eljutni a gyerekkel oda, hogy az áruház közepén lehasaljon és nekiálljon a műsornak. Egyrészről ez az idő szerintem nálunk már elmúlt, ezt kisebb korban szokás, úgy tudom, ami nagyrészben a gyerek eszköztelenségére vezethető vissza, hogy torlódnak benne az érzelmek, és nem tudja sehogy sem ezeket kifejezni. De én azt gondolom, hogy a hiszti,ha jön is,nem úgy jön,hogy egyszercsak ott terem a semmiből. Ahogy egy átlag kutya sem úgy harap, hogy csak simán odakap. Ezeknek van előjele, van nagyon sok előzménye, és az egész spirálnak a csúcspontja az, amikor már a hiszti elkezdődik.Na mindegy, nem is akarok belemenni ebbe annyira, mert nem erről szól a blog, hogy akinek hisztizik a gyereke, az mit csinál és mit nem. Viszont az én gyerekeim nem fognak hisztizni. Ezért is volt aggasztó látni ezt a mini műsort a boltban, ahol az a dilemmám volt, hogy nem akartam túl erősen fellépni, pedig szívem szerint azt tettem volna. Az egész helyzet nem olyan volt, amiben hatékonyan tudtam volna fellépni. Utólag átgondolva lett volna pár dolog, amivel ezt a mini műsort is kikerülhetem.

Szerintem az egésznek a kulcsa valahol az is, hogy szótfogadás téren hányadán állunk. Mert ha ugye figyel rám és szót fogad, akkor ugye eleve elő sem fordul ilyen, vagy kisebb az esélye.
A szótfogadás nekem egy általános dolog, hogy összességében mondható egy gyerekre, hogy szófogadó, vagy nem. És persze vannak helyzetek, amikor ez a határ csúszik erre-arra.
Nekem vannak dolgok, amiben zéró tolerancia van, a veszélyes dolgokban főként, pl mint ma… amikor kiszállva a húsboltnál, egy forgalmas út mellett tudtam megállni, ilyenkornyitom az ajtót,egyik oldalróla kezemmel,másik oldalon a testemmel terelem a gyereket, és mondom neki, ideállsz az autó mellé és nem mozdulsz. Amikor ezt mondom, akkor konkrétan azt várom, hogy nem mozdul. Na hát Jancsi kilépett a kocsiból, mondom neki, hogy itt állsz és nem mozdulsz, és látom, hogy araszolgat a kocsi mögött szépen az út felé. Megfogtam a karját és mondtam neki, hogy Jancsi, azt mondtam, hogy ott állsz és nem mozdulsz! Akkor hogy képzeled, hogy elmész onnan? Azzal visszanyitottam a kocsit és mondtam neki, hogy szálljon be, nem jöhet be a húsboltba. Aki nem fogad szót,az nem jöhet a boltba.
Utána persze mindig beszéltünk ezekről, most is megkérdeztem, milyen vlt a kocsiban lenni és várni? Mondta, hogy nem jó. – Jobb lett volna bejönni? – Igen – És miért nem jöhettél be?  - mert elmentem onnan. – Úgy bizony. Akkor máskor udafigyelsz arra,amit kérek, ugye? – Igen. – Szuper.

Tanítom nekik folyamatosan, hogy mindennek van következménye. Vekerdy-nek van egy ilyen kifejezése, hogy vannak a helikopter szülők, akik a játszótéren mindenhol ott vannak a gyerek felett és lesik, hogy a gyerekkel minden rendben van-e jól áll a ruhája, nem szomjas? nem éhes? nem kell valami?... Na hát mi nem vagyunk helikopter szülők. Elmondom, mi a helyzet, aztán igazábólmindenki mehet a dolgára, és néha botlanak, de így tanulnak.

Ma Julis tanulta meg, hogy a kocsiajtó nem játék. Számtalanszor mondtuk nekik, hogy nem játék az ajtó, figyeljen oda, hogy hogy csukja, óvatosan, a kezére figyeljen.
Ma, mikor Jancsi lovagolt, Julissal az autóhoz mentünk, hogy Jancsi munkáját ne zavarjuk. Julis ki-be mászkált a kocsiból, nem csukta magára az ajtót, kiszállt,kinyitotta a másik ajtót, majd körbement, beszállt, megint ki,megint becsukta a másikat. Nem tudom, hogy hányszor szóltam rá, hogy elé esz, csuja be az ajtót,szálljon be a kocsiba. Épp kint álltam a kocsi előtt, mikor egyszercsak csérogni kezd, na mondom, mi van már megint?Odanézek,ott áll a kocsinál és meglepő módon tényleg sír. Látom, a keze nem mozdul – ezek apillanat tört része alatt álltak össze a fejemben. Még szerencse, hogy nem voltam messze, odaléptem, kinyitottam az ajtót, de így is másodpercekig volt odacsukva a gyűrűs ujja. Úgy rendesen. Épp nem a körömágynálcsukta oda, hanem lejjebb az ujja vége felé, de rendesen bepirosodott-lilult mindkét oldal. A legrosszabb az volt, hogy ezzel nem nagyon lehet akkor mit kezdeni, hozzá sem érhetsz, annyira fáj, szúr, lüktet. A gyerek csak sírt, sírt keservesen, énmeg próbáltam vigasztalni. J volt, hogy már tudatos az, hogy nem mondok ilyeneket, hogy katonadolog és bármennyire is bennem volt, hogy ugye? Ha beülsz akkor, amikor mondom, akkor most ez nem történik meg. Akkor, abban a helyzetben csak jelen voltam, megöleltem, mondtam neki, hogy tartsa fel a kezét, akkor kevésbé fáj, és mondtam neki, hogy tudom… ez most nagyon fáj és nagyon sajnálom.
Persze később mikor már nem fájt annyira neki, akkor azért megbeszéltünk, pár dolgot.
Kérdezte, hogy ez most nem fájt, hanem kellemetlen volt? Mondtam neki, hogy de, ez rendesen fájt. Kérdezte, hogy ez fáj a világon a legjobban? Mondtam neki, hogy Neked most igen. De nem ez a legnagyobb fájdalom, vannak ennél rosszabbak is. De azt nem veséztük ki, hogy mik.
Aztán persze arról is volt szó, hogy ugye a szófogadás milyen jó lett volna, mert ha beül a kocsiba akkor, mikor mondom… meg ugye hányszor mondtuk, hogy nem játék az ajtó. Hát most megtanulta.

Bernát

a nagy hazugságok és rengeteg sírás…
Ma borzalmasan felháborító dolgot csinált Jancsi!!! A szekrény oldalára akasztott légycsapót leakasztotta és nem tudta vissza akasztani, a segítőkész Julis meg azonnal hozta a légycsapót megmutatni mint véres húst a dögkútra. Kérdezem, ki vette le a légycsapót a helyéről? Mind ketten a másikat mondják… Tovább faggatom, két keresztkérdés után Jancsi elmondja hogy nem tudta visszaakasztani. Mondom, - akkor csak te vetted le – igen- de hát akkor most miért hazudtál nekem –nem hazudok - de már hazudtál! Mit kap az, aki hazudik? – PÓÓÓFÓNT - Akkor gyerecsak ide - de mit kapok? Mondom majd meglátod gyere ide, és akkor kezdődik a sírás. Kérdem tőle, mi baja van, de csak sír tovább. Kérdem, hogy ez most jó neked? – nneeemmm. – Akkor miért csinálod? …
Jó telefonoztam tovább, ő meg sírt… Kicsit később megkérdeztem hogy most már abba hagyod? iggenn. – jó akkor gyere ide… és erre megint kezd sírni…  Még egy kör…Ráparancsoltam, hogy most már ide jösz! Akkor lépett oda, és én nagyon morcosan megmondtam neki, hogy NEM SZERETEM HOGY HAZUDIK!!!
És ha valamit eltör, vagy rosszat csinál, akkor odajön és szól, hogy apa ezt csináltam, bocsánat…
No csak kérdem az okosakat, hogy nem jobb lenne annak a kurva kölöknek, ha bajt csinál, hogy kap egy taslit, azt megy a dolgára?? Minthogy itt fél, meg retteg, hogy mit kap, és közben sír?
Nem bántottam. Eleve a légycsapót csak azért nem használhatják, mert ugye annak az a vége, hogy egymást fogják meg csapni, de ha leveszi és lecsap egy legyet, akkor a fene se bánja, természetesen ez nem bűn, csak ő gondolta annak.

A segítőkész Julis…
Játszanak az előtérben, én nézem az ajtó ablakján keresztül. Igazábó azon kapom magam, hogy várom, hogy mikor csinálnak rosszat… és hát persze, ami késik, nem múlik, Julis fejbe vágta Jancsit egy gyerek parfissal. Jancsi sír, Julis meg vezeti kifelé, „gyerünk, irány kifelé az udvarra, haladjál!” Próbálta kikísérni, hogy ne halljuk a sírást… Elmondtam neki, hogy ilyenkor mi a teendő, ha fejbebasszuk a tesónkat! :)
Simogassa meg a fejét, kérjen bocsánatot, STB…

Most csend van, nézik a vasembört.. Áttekertem a gyilkolóst részt, az össze rakástól indultunk, mert nem volt kedvem magyarázni. Már egy matrica után ismeri a vasembert, meg az többit, tele vannak a pólói, marveles szuper hősökkel. De egy ekkora gyerek honnan ismerheti a marvel univerzumot??? Nem korhatáros ez egy kicsit???

A gyerekneveléshez sok türelem kell! Ez az egy biztos, meg sok vitamin, mert ha beteg leszel, a gyerek akkor is ott van, el kell látni, foglakozni kell vele. Megvannak a kis megoldásaink, a kiküldésük az udvarra, vagy a film, vagy mese indítás, ami egy kis időre leköti őket, és így az embernek van ideje kicsit szusszanni. Illetve a déli alvás, amikor mi is tudunk aludni egy kicsit, mert kell a pihenés két pörgős tömegromboló fegyver mellett!
Sok az energiájuk, nagyon gyorsak, és pörögnek, pik-pak és már mást kérdez, vagy mást csinál. Nehéz tartani a lépést, de elhatároztam hogy én fitt és fiatalos apuka leszek! Én szaladgálok a kölkökkel, én gyerek leszek lemegyek kutyába, ha kell! Nem emlékszek, apám mennyit játszott velünk, de én tuti sokat fogok játszani a gyerekeimmel…
Fitt és fiatalos, két napja egész nap dolgoztam, öntöző rendszert újítottam fel, térdeltem egész nap. Annyira izom lázam van, hogy még a vécére is sírva ülök le. DE nincs megállás, én fiatal maradok, holnap kigyantáztatom a seggem és kiszőkíttetem a hónalj szóröm, és sakktáblásra nyíratom a szőrt a hátamon! Bemelíroztatom a hajam és kiborotválom a szemöldököm. Vagy mit csinálnak most a mai fiatalok. Ja! vettem két Azariah koncertjegyet, nem szeretem a dalait, de ha a fiatalok ezt hallgatják, akkor nekem is ez kell! Na jó vicceltem meghallgattam a számait, zeneileg jó, de a mondanivalója túl zavaros.
Építkezés: készül az előtér, ahol már a hőszigetelés belső burkolásánál tartunk, illetve a kémény építésnél. Lassan elhagyom a tető vonalat és kint kell falazni tovább, akkor már végre teljesen légzárt lesz a helység, és lassan be lehet gyújtani. Hiszen már több, mint egy éve van cserépkályhánk!
Közben a félig kész emeleti szobát is puccba kell vágni, épp ideje, hogy a gyerekek külön költözzenek.
Felvisszük az ágyaikat, szerzünk még némi bútort, és indul a kissé külön élés.

Bianka

A mai naphoz hozzátartozik, hogy Bernátot megint megemlítsem, aki folyamatosan tolja nekem a kis meglepiket. Az, hogy a kávét behozza reggel, már az is olyan, amiért nangyon hálás vagyok, de tényleg nagyon szépen halad az előtérrel, és ma meg mire délután kijöttünk,addigra az asztalon egy kis őszi összeállítást készített :) Száraz falevél, makk, dió,gesztenye, csipkebogyó és egy kis tuja ág, meg termés. Nagyon kedves kis hangulata van :)

Mire ma hazaértünk a lovaglásból a konyha nagy részét elpakolta, és elindított egy mosogatást is. Holnap vendégek jönnek és sort kerített arra, hogy az elmaradt részeket kiglettelje, így most sokkal rendezettebb az összkép is :)

Barnát nagy mestere annak, hogy meglepje az embert, mindig kedveskedik valamivel és nagyon ért hozzá, hogy ezt hogyan tegye :)