2023.11.10
Bernát
Ma félig megvátottam a világot, tudtam végre a ház körül
dolgozni.
Falaztam a kéményt, ami abból állt, hogy elsőnek építettem egy állványt az
előtérbe, majd elő bányásztam a betonkeverőt, hordtam előre homokot, kiontottam
a cementet, meg a meszet és el kezdtem keverni az anyagot, ez kb. kettő óra
hosszámba került. És indulhat is a falazás, ja még a téglát a ház elől be
kellett hordani az állványra, meg a maltert is fel vödrözni. Szóval haladt,
mint állat, végülis délre kész lettem egy jó részével. Végre eltűnt a lyuk a
tető alatt, így talán kevesebb szúnyog jön be, és talán melegebb lesz az előtér
is. Közben intéztem egy pár telefont, mindenféle értelmes dologról.
Az asszony közben intézte a dolgátn meg vásárolt, mert jelentősen megürült a
hűtőnk, és holnap jön Panelos barátom, egy kicsit zabálni, meg mellesleg, ha
már itt lesz, dolgozgatunk is egy kicsit.
Közbe persze egész hétvégén esik az eső, ami segíti a munkánkat!
Ma reggel a kocsinál Bianka leszidta Julist, hogy egy év
után tanulja már meg, hogy nem rángatjuk a kilincset, mert még nincs nyitva.
Erre délután, mikor mentem értük, rohan előre, és izomból rángatja a kilincset!
Hát megbeszéltük, most már nem rángatja, nem értem, hogy bár százszor szóltunk,
reggel már le lett ordítva a feje, hogy fejezze be… Akkor miért kell megvárni,
hogy nyomatékosan elmagyarázzam neki a kocsinak az elektromos központi ajtózár
működési elvét. És a neurobiológia és az idegpályák működését, egy gyors
demonstrációval! J
Most volt talán az örökbefogadás világnapja, juhu… Rengetegen írják a csoportban,
hogy életem értelme, és életem megmentője. Ezen csak az én agyam ugrál egy
kicsit??? Bele lehet szarni abba a kapcsolatba, amit a gyerek tart össze. Bár!
A mi kapcsolatunk is szenvedett és döcögött rendesen, és való igaz, hogy a
gyerekek hiánya beárnyékolta az életünket, és ilyen szempontból a gyerekek
hozták meg a teljességet az élteünkbe, de nem ők tartanak minket együtt! Megszűnt
a szenvedés a gyerektelenségtől, megszűnt a fájdalmas távolságtartás azok az
ismerőseim iránt, akiknél kisbaba született… valahogy nem tudtam őszintén
örülni senki gyerekének! Bár itt is van vannak kivételek! Például öcsém
nagyobbik gyereke Tiki viki miki :) amikor született, öcsémmel együtt sírtunk a
nagy örömben, és Biankát mikor felhívtam, ő is elsírta magát, a boldogságtól!
És egy szép és gondólkozós gondolat: Nem nekem lettek gyerekeim, hanem én
lettem két gyerek szülője! És ez talán kicsit mást jelent.
Most épp itthon vagyunk, anya főz, a gyerekek meg síri csöndben nézik a Jégvarázst.
Végre csend van!
Jancsi:
Nézzük a Jégvarázst, - spoiler jön :D – Elza, mimután a jégpalotában megint jól
meglövi a húgát jéggel, mantrázza magának: „Nem, szabad érezned! Ne érezz! NE
ÉREZZ! – erre Jancsi: Ne éhezz!