2023.11.19.

Bianka

Rendkívül nagyon húzós napjaink vannak. A legfontosabb határidős közös „munkánk” most az, hogy a hétvégi Házas Hétvégés alkalomra mi írjuk a bevezetőt. Azt gondolnánk, hogy ennyi blogírás után nekünk ez ujjgyakorlat lesz, de talán az agyunk, lelkünk fáradtsága miatt egyszerűen nem tudtunk nekikezdeni. Még a téma kitalálása is hatalmas feladat volt és csak nagy nehezen jutottunk el oda, hogy találtunk egy olyan témát, amit kellő lelkesedéssel és komolysággal elkezdtünk kidolgozni, de sehogy nem haladtunk vele, mert az írásunk, ahogy mostanában mi is, szedett-vedett, zaklatott, összefüggéstelen volt. A jó íráshoz idő és odafigyelés kell, és a jó bevezetőhöz kicsit mélyebbre kell ásni, nem csak a száraz tényeket szoktuk írni, hanem bizony lejjebb ásunk az érzéseink szintjére is, amihez viszont az kell, hogy amikor írunk, belehelyezkedünk egy-egy szituációba, engedjük magunkat megérinteni a korábbi történtek kapcsán, és így tudjuk leírni az érzéseinket.
Ez azonban most nem akart menni sehogy, mert nem tudunk olyan időt kiszakítani erre, amikor csak ezzel tudunk foglalkozni.

A blogírás sokszor azért megy, mert a napjainkról, a történtekről írunk, és rendszerint az aznapi, friss élményeket szedjük össze, (vagy viszonylag közelieket, mint most is) amikhez nem kell sem az emlékeinkben, sem az érzelmeinkben nagyon mélyre ásni, mert még ott kavarognak.

Az elmúlt napok egyébként meglepően jól teltek. Ami különlegesség még mindig tart, az ugye az édességmegvonás és a játékelvétel. Nos ezekkel az van, hogy teljesen rendben vagyunk. De meglepően nagyon rendben. Azzal, hogy kiragasztottam a szekrényajtóra a széttépett, összegyúrt képet, az hihetetlen sokmindenre válasz jelenleg. Az édességre biztosan, de egyébként így, hogy én ezt határozottan kijelentettem, és tartottam is magam az első nap hozzá, nincs is belőle vita. Nem járnak a nyakunkra folyamatosan édességért. Jancsi egyáltalán nem is mondja, de Julis sem.
A játékokkal, amik lent vannak, tök jókat eljátszanak, üzletelgetnek, kölcsön adogatják, és persze most is megy a mindentől független szabad játék, amikor számunkra értelmetlenül megy az egymás húzása, nyúzása, fetrengenek egymáson, nagyokat nevetnek közben. Ezt mi hagyni szoktuk, mert ilyenkor is megy a feldolgozás. Amikor esetleg csúnyán beszélnek,vagy már túlságosan nyávognak és borítékolható, hogy lassan majd sírás lesz belőle, akkor szoktuk kivenni őket ebből a szituációból, de egyébként fontos ez, még ha mi nem is értjük mindig.

Szóval ennyi játék bőven elégnek bizonyul. Már inkább azzal vagyok bajban, hogy nem is emlegetik a többit és nem tudom, hogy hogy adjuk majd így vissza, mert rájuk tukmálni nyilván ne akarom és nem is fogom.

Az egész közhangulat egyébként sokkal jobb a napokban. Sokkal kevesebb a vita, mert ugye a játékok miatti vita egy az egyben kiesett. Ami most náluk van, arra figyelnek, azok még nem is nagyon voltak a földön. Estére kérés nélkül visszateszik a polcra, így sem abból nincs vita, hogy nem vigyáznak a játékokra, sem abból nincs, hogy bénáznak és leborítanak mindent és abból sincs, hogy nem pakolnak, nem haladnak. Ez összességében meg azért jó, mert nekem sokszor volt azzal gondom, hogy nem tudom a lelkemet olyan gyorsan helyre állítani, hogy a szeretetemet ki tudjam feléjük jobban fejezni. Tudom, ez az én hátrányom még, a feltétlen szeretetem hiányának tudom be. Szeretem őket, de nem tökéletes szeretettel, de még csak igazi anyai szeretettel sem.
És bármennyire is nem akarom feltételekhez kötni az irányukban kifejezett szeretetemet, a tény mégis az, hogy mikor megbántanak, nem tudok annyira szeretni.
Viszont így, hogy egy pár vitalehetőséget offoltunk, az általános hangulat jobb és a szeretgetés is több. Arányaiban az elmúlt pár napban sokkal többet nevettünk, vicceskedtünk és öleltem meg őket, mint máskor.
És Nem aggódom a tökéletlen szeretetem miatt, mert tudom, hogy ez is fejlődik. Úton vagyok ebben is, és nem várom el magamtól most azonnal a jelenleg lehetetlent. Viszont azt is tudom, hogy minden alkalom, mikor tudunk viccelődni, mikor nekem nyílik alkalmam az Ő kedvükben járni, amikor megölelem őket, az mind mind építi a kapcsolatunkat és most ez a lényeg. Az, hogy ez milyen módon történik, nem számít annyira.

Bernát

Pénteken oktatás nélküli nap volt, ez azt jelenti hogy nem akarnak dolgozni a nyanyák!
Aznapra sok program volt, reggeli kelés, készülődés, a fürdőbe, de előbb a kocsiból kipakolni a szerszámokat, és elvinni a szerelőhöz, javíttatásra. A régi szerelőm megnézte az autót, azt mondta, ha az a baja amit gondol akkor kb. 160 ezer forint lesz a javítása, de igazából keressek egy másik szerelőt, mert ő sajnos nem biztos, hogy meg tudja csinálni! Éreztem, hogy nem akar egy ilyen régi autót tákolni… Kerestem egy másik szerelőt, aki előzetesbe azt mondta, hogy szerinte kb. 30 ezer lesz a javítás, de végül csak 18 lett! Hozzá teszem már én is nyomoztam a motor hibáját, de mivel a javítandó alkatrész a motor belsejében volt, nem fértem hozzá, és így nem is tudtam megcsinálni.
A régi szerelőm meg elmegy a picsába, valószínűleg nem lát többet!

No fürdő előtt még egy kis ajándék vásárlás, mert vasárnap két névnapi, és egy szülinapi buliba vagyunk hivatalosak. Majd egy kis biszbasz felvétele egy gyártótól, csomagolás a kocsi hátuljában, és irány a futár, hál’Istennek találtunk a telephelyen egy másik futárt, aki ugyan annál a cégnél dolgozik és ő is fel tudta venni a csomagunkat, így spóroltunk egy óra kocsikázást és jó pár kilómétert!
A fürdőbe érve én borzalmasan zaklatott voltam, idegesített a kocsi javítási költsége, és a hajnali ébresztés se tett jót! Ja igen, Jancsi bepisilt, egy tányérnyi tócsa volt alatta, persze felébredt és kiszaladt wc-re, de a sírására ébredtünk. Oké semmi gond, véletlen beszaladt, van ez így, mással is megtörtén, száraz törcsi alá, új pokróc fölé, és alvás. Ez már kicsit kizökkentett az alvásból, de még vissza tudtam aludni, egy pár pillanat és újra ég a lámpa és Jancsi valamit mocorog. Bianka fel kell kérdőre vonja, és látjuk hogy a pisis takarót a földről próbálja magára fel húzni… Hát le basztam, hogy mi jó életet akar a pisis takaróval, ott a másik, amivel be van takarózva!!!! Lekapcsolta a villanyt és aludt, Bianka is elfordult, csak én fortyogtam magamba, erre el kezdett köhögni!!!! ÁÁÁÁÁÁ…… MERT AZ A BAROM ÓVODA TÁRS APUCI BEHOZZA A KURVA KÖLKIT, AKI TELE POFÁVAL KÖHÖG ÉS SZERENCSÉJÉRE NEM ÉN VONTAM KÉRDŐRE, HOGY MI VAN, HANEM EGY MÁSIK ANYUKA, HOGY MINEK HOZTA BE??????
ERRE AZT VÁLASZOLTA, HOGY HUSZONEGYRE LAPOT HÚZUNK, MÁR EGY HETE OTTHON VAN ÉS MÁR NEM LÁZÁS ÍGY BE HOZTA!!!!! ?????? A KURVA ANYÁDAT !!!!!!!!
No ezen mérgelődtem, járt az agyam, hogy hétfőn mit hogy csinálok vele, ha összefutunk (Remélem ezt a rész az asszony majd szépít!!! – igen, szépítette :D ) És annyira be hergeltem magam, hogy már egy órája csak forgolódtam és őrjöngött az agyam!!! Elővettem a telefont és játszani kezdtem, kb egy órát mire lenyugodtam, néha eszembe jutott, hogy most mindenkit felkeltek, hogy szenvedjenek és szarok bele mindenbe, de végül sikerült lenyugodnom és aludni.
Szóval ez a két órás végjáték nem tett jót a reggelemnek, morcos és harapós voltam mint egy pokróc vagy mi.
Így értünk oda a fürdőbe, bele ültem a vízbe és csak úgy pezsgett a víz körülöttem, nem nem fingottam! Cikázott bennem a feszültség és villámok csaptak ki a seggemből!!!
Nagyon nehezen tudtam lelazulni, és elengedni magam.

Sötétedésig maradtunk, haladni kellett haza, mert még sok volt a munka, meg az írni való.
Igazából még most sincs kész, csak már égett a pofánk, hogy ide meg nem írunk semmit, és nem akartuk hogy unatkozzatok, olvassátok csak a szenvedéseinket! J
Délután jót játszottunk, nem volt már feszkó, a gyerekek élvezték a vizet, úszkáltak, siklottak, ugráltak, mentek a búvárkodások, jól telt a nap.

Szombatra Panelos barátom jött ki dolgozni egy pöppet. Ástunk egy aknát 60 cm széles és 2 méter mélyet, nem kis munka volt.  Közben vágtunk némi fát is és kazalba pakoltuk, meg letakartuk az eső elől, nagyon expeditívek voltunk! A gyerekek néztek minket, de nem engedtem túl közel pl a láncfűrészhez… igazából nem azért, mert félteném őket, biztos kézben volt a nagy szerszám! Hanem inkább az volt a gond, hogy ha közelebb jönnek, láb alatt lesznek és erre most nem volt időnk!
Nagyon sokat dolgoztunk, sötétedésig csináltuk, minden kész lett, ami nem egy emberes munka.
Egy gyors vacsi egy csodálatos pókember film nézése hatodjára, és alvás. Holnap bulik tömkelege, és aztán még a házas hétvégés előadásunk, amire még ezek után tudok rátérni és befejezni az én részem. Kb egy óra, aztán még Bianka átnézi, holnap kétszer át olvasom és aztán mehet a kiselőadás!
Jó éjt!