2023.12.11-12.

HÉTFŐ

Bernát

nincs rémület…
Ma én vittem a gyerekeket oviba, vagyis csak félig, mármint nem az úton félig, hanem csak a fél gyereket, mármint nem félbe…. aj, ebbe bele avarodtam. Szóval Julist vittem oviba, Jancsit nem, mert újra lázas és megy a hasa (egy hétig volt itthon, péntek szombat, vasárnap semmi baja nem volt)
Tehát vittem Jancsit is, mert anya közbe a kutyát vitte egy tisztasági mosásra és vágásra.
De közben ma van az ovis fotózás is, és elkaptam a fotóst (mármint nem úgy) hogy lekapná (ez sem úgy) mind a két kölkömet, mert mi eleve páros képet szerettünk volna. És így akkor meglett a fotózás. Hoztunk még kenyret a reggelihez, és itthon voltunk együtt. És egyszer csak felröppent egy gondolat, hogy itt vagyunk ketten, anya sehol, és hogy semmi pánik, rutinból lehozom ezt a napot! Már rutinos apuka vagyok, és kb. nincs a gyerekkel semmi olyan tenni való, amit ne tudnék gond nélkül meg oldani. :) Valahogy így születnek az apák. :)
Majd mikor hazaért az asszony közölte hogy délután megy fogászatra, és utána csavarogni.
Tehát én megyek a lányért délután és utána estig én felügyelem őket… De itt sincs semmi pánik, meg oldom.

Bianka

AZ a helyzet, hogy Sierra kutyám egy ideje nagyon gyenge. Rendszeresen elengedi a pisit, és a bundáját itthon nem tudjuk úgy tisztítani, mert sem hely sem eszköz nincs hozzá, de azt meg nem szeretném, ha vizes maradna, mert az ilyenkor télen végzetes lehet.
De ha meg menni kell orvoshoz, ami sajnos most bármikor lehet, akkor ne pisiben ússzon szegény. Szóval vittem kozmetikába, karomvágás, mancsszőr nyírás, fürdetés, szárítás, közben megbeszéltük az állapotát, hogy talán van remény kicsit még erősíteni rajta, rendeltem Neki gyógyszert, ami gyulladásgátló, és fájdalomcsillapító is, és az ízületeinek is jó. Megállapodtunk, hogy egy labor azért elég sokat mutatna.
A dokink azt mondta, hogy jó lenne minta a vizeletből, abból sokminden kiderülne, szóval ha sikerül ma gyűjteni, akkor irány a doki holnap.  (igen apa intézett pisid, de későn! L  )

Anyának meg ma van a szülinapja, és mivel a betegségek miatt ugrott a buli,azért nem szerettem volna csakúgy szó nélkül hagyni.
Azt terveztük, hogy a mai másfél órás nagy fogorvosi kezelésem után találkozunk és beülünk valahova.

Bernát

ha az ember „egyedül” van, akkor van idő gondolkozni…
Felmerült bennem, hogy nagyon nem állok jól a házzal, nincs kész az előtér, és nincs kész a padlás szoba se, sőt az udvaron is akad némi enni való. +t :) És akkor indult az elégedetlen részem, hogy mennyire is rossz nekünk, hogy ez így kb egy putri, hogy ez így még csak fél kész, tele hibákkal, és hogy hol tartunk az életben, és minden más pozitív gondolat.
De aztán eszembe jutott egy ismerősöm, aki három gyerek mellett, egy jól menő cégtulajdonos, szép kocsi, nagy ház, és jelenlegi státusza halott! Elvitte a rák, asszem ötven körül (van) volt… átgondoltam és rájöttem, hogy nem is annyira rosz a helyzet, a ház majd kész lesz, a szoba is, az udvar ráér tavaszig, mit izgulok? Ez most egy pillanatnyi helyzet és csak átmenetileg van így. Még élek! Akkor nincs is baj, mások nem egy padlófűtéses összkomfortos kisházban élnek, hanem egy fűtetlen, romos düledező vályogházban, és nincs pénz a kártyájukon, és nincs tele két hatalmas hűtő, meg egy csomó szekrény kajával. Annyi a ruhánk, hogy nem fér be a szekrénybe. És kb. mindenki egészséges (na ebbe most ne menjünk bele).
Szóval minden szupi, gyerünk tovább!!!

Bernát

Elkaptuk a pisi manó tökét!!!
Hooooossszzzzzaaasss mérgelődés és értetlenkedés után meghallgatva az összes jótanácsot, végre (lassan) kiismertük a pisimanó szokásait és jelente két napja sikerül fenéken billenteni a kis hugyost (A pisi manót, nem a lányt)
Rájöttünk, hogy a bepisilés kb lefekvés után egy órával történik, amikor még nem áll le a szervezete. Azt, hogy nem ébred, vagy felébred az most mindegy is. (szerintem nem ébred rá fel)
És kb pont egy óra múlva, hogy elaludt, könyörtelenül felkeltjük az alvó oroszlányt, és kiküldjük vécére, és így már két nap száraz volt a pelus, kis siker, fél siker, de siker!!!
Ha ez bevállik akkor a kis hugyosom az én nagy hu…   az az nagy lányom lesz! :)
A tesztüzem folytatódik!

Bianka

Jelentem, én túléltem a másfél órás nagy kezelést. Három gyökerű fogam utolsó gyökerét tágították majd tömték mindhármat.
Utána randi anyával, ahogy terveztük. Nagyon jót beszélgettünk, egy-két alkalommal könnyesre nevettük magunkat :)

Itthon minden oké volt, mindenki élt és jól volt :)

Bernáttal a kihagyott pillanatokról beszélgettünk még, hogy sokszor van olyan, hogy a gyerekek jönnének, bújnának, vagy csak simán megfognák a kezünket, de épp rohanásban vagyunk, én főzök, tegnap Bernát épp a kaput csukta volna és akkor nyúlt Julis kezei után, végig simította... Adná a helyzet magát, hogy az ember ilyenkor megáll egy pillanatra és beleéli magát a helyzetbe, hogy a kicsi lányával megéljék A PILLATAT-ot, de ott van másik oldalról a figyelem, a feladat, a kötelességtudat, hogy a kaput csukni kell, mert küönben baj lesz.
Bennem már most ezzel kapcsolatban nem volt annyira hiányos érzés, mert azt látom, hogy egyre több az ilyen köztünk a gyerekekkel, hogy csak random odajönnek egy kézfogásra, egy ölelésre, és ezt sokszor várjuk is, hagyjuk is, szóval rendesen megtörténik. És ez ráadásul egyre többször. Ezért nincs bennem rossz érzés. Persze a kihagyott pillanat lehetőség nem jó, mert az elmúlt… De a megélt helyzetek azért egyre jobban ellensúlyozzák ezt. És persze figyelnünk kell mindig, mérlegenlni, hogy az a nagyon fontos dolog tényleg annyira fontos-e, de a másik oldalról meg azt is tudni kell, hogy mindennek megvan a helye és az ideje, és ezt előbb utóbb mindenki megtanulja.

KEDD

Bernát :(
Vége az első évadnak!
12 éve költöztünk ide, ebbe a kis házba, nem volt kész a vécé, nem volt zuhany, mosdó, de beköltöztünk, mert éreztük, hogy nekünk kell egy Maci lak (öcsém szerint össze lopta-lak)
Az első héten nyugtalanul aludtam, kapu bezárva, ajtó is, és alapvetően jó, csendes a környék, meg hát én se vagyok egy kis darab, tehát mondhatni biztonságban voltunk, de mégis valahogy nem volt az igazi! Aztán a második héten talán idehoztuk az ordas, 5 hónapos német juhász kutyánkat, Sierrát, közös életünk első kutyáját. És ez a kis görcs az esti sötétségbe kettőt ugatott és én megnyugodtam és azóta jól alszok! De ma este mi lesz? L

Ma reggel elvittem Julist az oviba, meg jött velünk a már majdnem jól lévő Jancsi is, az asszony meg vitte (volna) Sierrát a dokihoz, mert volt némi vizelet tartási problémájam és sikerült tegnap vizeletet gyűjtenem.

Minden ember életében vanak azok a bizonyos telefon hívások! Nekem sajnos egyre több és sajnos egy kivételével (ami a gyerekek érkezéséről szólt), mind rossz, és valahogy mindig az asszony hív ezekkel… És akkor sírva hív, hogy siessek haza, mert Sierra kutyánk kint fekszik az udvaron és nincs jól! Gyereket gyorsan kiraktam az oviba, és írány haza, útközben magyaráztam Jancsinak, hogy ne ilyedjen meg de anya sír, mert a Sierra nagyon beteg. Ezt ő… hát… meg nem értette. de tudomásul vette.
A lényeg, hogy elvittük a dokihoz a kutyát, bevittük, én kimentem a kocsiba Jancsihoz, meg tacsihoz, és csak azt látom, hogy kb tíz perc múlva jön ki az asszony és mögötte hozzák a lepedőben a kutyát, berakják a kocsi hátuljába és már mennek is… Hát ez nagyon gyors volt valószínűleg már nem él.

Az asszony még visszament fizetni, és amikor kijött újra az udvarra, na akkor fogyott el minden ereje,hangosan zokogott, a szívem szakadt meg, beszállt a kocsiba és indultunk haza, nem mondott semmit, de hát nem is kellett. Az úton rutinból mentem, az agyam minden fele járt, nem is beszélgettünk, csak Jancsinak volt pár buta kérdése, amit meg kellett válaszolni.

Haza érve Jancsinak gyorsan csináltam reggelit, mert már tíz óra is elmúlt. Aztán csináltam egy hatalmas bögre kávét, habbal, kakaószórással, meg egy csokival. És kivittem az asszonynak a padra…
Felöltöztem és kimentem a kertbe, a jól megszokott helyre, ahova pár hónapja az én kutyámat temettem, és kiástam a gödröt.
Lehet itt mindenféle kitaláció meg mese, hogy az állatok mit éreznek, meg mit fognak fel, de az tény Rico halála és temetése után Sierra kutyám töbszór is feküdt a sirtól kb egy méterre, ez csak azért érdekes mert kb 300 nm a kert van árnyékos bokros rész de ő mégis ott feküdt, ezért én oda ástam a gödröt hogy odaát egymásra találjanak. Ketten hátra vittük és eltemettük. Addig Jancsi nézte a pókembőrt.
Kicsit sirtunk! Vége egy évadnak, kisebb lett a család. Mondanám, hogy a gyerekek jöttek, és a kutyák mentek, de ez nem igaz, a kutyák 11, 12 évet éltek, Sierra élete különösen mozgalmas volt.
És most vége, üres az udvar, meg a lelkünk.

Bianka

Én most elvesztettem a lelkem egy darabját.
Sierra nekem szerelem volt első látásra. Gyermekkorom németjuhászai után nagyon nagy vágyam volt egy ordas németjuhász lányka, és akkor, mikor elsőre kutyát kerestem, még semmit nem tudtam a felelős állattartásról, a szaporítók világáról,így a vaterán is nézegettem kutyát, hátha. És szembejött ez a kis lökött. Azonnal elrabolta a szívem, ahogy a nagy fülei álltak és figyelt a gazdájára.Azt éreztem, nekem Ő KELL! És a miénk lett Sierra, aki a nevét a légierő ABC-jéből kapta.
Antiszociális viselkedése miatt már az első héten gond volt vele, és azonnal kutyasulit javasoltak, ahol nagy szavak nékül mndhatom, az egész életünk megváltozott. Az, hogy kutya témában rengeteget tanultunk, az alap. De az, hogy Sierra valóban a tükröm volt, az döbbenet.
Az összhang köztünk annyira kiemelkedően jó volt, minden rezdülését ismertem, és Ő is az enyémet. Az elcseszett kis sérül lelkivilágát szépen lassan rendbe tettük Bernáttal, a figyelmünk, a következetsségünk, a türelmünk meghozta a gyümölcsét és Sierrából egy türelmes, határozott, magabiztos, kiegyensúlyozott kutya lett.
Neki nem kellett hangosan szólni, csak elég volt kérni, és megtette, amit mondtunk.
Mindig a kedvünkben járt, örömmel dolgozott, mindig jókedvű és játékos volt. A kertben rendszeresen megijesztett, rám vakkantott, és amikor egy elgondolkozott pillanatban talált meg ezzel, úgy megijedtem, hogy kiszaladt a számon, hogy akurvaanyád! :D
Az ugatásais megnyugtató volt. Riki magasabb hangon, szinte hisztisen ugatott, a Tacsi eg kb visít,ha akció van.. Sierra meg mély,öblös magabiztos hangon ugatott, mindig tudtuk, hogy biztonságban vagyunk mellette.

Sierra nekem az etaon kutya. Rikit is imádtam úgy, ahogy volt, a kis nyomi fejével, ezen a lökött tacsin annyit nevetek, mint még soha senkin, de Sierra mindenkin túltett. Nem ismerek olyan kutyát, akire azt mondanám, hogy na bárcsak Sierra olyan lett volna. Minden szempontból etalon volt, tükéletes. Külsőre gyönyörű, szép formájú, csillogó, puha szőrű. Mély barna szemeiben szerettem elmerengeni. A suliban is kimagasló volt mindig. Bármibe belekezdtünk, mindenben a legjobb volt.
Mentünk Örző-védőre, ösztönösen csinált olyan dolgokat, amiket más kutyáknak tanítani kell. Sátra elbújós (gazdi elbújós) feladatnál sok kutya kétségbeesve szaladgált a pályán, Sierra egyből az orrát használva simán megkeresett. Coursingen („körszing” - műnyúl húzás) azt mondta a csaj, hogy úgy fut a nyúl után ahogy a nagykönyvben van írva. Egyszer indultunk amatőr coursing versenyen, arany kupát hoztunk el. De a kutyasuliban is, mikor már oktatónak tanultam, ott is segített. Profin kezelte a kutyákat. Az állatorsvosnál nem félt, pórázon nem húzott, nem akart minden kutyával veszekedni, egyszerűen nem lehet Róla rosszat mondani.
A pár évvel ezelőtti két műtét is csak még jobban megerősítette a kapcsolatunkat.

Mikor a sulis csapatból elkezdtek elmenni a gazdik kutyái, tudtam én, hogy ránk is ez vár. Mikor elment az a kutya, aki Sierrát terápiázta a legelső alkalommal, ott szembesültem azzal, hogy mennyire kevés ez az idő.

Egy pár hete már gyengült. 5 éve, mikor műtötték a könyökét, akkor is azt mondták, hogy fájdalommentes teljes gyógyulás nem várható. Sajnos már akkor szembesülnünkkellett azzal, hogy bármennyire is szeretnénk, ebből nem lesz tizensok év. De sok támogatásnak hála, ez a vég nem pár évvel ezelőtt jött, kaptunk még ennyit. De egy ideje már nagyobb fájdamai lehettek, nehezen mozgott és keveset, a tartása is megváltozott, látszott, hogy valami nincs rendben, de még reménykedtem. Olyannyira, hogy a porcerősítő- fájdalomcsillapító- gyulladáscsökkentő tablett még épp ma landolt a GLS automatában… Ma orvoshoz készültem Vele a kis vizeletmintánkkal, reménykedve abban, hogy még mindig van ebben a történetben pár hónap, vagy akár év.
És akkor indulnék,kabát, táska, póráz, kiskönyv… hívom… nem jön. Kicsit nagyot hall, hívom, nem jön, megyek hátra, nincs sehol, hívom, szólongatom, akkor látom, hogy mozdul az ordas bunda a szőlő mellett.. Hát gyere, - mondom – megyünk dokihoz… tápászkodik fel, visszaesik, visszaül. Na újra – gondoltam, elfeküdte magát – próbálkozik, nem megy…. jaaaaaj, mondom, ez itt nagybb baj.Pakolom le a cuccaimat, megyek oda, emelem a fejét,tiszta erőtlen… Kicsi kutyám, hát mi a baj??? Látom a szemén, tág a pupillája, nehezen lélegzik… Felálltam, sírtam… emelte a fejét, teljesen erőtlen volt, mint Riki, szemei távolba meredtek, nem fókuszált.
Azz orvos nem kertelt. A keringése összeomlott, vére alig volt, ami lehetett egy nagy daganat miatt is, ami elszívta a vért, vagy lehetett egy bevérzés. Elmondta, hogy elkezdhetjük vizsgálni, de annak az esélye, hogy olyat találunk, ami segíteni fog rajta, szinte nulla. Nagyon nagy a baj. Rettegtem, hogy ezeket mondja, de éreztem, tudtam. A gazdi szív olyan, mint az anyai szív. Valami láthatatlan kapocs összeköt, és egyből érzed, ha baj van.
Elbúcsúztam Tőle.
Ma elengedtem az én csodakutyámat.
A szívem megszakad.
Nincsen arraszó, hogy mennyire fáj belegndolni abba, hogy nem fog várni, mikor hazaérek, hogy nem vakkant rám, mikor elgondolkodva megyek az odvaron, hogy nem hozza nekem a tobozt, hogy dobjam el, hogy nem várja már a következő feladatot és nem löki meg a kezem, hogy simizzem a nagy lüke fejét.  Hihetetlen nagy űrt hagyott maga után és brutálisan magasra tette a lécet. Tudom, hogy lesz még kutyánk, aki majd jó lesz, okos lesz, és más lesz, és máshogy lesz a kedvencünk, de Sierra örökre az én csodakutyám marad, akinek nagyon hálás vagyok.

Az viszont biztos, hogy a gyász és a gyerekek nem kompatibiisek. Legalábbis egy bizonyos kor aatt és egy bizonyos érzelmi fejlettség alatt. Nem tudom, hogy korban mikor kezdenek ilyenek felé érdekődni, nyitni, mikor kezdenek empatiusabbak lenni, mikor fogják fel, hogy valami nincs, mikor lesz az, hogy valamit, vagy valakit tényleg sajnálnak.
Jelenleg a mi gyerekeink érzelmi fejlettsége még nagyon gyér. Ez lehet a koruk miatt is, meg amiatt is, hogy nem tudom, hogy az előző helyen mennyire tudták ezt megalapozni, de most mindkettő olyan troll, hogy teljesen keresztbe tudják vágni a legszentebb pillanatot is. Olyanokat bekérdeznek, hogy reflexből azt mondanám, menj anyádba… de nyilván nem mondom, annál is inkább, mert tudom, hogy nem akar bunkó lenni, csak valahogy úgy sikerül.

Bernát

Hogy mit köszönhetünk ennek a kutyának?, semmi túlzás nélkül, az életünket!!!
Kicsinek a gyerekünk volt, aztán közösen jártunk iskolába, ahol ő is, mi is sokat fejlődtünk.
Az iskolából rengeteg ismerős, és barátunk lett, sok közös kutyaséta, jó kis programok…
A család védelmezője is volt, egy ismerős hangosan és gesztikulálva beszélt velünk, és ez a kis majom morogva elénk állt és megvédet tőle. Ha kellett, vígasztalt, ha kellett, játékba hívott. A gyerekeket nehezen viselte, de inkább kimenekült a házból ha ezek a kis bunkók véletlen belerúgtak, vagy ráléptek. Sose mordult rájuk, pedig lett volna oka. Tűrt. Sőt, Julis mozgás problémáját is azért ismerte fel az asszony, mert Sierrát műtötték és ő járt vele gyógytornára, és ott is figyelt, tanult.
Elvesztetünk egy családtagot, egy jó barátot!

 

Julist hazafelé az oviból felkészítettem, hogy most ésszel, mert anya nagyon szomorú, Sierra miatt!
Ő nagyon aranyosan mondta, hogy ő is szomorú és káronkodot is, és elmondta, hogy ő is szomorú, de ő nem sír. És hogy anyát meg fogja vígasztalni, ha haza érünk. Na ebből lett az, hogy haza érve köszönés nélkül ment be anyáig és megkérdezte, hogy miért nem sír??? 
Ez egy nagyon sírós nap lett, de talán jobb ez így, talán a karácsonyt még nem rontja el.

Bianka

És azt ki kell emelnem, hogy Bernát ma nagyon nagyon nagyon helyt állt! Énteljesen szétcsúsztam. A kocsiban annyira zokogtam, hogy levegőt alig kaptam, szinte abbahagyni sem tudtam. Bernát vezetett, intézte Jancsit. Én kimentem a hintára, mert két telefont intéztem el, és tudtam, hogy sírni fogok. Bernát hozott ki nekem egy nagy bögre habos kávét, ráadásul egy olyan bögréből, ami nagyon kedves számomra, mert akitől kaptam, Ő sincs már, de tudm, hogy milyen nagy szeretettel adta.
Aztán hozott ki nekem még ki nekem egy másik plédet, hogy ne fázzon a hátam, hozott egy csokit és zsepit, majd ment a gödröt ásni. Indította a filmet Jancsinak, aki legalább a temetés rszét nem trollkodta így szét…
Aztán Bernát eltette a kutya fekhelyét, a tálját, és kicserélte az itató tálat is. Ebben nagyon egyre gondoltunk, mert én a felmosással kezdetm, az itatót feltettem, hogy kicserélem és haladtam sorban, hogy tesze el a tálat, meg a fekhelyet,de Bernát megelőzött.
Bernát mindent intézett, tartotta magát és bennem is a lelket, pedig Ő is gyászol, az Ő szíve is összetört, az Ő lelkéből is elvitt Sierra egy darabot.