2023.12.14.

Bernát

Süti manó és barátai
Ma, azaz még tegnap, de mégis ma, az asszony hajnali egy re lett kész a dajkanéni fatáblácskájával és ezt ma reggel vitték is az oviba, ugyanis kb. ma volt utoljára a dadus és így búcsúztak tőle, vagyis nem így, mert odabent valaki eltökítette a fa táblácskát és alig találták meg, hogy átadják.
Én meg jól végezve dolgom, elvittem a kocsit le vizsgáztatni, ahol nagyon sokat vártam, hogy megírják azt a kurr.. papírt.
Délután, míg az asszony elment a kölkökért, addig én nekiugrottam egy piskóta tésztának, amit nem piskóta elkészíteni.
Hát igazából tök egyszerű, pik-pak, csak az a gond, hogy az ember módosít, és nem a régi recepteket hasznája, és hát így baszik jó lenni. Hát nem részletezem, az a lényeg, hogy ez a harmadik verzió már jó lett. Felét be is puszíltuk. A kölkök megnézték az E.T.-t,  azt gondoltuk, hogy nagy hatssal lesz rájuk, de vagy még kicsik és nem értik, vagy fogalmam sincs, de ezek az első pertől kezdve csak sírtak, csak sírtak, Na jó csak vicceltem, egy köny se csordult. Nem értik, vagy nem hatódnak meg ezektől…
Ettünk egy fantasztikus krumplipaprikást tarhonyával, ami igazából krumplis tarhonya, vagy pásztor tarhonya vagy mi. Az a lényeg, hogy réges régen (hú ez hosszú sztory) egy falubéli válalkozó elbaszott pár dolgot és lecsórósodott, és a felesége dicsekedet, hogy paprikás krumplit csinált szűzen, mert a Feri úgy szereti. Persze, ha nincs pénz, akkor én is úgy szeretném! Anyámmal épp nevetünk is ezen, mondom neki, hogy mi meg kolbásszal esszük, mert mi meg úgy szeretjük, erre az asszony: Basszus a kolbász kimaradt!! Na ma mi is úgy ettük szüzen, mert úgy szeretjük! :)

Bernát

Brutális hibák, brutális mondatok, és brutális traumák a gyereknek.
Hát tegnap este Biankával szembesültünk a brutális valósággal, hogy sajnos elhangzanak néha olyan mondatok a gyerekek füle hallatára, hogy ELRONTOTTAM AZ ÉLETEM, MERT MEGSZÜLTELEK!
Hogy iszok még egy pohár bort, aztán ezt a mihasznát viszem a dunába és beledobom!
Hogy egy gyerek azt érzi, hogy ő a hibás, hogy a szülei életét elrontotta azzal, hogy megszületett – és ezért bocsánatot kér 5 évesen!!!
Hogy ő a hibás, amiért a szülők válnak.
Ja… ez nem a mi családunkban történt, tegnap néztük az általam utált hajdúka péter műsorát, amiben Molnár Gusztáv alias Szláven a drága örökösökből, akire én kiváncsi voltam, bár egy állítólag legalja alkoholista agresszív állat, akit még a családja is elhagyott. No ebben a műsorban mesélt a gyerekkoráról. Javaslom megnézni. Amit ez a gyerek kapott kis korában… ha csak fele igaz, akkor is csoda, hogy él és nem csoda, hogy alkoholista lett. De minek is mondom ezt, hisz ez nem egy reklám.
Megnyugtat, hogy mi tizede hibát se követjük el annak, amit lehetne, hogy mi ki vagyunk élezve, hogy nem simogatom eleget, vagy nem ölelgetem eleget, más meg agyon veri a gyerekét, és nem is foglakozik vele.
Csak egy pici összehasonlítás, ez a srác gyerek korában nem volt soha nyaralni! A mi gyerekeink, leszámítva az ismerkedési időszakot, amikor naponta mentünk valami programra, idén már voltak egy egy hetes nyaraláson, voltunk strandon, kiállításokon, állatkertben, kilátóban, és a többit nem is emlékszem. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy azért mert más igénytelen, én már jó szülő vagyok, de talán egy fokkal jobbnak érzem magam.

Ma ebéd közben elkezdtünk nézni egy filmet egy nőről, aki átúszta Kubától Floridáig az óceánt. A film érdekesen írja le az átkot, amit az apja nyomott rá a saját lányára.
Egy olyan nevet adott neki, ami azt jelenti, hogy vizbe való, vízben úszó és egész életében úszónőnek nevelte a lányát. És a sztory igaz történet… Ez csak azért jött ide, mert a szülő ennek a nőnek az egész életét nyomta el, erőltette rá, és tette a végzetévé. Jó film, nézd meg…
Biankával megbeszéltük, hogy ugye van ez a nagy hiba, hogy a szülő a saját sikertelenségét ráerőlteti a gyerekre, táncolni fogsz, meg matek zseni leszel… Mi ezt nem akarjuk, DE!!! Abban megegyeztünk, hogy ami gyerekeinknek meg kell tanulniuk jól úszni, és, hogy meg kell tanulniuk legalább egy hangszeren játszani. Ha Jancsi három akkorddal eljátsza a tábortűznél a kumbaját, :) akkor már félisten lesz! Meg Julis is doboljon már na. :)
Persze ezeket a dolgokat mi nem verseny szinten gondóljuk, de az alapokat tudni kell és pont.

A másik, hogy menni kellett a gyerekekért és így nem lett vége a filmnek és amikor hazaértek a kölkök, akkor fejeztük be az utolsó kb tíz percet. És ugye hepiend, megható, igaz történet. És fojamatosanpofáznakhogyezmiazmiazmimiértmegmi???!!!!!
Egyszerűen még ebben a korban fogalmuk sincs, hogy mikor nem kéne belepofázni a pillanatba.
Szét trollkodnak mindent, például a Rico temetésénél is folyamatosan kérdezgettek, dumáltak.
És igen, a gyerek kiváncsi, és mi el is mondtuk, hogy igen, meghalt itt fog aludni örökre, meg mindet hisz így tanul, sőt látták, ahogy sírunk, hogy bánatosak vagyunk. És ennek ellenére minden baromságot újra megkérdeznek, például, hogy azért sírsz, mert meghalt a kutyád? Igen, bazdmeg, elmondtuk, hogy ez történt, ezér szomorúak vagyunk, nem kell róla félpercenkén beszélni. Kicsit nagyon kiakasztó, de szükség volt erre, hogy tanulják a halált pl. mert ha egy rokon hal meg, akkor talán a temetésén majd nem fognak beszélni, vagy buta kérdést feltenni. Addig meg tudjuk, hogy széttrollkodják a meghitt szép pilanatokat is, tehát próbáljuk ezeket nélkülük megélni, ha lehet.
no megyek fürcsizni…