2024.02.13-14.
Bianka
Tegnap elkezdtünk írni. Én nagyon belelendültem, egész világmegváltó gondolataim voltak, aztán felajánlottam Bernátnak, hogy olvassa el. Hát elolvasta és belendült Ő is... én meg az alvásba.
Szóval ez a tegnapi :)
Azt gondolom, tizensok év távlatából nem lesz ennek az egy napnak jelentősége. :)
Ma mindenkinek megvolt a feladata, Bernát dolgozni ment, én
vittem a gyerekeket, majd bementem a városba, a helyi pedagógiai
szakszolgálathoz adtam be a kérvényt Julis vizsgálatára. Komolyan érdekel, hogy
szakemberek mit mondanak róla, de igazából az van, hogy akármilyen furcsaságát,
baromságát vizsgálom, szinte kivétel nélkül mindegyik visszavezethető arra,
hogy az extra figyelem kell neki. Ettől függetlenül úgy vagyok vele, hogy
nézzük meg, mert ha a lassúsága és az elkalandozása nem csak azért van, mert egy
művészlélek, hanem van más oka is, azt jobb mihamarabb tudni és dolgozni vele.
Közben, hogy magamat is fejtegessem, anyával találkoztunk a
szokásos kávézóban. Épp nevettük is, hogy a pultos csaj már mit gondolhat
rólunk, időnként jövünk, kérünk egy kávét egy teát, majd dumálunk és felváltva
bőgünk :D
De muszáj, mert nyomozok. Érdekel, hogy mi volt, hogy volt, hogy ami bennem
mélyen a lelkemben van és eltávolít bármilyen módon is a gyerekektől, vagy akár
csak Julistól, az oldódjon meg mihamarabb.
Mert igazából három lehetőség van. Az egyik, hogy felismerem, hogy rossz a
helyzet és nem foglalkozom vele. Ez a legrosszabb lehetőség.
A második, hogy felismerem, hogy rossz a helyzet, de nem tudom meg az okát, így
bennem nem lesz változás, én nem tudok tovább lépni, de mivel tudom, hogy ez
így nem jó és nem célravezető, változtatok a dolgon, még ha belegebedek is. Na
ez a belegebedés brutál nehéz lehet, és ember legyen a talpán, aki azt jól
becsületesen és végérvényesen meg tudja csinálni. Ebben az lehet esetleg valami
jó, ha úgy működik, mint a grafopszichológia, hogy az írás tudatos
megváltoztatása visszahat a személyre, és változik. Ezt így most nem tudom, de
el tudok képzelni olyan változtatásokat, amik az elején furcsák és nehezek
lehetnek, de idővel könnyebb lesz és még akár hozzá is változunk. De ezt most
csak általánosságban gondolom, nem agyaltam konkrétumokon.
De nyilván a harmadik verzió lenne maga a teljesség, ha megodódna a régi seb,
feloldásra kerülnének azok, amik a jelenben a bajt generálják.
Ezért beszélgettünk ma. Ezért is. Persze nem váltottuk meg a világot, de ha egy
kicsit is közelebb kerültünk a megoldáshoz, akkor már jók vagyunk.
Délután Bernát terheléses EKG-n volt, én meg mentem a
kölkökért, és mentünk a közeli dédihez, majd Bernát is oda csatlakozott be.
Egészen este 6-ig ott voltunk, addig cseverésztünk, a gyerekek – főleg Julis –
verseket, mondókákat mondott.
Az egyik óvónő mindig beteszi a facebookos csoportba az aktuális verseket, így
tudok onnan puskázni és ezt előveszegetjük, Julis meg örömmel mondja őket.
Mindet elmondta a dédimamáéknak, akik meg el voltak ájulva, milyen okos, mennyi
verset tud.
Azt írtam tegnap? Vagy csak akartam? Hogy Jancsi hogy mondta a verset?
Zelk Zoltán: Hóvirág…. mondom neki, hogy várjál, gyorsan kikeresem, mert Te
sumákolsz, nehogy kimaradjanak itt fél sorok… Google a barátom, Zelk Zoltánnak
két Hóvirág verse is van… megvan, amit keresünk, megnyitom, na kezdjük. Nézek
Jancsira, néz rám, erre belekezdek szépen lassan: Jó, hogy látlak, Hóvirág….
Erre Jancsi: Nem így kezdődik!!!!! Hanem: Zelk Zoltán: Hóvirág!!!!
Minden verset így tanulnak, a költőjével együtt, ami tetszik, mert ők még
nagyon sokszor csak a hangzatot tanulják, sok esetben szerintem totál nem
tudja, miről szól a vers, de a dallama, ritmusa megvan, akkor megvan a vers is.
Kb… Mert aztán az ilyenekből vannak a nice madarak… ugye. Na de a lényeg, hogy
így egy csomó magyar író, költő neve ismerős lesz nekik, ami jó.
Íme a vers, nagyon kis kedves szerintem:
Zelk Zoltán: Hóvirág
Jó hogy látlak hóvirág,
megkérdezem tőled,
mi hírt hoztál, mit üzensz
erdőnek, mezőnek?
Szedd a szárnyad szaporán
vidd a hírt madárka,
útrakelt már a tavasz,
itt lesz nemsokára.
A verselés most egy jó kapocs Julissal. Jancsi is be tud
kapcsolódni, de az oroszlánrész Julisé, Ő a nagyobb, Ő tanul több verset és nagyon
úgy néz ki, hogy ebben viszont Ő a jobb, méghozzá sokkal!
Úgy nézem, jobban is élvezi, gyorsabban is tanulja és a figyelme nagyobb részét
tudja nekiszentelni, míg Jancsi közben mozog, ugrál, baromkodik.
Szóval ez most jó kapcsolódási pontnak tűnik, mindketten élvezzük, sosem voltam
nagy verses, így most legalább ragad rám is valami, és nem utolsó sorban ez
kiváló alkalom arra, hogy ilyen mamás estéken még több figyelmet zsebeljen be,
még több elismerést, ami talán jótékony hatással lesz Rá.
Ezzel együtt jelzem, hogy elkezdtem azt alkalmazni, amiről
pár napja beszéltem, hogy jobban figyelek arra, hogy meglegyen a 100%-os
figyelem, ezt becsülettel meg is adom, odanézek, rájuk figyelek, csak rájuk,
nincs telefon, nincs semmi más, nincs mással beszélgetés, és így nyugodt
szívvel tudok olyat kérni, hogy kicsit foglalja el magát. Persze ez nem egész
estére szól. Nem gondolom azt, hogy egy fél órás, vagy órás figyelemért cserébe
felszabadul az egész további estém. Szó sincs erről, de az arány sokkal jobb és
nem aprózódunk el.
A mamáékkal határozottan kellemes volt a délután, épp ideje
volt már, hogy én is menjek Hozzájuk. Aztán futás haza, vacsi, mese, és most
alvás.
Julisnak is volt ma és főleg tegnap egy vicces verses része.
Gazdag Erzsi Hóember versének első versszakát tanulták. Julis kezdi:
Udvarunkon, ablak alatt, álldogál egy fura alak…. Köcsögkalap!
Na mondom, várjál kicsit, ezt is kikeresem… Íme:
Udvarunkon, ablak alatt
álldogál egy fura alak;
hóból van a keze-lába,
fehér hóból a ruhája,
hóból annak mindene,
szénből csupán a szeme.
Vesszőseprű hóna alatt,
feje búbján köcsögkalap.
Hát, mondom, itt kicsit kimaradt pár dolog… Mutatom neki
vizuálisan az első két sort, hogy eddig mondta, aztán mutatom az utolsó szót…
mondom a közepe hova lett? Mert elhiszem, hogy azt a köcsög szót mindenképp ki
kell mondani, de azért mondjuk már el a többit is… :D