2024.04.01.

 Bernát

Húsvét, meg amit akartok…
Ma korán keltünk, 8 óra körül, reggeliztünk és elmentünk mi, pasik locsolkodni, mamák, nagynénik, unokatesók. A gyerek nagyon szép verset tanult az oviban, el is szavalta úgy, ahogy kell, volt némi félreértés, hogy elvettem a csokitojást a kocsiban, hogy ne olvadjon el, ő meg nem értette, hiába magyaráztam, hogy el fog olvadni! Egyet csak elővett valahonnan és mire észbe kaptam már folyt, csöpögött, a kocsira, a ruhájára, a kezére…
Alig értünk délre haza, nagyon sokat kocsikáztunk, kétszer meg is szondáztattak.

Büszke apa lehetek, hogy ilyen jól viselkedett a gyerekem.  A lányomról csak azért nem írok, mert ma külön voltunk, és azt a részét nem láttam a dolgoknak, de Őrá is büszke vagyok!

Bianka

Először azt gondoltam, nehéz napunk lesz, kettesben a lánnyal, de a végére azt kell mondjam, jól sikerült.

Mikor egy napot tervezünk – mármint programilag – akaratlanul is megjelennek képek a szemem előtt, ahogy elképzelem a terv megvalósulását. A mai, locsolkodós nappal kapcsolatban az volt a lelki szemeim előtt, hogy Jancsi a slim nadrágjában, világos pólóban, a kis zakójában, belőtt hajjal a kis kölnijével a kezében, mondja azt a szép locsolóverset, amit az oviban tanult.

Rózsafának tövéből rózsavizet hoztam,
Az lesz ma a legszebb kislány, akit meglocsoltam.
Drága kislány, gyöngyvirágom, ma van húsvét napja,
Meglocsollak, mosolyogjál, mint egy piros rózsa.

Juliskának pedig a lelki szemeim előtt szép a ruhája, kis egyberuha, harisnya, haja szépen befonva. Asztalon süti, poharak, a lakás tiszta, minden elpakolva, és békésen várjuk a vendégeket.

Számomra az a legnagyobb boldogság, ha megvalósulnak ezek az éppen elég jó tervek. Ritkán van, hogy valahogy a valóság túlszárnyalja az elképzelést, sokszor van, hogy megvalósul kb az, amit gondoltam, és morci vagyok, ha nem jön be.

A mai nappal kapcsolatban a terv utolsó részét kivéve minden teljesült. Jancsi csini volt, felkészült, haját belőttem, a kölninek használt gyerek parfümöt előző napmegvettem, a fiúk időben indultak.

Julis átöltözött és szépen befontam a haját, a süti is elkészült, az asztalt Bernát lepakolta, és ami a sarkos rész volt, az előteret is kipakolták a hétvégén. Csak a mosogatást nem indítottam el és a poharakat nem készítettem oda, de minden megvolt, amit terveztem és ez igen jó indulás volt.

A reggel még érdekesen indult, mert Julisnak nehezen ment be a fejébe, hogy a fiúk mennek ma locsolkodni, a lányok otthon várják a locsolkodó fiúkat. Miután ezt megbeszéltük, végigkérdezte, hogy a keresztfiunk anyukája, Kati be fog-e jönni, mire elmondtam neki újra, hogy Ő nem jön, mert várja otthon a locsolkodókat. De a Keresztfiunk lánytesóit is kérdezte, hogy Ők majd bejönnek-e, mire újra elmondtam, hogy nem, nem jönnek be, mert otthon maradnak, várják a locsolkodókat. Megkérdezte azt is, hogy mi hova megyünk? Mire ismét elmondtam, hogy mi sem megyünk sehova mert várjuk a locsolkodókat. Akkor már kicsit morci voltam, mert nem értettem, hogy hogy nem megy be a fejébe ez az infó. A következő kérdésénél, hogy a dédimama jön-e, visszakérdeztem, hogy a dédimama fiú?????? – Nem – AKKOR NEM JÖN!!!!! MARAD OTTHON!!!! Mondtam, guggoljon már párat és közben tisztázzuk le, hogy ma húsvét hétfő van, a locsolkodás napja, a fiúk mennek locsolkodni, a lányok otthon maradnak és várják a locsolkodókat. Ismételjük:
a FIÚK
MENNEK
LOCSOLKODNI!
A LÁNYOK
MARADNAK
OTTHON
VÁRJÁK
A LOCSOLKODÓKAT!

A FIÚK MENNEK
A LÁNYOK MARADNAK

A FIÚK MENNEK
A LÁNYOK MARADNAK!!!!!!!!

Remélem, letisztáztuk és nem kérdezel meg már másik rokont. Gondolkodjál kicsit, hogy az illető fiú-e. Ha fiú, akkor lehet, hogy jön. Ha lány, akkor biztos, hogy otthon marad!
Ezek után párszor elmondta félhangosan, szerintem tudatosította magában, hogy mik az irányok, ki mit csinál ma.

A keresztfiunk és apukája jött locsolkodni, és nagyon vártuk őket :) nagyon örültünk, hogy jöttek. Én előző nap elmondtam a gyerekeknek, hogy hogyan megy a locsolkodás, hogy tartjuk a kölnit, ki mikor mit kérdez, arra mit válaszolunk, hova spriccelünk, mennyit, a lányok hogy tartják a fejüket, és, hogy utána megkínáljuk a fiúkat a csokitojásos tálból.

Miután a vendégekkel kicsit beszélgettünk, Ők mentek is tovább, mi meg a jó időben kiültünk a hintapadra, odaadtam Julisnak a gyerekparfümjét. Vittünk ki csokitojást, meg innivalót és lőttem a lányról pár fotót, és készítettem videót is.

Épp nekiálltunk kalácsot begyúrni, mikor a fiúk megjöttek, így még ebéd előtt, csinosan lőttem Jancsiról is pár képet és levideóztam, ahogy mondja a verset.

Jól telt a nap többi része is, nem volt nagyobb vita, kis hülyeségek voltak, na meg fáradtak voltunk rendesen.

Bernát

Vége az örökbefogadásnak…
Az életünk abban a helyzetben van, hogy elértük a normál családi szintet.
Ha most valaki ránk néz és nem tudná, hogy örökbe fogadtunk, senki nem mondaná meg. A gyerekek teljesen elfogadtak minket, nem is emlegetik a régi nevelőket. Ami napi hiszti, meg vita van, az normál nevelési helyzet, a gyerekek viselkedésén, egy szálat se látszik a múlt. Minden megy a normál kerékvágásban. Tudom, majd értelmi szintjük fejlődésével lesznek kérdések, de félelem nincs bennem. Minden rendben van.

Bianka

Én már most mindenkinek azt összegzem, hogy nagyon sokat változtunk, fejlődtünk az elmúlt másfél évben. A családból többen jelezték felém azt, hogy látszik rajtunk az összecsiszolódás, nagyobb az összhang, nagyobb a béke. És én is így látom. Megismertük, kiismertük őket, a gyerekek is minket, megtanulták a szabályokat és azért alkalmazzák is. Persze, vannak viták, de hol nincsenek? Mégiscsak gyerekekről van szó, 4 és 5 évesről. Jó gyerekek, igyekszenek, néha jobban összejön, néha kevésbé. Persze, megy a határfeszegetés, ahogy mindenhol, és megy a színház, ahogy mindenhol. De összességében tényleg büszkék lehetünk rájuk és magunka, a kis családunkra is, mert megcsináltuk, a nehezén túl vagyunk, ez már biztos. Magunkon van még mit dolgozni. Magamon legalábbis biztosan sok munka van még, de ez is folyamatban van, mert annyi nehéz nap, hét, hónap után szerintem most már egy pozitív spirálban vagyunk, nagyobb az összhang, ami több békés, jókedvű helyzetet hoz, ami meg még több szeretet megnyilvánulást eredményez, amitől meg mindenki jobban lesz.