2024.04.03.
Bianka
Bernát: „Írnunk is kéne… végre egy nap, amikor minden jó
volt!”
Ma egy családos barátos napunk volt. A Házas Hétvégén csapatunkkal
egy kirándulást terveztünk erre a hétre, de az miattunk sajnos meghiúsult, mert
bejelentettük, hogy nem fér bele most ez a kirándulás nekünk. Főként időben
voltunk bajban, de anyagilag sem voltunk most úgy eleresztve, hogy bőven
belefért volna egy ilyen kiadás. Így az egész csapat lemondta, ami miatt én
kellemetlenül éreztem magam mert tudom, hogy aki szervezte, milyen sokat járt
utána és készült. Az egész kirándulás helyett egy szűk fél napot szerveztünk,
elmentünk egy közeli tanösvényre, egy holtág mellé, ahol volt egy rövid túra,
amire a csapat ment, én pedig maradtam és végre olvastam. A gyaloglást nem
akartam, a lelkemnek viszont az olvasás jobban kellett. Aztán kicsit
piknikeztünk, és egy közeli helyen ittunk egy kávét, üdítőt, ki mit akart.
Erre az alkalomra a gyerekeket is kivettük az oviból.
Jancsi kétesélyes volt, a ma reggel volt a kérdéses, hogy lesz-e láz, vagy
fejfájás. Ha lett volna, itthon maradok vele, de nem volt semmi tünet.
A délelőtt még rohanós volt, Bernát fát metszeni ment, mi a gyerekekkel
maradtunk, aztán 11-kor egy könnyű tojásos ebéd és délre irány a tanösvény.
A gyerekek nem aludtak délután, ellenben jól elfáradtak,
szerintem nem kell ringatni őket ma.
A társaságban volt Vasember is, aki ugye Jancsi keresztapukája
lesz. Mindig csodálom, ahogy ők ketten egymásra találtak. Jancsi úgy néz Rá,
mint egy Istenre, Vasember pedig zseniálisan jól ért a gyerekekhez, és
Jancsival annyira megtalálta a hangot, hogy arra nincsenek szavak. Az
étteremben Jancsi természetesen mellé akart ülni, és míg várakoztunk kis
egyszerű játékokkal kötötte le Jancsit, aki meg hatalmasakat nevetett. Azon, hogy
Jancsi Őt tényleg Vasembernek hívja, mi jókat kuncogtunk, elbűvölő ez a
gyermeki őszinteség és rajongás.
Délután hazaérve gyorsan elszaladtam a leendő
csirkeállományunk itatójáért, mert holnap érkeznek a csirkefarmunk lakói, 30 db
tojó.
Bernát nagyon sokat dolgozott a csirkeudvar kialakításán, a csirkeól
berendezésén. Holnapra még lesz egy szaladgálnivaló vele, szalmát, kaját
beszerezni és a hálót föléjük feltenni.
Bernát
Igen, holnapra nyolc munkám van! És kb 500 feladatom! És már
látom, hogy jön a nagy hullám, ami elfedi a hullám! Viccet félretéve, nagyon
sok most a munka, ígérgették, hogy majd márciusban lesz munka, de most tényleg
mindenkinek sürgős lett.
De térjünk vissza a mai napra, amit egy kis munkával
kezdtem, favágás, metszés.
Aztán készülődés a közeli város folyóparti bulijára. Várhatóan csak egy kis
séta-fika volt, inkább lézengés és beszélgetés, mint rendes túrázás lett.
Megvoltak a klikkek, gyerekek, kereszt szülők, fiatal fruskák egy csapatban,
nyuggerek hátul. Volt velünk több tanár is, de egy nagyon nem bírt magával, és
állt a tanösvény egy magyarázó táblájánál és hangosan olvasta fel a dolgokat és
közben morfondírozva magával társalkodott! Hát hiába, ezek a tanárok se
normálisak már…
Mi jókat beszélgettünk, bolondoztunk, nagyot sétáltunk, láttuk a folyót is.
Mindenhol nagyon vigyáztam a kölkökre, de egy óvatlan pillanatban Jancsi beleugrott,
egy sártenger közepébe, aztán nézett rám rémülten, térdig sarasan. Ki vettük a
sárból és kiráztam a cipőjéből a nagyja sarat. Aztán gratuláltam neki és visszaadtam
rá a vizes zoknijára a vizes saras cipőt! Persze ez nem volt neki kellemes, de
hát így jár, aki sarazik. Az egyik pihenőnél felültettem az asztalra, levettem
róla a cipőt meg a zoknit, és kicsit eltakarítottam, majd mivel gondos apja van
a büdösnek, adtam rá egy tiszta, vastag, száraz zoknit, mert apa készült!!!
A vizét mindenki maga cipelte, kaptak egy almát is, és egy kis cukrot, Julis
bónuszba egy zacskó gumi cukrot is, amit körbe vitt és mindenkit megkínált. A
végére maradt egy pár szem, azt az öcsével elosztották. Igazából jól telt a
nap, de siettünk haza, mert a másik keresztapu már itt várt a kapuban hogy a húsvéti
pénzen vett gyerekbútort segítsen felvinni az emeleti szobába.
Aztán ettünk egy fantasztikus pizzát, és mese és alvás!
Mi meg nézünk egy újabb részt a sorozatunkból, és alvás, mert holnap durva nap
lesz, és sok meló!