2024.05.12
Bianka
Gondoltam, írok már azért a sütögetésről is, mert igencsak
jól sikerült. Jó hangulat volt,mindenki jól érezte magát. Bár Bernát mondta
utólag, hogy a gyerekek majdnem elvették a kedvét az egésztől. Pénteken délután
az oviból hamarabb hozta el Bernát a gyerekeket, mert ott meg családi nap volt,
amire mi már hetekkel ezelőtt megegyeztünk, hogy tuti nem megyünk Szép volt jó
volt, egyszer elég volt tavaly… Szóval most a barátainkat és a sütögetést
választottuk.
De a gyerekek hazafelé jövet kérdezgették apát, hogy mi
lesz? És apa mondta nekik, hogy átjönnek a barátaink, és sütünk szalonnát. – És
még? – Meg lesz kolbász is – És még? – meg lesz saslik – és még?... és ez a
folyamatos érdeklődés teljesen olyan volt, hogy azt mutatta, hogy a gyerekeknek
ez nem elég, nem jó, még várnak valamit és még várnak valamit, és addig addig
kérdezgették, hogy elfogyott Bernát tarsolyából az ötlet, nem tudta tovább
sorolni a dolgokat és elgondolkodott, hogy basszus, most tényleg ezért hívjuk
át a barátainkat, hogy sütünk egy darab szalonnát??? És majdnem azt mondta,
hogy oké, akkor hagyjuk…. Hát jó, hogy nem tette, mert kár lett volna ezt az
estét ugrasztani.
De arra én is rájöttem (ismét), hogy kb egyáltalán nem kell
a gyerekekkel és az Ő igényeikkel foglalkozni, de nem azért, mert nem érdekel,
mit akar, meg nem fontosak nekünk, hanem azért, mert ilyen kérdésekben az Ő
véleményük nem releváns (még). Szóval lesz az a program, amit szervezünk,
megyünk oda, ahová akarunk és ők jönnek velünk, és jól érzik magukat. Mindig,
mindenhol képesek jól érezni magzat, tök felesleges előre egyeztetni, mert
mindig beszólnak valamit, meg van egy rakat hülye kérdésük, amire egyszerűen
lehetetlen válaszolni és még ha válaszolunk is totál felesleges, mert két perc
múlva gőze nincs, hogy miről volt szó.
A gyerekekkel egyébként sem olyan zökkenőmentes az ilyen
sütögetős akció. Egyszerűen ennyi idősen képtelenek arra, hogy komolyan azt
csinálják, ami a feladat. Nem tudnak egy dologra normálisan odafigyelni a lábuk
elé nézni. Esnek-kelnek, levernek, felborítanak mindent, komolyan, mint elefánt
a porcelánboltban. Nem érzik, nem értik ennek a veszélyét, mert azon kívül,
hogy érzik a tűz melegét, fogalmuk sincs milyen megégetni magukat… Akarnak
mindent, de nem tudják megcsinálni, így mi próbáljuk csinálni a mi részünket,
meg nekik egy adagot, és próbálunk segíteni nekik, hogy normálisan csinálják,
de már az elején tudjuk, hogy el fogják égetni, de azért hátha nem…. De már azonnal
éhesek, nyersen meg akarnak enni mindent, és persze a chips, meg az édesség is
azonnal kellene.
Az előkészületeknél vagdostam össze a dolgokat a saslikhoz,
csirkemell, szalonna, kolbász, hagyma, cukkini, Julis néz, és mondja, hogy majd
az ő „saslijára” csak ezt, meg azt szeretne. Mondom neki, hogy nem sasli, hanem
saslik és nem lesz neki külön saslikja, négy pálca van, arra elkészítjük
egyformán a saslikokat és ha elkészült, mindenki eszik belőle.
Pár perc elteltével megkérdezi, mikor csinálom az Ő sasliját. Elmondom neki
megint, hogy nem sasli, hanem saslik és nem lesz neki saját saslikja, 4 darab
van, egyforma lesz mind, ha elkészül, mindenki kap belőle.
Alig telt el pár perc, pihennek a feltűzdelt saslikok a tálcán, várjuk, hogy
parázs legyen, Julis megkérdezi, melyik az Ő saslija. Elmondom neki újra, hogy
nem sasli, hanem sasliK, és NINCS külön saslikja, egyforma mind, egyszerre
megsütjük és mindenki kap belőle.
Megsülnek a nyársak, meg is esszük, már nem annyira éhes a banda, felkerülnek a
saslikok is a tűzre, jön Julis, hogy melyik az ő saslija…
Na ott azért összenéztünk, hogy ó bazdmeg….. Odahívtam, mondom, Juliska, gyere
ide, nézzél rám… Idenézz a szemembe! Te érted, hogy miről beszélek? – Igen. –
Akkor figyeljél, mert negyedjére mondom el: NEM SASLI, hanem SASLIK… és NINCS
saját saslikod. Azért nincs, mert összesen 4 darab van, amit most egyszerre
megsütünk, és mindenki fog belőle enni. Szóval akkor ismételjük el… Hogy kell
mondani? Ugye saslik. Szóval hogy mondjuk? – Saslik – Szuper. És miért nincs
saját saslikod? – Mert nem kapok belőle – (Phúúúú….bmeg… hogy lehetsz ilyen
gyökér???) Azért nincs saját saslikod, mert 4 darab van és mindenki kap belőle.
Hány darab van? – Négy – Igen – Miért nem kapsz? Mert megsütjük mindet és
mindenki kap belőle, ugye?…. Ismételd. – Mert megsütjük mindet és mindenki kap
belőle. – Szuper. Újra. Van saját saslikod? – Nincs – És miért nincs? – (néz….)
– MERT MEGSÜTJÜK MINDET ÉS MINDENKI KAP BELŐLE!!!!! Ismételd! – Mert megsütjük
mindet és mindenki kap belőle. – Oké. Van saját saslikod, Juliska? – Nincs –
Van saját saslikod, Juliska? – Nincs – És miért nincs? – Mert megsütjük mindet
és mindenki kap belőle. – Igen. Akkor mondd el újra, miért nincs saját
saslikod? – Mert megsütjük és mindenki kap. – Szuper… Akkor most már
megbeszéltük, légy szíves ne kérdezd meg újra.
És ezt csak egy fél percnyi szösszenet volt az egész
délutánból, estéből. Félelmetes, hogy milyen gyopárok tudnak lenni. Hogy valami
belemegy a fejébe, és onnantól konkrétan szó szerint ilyen Sehallselát
Dömötörök lesznek, egyszerűen nem megy be az agyukba semmi infó.
Hiába mondod neki, hogy fogja a nyársat, elengedi,
hadonászik vele, elindul vele, mondod, hogy fordítsa, nem fordítja, vagy
azonnal visszafordítja. Mondom nekik, hogy csak a nyársra figyeljenek, most ez
a feladat. Ne tartsa a tűzbe, csak a tűz fölé. csak az a feladat…. de tekereg a
kutya után, meg minden más érdekli. És egyébként hullára nem érdekelne, ha azt
mondaná, hogy nem akar sütögetni, akkor menjen, azt foglalja el magát, bánja a
fene… de nem, ő sütögetni akar…
Bernát azt mondja, hogy oda kellett volna adni nekik egy-egy virslit, amit
szétégetnek, aztán majd kapnak normális kaját, amit mi készítünk. Ezzel nem
értek egyet. Tűz fölött egy virsli öt perc alatt elkészül, még annyi sem kell
neki. Ennyi ideig kell odafigyelnie és komolyan venni valamit. Az oviban is,
itthon is sokkal több ideig kell néha figyelni és nem értek egyet azzal, hogy
úgy adunk oda egy ételt eleve, hogy tönkreteheti. Julis 5 és fél éves, ennyi
idősen tudjunk már koncentrálni pár percig. És a másik része a felelősség, a
következmény. Azt gondolom, hogy ezek folyamatok, amiket kicsiben kell
megtanulni. Egy darab virsli nem a világ, de meg kell tapasztalni ezt is, hogy
ha megégetem, nem finom… De szerintem ennyi idősen már nem lehet az az irány,
hogy elherdálhatunk egy ételt csak azért, mert játszogatunk vele. Volt épp elég
hulladék, cukkinivég, hagymarészek, játszogasson azzal.
Végül sütöttünk pillecukrot is, az nem aratott mindenkinél
osztatlan sikert, egyet-kettőt megettek, de inkább csak nyávogás volt. Ragadt a
kezükhöz, nyávogott ott mindkettő, hogy jajj, ragad… Julis is emelte a kezét,
rajta egy falat habcukorral… Megfogtam a kezét és a szájába nyomtam, hogy ugyan
edd már meg, mit hülyéskedsz vele…
Fontos, hogy ezekbe is már bevonjuk őket és igyekeztünk
mindent úgy csinálni, úgy kommunikálni velük, hogy a sütögetés egy kellemes
élmény legyen, nem pedig az, hogy ilyenkor mindenki tiszta idegbaj és a pokolba
kívánjuk az egészet. És ez sikerült is. Végig jó volt a kedv, nagyon jókat
nevettünk, és ezeket a kis közjátékokat leszámítva egyébként sokat beszélgettünk
a gyerekekkel is, mindent kipróbálhattak, ott lehettek szó szerint a
tűzközelben, szóval szívták magukba az élményt.
Aminek viszont nagyon örülök, hogy mindenben benne voltak,
mindenért lelkesedtek, mindent kipróbáltak és végeredményben türelmesen
kivártak. Mindent megkóstoltak, a legtöbb dolog ízlett is nekik :) Jó sokáig
fent is voltak, akkor este buli volt :)