2024.05.18.
Bernát
Már napok óta egy leégett házon dolgozok, baráti pár házrésze
égett le, szerencséjükre a lakásuk nem égett ki, csak a boltjuk és a lakás közti
rész. Pont úgy volt a heti beosztásom, hogy szinte azonnal tudtam menni és
felmérni, és már másnap kezdtük is a munkát.
Már van áram a lakásukban, és a bolt szinte minden helyiségében. Még hátra van
egy élelmiszer bolt, a házból…
Nem mondják, de hát persze hogy sürgős, hogy kész legyek, mert van munka ezer,
kijavítani a hibákat, újra festeni, elhordani a romokat, és persze az árut
intézni…
Már három napja reggeltől estig dolgozom, reggel megyek a kollegáért, és a
boltba anyagért és irány a tetthely.
Anya elmagyarázta a gyerekeknek, hogy most sokat kell
dolgoznom, meg hozom a csokipénzt, de azért csak nem vagyok itthon velük. És
most szombat van, és én indulok, mára két lemondott munkám is van, és hát az egyik
abban a faluban van pár utcára, és rövid idő lenne, ezért azt meg csinálom. De
a másik tíz órára van be tervezve, nagyon más irányban és nem tudok menni.
A ciki az, hogy ez már egy átrakott időpont, és nem szeretném szivatni az
ügyfelet, de fogom. L
Ja, és a gyerekek… merthogy talán róluk szól ez a blog. J
Nem tudom, jó-e, hogy én néha még hétvégén is dolgozom? Hogy amikor hazaérnek,
én még dolgozom, mikor lefekszenek aludni, én még dolgozom. És amikor meg
itthon vagyok, akkor meg hulla vagyok, és kevés az energiám rájuk. Ez a tipikus
apám dolgozik, hogy nekünk jó legyen, de közben meg nem látjuk.
Nem akarok dolgozni, őőő vagyis nem akarok dolgozó apa lenni, aki sosincs
itthon. De a másik oldala, hogy nem állunk úgy, hogy én azt mondjam, hogy nem
vállalok egy munkát, mert szombaton nem dolgozok.
Megyek intézem a tyúkokat, aztán irány anyagért és a kollegáért, és nyomjuk
este hétig nyolcig…
Bianka
Azt gondolom, hogy ezeket jól kell kezelni és meg kell
tartani az arany középutat. Volt az év végén, meg az év elején olyan időszak,
hogy apa mindig itthon volt, és az sem volt jó, mert akkor meg nem volt munka,
nem volt pénzünk, az sem volt jó, mert akkor meg a midennapjainkra rányomta a
bélyegét egy elég nehéz, szorongó érzés és ez nem kevés feszültséget szült.
Most ez az időszak van, főleg ezzel a leégett házzal, hogy
ez most nagyon fontos, nagyon sürgős, lehet, hogy csúnyán hangzik, de fontosabb,
minthogy apa fürdesse a gyerekeket… Bernát ezzel sok emberen segít és nagyon
remélem, hogy ez a helytállás majd meghozza gyümölcsét is. Manapság az, hogy
lehet számítani valakire, az elég nagy kincs.
Most az az időszak van, hogy apának nehéz dolga van, és én
meg igyekszem itthon tartani a frontot, a gyerekeket kezelni, nem miszlikre
szedni, és apát meg úgy várni haza, hogy jó legyen hazaérnie, hogy a pihenése
tényleg meglegyen. Ha mindenki odateszi magát akkor nem olyan vészes időszak
ez, de tényleg mindenkinek össze kell szednie magát, és akkor még ebből is ki
lehet hozni a jót.
Bernát ma reggel elkészítette mindenkinek a kávét,
bekészített kis csokikát, öltözött és indult. Indított még zenét, írt egy pár
sort a blogba és ment. Megható pillanat volt ez mindkettőnknek. Hosszú távon
biztosan nem szeretnék az a feleség, az az anya lenni aki egyedül neveli a
gyerekeket, mert apa mindig dolgozik. Szóval jó ez szerintem, hogy mindketten
érezzük, hogy ez nem egy jó irány. És ha ez átmeneti marad, akkor nincs semmi
gond ezzel szerintem.
Apát kérdeztem, mit enne szívesen, azt mondta, húst. Szóval elmegyünk
a hentesünkhöz és veszünk valami szép husit.
Bernát
Igen, észrevettem, hogy finom kajcsival vártak haza, bár ez
nálunk mindennapos, az is, hogy kaja van, és az is, hogy finom. Azért még így
hullaként is, fürdés után, bepakoltam a szárítóba a mosott ruhát és egy kicsit
kimentem a gyerekekkel is biciklizni az utcára. Holnapra már csak egy egész kis
munkám van, és aztán pihi, meg fahordás van itthon, az udvaron, mert össze
vágtuk a kis farakást, ezáltal nagy és szét szórt farakás lett! J És most arra vár, hogy
össze hordjam egy rakásra. Így szabadul fel hely a veteményes mellett, és tudunk
még vetni valami finomat, pl. bukfencet! :)