2024.06.05.
Bianka
Húúú nagyon sok nap telt el.. vannak hírek. Durvák.
Meséltem a kedves óvónőt, aki betámadott minket. Szívesen
írnék erről, de egyelőre legyen elég annyi, hogy napok óta ezen pörgök, gyűjtöm
az információkat. Mindent igyekszek vagy felvenni, vagy lementeni. és felvettem
a kapcsolatot pár emberrel, akiknek szintén van panaszuk az ovival
kapcsolatban.
A gyerekeket pénteken a ballagás miatt hoztam el hamarabb,
de ezt a jó szokást megtartottuk azóta is. Hétfőn még ott ebédeltek, de tegnap,
meg már itthon ebédeltünk. Viszem a dobozokat, a kis szatyorkánkban, és megyek
értük fél 12-re. Addigra szétmérik a kaját. A csoportnak délelőtt elég sok
dolga van, program van, tízórai van, aztán udvar, rohangálás, intézkedés, ebéd.
Nincs idő a felesleges kérdésekre.
Aztán ebéd, ami a frusztráció egyik lehetősége. Ezt már
kihagyjuk. Teljesen felesleges a gyerekeket ebben a feszült hangulatban
tartani, amikor otthon normálisan, ökörködés nélkül is meg tudnak ebédelni.
Utána mosdó – amit az oviban nem tudnak kontrollálni és ráadásul Julis ugye
ezzel már csinálja a fesztivált, és végül az alvás, ami újabb stresszforrás,
mert abban a pörgésben a gyerekek nem tudnak aludni, míg otthon igen.
Ez nekem jelent egy kis kiesést. Kb annyit, ami az ebédnyi idő, meg az a pár
perc, amíg elalszanak, ez összesen kb fél óra, illetve az a kb egy óra, amit az
oviban az udvaron töltenek már, de ugye akkor elkezdenek fogyni a gyerekek, és
jobban van idő gonosz szándékú beszélgetésekre.
Effektíve másfél órát veszítek a gyerekmentes hasznos időmből, de ennek árán a
problémák nagy részét kiiktatom.
Technikailag még annyiban változott minden, hogy nagyon
igyekszem a gyerekeknek semmi plusz infót nem adni. Például ha marad az
ebédjükből valami, azt Bernátnak meghagyom, mégiscsak főtt étel, egy leves, egy
kis második, neki jól jön, nekem meg nem kell bajlódnom vele. Na ezt viszont a
gyerekeknek nem mondom, sőt, ha eszem is velük ebédkor, én látványosan nem
eszem az övékéből, de egyelőre ebben a pár napban én nem is ettem velük egy
időben. Szedek nekik rendesen, még véletlenül se maradjanak éhesek, ami marad,
megy a hűtőbe és mivel a világukat nem tudják, az a kaja kb számukra meg is
szűnt létezni. Az árnyékát is szeretném elkerülni annak, hogy az a hír induljon
el bent az oviban, hogy anya, vagy apa ette meg az ebédjüket. Sőt, még ki is
hangsúlyoztam nekik, hogy az az Ő ebédjük, ők eszik meg, senki más.
Hiába értenék, hogy a maradékot eszi meg apa, biztos nem így adnák tovább és
bocs, de ezt már nem bízom a véletlenre, elegem van a sok rossz szándékú
kérdésből, meg a gyerekeim baromságaiból. Azt hiszem, erre is jó az a mondás,
hogy ne szólj szám, nem fáj fejem… Hát
nem szólok. Amit nem tudnak, abból nem lesz hülyeség továbbadva.
Ráadásul rájöttem, Julis miért pisil be az oviban délután.
Ebben most már 100%-osan biztos vagyok.
Azok után, ahogy Julis ecsetelte, hogy szeret büntetésben
lenni, ugye kifaggattam, hogy mit szeret benne, miért jó az neki, és kiderült,
hogy az más. Egyszerűen csak más. Ki akar tűnni, más akar lenni, mert kell neki
a figyelem. Sajnos az okosságával nem nagyon tud kitűnni, abban nem különleges.
Mozgásában is esetlen, nem ügyesebb, mint a többiek, így az egyetlen választása
marad, hogy rosszalkodik, nem tartja be a szabályokat. Ezzel tud kitűnni, aztán
ezt azzal jutalmazzák – igen, jutalmazzák, mert neki ez nem büntetés -, hogy
kiültetik a folyosóra a jelére, ahol jönnek, mennek a dajkák, megsimizik a
fejét, kérdezgetik, mi történt és hopp, máris megkapta azt amire zsigerből
vágyik. És akkor jön az alvás. ahol már kidolgozott stratégiája van.
A többiekkel együtt pisilni nem buli, mert akkor nem tűnik
ki. Csak úgy tud, hogy kiveri a hisztit, hogy neki nem kell pisilni. Aztán 5-10
perc múlva, mikor már mindenki fekszik, akkor feküdni nem buli, mert azzal sem
tűnik ki… Mit csinál? Bejelenti, hogy pisilni kell. Nyilván kiengedik, nem
kockáztatnak – máris megvan a jutalom, kimehet, mikor más nem. Kimegy a wc-re,
de ugye nem tudnak utána menni, nem ellenőrzik. Ha kell neki, ha nem, kimegy,
húzza az időt, elvan egy darabig és mindent csinál, de tutira nem pisil… Hogy miért?
Mert arra játszik, hogy ugyanezt eljátsza 10-20 perc múlva is, addig tekereg az
ágyban. Nekem akar aludni, sosem akar. És akkor mi a gond? Miután visszamegy,
az óvónő odaáll fölé, hogy na most már voltál pisilni is, tessék aludni. És
megvárja azt a két percet, mert egyébként hullafáradt… szóval áll fölötte:
csukod a szemed, igen, megvárom, hogy becsukd… És amint becsukja a szemét, 2
perc alatt alszik is. Csakhogy… nem volt pisilni… és akkor az mind megy be…
Na itthon nincs ilyen, mert eleve elmegy a mosdóba, eleve
normálisan wc-zik mindkettő, és akkor nem is történik baleset. Milyen egyszerű…
Bernát
Én is írok egy kicsit, még mindig sokat dolgozom, semmi
változás, a múlt héten nap mint nap nyolc- kilenc óra után értem haza. Jippi! Ez
a jólmenő vállalkozók sorsa! J
Annak ellenére, hogy most Bianka retteg, hogy ez a buzi óvónő most mit
kavarászik, én, aki nem jár be az oviba, teljesen jól vagyok. A gyerekekkel nem
sok gond van, elmentünk biciklizni a közeli buszfordulóhoz, ami egy kör alakú
verseny pálya. A gyerekek úgy pödörtek rajta megállás nélkül, sokkal jobb mint
a játszótéren, a foci pályán, ahol közben kicsik, vagy nagyok fociznak.
Aztán átmentünk a játszóra, ahova meg jött bunkókám, audis inteligence apuci,
három gyerek, három energiaital! Kirakott a fa asztalra három nyalókát, és elmentek
csúszdázni, a gyerekek meg ott nézték, hogy ők miért ihatnak olyat? Meg, hogy
ők kaphatnak-e nyalókát? Mondtam is nekik, na irány haza, mert még ránk ragad a
bunkóság! Itthon hála égnek volt nyalóka, nem volt probléma.
Közben vettünk egy kis banánt, 18 kiló van egy dobozban, felét pucolva
fagyasztottam, két pofára ettük, a maradék meg ment a hűtőbe, hogy ne romoljon.
Jelenleg 800-900 Ft/kg, de Bianka 250,- FT-ért vette…
A barátaink megdicsérték Jancsit, hogy milyen kis izmos, zsurmó
kölök. Konkrétan kockás a hasa és a karja se gyenge, sovány, de izmos. Mondanám,
hogy apa nevelése, de sajnos magától ilyen.
Mondom, Julis is izmos, csak ő jól takargatja, mindig van rajta egy pár plusz
kiló, de egyébkén jó erőben van, egy díjbírkózó!
Készülünk a hétvégén egy csoportos fagyizásra, ahova azok az
ismerősök jönnek el, akik velünk együtt voltak örökbe fogadós oktatáson. Szuper
hír, hogy tíz párból egy kivételével már mindenki kapott gyereket. Szóval jól
állunk. A gyerekekkel rendszeresen bandázunk, megyünk a tyúkokhoz tojást
szedni, tépik nekik a gazt, adják nekik a tápot. Dolgoztatom őket, mint ahogy a
házban is, Julis pakolja a mosógépből a ruhákat a szárítóba, Jancsi meg a
szennyes ruhát a mosógépbe, ezzel van egy kis munkájuk…
Ma Jancsival banánturmixot készítettünk, ő nyomta a gombot, és közben
megtanulta, hogy a legfontosabb a turmix gépnél, hogy nem kapcsoljuk be, amíg
nincs rajta a teteje!!! És, hogy nem nyúlunk bele a gépbe, semmivel!
Pár napja az ásó, a lapát, az egyenes végű és a kerek végű ásólapátot tanultuk
meg, hogy mi a különbség. Tudom, nem tudjátok, de ha majd dúrni kell a földet,
megtanuljátok, melyik mire jó!
A veteményesben nőnek a babok meg a tökök, a karalábé is szépen dagad, a
borsónk egy vicc lett, fokhagymánk meg lesz 5 fej ha sikerül.
Tervezgetjük a nyarat, de még se pénz, se ötlet, hogy hova menjünk. Mármint
ötlet az lenne, csak nem tudom leírni, Kanári szigetek, meg Dubaj, meg ilyenek.
De ha egy kis Pécsi hegyezés-völgyezés összejönne, vagy egy Dömös-Visegrád
kombó, az se lenne rossz.