2024.06.23.

Bianka

Mondjam az új hírt? Felfáztam :D Persze úgy kb péntekre tetőzött a dolog.
Bejött a nagy meleg, tényleg kibírhatatlan, Bernát be is lőtte a légkondit, ami nagyon kellemes, mikor bejövünk kintről, de nekem kicsit erős volt. Meg is lett az eredménye, nem csak a hangom ment el, hanem a mosdós körök is fájni kezdtek, de szerencsére volt itthon Urzinol. Ez nem a reklám helye, de tényleg jó a cucc… Szombaton még ehhez beszereztünk tőzegáfonyát, szóval hajrá.

A nyárral kapcsolatban most az a fajta érzés van bennem, amikor valami új munkahely, vagy nagy meló vár rám, pl mikor a nagy áruházakban leltárra készültünk, hogy egész nap műszakban ott álltunk rajtra készen, hogy kezdjük már! Tudjuk, hogy nehéz lesz, sok és fárasztó, de megvan a haditerv, a stratégia, mindenadott, hogy jól csináljuk, csak haladjunk már, essünk már neki!

Most itt is beterveztem pár dolgot, megbeszéltem néhány baráttal, rokonnal egy kis közös játszóterezést, aztán lesz majd, mikor átugrunk Katiékhoz, a Keresztgyerekeinkhez, és jön majd Karika mama is pár alkalommal,szóval nem leszek teljesen egyedül a kölkökkel, de azért alapvetően így készülök, mert az egy-egy alkalom játszótér azért nem oldja meg a hetet.

Bekészültem tervekkel, hogy miket főzök majd, gyors, egyszerű leveseket, gyors másodikat. És időben egyébként nem vagyok annyira elkeseredve, mert a hétköznapokban egyébként nagyon sok időt elvesz az, hogy felöltözünk normálisan, a lánynak megcsinálom a haját szépre, aztán én is elkészülök, hogy egy normális fejem legyen, amivel emberek közé merészkedhetek. Aztán 10 perc, mire eljutunk az oviba, mert igaz, hogy csak 5 perc az útidő, de bekötöttétek magatokat?, haladjunk már – Én nyitom a bentit! – Én a kintit! – Én csukom a kintit! – És hasonló megbeszélések miatt az odaérés minimum 10 perc lesz. Aztán még bent a haladjunk már, vedd a cipőd, Jancsi! Nem nézelődik! Julis, odafigyelj! Kézmosás, akasszuk fel a jeledet, köszönsz nagyot, szuper! Legyen szép napod! Játszál sokat, jövök érted ebéd előtt (és ez duplán mert két gyerek van) aztán haza, néha egy kis bolt, vagy tankolás kitérővel… Szóval egy ilyen kör 40 perc kb. És akkor 11:30-kor a másik… Szóval a napomból az utazással, gyerek leadással, felvétellel, mindenféle fontos dolog megbeszéléssel elmegy minimum egy óra, de van, hogy több, + a készülődés.

Most a szünetben a készülődést ugrasztjuk, a lánynak felkötöm a haját, vesznek fel egy bugyit, meg pólót, a kinti papucs egész napra jó, azt szevasz. Nekem sem kell túltolnom a készülődést, és az utazás része kimarad, szóval legalább 2 órát spórolok, így ebbe belefér, hogy főzzek valami egyszerűt.

Az uzsira sem lesz nagy kipakolás, meg terülj terülj asztalkám, egyféle szendvics, valami zöldséggel, aztán csá. Az oviban sincs kívánságműsor, hogy ki mit szeretne uzsizni.

A hétvégém most kicsit ennek jegyében telt, próbáltam fejben összeszedni a gondolataimat, az ötleteket, kajára, programra, rendszerre, hogy mindenre szánjunk időt, amire kell. Fejlesztésre, tornára, és persze a játékra is.
Volt is erre az agyalásra lehetőségem, ugyanis nagy vihar volt tegnap, ami az utcánkban kidöntött egy fát, ami leszakított egy vezetéket, minek következtében szombat este 8-tól vasárnap délután 3-ig nem volt áramunk. Volt mobilnet, a gázzal főzni tudtam, megoldottunk mindent, de azért spóroltam a nettel is, meg az aksikkal is, ki tudja, meddig nem lesz utánpótlás. Megint egy érdekes tapasztalás volt, ami most Bernátot fektette meg jobban, engem annyira nem.

A gyerekeknél napi szintű harc (?) hogy átbeszéljük, hogy miért nem fogadnak szót elsőre, miért várják meg a rosszabb hangulatot, az erősebb rászólást? Miért nem jobb a jó hangulat, a kedves hangnem? De az a tapasztalatunk, hogy ha szépen, kedvesen, vagy csak simán tárgyilagosan kérünk valamit, annak szinte mindig az a vége, hogy azt úgy veszik, mintha nem komolyan mondtuk volna, szóval nem is kell az intelmeket betartani. Na de majd ezen még dolgozunk, most megyek pihenni és gyógyulni, holnap 9-kor a Tegyesznél lesz jelenésünk.