2024.07.17.

Bianka

Mai napunk egész jó volt, jól indult a reggel is, és aztán az egész nap is egész normálisan telt. Juliskával ma is felmerült a hála témája, ugyanis hiába kapott reggel egy kis csokit, meg ebéd után egy kocka brownie-t, meg délelőtt egy pez cukorkát (mert kinéztem és a biciklik szépen, a lábukon álltak a kertben, és ezért járt egy kis meglepi) szóval hiába a három finomság, azért ebéd után csak felmerült, hogy Ő a hétvégén inkább gyümölcsös fagyit akart volna… Én meg mondtam neki, hogy inkább meg jó lenne, ha örülne annak, hogy egyáltalán kapott fagyit, mert lehetett volna az is, hogy nem kap. Kértem, hogy állítsa sorrendbe, melyik a legrosszabb, és melyik a legjobb verzió azok közül, hogy egyáltalán semmit nem kap, egy tejes jégkrémet kap, és egy gyümölcsös jégkrémet kap…. Sorba állította.
Elmondtam neki, hogy ahhoz képest, amit megél most, mindig van, aki Nála sokkal rosszabb helyzetben van, és van, aki nála jobb helyzetben van. Ha mindig csak azt nézi, mi nem jó, akkor nem lesz boldog. Ha szeretne boldog lenni, akkor próbáljon meg örülni annak, amije épp van.
Aztán míg wc-n volt, addig kikerestem a tiktokon egy videót. Jákob Zoli jelenleg Magyarország egyik leggazdagabb embere. Milliárdos, és van egy alapítványa, amivel rászorulókon segít. Szegény családokat keresnek fel, bevásárolnak nekik, adnak anyagi támogatást is. A családok a pár percben mesélnek a helyzetükről, mennyi pénzből élnek, az mire futja, mit tudnak és mit nem tudnak megvenni. Egy 6-7 év körüli kislány is volt a videóban. Megkérdezték tőle, hogy szokott-e éhes lenni? Miket szeretne kapni, amiket most nem tudnak megvenni? Gyakorlatilag egy kevés élelmiszeren kívül semmit. Sem játékot, sem cipőt, sem ruhát. Ha elfogy a pénz, mennek kéregetni. Megkérdezték tőle, mikor evett csokit utoljára? Egy perces gondolkodási idő után sem tudott válaszolni mert idejét sem tudta annak… ezt a videót megmutattam Julisnak. Az aktuális részeknél megállítottam, elmondtam neki, hogy azzal szemben nálunk hogy van. Hogy az a kislány nem kapott ajándékokat a hétvégén, nincs új biciklije. Az a kislány nem kap cipőt, mi meg múltkor elmentünk és vettünk neki is, Jancsinak is szandált, meg ünneplős cipőt, meg papucsot. (Igaz, Eszti mama támogatta azt a kört, de ebből a szempontból mindegy, mert Ő kapta így is úgy is, és elég, ha ennek hátterét mi tudjuk)
Az a kislány nem kapott reggel csokit, utána meg pez cukrot, utána meg ebéd után süteményt, mert lehet, hogy arra sincs pénzük, hogy ebédeljenek… Az a kislány nem néz a netről mindenféle meséket, mert nincs tévéjük sem, meg nincs szép mesekönyve, amit lapozgat délutánonként, hanem megy kéregetni… Szóval kicsit örüljünk, hogy van hol aludnunk, van melegvizünk, van mit enni, vannak játékaik, meg csoki is.

Délutánra beszorultunk a házba, mert leszakadt az ég. Bár a gyerekek ezt is élvezték, nem voltak nagyon kiakadva egy kis esőtől, én meg nem nagyon bántam, hogy elvannak. Mesét néztünk, már megint a Lilo és Stich-et, közben elkészült a tiramisu és utána el is mosogattam, amire nagyon büszke vagyok.

Vacsi az kint volt az előtérben, az eső kellemesen felfrissítette a levegőt. Vacsi után megkóstoltuk a tiramisu felét :D majd nekiálltunk játszani azzal az építős játékkal, amit Katiéktól kaptunk. A gyerekek még mindig nem tudnak játszani. Hiába a több, mint egy év ovi, a sok mese, játék, nem nagyon tudnak az ökörködésen kívül mit játszani. Adódott az alkalom, hogy építsünk valamit. Nálunk Jancsival egy bekerített rész épült egy kapuval, amit nyitottunk zártunk, és időnként megjelent egy oroszlán, aki be akart jutni a városba, de az emberek szerencsére időben bemenekültek és a tűzoltó meg lelocsolta és elkergette. A rendőr figyelte a várost. Aztán az oroszlán szervezkedni kezdett a krokodillal, hátha úgy könnyebben bejutnak.
Nagyon tetszett Jancsinak is, Julisnak is ez a játék, kíváncsi leszek, hogy holnap mi lesz ennek a visszhangja.

Estére szerettem volna olvasós mesét, de kicsit fáradt is voltam, meg annyira szerettek volna nézős mesét, szóval egy köztes megoldást csináltam. Feldobta a Youtube az egyik mesét, ami alatt az én hangom van. Én mesélem a sztorit, közben megy a videó és élő játékokkal, babákkal játszák el a történetet. 5,3 millió alkalommal játszották már le ezt a videót… szegény szülők :D
Na de a lényeg: mondom a kölköknek, hogy csukják be a szemüket kicsit, hallgassák, hogy ki beszél? Kinek a hangja ez? Álltak értetlenül. Kérdezem, nem ismerős ez a hang, aki beszél? Erre Jancsi mondja, hogy de, csak régen találkozott már vele. Mondom, ne szórakozzatok már… Elismételtem a sorokat, ugyanazzal a hangsúllyal, de csak álltak, néztek… Ó, mondom…. egyszerűen nem hiszem el, hogy hogy tudnak ilyen gyopárok lenni.
Mondom nekik, hogy ÉN…. ÉN mondom a mesét. Erre Julis felkiált! Te mondod a mesét….
Phuuuu…. oké. Jó reggelt. Szerintem nézzétek a mesét.