2024.10.09.
Bianka
Tegnap éjjel 23:55…
Állok egy szál magamban a két ágy közt, mint egy rakás szerencsétlenség, és
gondolkodom… de ugorjunk vissza kicsit.
Julis foga napok óta mozog, vigyázott is rá rendesen, de
vélhetően a savanyúságból kivett szép fehér, roppanós karfiol kicsit nagyobb
feladat volt neki, így másnap délelőtt az oviban kiesett.
Mondjuk kicsit melegem lett, mikor délután mentem érte és az óvónővel
beszéltünk pár szót, miközben Julis, a kis csorbacsík rám vigyorgott, akkor
láttam meg, hogy nincs meg az első foga.
- Neked kiesett fogad? Hellóó, hellóó! -
Igen! – felelte büszkén, és abban a pillanatban kezdtem reménykedni, hogy nem
úgy folytatja, hogy még tegnap este… vagy ma reggel, mert akkor kiderülne,
mekkora bukó vagyok, hogy nem nézem meg a gyereket tetőtől talpig, mielőtt
oviba mennek!
Mert ugye végignézzük minden nap százszor…. ugyeeeeee???? Peeersze :D
Abban a rohanásban azon se csodálkoztam volna, ha már egy napja nem lett volna
foga… de nem…. mert azért gyakran rájuk nézek, és az összkép hirtelen volt más.
Végül kiderült, hogy délelőtt esett ki a foga, szóval így
figyelmetlen bunkó anyából hirtelen avanzsáltam szemfüles és figyelmes anyává
:D és együtt örömködve indultunk haza, gondosan megtervezve, hogy majd miként
tesszük a párna alá a fogat, hogy a fogtündér majd tudjon intézkedni, aki ugye
éjjel jön.
És akkor eljött az este, a lány gondosan betette a párna alá
a fogat, és miután elaludtak, egyezztettünk Bernáttal, hogy mennyi is most a
Fogtündér tarifája? Kiegyeztünk 200 Ft-ban, ami több darabból áll, azt tudja
csörgetni, és élvezheti, hogy van pénze. Többet nem érdemes, mert úgyis
elhagyja…
Késő este még kiküldtem pisilni, de az első mozdulata az
volt, hogy benyúlt a párna alá, szóval az bukó lett volna, ha akkor hajtom
végre a cserét.
Még nem jött – jelentette ki tárgyilagosan – Még nem, de még nincs is igazán
éjszaka…. Majd jön reggelre, figyeld csak meg.
Ültem még az ágyon, mellém készítve pár darab húszas, tízes,
ötvenes, nézegetem még a facebookot, várom, hogy aludjon.
23:53 felkelek, a telefonom fényével megnézem, tuti csukva
van-e a szeme. Kezembe veszem a pénzeket és óvatosan a párna alá kezdek nyúlni,
közben azon gondolkodom, hogy ha felébred, akkor vajon elugorjak, vagy valahogy
kimagyarázzam, mit is keresek ott?
Csúsztatom a kezem a párna alá és nyikorog a huzatán a műkörmöm!!! Basszus, még
majd erre ébred fel a végén! Vagy legyen inkább egy gyors mozdulat? És ha arra
ébred fel pont? És ráadásul nem tudom, hol a fog! Amilyen szerencsés vagyok,
pont a másik oldalon van. De ha meg a másik oldalon nyúlok be és arra ébred,
azt már végképp nem magyarázom ki, hogy mit hajolgatok fölötte!
Felegyenesedek és a haditerven gondolkodom a sötét szobában.
Jancsi durmol elveszve a takarójában, a lány békésen szuszog, Bernát kicsit
horkol, Tacsikám épp kiszusszan a takaró alatt, Zora meg fingik egy percegőset,
én meg állok a sötétben a lány ágya mellett elnyúlt pólóban és egy szál
bugyiban. Bőven XXL-es méreteimbe belegondolva elképzelem magam
tüllruhácskában, kis szárnyakkal, mert hát ÉN vagyok a fogtündér ugye…. Nem
kevésbé szürreális látvány ez, mint a valóság, hogy ott állok, mint egy rakás
szerencsétlenség, szorongatva pár pénzdarabot. A horrorfilmek pont ilyenek… a
főhős felébred és csak úgy ott áll mellette valaki.
Na jó, egy életem, egy halálom, a gyors mozdulat mellett
döntök,összefogom az érméket, aztán becsúsztatom a párna alá. A fogat nem
találom, de nem is annyira lényeges, azt ár könnyebben kimagyarázom :D
Reggel Juliska ezzel kezdi: anya, nézd!! Itt volt a
fogtündér! Mutatja a pénzét, amit a párna alatt talált – De nem vitte el a
fogat! - Hát….. nem baj az, lehet, hogy
tudta, hogy szeretnénk a kincsesládába gyűjteni és ezért itt hagyta nekünk. -
Hm… lehet! - válaszolja elgondolkodva,
és már jön is a következő beszédtéma :)