2024.10.21.
Bernát
Ébred a nép!!!
Nyugi ez nem afféle „árad a Tisza” kijelentés. :) Csak
jelezném, hogy pitymallik, „már pirkadatkor felkeltem és megfejtem a tehenet,
mondhatom, makacs egy jószág!” :)
Szóval megcsináltam a kávét, meg a kakaót, és zenét indítottam, amit kb. le se
szar senki. Kölkök ez ébresztő zene!!! Semmi… na adok rá egy kis hangerőt..
Ma van anyának a szülinapi bulija! Ma egész nap idegeskedés, nyavalygás, és
vitatkozás lesz, persze jól el is fáradunk és aztán reggelig horkolva csorog a
nyálunk!
Ma egy kis extra is lesz, Julis keresztszülei elviszik a kölköket, állatkertbe.
Lehet, hogy ebédre haza se érnek. Nem tudják még, mit vállaltak! :)
Nekem még nagyon sok holmit kell kihordani az előtérből,
mert ott a vastagon meghordott asztalon fogunk enni. Rengeteg pici apró mütyür
van, amit ki kell hordanom valahova. Közben az udvart is rendbe kell vágnom,
mert ezek a vendégek a WC aknába is benéznek, hogy mi újság!
Szóval hurrikán előtti csend van.
Ma megpróbálok mindent írni, ha egyáltalán lesz valami érdekes?
Hideg van már, bekapcsoltam a padlófűtést, de nagy bennem a szomorúság, van egy
cserépkályhánk (2 éve!!!), és még a kéményt nem sikerült befejeznem. Már elérte
a mennyezetet, de ahhoz, hogy tovább haladjak, ki kell vágni a tetőlemezt, és
felfalazni egy métert és gyorsan visszabádogozni, hogy be ne ázzunk. No ez a
bádogozás nekem egy nagy mumus, nem tudom még, hogy oldjam meg, hogy jó legyen.
De így most nem tudom begyújtani a kályhát és nem lesz jó meleg és nem fog
ropogni benne a tűz! De hát nem volt időm, mert ugye rengeteget dolgozom…
Anya ébresztőnek, kávé mellé ratyi számokat kér…*
Bianka
*hát őőőő…. nem kértem, a youtube önállósította magát és
olyan zenéket tett e, amik full meghatók voltak, így már korán reggel
szétbőgtem magam, miközben a fáslimat tekergettem… :D
Bernát
Na megyek, öltözök és pakolok, hosszú lesz ez a nap!
….
ÉÉÉÉÉÉÉSSSS tádám, már hétfő este is van :)
Nem jött össze az egész napos írás…
No a buli az jól sikerült, a kölkök elmentek az állatkertbe
és hat órát sétálgattak. A két keresztszülő, Frédi és Vilma, az rottyon volt,
mert hát a kölkök, mint az orkok, kiszijják a véredet!!!
Nagyon finom kaják voltak, sorolom! :)
Elsőre csirke töpörtyű, pirított, sózott dióbéllel. Aztán fácán leves, sült
csülök, burgonyapürével. Meg sült bőrös karaj, burgonyapürével. Meg sült
csirkemell filé burgonyapürével. + egy egész tepsi vegyes zöldség, brokkoli,
padlizsán, cukkini, édes burgonya, sütőtök, meg répa, meg gomba is!
Mellé pálesz, üdcsi, kóla, meg amit akartok.
Sütik! :) : Almás kalács, tiramisu, habos valami süti, meg nudli, de abból
igazából senkinek nem adtam! És egy kis extra: sült gesztenye.
Azt meséltem, amikor öreganyám meg akart ölni és megmérgezett???
No, a mama csinált kb egy literes doboz nudlit, és oda adta, hogy hozzam haza,
én haza is hoztam, megmelegítettem, jól meg cukroztam és megettem. ÉS AKKOR az
egy liter nudlira ráborítottam némi kólát, meg vizet, és be dagadt, és lefeküdtem
aludni, és egy óra múlva benne volt a hasamba a süni, és szúrt és fájt és ááááá,
és majdnem megpusztultam! Kis híján megölt a mama!!!
No, ma az asszony készült a pszichomókushoz, és ott kapott
feladatot, hogy csináljon egy számegyenest és tüntesse el, (hupsz Freudi elszólás)
FEL a gyerekek történéseit, és hát nem emlékezett a tavalyi traumákra. Random
kikeresett egyet, amit kivételesen pont én írtam a történésekről, és egy elég
durva mély Mély MÉLLYYY pontról, de róla. Szóval elolvasta és párásra váltott a
szemgödre, szóval sírt rítt, mint egy ágról szakadt izé, ami sír!
(Mindeközben 2:49 és nudlit eszek!) És eszembe jutott, hogy akkor vegyük már
elő ezt az írást és beszéljük át! Dán dán dán!!!!! És akkor pl a holnapi blog
szóljon erről, hogy kitesszük az eddig történt dolgokat, és át beszéljük. Mi
most a véleményünk, hogy látjuk most, és bármi, ami eszünkbe jut, elemezzük.
Ez egy új formája a blognak, néha szerintem lesz ilyen is. Vagy simán elfelejtjük.
:)
Bianka
Na most, hogy egy kicsit én is szóhoz jutottam, igen, a
bulit Bernát jól körül írta. Én a gyerekes oldalról tennék hozzá pár gondolatot.
Jó ideje vagyok már abban az irányban, hogy eltelt a két év
és sokkal jobb már minden.
Pl itt volt ez a betegséges két hét, azt hittem, falnak
megyek, mikor Jancsi után Julis is elkezdett köhögni… és Julissal nehezebb is volt,
de voltak a hétben nagyon értékes
dolgok, amiket azért magammal tudok vinni, amik építettek minket. A keddi közös
tornánk, vagy a csütörtöki
csavargás, vásárlás, közös kávézás azért olyan élmények voltak, amikre szívesen
emlékszem és úgy érzem, sokat tudtak a kapcsolatunkhoz hozzáadni.
Ehhez kapcsolódik a szombat, amikor elmentem a két gyerekkel
boltba, bevásárolni a vasárnapi bulira. Korábban ezt nehezen tudtam volna
elképzelni, de most kb rutinfeladatként éltem meg.
Az egész vásárlásunk jó hangulatban telt és nem úgy, hogy egyfolytában csitítgattam
őket. Feladatuk volt. Az egyik boltban Jancsi tette a bevásárlókocsiba a pénzt,
a másikban Julis. Mindkét helyen úgy parkoltam, hogy a bevásárlókocsis rész a
közelben legyen és engedtem, hogy a gyerekek vigyék vissza a kocsit, vegyék ki
a pénzt. Szét kellett nézniük, oda kellett figyelniük, és lehettek kicsit
önállók. Az egyik boltban Jancsi, a másikban Julis tarthatta meg a blokkot. Mindkét
gyerek hozta, vitte a zöldségeket, kérdezgettem, mi micsoda, sorolták az egész
polcot, megkeresték a cukkinit, brokkolit, de a déligyümölcsöket is
végigbeszéltük.
Gyorsak voltak, lelkesek, be nem állt a szájuk. Amikor odaértünk a mérős pulthoz, a csaj döbbenten kérdezte, hogy
testvérek? Mondtam, igen. – Húúúú, pörögnek rendesen! – Hát – mondom –igen… -
Hogy bírod? – Hm… egész jól. A vakáció nehezebb volt :D
De ami a legjobb volt, hogy amikor azt mondta, hogy pörögnek rendesen, akkor
azt gondoltam, hogy igen, és ez így van jól, hála Istennek, hogy elevenek! És
tényleg ezt is éreztem! Nem utólag magyaráztam meg, nem a tudatom szólt közbe,
hanem tényleg azonnal ez az érzésem volt. Nagyon örültem ennek!
Mostanában többször tapasztaltam, hogy a nehézségek összehoznak
minket, ahogy a vakációt is azért egész jól zártuk, - végülis még mindkettő él
:D – ugyanígy a többi is épít minket.
És persze azért napi szinten megvannak a baromságok, de pl mondjuk reggel
összeszólalkozunk a kocsiban, mire beérünk, ennek nyoma sincs, és lehet, hogy
pár perce haragudtam, de amikor megyünk be a terembe, nincs olyan alkalom, hogy
ne ölelném meg, ne kívánnék nekik szép napot, ne mondanám, hogy szeretem őket és
jövök értük.
A mai pszichomókusos rész durva volt, amiket mondott, az is…
de az megér egy misét, szóval azt majd a holnapi blogban tárgyalom ki, de ki
fogom, mert fontos.
Bernát mai frász…
A kedvenc ovim kedven kiscsoportja, felrakott pár képet a múlt hétről, amikor
én épp egy nagy doboz pirított sózott dióbelet vittem, az oviba. Sokat vittem,
nem izgat, ha visznek át másik csoportba, vagy az óvó nénik kicsit benasizzák…
De amikor megláttam a képeket, ahogy a gyerekek boldogan darálják a diót, mert
tökös héten tökös diós kókuszgolyót készítettek! Hát én majdnem felrobbantam,
az én pirított sózott drága dió belemet így megszentségteleníteni…
De bár nem kérdeztem, valószínűleg másnak a dióját darálták, legalábbis
remélem.
A múlt héten többszörösen magamba roskadtam és mellé ültem. Ugyanis befejeztem
egy nagyobb melót, kaptam is érte párszáz ezret, és kezdtem boldog lenni, hogy
végre pozitív a családi kassza. És erre az asszony!!! Tönkre tette a kocsit.
Szóval ma voltam az autó szerelőnél villanyt szerelni és így kvittek vagyunk,
és megúsztam a szerelési költséget, de azért ideges voltam, hogy most mennyi
lesz a javítási költség, mert azt mondta a szerelő, hogy 40-től 160 ezerig! No
az vitte volna a pénzünk nagy részét.
Kicsit tartalékolni kéne, nem volna baj, ha minden számlánkon lenne egy milla
vésztartalék! :)
Nyugi, ez nem realitás, majd jövőre! :)
És mai napi boldogság, ma megtaláltam az autó szerelő műhelyben két hibát és
így a műhely dolgozhat tovább, biztonságosan! És én most boldog vagyok ettől, a
tegnapi boldogságomat nem akartam kiírni mert itt ismeretlen gonosz nőszemélyek
csak kinevetnétek! De azért este drága szerelmemnek elmeséltem és annyira
nevetett, hogy a gyerekek is majdnem felébredtek! Pedig ő állítólag szeret! No
tegnap azért voltam boldog (csak, hogy ti is nevessetek) mert kimostam a
mosógépben a felmosó rongyot és az tiszta lett és jó volt vele felmosni a
lakást! Igen, ennyi a boldogságom, ez esett jól, ez van, aztán persze este
amikor a gyerekek elaludtak, akkor volt egy pár másodperces boldogságom, de az
nem publikus, mert gyerekek is olvashatják, és nem szeretném, ha tudnák, hogy
megpocsékoltam az anyjukat! :)