2024.10.25.

Bianka

Ejj, de sok minden van már megint:

Apa kirándul.
A csütörtök délután kész káosz
Tata ma itt volt, ugráltak a kölkök egy sort
Jancsi a profi, Julis felzárkózik
Egyre nagyobb különbségek – Aki lemarad, kimarad

Apa kirándul, egyedül vagyunk.
A kirándulásról majd mesél Ő maga, én csak annyit mondanék, hogy már ráfért egy kis énidő nélkülünk. Imádjuk egymást és minden oké, de ahogy nekem is nagyon jó volt kiszakadni, úgy apának is kell egy kis kikapcsolódás. Korábban is kellett volna, de valahogy nem az az eljárkálós, beülünk egy sörre – típus, így a kiszakadás is a munka idejére szűkül csak. A közelmúltban merült fel az, hogy hiányzik Neki a túrázás, felnőttekkel menni hegyen-völgyön át… ebben nagyon támogattam, hogy menjenek, túrázzanak. Így most Julis Keresztszüleivel, Frédivel és Vilmával kirándulnak gyönyörű hegyes-dombos vidéken így az ősz derekán. Hát mit mondjak, lőtt pár olyan képet, ami rendesen háttérkép gyanús.

Nekem kétféle érzésem van ezzel: egyrészt örülök, hogy kikapcsolódik, kicsit megméretteti magát. Másrészt hiányzik és furcsa belegondolni, hogy most magamra vagyok utalva. De nincs gond, a gyerekekkel elvagyunk, még mindenki él :)
Ma jó háziasszony módjára főztem, mostam, takarítottam, csirkét etettem, kutyát neveltem, tojást hoztam be,programot szerveztem. Szóval így estére virtuálisan megveregetem a saját vállamat.

A hetünk ovi szempontból kicsit érdekes volt. Szerdán október 23., csütörtökön ovi, pénteken oviszünet. A csütörtöki programok: hittan a két gyereknek egyszerre, majd Julisnak azonnal utána mazsorett, Jancsinak meg 16:30-tól foci.
Én szóltam, hogy foci után tudok Julisért visszajönni és volt is egy dajka, aki maradt, de hivatalosan az ovi 5-ig van, szóval ez a megoldás nem jó. Nem volt gond, mert szóltam, és ezt így megbeszélték, de ez nem jó megoldás így. Következő alkalomtól az lesz, hogy elviszem Jancsit, leadom az edzőnek, aztán visszarohanok Juliskáért, és visszamegyünk a fociedzésre. Jah…a foci a suliban van… Csak egy sarok, de akkor is, kocsiba be, kocsiba ki…

Jancsinak a héten voltak az első fociedzései. Jól mentek, bár a másodikra kezdte már nagyon otthonosan érezni magát és nem csak ügyesebb volt, hanem figyelmetlenebb is. Kétpercenként hallottam, hogy az edző Jancsi nevét kiabálja. Volt is kiállítva egy kicsit, mert fellökött egy másik gyereket. Hiába, tanulniuk kell az egymásra figyelést.
Hétfőn az első edzés után bementünk az öltözőbe és miközben ott öltözött mindenki, Jancsi jó hangosan kijelentette: „Nah… így kell focizni… nem kell nyávogni”. Két anyukával összenéztünk és hirtelen azt sem tudtuk, merre tekerjük a fejünket, hogy ne lássa, mennyire vigyorgunk.

Apám ma meglátogatott minket, ma a gyerekek is szabadok voltak, így csináltunk egy szép, közös napot. Együtt ebédeltünk, majd a délutáni alvás után elmentünk a trambulinozós helyre, ahol egy régi ismerőssel is találkoztunk, aki ott vezető és edző is egyben. Megnézte a gyerekeket, és vázoltuk a jövőképet, hogy majd mehetnek edzésre oda hozzájuk. Mondanom sem kell, Jancsi ebben is übertehetséges, nagyobb gyerekeket megszégyenítően ügyesen ugrál, pattog, mint egy kis nikkelbolha, hatalmas magasakat ugrik, és a forgós ugrós akadálynál is nagyon ügyes volt. Még nincs 5 éves, de már szaltózni akar, ami az utolsó 5 percben jutott eszébe persze :D
Javasoltam neki, hogy kössünk egy egyezséget, most ne szaltózzon, de akkor én elintézem neki, hogy következőre olyankor jöjjünk, mikor valamelyik edző is jelen lesz, akik tud mutatni neki dolgokat.
Julis is ügyeskedett! Annak nagyon örültem, hogy most végre mozgásban volt végig. Ez a hely már ismerős neki, így bátrabb is volt, meg pl most alvás után mentünk, egy laza uzsit kaptak, így nem is voltak leterhelve, szóval elég mozgékony volt Juliska is.
A forgós izét az ismerősünk kezelte, kértem, hogy hadd menjek fel segíteni Julisnak, akinek a koncentrált figyelem elég nehézkesen ment, mert mindig Jancsit figyelte maga mögött, miközben a rudak szemből jöttek. Valahogy nem ment neki, hogy mindenre figyeljen, vagyis épp csak a legfontosabbra, a rudakra nem figyelt. Szóval felmentem, odaálltam mellé, fogtam a kezét és folyamatosan mondtam neki, hogy figyelj, figyelj, most guggolj! Most jön a kicsi! Most ugorj! És így, hogy kapott megerősítést is, jobban volt kedve hozzá, ez aztán felpörgette és az óra végéig ugrált, szaladgált. Nála jobban fel kell építeni az egész folyamatot. Jancsinak múltkor egyszer megmutatta az oktató, hogy mit hogy kell, és Ő azóta így csinálja. Julis még nem merte ezt kipróbálni, eddig félt mindig. Most volt az első alkalom, hogy felbátorodott, aminek örültem és egyben reméltem, hogy nem fogja megütni egyik rúd sem, hogy nehogy rossz élménye legyen. A segítségem jól jött és utána meg átmentünk egy másik helyre, ahol pedig a magasra ugrást és a térd felhúzást gyakoroltuk még. Az ismerősünk mondta, hogy minden tanulható, sok olyan gyerek kezdett náluk, akiknek a mozgáskoordinációja brutálisan rossz volt, és pár hónap múlva pedig hatalmas változások lettek az életükben minden téren, mert ez olyan sok mindenre kihat.

Nagy bizodalmam van ebben, most egyelőre azon igyekszünk, hogy úgy menjünk ide is, hogy mindig jó legyen a kedvük, mindig szeressék, ahogy az úszást és minden más mozgást is. Aztán ha kicsit a figyelmük is összpontosul, akkor indulhatunk ezekre az edzésekre is.
A súlyhatár 110 kg. Nekem még egyelőre ez sajnos nem fér bele, de azon leszek, hogy mire a gyerekek mehetnek edzésre, addigra akár én is menjek velük :D

És hát a nagy különbségek.

Pár hónappal ezelőtt írtunk arról, hogy Jancsi szinte mindenben jó, ami ügyességi, mozgásos dolog és ez agyon szembetűnő, főleg, hogy Julis ezekben pont nem. Míg Jancsi fürge, erős, gyors, kitartó, önálló, addig Julis kb az ellentéte: kényelmes, lassú, ügyetlen, gyenge és nagyon gyorsan felad mindent. De ez hosszú távon nem lesz így jó, főleg, ha egyfajta sportot űznek, mert Julisnak ez nem lesz jó érzés, ha mindig azt látja, hogy Jancsi ügyesebb. Julis sem reménytelen, csak neki több idő kell, de ez is szerencsésebb lenne, ha úgy jönne ki, hogy valami tök másban próbálkozik a két gyerek, mert úgy nagyobb esély lenne arra is, hogy Julis valami olyanban legyen ügyes,és sikeres, amiben Jancsi nem… és akkor neki is lenne több sikerélménye.
Ez ma nagyon kijött.
Julis mindig mondja, hogy szeretne focizni, de azt gondolom, hogy aki áll a pálya szélén labdával a kezében és duzzogva mondja, hogy nem akar focizni, mert nem szeret szaladni, annak nem a foci a sportja… Isten látja lelkem, én nem vagyok semmi jónak elrontója, de Julis, meg a foci, az két teljesen külön világ, hála Istennek egybe esik a mazsorettel is, szóval különösebben nincs belőle vita.
Szabad idejükben azonban szívesen fociznak a gyerekek együtt, a bejárati kapu a kapu, oda rugdossák a labdát. Jancsi cselez, mindig megbeszélik, ki a csatár. Ma azonban belépett a képbe a Tata is, és nem tudom, hogy a sok trambulinozás után ki mennyire volt ügyes, de Jancsi jobban látta apámban a focipartnert, mint Julisban és ezért csak neki rúgta a labdát. Julis pedig nagyon szomorúan, tényleg elkeseredetten jött be, hogy nem játszanak vele, és Jancsi neki nem rúgja a labdát.
Én ezt még most áthidaltam azzal, hogy sebaj, kérje a Tatát, hogy rúgja neki is, így lelkesen kiszaladt vissza focizni…. de már látom a jövőt, hogy Jancsi hogy lesz egyre ügyesebb és ahogy Ő ügyesedik, egyre kevésbé lesz elég neki Julis a focihoz.
Jancsi egyébként is egyre önállóbb, egyre kevésbé megvezethető. Most még van pár helyzet, pár játék, ahol Julis helyzeti előnyben van a kora miatt, de egyre kevesebb az ilyen. És vagy különválnak idővel, vagy ezekből még nagy konfliktusok lesznek. Tartok attól, hogy Julisnak ezek nagy arculcsapások lesznek majd, mert Ő eddig azt szokta meg, hogy Jancsit ugráltatja, princelteti, terelgeti, leuralja – már amikor hagyjuk. Néha azért beleszólok, hogy esetleg lemaradtam-e valamiről, hogy idő közben Julis lett Jancsi anyukája?

Ahogy egy jó gyónás végén mondjuk, én is csak ezt tudom most mondani Más bűnömre nem emlékszem. Hosszú volt a nap, befejezem a rizsát. Holnap is jó kis napunk lesz, szóval ideje nyugovóra térni.