2024.11.10.
Jó reggelt!
Vasárnap hajnali nyolc!
Apa kel, anya feksző.
A mordoriak a takaró alatt mozgolódni kezdenek. Baljós árnyak keringenek a
levegőben, a wc körül. :) Bekapcsoltam a fűtést, mert este kicsit lehűlt, kb 20
fok van, kint meg -1.
A páratartalom 75%, hajóvonták találkozása tilos.
Indítottam egy lágy zenét és hoztam be mindenkinek kávét, meg kekszecskét.
Próbálnám megalapozni a mai nap hangulatát, remélem, békés napunk lesz.
No az utolsó kis troll is felkelt, indul a hangoskodás.
A tegnapi napon anyámnál voltunk, dolgoztam egy kicsit,
aztán egész nap balhéztunk, nyolc ember tud ám bulit csinálni. A gyerekek indokolatlanul
sok cukrot, csokit ettek, és a déli alvás elmaradt.
Meg is lett az eredménye délutánra.
Apa vicces…
Amikor már éppen mindenki kilépet a cukor kómából, apa hozott egy kis nápolyit,
szeretik a puják, hagy egyék. :) Bölcs nagybácsiként mindenkinek én osztottam igazságosan,
van aki kettőt evett, van aki nyolcat :) Jancsi velem bolondozott, miközben
ette a nápolyit, és hát amikor már csak egy falat volt a kezében, apa lecsapott,
mint gyöngytyúk a takonyra, és elvettem a nápolyiját! Bár még egy fél csomag
nápolyi volt nálam, mégis kitört a dzsihád. Nagyon megsértődött, bepukkadt, és
kiment a mamának panaszkodni. Biztos rosszul esett neki, de a fáradtság miatt,
sírni kezdett, az a tipik krokodil könnyes sírás, nagy levegővel. No odahívtam,
átöleltem, megvigasztaltam és adtam neki egy egész nápolyit, és elmagyaráztam,
hogy ez vicces lett volna, ha jól sikerül… Majd mikor az utolsó falathoz ért,
apa akcióba lendült és hirtelen elvette az utolsó falat nápolyit! (Igen, apa
nem tanul semmiből!)
Dejavu, sírás, hiszti, pukkadás. :) Megint megvigasztaltam és kapott új nápolyit,
amit persze végül megint el akartam venni, de betömte, és vigyorgott!
Bianka
Na ezt jobb, ha én fogalmazom meg… :D Eredetileg Bernát
írta, de mindenki jobban jár, ha én átfogalmazom :D
Közben egy ismerősünk, akiről sokkal többet gondoltunk és
sok közös tervünk volt, rendesen belerondított a reggelünkbe. Van egy kis
fennakadás a szeretett csoportunkban az ő kilépésük kapcsán, és ma reggel
érkezett a telefonja, hogy kilép a messenger csoportból is.
Nagyon bántó és fájó nekünk ez az egész, és valahogy teljesen elbeszélünk
egymás mellett – mármint a kilépő pár és a csoport megmaradó része. Ez a
telefon most nem jött jól, mert a jelenlegi helyzetben még olaj is volt a tűzre…
Mindez vasárnap reggel 8:30-kor. Szép vasárnapot…
Bernát
No a kis kizökkentő közjáték után vissza a tegnapba.
Egyenesen hátulról
mellbe Julis…
Apa te mit ittál? Finom volt?
Nem, Julis! Inkább mond azt, hogy apa, én is kérek teát…
Apa engem úgy se tudsz elkapni, (mondjuk ez aranyos játékba hívás, talán pont
rossz példa)
Jancsi: „apa, erről a zenéről az jut eszembe, amikor kicsik voltunk és ittuk a
kávét a magas ágyon, az jó volt. (egy 1982-es, romantikuszene szól)
Én: Inkább mond azt, hogy jó ez a zene (Persze benne van, hogy csak simán
szeretne felmenni a nagy ágyra, ott bolondozni)
És indulhat a banzáj! Jancsi a polcáról leborított egy
doboznyi játékot, rá az ágyára.
Julis a tegnap kapott matricákat a kérés ellenére kibontotta és egy drágább
mesekönyvre rá ragasztotta, a szintén tegnapi tetkókat is kibontotta és megállapította
hogy nem ragad, majd elkezdte nyálazni a lufit, amire azt mondtam, hogy majd ma
fel fújjuk, de én már azt a nyálas kekszes szart nem fogom felfújni!
Na eddig tartott a jó hangulat…
Megyek, visszafekszek az ágyba és tiktokozok!
Bianka
A gyerekeknek így bő két év után leesik végre, hogy
mindenkinek jobb, ha jó hangulatban ébredünk, aminek egyik kulcsfontosságú
része, hogy bárki is kel fel előbb, figyel a többire, hogy ne felriadjon, hanem
szépen ébredjen. Van, hogy a gyerekek ébrednek hamarabb, és most már tudnak
csendben lenni. Persze felébredünk rájuk, de Bernát korábban kel rendszerint,
így van esély a jó hangulatra. Sokszor, mire mi ébredünk, addigra elkészíti a
kávékat, indít zenét.
Lassan kiszűrjük azokat a dolgokat, amikből rendszeresen vita van, már a reggeli
kör, a mosdó, wc, öltözés is megy viszonylag vita nélkül, egyre többet meg
tudnak tenni egyedül. Tegnap pl szépen mindenki elpakolt az ágyán, és mindent
összehajtogatott.
Jancsi tanul küzdeni.
Bár Jancsi elég kitartó, úgy tűnik, hogy ez egyelőre csak
azokra érvényes, amit Ő maga elhatároz. Ami nem teljesen belső indíttatás vagy
túl sok mindenrea kell figyelni, azt könnyebben adja fel. Biciklizni fütyölni
teljesen magától tanult meg, ahogy kifejlesztett például egy saját
edzésmozdulatot is a „hátsó fekvőtámaszt”, ami pókjárás pozícióban van, és úgy
hajlítja a karjait.
Segítek neki küzdeni. Kivárom, míg megharcolja, nem csinálom
meg helyette, csak irányban tartom, hogy ne adja fel a lelkesedést, bátorítom,
mikor jó irányban van.
Egyik nap a játszós szőnyeget tekertem össze, amit a végén
egy szalaggal kötünk át. A szalag pont olyan hosszú, hogy ha kétszer
körbetekerjük a szőnyeget, akkor a végén össze lehet illeszteni a tépőzárat.
Jancsi jött, rátette egyszeresen, majd összillesztette a tépőzárat. a szalag
lógott a szőnyegen, kérdeztem, hogy ez így jó lesz? Bizonytalanul mondta, hogy
nem. Na mondom, akkor ezt fejtsük meg, hogy lesz jó… Nézett rám… mondtam neki,
hogy ne rám nézzen, nem csinálom meg helyette, fogja meg a szalagot és
gondolkodjon kicsit, találja ki, hogy lesz jó. Annyiban segítettem, hogy
odafogtam felülre a szalag egyik végét, hogy nagyon látványosan hosszabb legyen
a másik vége. Mikor Jancsi elkezdte emelni, majd elindult a keze, hogy körbe
tekerje, bátorítottam, hogy azaz, jó az a gondolat. Végül sikerült neki, és
nagyon megörült, szinte felugrott örömében, csillogtak a szemei a boldogságtól
és én mondtam neki, hogy igazán büszke vagyok rá, hogy ezt ilyen ügyesen
megoldotta és nem adta fel. Ez egy kb 4-5 perces folyamat volt, de nagyon
megérte.
A pléd hajtogatás ennél durvább volt, de nyugi, azt nem mesélem el részletesen.
Csak annyi a lényeg, hogy a pléd nagyon nagy volt, Jancsi meg nagyon kicsi és
sehogy nem akarta megtalálni a két szomszédos sarkát. Többször is az ágyra
vetette magát, hogy ő ezt nem tudja. Dühös volt, és mondta, hogy soha többet
nem hajtogat! De aztán mondtam neki még alternatívákat, amikkel megkönnyítheti
a dolgát, így azt is sikerrel zártuk.
Írtunk levelet a Jézuskának.
Rendszeresen megkérdezik, mikor csinálnak valami jót, vagy
rosszat, hogy ezt is látja a Jézuska? Mindig megbeszéljük, hogy igen, a Mikulás
is és Jézuska is látja, amiket csinálnak.
A levelet Ők diktálták, én írtam, és nem csak annyi volt, hogy felsorolták a
játékokat, hanem úgymond bemutatkoztak egy kicsit, kit szeretnek, mit
szeretnek, jó gyerekek-e egyáltalán. Kiderült, hogy néha rosszalkodnak, néha
hazudnak, de igyekszenek azon hogy ez javuljon.
Na erre aztán vissza szoktam kérdezni, hogy hogy is van ez, ez a nagy igyekvés?
Nem úgy volt, hogy igyekeznek? És van, amikor rákérdezek, hogy oké, még itt a
levél,ezt is beleírjuk? (pl most, mikor eltörte Jancsi a kinti lapátot, akkor megkérdeztem,
akkor most a plüss mignon mellé azt is beleírjuk, hogy kérek egy nagy plüss
mignont, de nem fogok rá vigyázni, ahogy másra sem vigyázok…?
Ez mindig elgondolkodtatja őket, én meg azért igyekszem nem visszaélni ezzel.
Olyannal pl nem fenyegetem, hogy nem hoz a Jézuska ajándékot. Azt viszont
elmondom, hogy látja, és most nem boldog, vagy látja és most nagyon boldog.
Volt egy aranyos momentuma a levélírásnak, Jancsi diktálta, hogy szeretne egy világítós plüss kutyát, amin van egy gomb és tud világítani.
Kérdeztem, hogy eegy robotkutyára gondol? Mondta, hogy nem! Plüss, puha, van rajta gomb és világít... Kérdem tőle, hogy láttálilyet valakinél? Erre Ő: Nem! Én találtam ki! :D
Julis meg... :D Diktálja a levelet és segít kérdéseket teszek fel, hogy mutatkozzál be, hány éves vagy, mit szeretsz...? Sorolja a kedvenc kajáit. Miután a teljes heti menüsort felsorolja, mondom neki, hogy oké, most szakadjunk el a kajáktól, a családból pl kit szeretsz? Van tesód? Szereted? Apa? Anya? Mamák?
Sorolja a családtagokat, ki mivel kedveskedik neki, aszerint szereti őket, és ahogy haladunk, egyik mama, másik mama, erre megszólal: várj! Még valamit! Hogy szeretem a virslit!
„Büszke vagyok rád” és a köszönöm
A rendszerünkben benne van a dicséret már a kezdetek óta, de
egy ideje belépett az is, hogy „büszke vagyok rád”. Ez főleg Jancsinak fontos. Néha
kérdezi is, hogy anya, most büszke vagy rám? Néha a legkisebb baromságra is
megkérdezi, ilyenkor azért elmondom, hogy ez a kiemelkedő dolgokkal
kapcsolatos, hogy az ember büszke, de egyre többször van olyan helyzet, amikor
tényleg ügyes, vagy pl kedves a testvérével, valami jót tesz, olyankor a
dicséret mellé ez is jár, hogy elmondom, büszke vagyok rá. De ami még
aranyosabb, hogy ez már visszafelé is jön! Jancsi rendszeresen elmondja, hogy
apa, büszke vagyok rád, hogy ezt megszerelted! Anya, büszke vagyok rád, hogy
finom ebédet főztél! Julis meg inkább a megköszönésben van otthon, megköszöni,
hogy szép ruhát vettem neki, megköszöni, hogy főztem ebédet. Ezt úgy random
beközli valamikor. Gondolom, megy a film a fejében és mikor odaér, akkor
kimondja ezeket. Ez ilyenkor zene füleimnek, hogy így tudnak dicsérni,
megköszönni, mert ez azt jelenti, hogy ez már bent megvan nekik.
Mai adatok:
Mindketten 18-18 cm-t nőttek azóta, hogy egy család lettünk
:)
Jancsi ezzel a méréssel 1 cm-rel nőtte túl azt a nagyságot, amivel Julis
érkezett hozzánk :)