2024.11.12.

Nem szeretnék fogyi blogot csinálni a gyerekezős blogunkból, de visszajelzések alapján pár embert tuti érdekel, hogy mi a hóhért is csinálok magammal mostanában. Meg hát ugye ígértem is, hogy írok erről.

A jelenben kezdem.

Most az van, hogy eddig 18 kilótól szabadultam meg a rengetegből. Ez az eddigi pályafutásomat tekintve nem nagy ügy, volt már ilyen. Ami viszont most különbség, hogy lelkes vagyok, elszánt, és erős. Nem érzek hiányt, nem gondolom, hogy bármitől meg lennék fosztva, és egyáltalán nincs rossz érzésem amiatt, hogy én most máshogy eszem, mint eddig.

Az alábbiakban részletesebben írok az előzményekről, hogy korábban mi volt rossz, mit rontottam el, miért volt sikertelen minden eddigi próbálkozásom? Jelen pillanatban még nem tudjuk, hogy ez a mostani vonal időtálló lesz-e, de a zsigereimben érzem, hogy az lesz.

Részletesen írok arról is, hogy mi lelkesít, és miért, és miben más ez a mostani helyzet az eddigiekhez képest és most miket látok buktatónak, amikkel kezdeni kell valamit.

Eddigi tapasztalatok

Amióta az eszemet tudom, mindig is nagyobb súlyú voltam a kortársaimnál. Nem csak magasabb, hanem tényleg súlyosabb is,és középiskolás koromban kezdtem elsőre tudatosan diétázni, amivel sikeresen formába is hoztam magam a szalagavatóra. Emlékszem, hogy 32-es farmert vettem, ez volt a legkisebb méretem. De aztán abbahagytam és mondanom sem kell, hogy a jojó effektus nálam is bejátszott, elkezdtem valamit, majd abbahagytam és több jött fel, mint amennyi lement, mindig kövérebb és kövérebb lettem.

Hosszú távú módszer

Már feleség voltam és bőven 100 kg felett, mikor elsőre csapott meg az életmódváltás szele. Akkor értettem meg a lényegét a dolognak, hogy csak az lehet hosszútávon is sikeres módszer, amit tudok hosszú távon is tartani. Mert ha éltem egy életmódot, aminek eredményeképp túlsúlyos lettem, bármilyen csodamódszerrel lefogyhatok, ha utána ugyanahhoz a rendszerhez térek vissza, ami a túlsúlyhoz juttatott, akkor az kidobott idő volt.

A módszert viszont nem tudtam. Valahol a zsigereimben éreztem, hogy bár az elv már megvolt, a szándék is megvolt, de hétköznapi szinten nem élhetők a dolgok, amiket beiktattam az életembe.
Nem élhető, hogy én full mást eszem, mint a többiek és dupla idő, dupla munka árán tudok csak ilyeneket produkálni.
Nem élhető, hogy lemondok a kedvenc kajáimról, és pl a diéta alatt nem eszem tésztát, fehér kenyeret, vagy krémest, mert az nem fér össze a diétával, mert szeretem ezeket.
Nem élhető, hogy a többieknek megvesszük a pékségben a kenyeret, magamnak meg horror áron veszem a flinc-flancos ch csökkentett liszteket és sütögetem a kis zsemléimet, amik jó eséllyel ehetetlenek és kicsik, és nem elég.
Nem élhető, hogy a tészta helyett mindig cukkiniből csinálok „tésztát”
Nem élhető, hogy a pizzatészta csak egy tortilla lap, vagy karfiol, vagy valami ehetetlen nyunya….
Ez mind önbecsapás. A cukkini nem tészta, a karfiol nem pizza, a répa nem krumpli, és nem nyertünk a lottón, hogy a legdrágább cuccokat vegyük meg a diéta jegyében.

De akkor mit? Hogy? Ami eddig nem volt jó, abból hogy lesz jó? Mit lehet úgy változtatni, hogy az ne legyen megterhelő, extra idő, extra pénz, extra munka, és ráadásul elég jó ahhoz, hogy ne lemondás, vagy szenvedés legyen a megtartása?

Kaja ügyben sok változás lett az életünkben, mikor Bernáttal összekerültünk. Ő rájött, hogy a sertéspörköltnek nem kell zsírban tocsognia és nem csak zsíros caflangokból készülhet, hanem lapockából is, én pedig simán cseréltem a tökfőzeléket ecetes-édesről ecetes sósra, és a spenótot meg sós helyett édesre, mert jobban tetszett így.  Ilyen változtatásokra vágyom az életmódváltás területén is. Olyanokra, amiktől nem megfosztva érzem magam valamitől és nem lemondással jár, hanem valami többet ad, mint amit azelőtt kaptam.

Közbeszól a múlt

De mit tegyek a szokásokkal?
Tele vagyok rossz példával, rossz berögződésekkel, amiket innen-onnan hoztam.
Nagy feladat ezeket megváltoztatni.

Ezek nagy része tanult és tanulással lehet megváltoztatni őket.

Az egyik ilyen a rossz étel összeállítás. Sajnos nálunk apai és anyai ágon sem volt jól kialakítva az ételek összeállítása. Rendszerint hús, krumplival, rizzsel, tésztával. A zöldség valami savanyúság, vagy saláta formájában néha és mennyiségileg kevés. Ebben az éttermek kínálata sem jó. És én eddig ehhez a mintához tértem vissza minden egyes diéta után.
És ez nem jó. Nem egészséges, nincs elég vitamin és rost benne, és ha csak ezekből visszük be a napi kalória keretet, akkor mennyiségileg baromira kevés étellel kell beérni, amire egy átlag ember azt mondja, na hagyjál már… Én is ezt mondom.

A helyes tányér összeállítás az, hogy az étel fele zöldség.
Nyersen főleg. De főzve, sütve, párolva, dinsztelve is lehet, de a felének zöldségnek kell lennie. Ez tény, ezen nincs mit vitatkozni. Nem az a helyes, ahogy eddig ettem, hanem ez. És ehhez kell hozzáállítani a bevásárlási szokásainkat is. Az, hogy legyen itthon kenyér, volt az alap eddig. Muszáj bevezetni, hogy nem csak kenyér legyen itthon, hanem zöldség is. Kötelező, hogy legyen itthon saláta, káposzta, uborka, valami zöldség, amit nyersen lehet enni mindegyik étkezésnél. Erre oda kell figyelni most már.

A másik ilyen rossz szokás a lopott kalóriák.
Nálunk mindig szokás volt, hogy ételt nem dobunk ki. Ez jött a nagyszüleimtől, mert a háború… aztán jött otthonról, mert volt, hogy olyan gázul voltunk anyagilag, hogy a kenyér mellé vettünk valami felvágottat aztán helló. Nem lehetett pazarolni. És akkor mit csináltam, mikor megmaradt egy darab sajt? Hamm, bekaptam… meg egy kenyércsücsök, meg egy kolbászvég, meg hát az a két szelet felvágott csak ne maradjon már ott. Jöttünk-mentünk, egy falat csoki, egy fél rántott hús, mert maradt még ebédből, meg aztán a film alatt még egy zacskó chips. És ha ezt mind kiszámolom, akkor kb ezekből összejön a napi kalóriakeret. Úgy, hogy észre sem vettem. Na ilyen nem lehet.

A harmadik rossz szokás, hogy nem mondok nemet.
Hányszor, de hányszor ettem úgy, hogy valójában maga az étel, süti, nasi, nem volt jó. Nem volt finom, csak illendőségből vettem, megettem. Ezt sem lehet.

A negyedik a tervezés hiánya
Tervezés nélkül könnyen szalad bele az ember a plusz kalóriákba. Mert nincs gond azzal, hogy pizzát eszünk délután, ha azt előre tudom és már a reggelit, ebédet is úgy eszem. De az, hogy megeszem a normál reggelit és ebédet, majd délután adhoc úgy döntünk, hogy hopp egy pizza, az bizony plusz kalória lesz.

Az ötödik ha az étel nem táplálék

Ez kicsit összetettebb és nagyobb utánajárást igényel. Érdemes megnézni, hogy az étel a táplálék funkción kívül milyen szerepet tölt be az életemben. Nekem pl minden volt,csak nem táplálék. Volt szeretet kifejezés, gondoskodás, jutalom, unaloműzés, kedvtelés, társasági csipegetés, stressz oldás, énidő…
És ezekből van, amit el lehet annyival intézni, hogy nem kell ezt a butaságot csinálni… de van, amit nem lehet… na annak kell akkor jobban utánajárni, akár pszichológussal, de minimum egy célirányos könyvvel, hogy mi lehet mögötte és azt megoldani.

És a lelki dolgok

Ezt kb az első helyre is tehetném. Mert hiába számolok kalóriát, meg tudom, milyen a helyes tányér, ha evészavarom van és falási rohamaim vannak. Ezeknek oka van, amit nem lehet annyival elintézni, hogy vegyek erőt magamon. Sokszor ehhez külső segítség kell.

 

És akkor jöjjön a jelenlegi módszerem.

Nagyon röviden: kalóriát számolok és a kalóriadeficitre hajtok.
Ennek annyi a lényege, hogy van egy fenntartási kalóriaszükségletem, ami ennyi, ha egész nap csak létezem és semmi extrát nem csinálok. És ha ennél kevesebb kalóriát viszek be, akkor van a kalóriadeficit, ami fogyást eredményez.

Nekem ezen belül bármi jöhet. BÁRMI. Ami a napi kalóriakeretembe belefér, tényleg bármi. Csoki, pizza, torta, tészta, kenyér, hambi…. tényleg bármi. Már ha megéri.

Igen bejött a képbe ez a kérdés: Megéri-e? Mert mindennek ára van. Ezek a cuccok rendszerint sok kalóriások, és csak akkor férnek bele a napi keretbe, ha máshonnan elveszek. Szóval a kérdés mindig ott van: megéri?
És ha a válasz az, hogy igen, megéri két másik étkezésemet főként salátára korlátozni, akkor igen, meg kell enni azt a sütit, hambit… Fura, de nekem eddig a pizza volt az, amire azt mondtam, hogy inkább becserélem a reggelimet.

Joggal merül fel a kérdés, hogy miben más a mostani helyzet, mint az eddigiek?

Az átkattanás

Nyár végén, a Mecsekben volt egy gondolatmenetem, aminek kapcsán átkattant a fejemben valami, mert választ kaptam ott egy kérdésre, amire évek óta keresem a választ.
Egy könyvben olvastam, hogy fel kell sorolni, mi rossz abban, hogy túlsúlyos vagyok? Felsoroltam, találtam legalább húsz dolgot. És mi a jó? Mi hasznom van abból, hogy ekkora vagyok? Mit és hogyan profitálok belőle? Lennie kell valaminek, ha ennyi rossz ellenére fenntartom ezt az állapotot.
Nem találtam rá választ eddig.
De ott a Mecsekben összeállt a kép.

Kibúvó.
Nem tudok sok helyzetben nemet mondani és nekem a túlsúlyom sokszor tökéletes kibúvó az ilyenekre. Pl a Mecsekben boboztak a többiek. Én nem szeretem. Félek rajta. És ott történetesen volt egy kutya, akire saaaajnos vigyáznom kellett, de a valóság az, hogy ha a kutya nem lett volna én akkor sem mentem volna, mert hát mekkora vagyok. Nem mehetek vidámparkba, hullámvasutakra, mindenféle leugrós vackokra. És az évek során tökélyre fejlesztettem minden ilyen kibúvót. Az a fura, hogy nem a súlyomat használom fel a kibúvóra. Az csak nekem ok… de elég erős ok arra, hogy megkeresse a megfelelő kibúvót, amit más is elfogad.
Mindez abból fakad, hogy nem tudtam eddig kiállni magamért. Nem tudtam nemet sem mondani, de ha véletlenül sikerült is nemet mondani, azt rendszerint nem fogadják el. Pl a bobozás esetében. naaa ugyan már, jó lesz, gyere már… És ilyenkor két eset van. Az, egyik, hogy belemegyek és akkor ott vagyok megint egy kellemetlen helyzetben, amiben nem érzem jól magam. A másik, hogy kiállok magamért és akkor én leszek a hisztis picsa, , merthogy jól van naa, mit vagy már oda annyira?
Pedig csak simán el kellene fogadni, hogy a nem az nem.

Na és ebben változtam. Tudok nemet mondani. El tudom mondani, meg tudom indokolni és ha nem fogadják el, akkor már tudok úgy visszaválaszolni, hogy ne nekem legyen kellemetlenebb a dolog.  Ki tudok már állni magamért, mert az önmagam szeretésében is nagyot léptem előre és azt gondolom, hogy most már kész vagyok arra, hogy én mondjak nemet, és ne a súlyom kényszerítsen bele, mert így sajnos kimaradok olyan dolgokból is, amikbe viszont lehet, hogy szeretnék részt venni.

Az évek során kiváló metódusaim lettek arra, hogy egy helyzet hogy ne legyen kellemetlen nekem, de rá kellett jönnöm, hogy ezek mindegyike egy menekülés. És elegem van a menekülésből. Megérdemlem, hogy ne meneküljek.

Mert szeretem magam és megérdemlem.

Na ez volt az a kattanás, ami mindent elindított.
Hazatértem, és nem érdekelt a kaja. Nem akartam mindent megenni, nem akartam állandóan éhen halni. Beértem sokkal kevesebbel és rákattantam a zöldségekre. De nagyon durván.
Most annyira fontos lett a zöldség – főleg nyersen – hogy ha nem ehetek az ételem mellé, úgy érzem, semmi értelme a kajának. Szeretem az ízeket, szeretek enni, jól lakni, de nekem ez zöldségből is jó. Szóval igazából eltoltam az arányokat a zöldségek irányába, a tányérom fele tuti zöldség, de van, hogy a háromnegyede az. Magam is meglepődöm sokszor, hogy miket csinálok. Egyik kedvenc kajám pl a a bolognai spagetti, bármikor tudnám ezt enni, kilószámra. Na egyik nap készítettem és megállt bennem az ütő, hogy oké, de milyen zöldséget egyek ahhoz? Pároltam hát egy kis zöldborsót, hogy majd a husit azzal eszem. Majd kinyitottam a hűtőt és megcsapott a főtt karfiolom erőteljes szaga, amire felcsillant a szemem… és mit ettem? karfiolt zöldborsóval :D És az a durva, hogy nem érdekelt a tészta, pedig imádtam a tésztát…

Kalóriát számolok és a fő célom, hogy beleférjek a keretbe.
Ami nagy különbség az eddigiekhez képest, hogy eddig mindig a megszorítás volt a fő szempont. Belőttem magam valamennyi kalóriára, aztán felállítottam magamnak a tiltótáblákat, hogy miket nem szabad és tele raktam a mindennapjaimat stoptáblákkal.

Most azonban ezt megfordítottam. Kicsit több zöldséggel ettem már, mikor kimértem a kalóriákat, hogy mennyit eszem. Így jött ki 1100 és 1400 közti kalóriamennyiség. Én ezekkel teljesen jól voltam.
Így belőttem egy kényelmes 1300 kalóriát, amit minden nap könnyen tudok tartani.
Jól lakom, jókat eszem, eleget eszem, minőségi dolgokat eszem, belefér a csoki, a nasi is, ha arról van szó, csak kis odafigyelést kíván.

Annyira fontos lett a kalória, hogy egész nap írom a kalóriabázisba, hogy mit és mennyit ettem, mindent mérek egyelőre, amíg meg nem tanulom a fő dolgokat és mennyiségeket.

Sokan azt mondják, hogy akkor leszünk sikeresek, ha vizualizáljuk az eredményt, pl magamat a normál súllyal és nem a rosszra kell koncentrálni…
Én meg azt mondom, hogy de, az elején minden egyes percben emlékeztetni kell magam a rosszra:
- hogy nem tudom normálisan bekötni a cipőm,mert alig tudok lehajolni
- hogy nem találok már magamnak ruhát
- hogy nem férek bele minden székbe
- hogy amikor fásliznom kell a lábamat, alig érem el a bokámat és alig bírom a fáslit a lábam mögött átadni egyik kezemből a másikba, arról nem beszélve, hogy lehajolok és úgy érzem, a beleim a torkomon nyomódnak kifelé, annyira nyomom a hasamat.
- hogy a kutyasuliban nem tudtam megcsinálni azt, hogy a kutya megkerüljön, mert nem tudtam magam mögött átadni a jutifalatot egyik kezemből a másikba…

A térdfájdalom néha, vagy az, hogy nem tudok egy km-t sem sétálni, hogy ne köpjem ki a tüdőm… arról ne is beszélünk.
Szóval elég rossz már így, ideje változtatni.

Hálás vagyok, hogy nem egy orvosi vészhelyzet miatt kell ezt megcsinálnom.

Van ritkán, hogy szenvedek, mikor enni kellene egy kis chipset, de az már nem fér bele a keretbe.
Vagy pl mikor szétszívatom magam, mint ma is, és bevállalom a palacsintasütést, miközben nekem már az nem fér bele, így egy falatot sem eszem belőle.
De ilyenkor meg hősnek érzem magam, hogy megcsináltam. És azért annyira nem volt katasztrófa.

Lehetséges buktatók.

Az egyik félelmem, hogy mi van, ha megunom a zöldséget? Most imádok szinte minden zöldséget és tök jókat eszem belőle, de ez meddig tart? Mi van, ha vissza akarok térni a régi szokáshoz?
(Most hirtelen azt mondom erre, hogy ennyi év alatt a krumplit és a tésztát sem untam meg, esélyes, hogy ha szeretek egy zöldséget, azt később is szeretni fogom.)

A másik félelmem, hogy ha zöldséget eszem zöldséggel, akkor az 1300 kalória nagyon sok, de amikor befigyelnek a jóféle magyaros kaják, akkor az 1300 kalória egy vicc lesz… És van, amikor már nem fér bele, pl mint ma a palacsinta. És ma erős voltam, de mi lesz, ha nem leszek az?

Következő félelmem, hogy az egyik kedvenc énidőm az, hogy beülök egy sorozat elé és eszem. Ez több szempontból is rossz, tudom, de nekem az egyik legkomfortosabb dolog. Kerestem, de még nem tudtam kitalálni olyat, ami ennél könnyebbe, vagy legalább ennyire könnyen elérhető és ekkora  örömet ad.  (mondjuk erre is lehet azt mondani, hogy nem mindegy, mit és mennyit eszik az ember, mert lehet főtt karfiolt is enni és akkor azzal nincs gond…)

Amire eddig rájöttem:

Nem kell mindenkinek mindent elhinni. Meg kell hallgatni mindent, és beépíteni azt, ami nekem oké. Egyik ezt mondja, másik azt, bele lehet bolondulni. De a lényeg úgy is az, hogy mi az eredmény, és hogy érzem magam. Én most jól vagyok, szóval tartom ezt az irányt.

Nem minden ötlet jó, ami annak látszik. Pl a light cipó jó, ha nézem a részleteket, ch-t, rostot, fehérjét, de kalória szempontból rosszabb, mint a sima kenyér. Aztán egyik nap gondoltam, kis puritán reggeli, pici vaj és light cipó… nem volt sok, de a vaj miatt olyan brutál kalória volt, hogy abból már eszem két kis szelet kenyeret vajkrémmel, sonkával, meg zöldségekkel…  Szóval érdemes odafigyelni és előre kalkulálni.

És ami még fontos: van célom.

Nekem eddig soha nem volt olyan célom, hogy beleférjek egy ruhába, csak mindig valami olyan volt, hogy elérjek bizonyos kilót.
Most viszont lett célom, olyan, ami egyszerűen belém ütött, mint vágy.
Vannak kisebb közbülső céljaim is, de egyik nap, mikor a trambulinozós helyen voltunk, akkor néztem, hogy a felső súlyhatár 110 kg, és én szeretnék menni trambulinozni, és trambulinos edzésre. Ez jó soká lesz még, kb egy év, ha ezt a vonalat folyamatosan tartom, de alakul a dolog :) Ma reggelre 18,7 kg volt a leadott kilóim száma :)