2024.12.20.

Bernát

Egy nagyon elárult világ…

Nyavalygás indul.
No volt egy kis problémánk, amikor egy hónapja jöttünk este hazafelé és kicsit lesodródva az útról, kb 20 cm-t bele mentem egy gödörbe és szétcsapta a kocsi kerekét. Igazából nem volt probléma, még haza tudtunk jönni, nem ütköztünk, nem volt semmi gond. Másnap leeresztett a kerék és az asszony kicserélte, én elvittem gumishoz, ahol kiderült, hogy szar az egész. Kell egy új felni, 22 ezer, kell egy új gumi, kb 25 ezer, de gumit párban cserélünk minimum, tehát minimum kettő, plusz a költségek és bízva abban, hogy a felfüggesztésnek nem lett baja. Mondjuk ez kb. 80 ezer forint. Nem sok, de nem is kevés, ráírtam a közútra, hogy ez történt, küldtem be képeket a kátyúról, a kocsiról, a kerékről, a felniről. Kinyomoztam az útnak a számát és, hogy hány kilométernél történt. Ez idő nem kevés.
Beküldtem, és jött is a válasz, hogy ők átadták az ügyet a helyi kirendeltségnek, az írta is, hogy megkapták az ügyet és már vizsgálják is. Teltek a hetek, felhívtam őket, hogy mi újság? kiderült, hogy ami kátyú szétcsapta a közúton két város közt, az az ő közútjuk, és az ő kátyújuk… Mire a válasz, hogy még nem telt le a harminc  nap! Ja oké, beírtam a naptárba, hogy 14-én jár le az időpont.
17-én rájuk is írtam válaszlevélben, hogy mi újság, mert már lejárt a harminc nap. Na tegnap meg is jött a válasz levélben, hogy semmit nem tudok bizonyitani.
1. Azt hogy a kocsin 4 egyforma felni van és most csak három van rajta, és a negyedik sérült, az nem bizonyíték.
2. Azt, hogy a kocsin négy egyforma gumi van, kb egy azonos gyártási idő, meg számok, méret, minta, típus, fajta, minden, és abból egy sérült, nem bizonyíték.
3. az, hogy másnap mentem vissza lefotózni és nem aznap este a sötétben bóklászva, hogy hátha elcsapnak. Az is baj…
4. Nem hívtam rendőrt és nem fagyoskodtam a gyerekekkel a kocsiban, mire kiér a helyszínelő az is baj.
És ha ezeket mind tudnám is bizonyítani…., ja szemtanuk a sötétben és egyéb.
Akkor se ők a hibásak, mert ők kivizsgálták!
Tehát én egy mocskos csaló vagyok, aki otthon összeverte a felnijét, és szétverte a gumiját, hogy a kb egy éves gumimat lecseréljem egy újra. Éppen azt nem írták, hogy nem fizetnek, mert nem téli gumi volt a kocsin, mert pont de.
Szóval kedves Magyar Közút, csesszétek meg… és boldog karácsonyt a k….. anyátokat!
Jól menő vállalkozó vagyok, akinek belefér, hogy karácsonykor vegyen magának felnit, meg gumit!
És tudom, hogy ez nem a témához tartozik, de most ez van bennem, ezért őrjöngök, ez az én nagy problémám, és ez miatt (is) beszélek ingerülten a gyerekkel, ezért vagyok ideges, ami rányomja a bélyeget a család boldogságára. És tudom, hogy én vagyok az unintelligens barom, aki nem tudja elengedni a sérelmeit, és nehezen viseli, hogy ha az állam, a kormány és az országa elárulja, de persze engedd el.

Itthon maradtam a gyerekekkel, mert anyának sok dolga van, nekem is lenne, de most gyerekre vigyázok. Most kéne türelmesnek lenni a beteg gyerekkel, kreatív a nem beteg és unatkozó energiabomba gyerekkel. És nem megy bazdmeg!!!!
Kurva nehéz nyelni egyet és azt mondani, hogy a világ szép és nincsenek problémák.
És azt is tudom, hogy csak a szépre kell emlékezni, az a fontos, hogy tegnap elmentem egy csomagért a lánnyal, hogy apa-lánya program legyen, míg a kicsi izzadva hörög az ágyban. Addig mi elmentünk csomagért és a lány meglátott egy játszóteret, ahol még nem voltunk, és persze, hogy könyörgött, hogy álljunk meg. És hogy ne állnék meg neki, volt idő, volt lehetőség. Elbohóckodtunk egy negyed órát, viccelődtünk, lőttem pár képet. És persze ez a lényeg, ez az élet, de nagyon nehéz a jóra koncentrálni, ha az ember mindenhonnan csak a szívatást kapja!
A vállalkozásomnak előírták törvénybe a kötelező felelősség biztosítást. Ami persze nagyon jó, és nagyon drága, és ezt nekem ki kell fizetni! DE ezt nem én fizetem, hanem te! Mert én azonnal árat emelek, a kedves kormányunk azt mondja, hogy 20% béremelés lesz, jó, akkor gondolom, én is ennyivel emelek, mert ez jár. Bár kiderül, hogy a rabszolgáknak 6,7% béremelést tervez, ami ugye infláció követő! Az infláció még a saját bevallásuk szerint is 14% asszem, igaz, hogy ez kb, havonta!
És ugye jön a Január, a kötelező emelések hónapja, szóval akkor mennyivel is emeljem az áraimat?
És semmi gond, emeljünk, az a buta ügyfél kifizeti, mert neki muszáj, ha áramot akar.
Emeljünk a kiszálláson is, mert arról nem tehetek, sokba kerül az autó, a biztosítás, a kátyúk, a parkolás.
Csak egy nagy baj van, én ahol élek, ez egy kis város, és én az ügyfeleimet szinte mind ismerem. Ismerem a családját, ismerem a körülményeit, és én érzem magam szarul, hogy ennyit kell kérnem!!!
És amikor bejön egy cég és adok neki egy árajánlatot, és azt mondja, hogy ez sok, felezzük le, mert más megcsinálja feléért, én meg elmondom, hogy tisztességgel kiszámoltam neki a munkát, és nem tudom olcsóbban vállalni... Akkor valahogy mégse csinálja meg más olcsóbban! És mégis csak nekem kell valahogy megcsinálni! Na ez a gusztustalan!
Na most, hogy ezt el olvastad, aminek semmi értelme nem volt, megpróbálok a gyerekekről is írni valami szépet.

Jancsi négy napja hányás hasmenéssel fekszik az ágyban helyenként lázzal, és még tiszta takony is. Éjszaka többször felsír, hogy fáj a feje, kapja a gyógyszereket, volt, hogy le volt izzadva és hajnalban lefürdettem, nem hűtő-fürdő volt, de azért a meleg vizet idővel kicsit langyosabbra vettem, de csak minimálisan. De hatott, jobban lett, aludt reggelig. Én nagyon hányattatott éjszakákat élek meg.
Izgultam az első este, hogy mi lesz, mert a 40 fokos láz az már nem játék, lehet rosszabb is, és akkor lehet hívni az ügyeletet, meg kórház, meg ki tudja. Nem vagyunk nagy ügyeletre járók, de ha kell, én hívom a mentőt! Szarok a világra a gyerekem fontosabb!

Julissal szinte semmi probléma, csak a szokásos viták.
Ő hála égnek nem kapta el a fertőt a tesótól, kicsit taknyos, fújja az orrát, törli a taknyot a szájába, bár mindig mutatjuk, mondjuk hogy így törlöd, és nem a pulóver ujjába!
Az asszony eddig vitatkozott vele, hogy ne lefelé törölje a taknyot, mert sebes lesz az orra alatt. de nem akkor is lefelé törli, és most már Bianka elengedte ezt… Megmondta neki, hogy jó, akkor legyél okos, ne hallgass ránk, töröld lefelé, csak ne csérogjál majd, ha csíp… Úgy néz ki, ez bevált, mert egyre többször jól törli az orrát.

Bianka jól van, csak a karácsonyi hajtás tesz be neki, festi a dolgokat és kész kellett lennie, hogy a futár elvigye és még meg is érkezzen! Már csak két táblája van hátra, amit személyesen viszünk el. Az egyik pont a mamának, hogy lássa az egész családját és lássa kinek mikor van születés, vagy név napja.

Amióta ezt írom kb. fél óra, azóta a gyerekek csendben játszanak az ágyukban. (némi leordítás után)
Most indítok nekik egy nagy mesét, mert jól viselkedtek! A mézga családot gondoltam megfelelőnek. Mi még nem preferáljuk a pörgős modern villogós meséket. Ugyanis tapasztaljuk, főleg Jancsin, hogy egy pörgős mese felpörgeti és erőszakos lesz.
Ameddig csak lehet, próbáljuk késleltetni az iskolai években aktuális modern meséket.
Ugyanígy a kütyüzést is! Tudom, hogy az iskolakezdés első hetében az lesz, hogy apa, nekem telefon kell és ájfon!!!! Mert az nem ember, akinek nincs! És azt is tudom, hogy a mai modern világban nem lehet telefon meg tablet, meg számítógép nélkül. DE csak nagyon óvatosan akarjuk megmutatni nekik.

Síri csönd van, tetszik a mese! :) A faszt!!!! Ahogy vége lett, közölték, hogy apa, más mesét, mert ez nem jó! Garfieldot akarunk…

Elindítottam az egyes programot vagyis az egyes, kettes, hármast. Mosás, szárítás, mosogatás!
Volna itthon dolgom rendesen, de sehova nem haladok, lassan itt az ebéd idő csinálni kell a kajcsit.
Közben nem emlékszem, mondtam-,e de taknyos vagyok, ami kicsit zavar…
A gyerekek a szokásos hangos, felesleges, és buta beszélgetései eléggé leterhelnek, de még jól bírom, viszont már indul is a kompenzálás, az önjutalmazás, ez nekem jár.
Már csinálom is a kávét, és mivel nagyon fáradt vagyok, most nagyobb bögrét választottam!
Van még nagyobb bögrém is, de azt még nem mertem elővenni.

Bernát

egy kis aktuális…
Chat GPT, vagy mi
Szóval a kamaszok és sokan mások használják már ezt a programot. Engem is érdekel, mert modern és érdekes. DE fenntartásaim vannak! Nem biztos, hogy szeretném magam kitenni egy ennyivel okosabb program veszélyeinek!
Talán a legjobb történelmi (nyugi) hasonlat, a gőzgép és iparosodás, ami rengeteg ember munkáját vette el, hatalmas fejlődés volt. Volt, aki meggazdagodott, volt aki éhen halt, és mindenre is volt példa.
Hát ezzel a mesterséges intelligenciával is ez van. Biztos segít valakinek, és biztos sok szakma fog meg szűnni, és van előnye és hátránya is.
Azt beszéltük az asszonnyal, hogy elkezdem használni, mert ismerni kell, de nagyon odafigyelek, hogy mihez fog hozzá férni, és, hogy milyen adatot adok meg neki.
Ez egy ismeretlen terep nekem, és vannak veszélyei.
Most nem beszélnék arról, hogy az Mesterséges Intelligencia mikor fog öntudatra ébredni, és hogy hány hónapunk van, hogy el söpörjön minket a földről…

Ebéd egy kis csirke csont leves, mármint csirkeleves lé tésztával.

Aztán hirtelen másnap van!

Anya reggel elaludt, és így késve ért a fodrászhoz, mi gyorsan megreggeliztünk és mesét néztünk. Aztán anya hazaért és elment a lánnyal vásárolni.

Tervezgetjük a karácsonyi menüt, hagyma krém leves, zsemlekockákkal és parmezánnal. Meg egy kis bagett karikák májpástétommal, egy kis sült hús, borsmártással, meg ilyenek.

Bianka

Írok már én is, mert vagyok ám, csak kicsit elvesztem itt az év végi hajrában.

Hétfőn Julissal megvolt az időszerű Pedagógiai szakszolgálatos vizsgálat. Julis ragaszkodott hozzá, ezért bent lehettem, ami arra volt jó, hogy láttam a lányt, és azt is, hogy mennyire gáz ez a vizsgálat. Bár nekünk most az volt a cél, hogy maradjon még egy évet, lehet, hogy nem jött volna ki jól, ha extrán jól teljesít, de ettől rendkívül messze voltunk.
Nem tetszett, ahogy a vizsgálat ment, bár szakemberek csinálták az egészet, nem tudták a gyereket lekötni, inspirálni, meg sem próbálták a figyelmét fenntartani. Gyakran nem figyelt, elkalandozott, unta az egészet, és sok butaságot mondott, amiről én tudom, hogy jól tudja a választ. Utólag azt mondta, viccelt, mert unta…
AZ eredmény nagyon gyatra lett, megint nagyon gyenge IQ, elég szórt eredmény. A következő vizsgálat már arra megy majd, hogy speciális iskolát ajánlanak, vagy mehet normál iskolába.
Számomra ez egyelőre aggasztó. Jó lett volna, ha ez a kérdés fel sem merül. Ráadásul jelenleg két iskoláról tudok a közelben, ahol máshogy tanítanak. Az egyik suli fizetős, horror drága, a másik pedig egy kisegítő iskola, ahol mindenféle speciális nevelést igénylő gyerek megy, az enyhe fogyatékosok is. Julis valahol ez a kettő közt van. A normál suliba nem biztos, hogy belefér, mert annál több figyelmet igényel, de a kisegítő iskolát sem érzem jónak neki, mert annál meg több. ez most eléggé nagy fejtörés nekem….

Ma csajos programunk volt, bevásárolni mentünk, mi lányok. Kicsit fenntartással indultam a dolognak, mert sokminden kellett, és nem akarta a hipermarketet keresztül kasul hatszor végigjárni, így oda kellett figyelni, ezért tartottam attól, hogy majd idegesíteni fog a sok gyerekes dolog, de aztán megtaláltuk gyorsan, hogyan tudunk együttműködni. A bevásárló kocsi tolását gyorsan átpasszoltam a lánynak, aki egyre jobban küzdött, ahogy telt a kocsi. Nem adta fel, nagyon élvezte a feladatát, büszke volt magára, és örült, hogy segíthetett, én meg, mint egy dáma, mentem előre, és dobáltam a kocsiba, amiket kell.
Mikor végeztünk,vettünk egy forró csokit és egy kávét, amik meg is hűltek, mire a kocsiba bepakoltunk. Gyakorlatilag egy zörrenés nélkül zavartuk le a bevásárlást.

Egy negatívuma volt az egésznek, hogy valóban 13 óra után értünk haza, de utólag sem bánom, hogy így volt. Nem tudok száz felé szakadni, és azt gondolom, hogy egy ekkora bevásárlás nagy odafigyelést és nem kevés időt igényel, pláne, ha egy hat éves gyerek „segít”, ami legalább mesfélszeresére emeli a szintidőt, amit nélküle futnánk. De a kapcsolat építése jelenleg fontosabb volt és a hiszem, hogy ez a közös élmény is összehozott minket.

Jancsi még nincs jól. Jó volt ma megölelni, és a segítségére lenni. Most tudtunk olyan klasszikus „beteg gyerek – gondoskodó anya” lenni, ami nem mindig sikerül úgy, ahogy azt a lelki szemeimmel elképzelem.

Egy kedves pillanat volt, hogy hazaértünk, ebéd, pihi, és utána nekiültem festeni. Julis mellém ült, feladatoztunk kicsit közben, de az elején zenét hallgattunk. AZ István a királyt kérte, mert az Oly távol vagy tőlem című dalból a refrént már tudja, és énekelte. Szívmelengető volt ez számomra, mert nagyon szeretem az István a királyt, és nagyon örülök, hogy ez a zene már bent van nekik :)