2025.02.14.

Bianka

Huuu, micsoda napok!

Elindult ez pár dolog, eddig nem mertem elhinni, de most már jelentem, igaz, megjelent az írásom a Női váltó oldalán is! Most első körben a novellám jelent meg, amit az örökbefogadás kapcsán az én anyaságomról írtam, de ez most egy sorozat első része. Hetente fog megjelenni egy írás tőlem :)
Erre konkrétan nem is tudom, mit mondjak! Ez annyira szuper, hogy egyelőre csak itt állok és pislogok és alig hiszem el, hogy ez most megtörtént.

Elindult közben az új oldalunk is, pont ezek miatt, mert a Bernát Bianka profil, ami nem rég indult, arra azt mondta a főszerkesztő, hogy annál azért az oldal jobb, mert azt csak simán bekövetik és kész.
Nyilván Ő tapasztaltabb és valóban logikus, amit mond, szóval nem akarok itt hülyét csinálni mindenkiből, de csak szólok, hogy most már az oldalunkat is lehet követni :D
Ez a neve: Bernát Bianka – Elmenni örökbe.

Aztán még egy dolog, ami azért nem elhanyagolható, hogy új olvasókat köszönthetünk köreinkben! Annyira durva olvasni a kommentjeiteket, hogy van, aki rátalál a blogra és egy huzamban csak olvassa, olvassa, mint egy regényt!  Emlékszem, mikor pár hónap után Bernáttal tanakodtunk hogy van ennek értelme? Olvassa ezt valaki? De akkor is ott volt a keménymag, az elején még csak tizenpár ember, rendszeresen, minden egyes bejegyzést elolvastak… voltak, akik éjszaka, két mosdójárat közt, vagy szintén éjszaka, picibaba szoptatása közben olvastak minket, és persze az mindig megvolt az is, hogy ez nekünk is jó, hogy írunk, és a gyerekeknek is jó lesz, szóval írjuk… de azt akkor álmomban sem gondoltam volna, hogy egyszer csak ez beindul és jönnek a kommentek, a messenger üzenetek, és egyre többen vagytok, akik olvassátok a mindennapjainkat!

Na de, hogy a kölkökről is írjak: még élnek :D
Ma egy szuper napunk volt! Az egész oda vezethető vissza, hogy az egyik foci edzésen figyeltem Jancsit. Az edzés elején sokszor van szabad rohangálás, amikor csak rúgják a labdát ész nélkül, és utána kezdődik valami technikai oktatás. De ez alkalommal azonnal egy kötöttebb bemelegítéssel kezdtek, labdavezetés, jobb lábbal, bal lábbal, vonalig, majd vissza. Jancsi ügyes, néha van egy kis anomália, mikor úgy látszik, túl sok lába van, de egyébként tényleg ügyes. De akkor az edzésen nem tudta magát kontrollálni. A vonalig még elvezette a labdát, de visszafelé már nem ment, hatalmasat rúgott a labdába, az a falnak csapódva pattant vissza, majd Jancsi újra belerúgott és újra és újra… míg a többiek vezették a labdát, ahogy az edző kérte. Levi bácsi, az edző többször rászólt, de semmi hatása nem volt. Én ebben teljesen azt láttam, hogy Jancsi, amikor az oviban jól viselkedik, vagyis szót fogad, jelentkezik, nem ver agyon senkit, akkor az neki egy hatalmas erőfeszítés, mert ezeket nem azért csinálja, mert egy agresszív állat, hanem mert egyszerűen sok az energiája, és amikor jön valami vita, akkor egyszerűen annak ki kell jönnie. És aznap, amikor ezt láttam az edzésen, akkor nagyon megdicsérték az oviban, de látszott, hogy akkorra, mikor az edzés volt, addigra elfogyott a kontroll.  És belegondoltam, hogy ennyi energiával milyen nehéz lehet az oviban is viselkedni, az edzésen is viselkedni és otthon is viselkedni, mert hát itthon sem verhetik szét a házat.
Megbeszéltük Bernáttal, hogy megpróbáljuk most már a jó időben sűríteni a játszóteres alkalmakat és a trambulinozós helyet is. Na ez volt szerdán. Nem volt fociedzés, így adta magát a helyzet, hogy menjünk trambulinozni. Apámat hívtam el, akivel jót beszélgettünk közben.
Jancsi ámulattal nézte a nagyobb fiúkat, akik szaltóztak, és jött oda hozzám, már tudtam, hogy azt akarja kérdezni, hogy ő mikor szaltózhat. :D és ott volt Peti, akit én régről ismerek és már többször találkoztunk ott a trambulinozós helyen, nem mellesleg Ő az egyik tulaj, és mondtam Jancsinak, hogy ott van Peti, kérdezze meg, hogy hogy kell megtanulni szaltózni? Peti szerintem látja a potenciált Jancsiban, és azonnal kitett neki egy matracot az egyik gumira, és ki is adta az instrukciót, hogy itt lehet bukfencezni, kicsit nagyobb lendülettel. Jancsi azzal bele is vetette magát az ügybe, és ezzel az utolsó 20 perc programja le is volt rendezve a számára, egyfolytában bukfencezett a matracon.

Aztán kiderült, hogy apám a héten szabin van, így csütörtökre meg beterveztünk egy fürdőzést. A gyerekeket kikértem az oviból és elmentünk a kedvenc helyünkre. Reggel mondtam csak meg a gyerekeknek, hogy hova megyünk ovi helyett, készítettem szendvicseket és mentünk pancsolni. Egész nap ott voltunk, egész nap szinte a vízben voltunk, a gyerekek játszottak, siklottak, búvárkodtak, most már nagyon ügyesek.

Bernát az informatikai zseni!!!

Szóval tegnap reggel szabadult fel egy kis idő, és mivel szakad a havas eső, írtam egy szép blog részletet, ami költői volt, (csicsergő madarak) meg diszkréten „hájpolt” engem, (mivel az asszonynak előző nap vettem két szénhidrát ((heil hidra! - igen ez is benne volt, mondom én, hogy vicces vagyok! )) csökkentett zsemlét, meg három fincsi csokis kiflit és ezzel le volt tudva a strand előtti reggeli, meg az asszony ebédje is, pedig akkor még nem is tudtam, hogy mennek.) és meséltem a csodálatos életünket…
Aztán mivel már máskor is volt némi fennakadás, el is mentettem a gépre és mentem dolgozni… Mentettem volna, ha sikerül, de valamit kiírt az az izé, hogy igen, vagy nem… de mi férfiak ezekkel a felesleges kiírásokkal nem foglakozunk, és nyomtam egy entert. Asszem az volt a kérdés, hogy biztos menti-e, vagy valami, hogy kérek-e kávét. No a tegnapi írásom ugrott, pedig még a reszkessetek betörőkből is idéztem egy kisebb szöveget, amit a pontosság kedvéért még ki is kerestem. Na mindegy. Ez annyira dühítő, hogy megírok valamit frappánsan és töltöm vele az időt, és ugrik, mert ez a hülye gép nem tudja a dolgát.

Bernát …
Tegnap a fürdő után haza értek a kölkök, és Jancsi kérdezgetett, hogy holnap is lesz meglepetés?
Nekem meg a szemem guvadt, hogy bár rossz vagy, mint a bűn és naponta csinálsz valami baromságot, de azért trambulinozni elmentetek, aztán másnap a fürdőbe, akkor mi a tököm kell még neked te kis hálátlan?? De persze ő csak kedvesen érdeklődött, ezért nem szedtem le a fejét, csak kicsit esik rosszul, hogy dolgozom keresem a pénzt és ezek nem az olcsó dolgok.
De hát te akartad, ez az apák sorsa. Meg a lájkolás és megosztás! Drágaságom óránként tesz fel egy új írást, egy új festményt, egy megosztott posztot, és apa ezeket rendszeresen lájkolgatja és megosztja, hogy pörögjenek a dolgok…
Hát hiába egy hős vagyok. Meséltem már, hogy a múlt héten beugrottam az asszony fodrászához, és kifizettem a Valentin napra eső fodrászát, vastag borravalóval? Há nem? ja de… most mé?  :)
Csak azért írom le, mert mire hazaér, már tudni fogja, hogy csaltam. :)
Akartam venni valami szivecskés csokit az oviba, amit az én cici imádó fiam, mindenkinek szétosztogathatna, de nem kaptam a pennyben, és azért nem mentem máshová…
Az asszony nem is írta le, hogy az én nagy fiam néha napján főleg a fürdőben lefagy, csorgó nyállal bámulja anya cicijeit! Teljesen oda van a csajokért, akkora csajozó gép lesz, csak majd győzzem fizetni a gyerektartást helyette….
Jancsi az a tipikus gyerek, akiből bármi lehet, sajnos!
Lehet egy csibész, aki lop, csal, hazudik és átver mindenkit, vagy az a Casanova, aki minden nő szívét elcsavarja és aztán „megpocsékol”. És lehet egy nagyon tanult, sokat látott, és ügyes gyerek, aki rakéta mérnök lesz a saját cégénél! Még nem tudom, hogy sikerül-e terelgetni, de próbálkozunk.
Julisról már nehezebb kitalálni hogy mi lesz belőle. Nagyon nem szeret dolgozni, tenni semmiért, csak várja a sült halat, szeretne ő minden is lenni, de tenni semmit nem akar, és ha ez az iskolában is így lesz, akkor nagy problémák lesznek a tanulással! De bízom benne, hogy idővel megembereli magát, meg találja a sportját, mivel elég magas és zsurmó, akár kézilabda akár kosárlabdás is lehetne.
Vagy hagyjuk, hogy elhízzon és akkor ő lesz Rászjúsa a Norbitból, és lesz egy pálcika pasija, akit halálra szekál..

Bianka

Na erre reagálnom kell.
Jancsi és a cicik… hát igen. Jancsika jött hozzám, odabújt, aztán valahogy lejjebb terelődött a figyelme a fürdőruhám dekoltázsára, ahol elidőzött egy kellemeset. Én meg néztem, és mikor felnézett rám, kaján vigyorra az arcán kérdezte, hogy mi vaaaan? – mondom neki – Seeeemmi… :D
Aztán ezt még eljátszottuk párszor. Jancsi jött ölelni, Anya, szeretlek, de abban a másodpercben már megint nem az arcomat nézte :D Férfiból van na… Mit tegyünk? :D

A jövőről.

Én is azt gondolom, hogy Jancsi adottságai alapján bármi lehet. Egy rabló börtöntölteléktől kezdve a céhvezető fejlesztő zseniig. Csak én már előre gondolkodom és azt hiszem, hogy ezért is kellettünk mi egymásnak. Jancsit is jól kell terelgetni, már most, ugyanúgy, ahogy Julist, és nem azzal, hogy ledorongoljuk és kockába kényszerítjük, hanem segítünk kihozni azt, amire képesek. Én biztos vagyok abban, hogy nem lesz bűnöző, mert olyan alapokat és irányt kap, hogy nem fogja ezt megengedni magának. És gondom lesz arra is, hogy jó példát kapjon, de pedig rosszakat, terelni fogjuk abban is, hogy honnan szerezzen barátokat és honnan semmiképp.

Julissal kapcsolatban tényleg nem olyan egyértelmű a dolog, amit Bernát írt, az szó szerint így igaz. Julis mindent akar, most azonnal, de semmit nem akar tenni semmiért. Ezt annyival azért árnyalom, hogy kellő figyelemmel és dicsérettel Ő is szépen motiválható, de olyan, mint egy kis gőzmozdony, hogy elég lassan indul be, a többiek már lefutottak három kört, mire Ő észbe kap, hogy edzésen van. Rendszeresen van, hogy megjön neki is a lelkesedése, de addigra vége van az alkalomnak. Így volt ez a trambulinozásnál is, hogy Jancsi már 20 perce bukfencezett, Julis csak nézte. Aztán az utolsó két percben odajött, hogy Ő is akar… Arról lekésett, mert lejárt a turnus.. mondtam neki, hogy máskor hamarabb kapcsol, van szája, mondja, hogy mit szeretne és neki is segítenek… nem utólag kell nyávogni. Lassan meg kell tanulnia, hogy vagy felpörög, vagy lemarad dolgokról. Ma például ezért nem mentünk a benzinkútra, mert egy kicsit ki volt számolva az időnk, siettem volna hazafelé, hogy a fagyasztott cucc ne olvadjon ki, de gondoltam, egy gyors benzinkutazás belefér. Először rendszerint Jancsiért megyek, utána Julisért. Julis komótosan összepakolt, megvártuk, aztán mentünk öltözni. Persze ücsörgött, nézte a többieket. Szóltam neki kétszer, hogy haladjunk, mire elkezdte felvenni a váltónadrágját. Kérdem, mit csinálsz? Mondja, hogy ezt fel kell venni. – Hova? A kocsiba? Ne szórakozz már…. Jó, összehajtotta, adta volna oda. – Ne add ide, tedd vissza a zsákba. Kibontotta a zsákot és a zsák madzagjaival kezdett szórakozni. Szerintem még most is ott állnánk, hogy várjuk, míg megtalálja a szálakat, ha nem mondom, hogy haladjunk már, akaszd fel, és induljunk… Rendszeresen mindig megtalálja azt, hogy hogyan ne kelljen azt csinálni, ami épp a feladat, és nem, nem fogom megcsinálni helyette… tiszta szégyennek tartom, hogy 6 éves gyerekeket a szüleik öltöztetnek. Szóval  mondtam, hogy oké, semmi gond, akkor a benzinkutat ma kihagyjuk. Akkor már elkezdett „sietni”, de tényleg nem volt most végtelen időnk, szóval a benzinkút kimaradt. És azt gondolom, hogy így lesz ez egyre többször, mert egyre több olyan rendszerben lesz benne, ahol ha lemarad, szórakozik, akkor elkésik, amiért bünti fog járni. Már elmúlt 6 éves, én már rendszeresen hivatkozok erre, hogy azért 6 évesen jussunk már el odáig, hogy ne kelljen minden egyes alkalommal megbeszélni, hogy pl hogy kell orrot fújni. Azt gondolom, fel fog Ő pörögni, mert a szabályokat nagyon jól tudja, csak valahogy rendszeren kívülinek gondolja néha magát, és úgy viselkedik, hogy mindenki mással betartatja a szabályokat, de rá nem vonatkoznak. Pedig de.
Rendszeres mondatunk, hogy „a saját dolgoddal foglalkozzál.”
Jajj, de nagyon tud mindkettő a másik dolgában okoskodni. Egyik kutya, másik eb… Jancsi is nagyon tudja mondani az okosságot, mikor Julissal perlekedek valamin. Állandóan rám kontráz. Mondom Julisnak, pl, hogy Juliska, ez az orrszívás dolog most már kezd nagyon unalmas lenni. Erre Jancsi: én is unom… ki kellene fújnod az orrod, ahelyett, hogy szívod. Aztán folytatom: nem egészséges, nem szép dolog, rossz hallgatni. Erre Jancsi: nem vagyunk kíváncsiak erre!
Na ilyenkor azért már közbeszólok, hogy Jancsiii…. Majd én ezt intézem, jó?
De Julis dettó ugyanez, csak pepitában. Mindig megvan az aktuális móka, hogy hogyan ne unatkozzunk :D

Nos szép az élet, én már mint jó rabszolga, tegnap kimostam a vizes fürdőruhákat, és most már szárítom. Megyek, reggelizek valamit és aztán csak kéne dolgozni is valamit.
Nem írom le, hogy mit ettem, mert volt benne pick szalámi is , de az asszony csíráit a csíráztatóban (amit én vettem, hogy támogassam a fogyását!!!) meglocsoltam, hogy hátha a második hétre már megnőnek, bár azt ígérték, hogy egy hét alatt megvan.

Bianka

Én meg ma nagyon korán kezdtem, oviba vittem a kölköket, aztán fodrász, aztán intézkedés, aztán anyával doki, vittük a zárójelentést, aztán vásárlás, mert hát csak Valentin nap van, vagy mi, és bár mi nem valentinozunk, azért a meglepim csak megvolt, és én meg egy sertésszüzes steaket sütöttem vacsira. Bernát szétzabálta magát – de még él. Én meg belefértem az 1300 kalóriába szóval teljes a boldogság :)