2025.03.01.
Bernát
Buli buli és még egy buli…
A pénteki napom egy gyors munkával indult, befejeztem a
csütörtöki munkát és megkaptam a fizetségem, ami arra volt jó, hogy
megtankoltuk az autókat és kifizettem némi számlát és szevasz huss!
Déltől már takarítottam a lakást, elővettem az ipari porszívómat, amivel olyan
helyekre is beférek ahova a partvis meg a felmosó nem ér be. Kihordtam a
műhelybe a felhalmozott szerszámokat, amiket esténként csak gyorsan behozok a
kocsiból, és hát az asztalon, vagy a környékén landolnak.
Az úgynevezett télikertet is kihordtam az udvarra, mert a virágokat, mohákat és
bonsaiokat szintén az asztalon tároljuk. És már csak törölgetni kellett, és indulhattam
a gyerekekért.
Azt most le se írom, hogy kb. két óra volt az autóút az ovitól anyámig, mert
mindenki tököl.
A vendégek már épp ideértek, mire én is haza értem, bejöttek és kezdődött a
szevasztok, mit isztok.
Ilyen beszélgetős diskurálós buli volt, egy durva bezabálós vacsorával. Csak
hideg kaja volt. Most kezdem a sorolást, tehát aki kívánós, az most ne olvassa
tovább, irány a következő bejegyzés! :)
Előétel: Házi sütésű foszlós kalács, vajjal. (még melegen)
Fő fogás:
Köretek: hummusz, padlizsán krém, én általam gyártott körözött.
Zöldséges tál: Uborka, kápia paprika, répa, jégcsap retek.
Dekornak egy kis búzacsíra, mert épp nem volt itthon más. :D
Hús! csípős kolbász, nem csípős kolbász, csípős szalámi, nem csípős szalámi,
frissen sütött tepertő.
Lila hagyma, sós pirított dió, erős paprika.
Normál fehér kenyér, és olivás kenyér.
Desszert egy kis táblás csoki
némi üdítő…
A mai nap, szombaton ünnepeltük a Tatának a szülinapját, ez a buli nem nálunk
volt, de volt kajálás rendesen. Nem írom le, mit zabáltunk, de volt torta is.
:) A gyerekek játszótereztek, beszélgettem a sógornőmmel iskolai, óvodai
storykról, beszélgettünk az önállóságról. Én elmeséltem, hogy nálunk a gyerekek
az oviban maguktól vetkőznek, öltöznek, mi maximum igazítunk a ruhán, önállóak.
Meséltem, hogy a héten Jancsi, aki már falkavezér, szaladt az ovi udvarán, és
hát volt egy makacs beton oszlop, ami nem volt hajlandó elugrani, így lefejelte
és a jobb arcán lett egy folt, amit estig fájlalt. Nagyon sírt, az óvónők ölből
ölbe adták, jegelték a fejét, mindent megtettek, hogy gyorsan szűnjön a
fájdalom és a folt. Amikor mentem a gyerekért, akkor óvatosan mesélték, hogy mi
történt és nagyban várták a reakcióm erejét. Én lazán mondtam Jancsinak, hogy
szóval az óvónéni megvert semmi gond, irány a doki, látleletet veszünk, és
nevettem. (gyilkos kacaj, na jó nem.) Mondtam, hogy sajnos, aki nem figyel
előre, az így jár, és hogy ez van, ilyen az élet. Nem kell túlreagálni, gyerek azok
ilyenek, esik-kell, füle, farka megvan, szeme ép, akkor lehet menni
tovább. Délután az udvaron játszottak,
most épp rajzolnak, én meg veszekszek velük, hogy ne kommentálják már, hogy
rajzolnak, folyamatosan megy a duma, én meg nem tudok írni.
Holnap viszont a mamának lesz szülinapja és oda készülünk,
ott is kaja, ott is torta…
Hát ez a hétvége már csak ilyen.
Vettem két gyümölcsfát , gránátalmát, nyáron kaptunk a
szomszéd nénitől és nagyon ízlett mindenkinek, akkor meg miért ne vegyünk.
Bianka
A pénteki bulira elég sokat készültem, de jó volt alkotni a
konyhában. Volt is sikere mindennek, én meg óvatosan csipegettem, mert a
kalóriamegszorításom most is tart, és nem igazán szeretném elbukni, amit
leadtam. 33 kg mínusznál tartok és azt gondolom, jó irányban vagyok, szóval
egyébként egy-egy ilyen naptól nincs para, de minek toljam túl, ha nem muszáj?
A mai bulira is sütöttem egy kalácsot, Bernát meg elment már
korábban délelőtt, hogy a gyerekekre felügyeljen, ne legyenek láb alatt, míg
Eszti mama a konyhában tevékenykedik. Én addig itthon hasznosítottam magam és
nagyon jó volt, hogy a tegnapi vendégségre kint-bent rendet tettünk, jó volt a
rendezett lakásban lenni.
A gyerekekkel talán alakul most megint a kapcsolat. Az, hogy
egyszerre találtak most magukra, extrán kimerítő volt. Ennyit magyarázni,
vitatkozni, elképesztő, hogy milyen energiájuk van, mindenbe belekötnek,
ellenkeznek, megmagyaráznak mindent. Az agyam elszáll tőlük néha. Komolyan, már
örülök, amikor csak egymással vitatkoznak, akkor legalább csak hallgatnom kell
a hülyeséget, de nem én vagyok a főszereplő. Hála Istennek, a kocsi
visszapillantójában a hátsó ablakot látom, és nem őket, így ők sem engem…
Szóval így nem látják, néha milyen szemforgatásokat csinálok egy-egy
agymenésükre. De nem szólok, egy szót sem, mert tudom, hogy ezek is kellenek
nekik, de jaaaaaj…. milyen hülyeségen képesek vitázni.
De most talán ez a vita-áradat, mintha alább hagyna (vagy
csak fáradtabbak voltak ma – én meg kipihentebb?) Remélem, az előző :D
Julis időnként már határozottan ügyes és együttműködő, ebből gondolom hogy a
lelkében rendeződni látszik valami. Jancsi még masszívan tartja az ellenkezős
vonalat, és ráadásul nem sok logikával. Ma bekanyarodtunk az utcánkba, és még a
kanyar előtt láttuk, hogy a Sógoromék kertje előtt áll a Sógorom kocsija és apa
twingója is. A gyerekek azonnal kiszúrták, és mondták, hogy ott van apa
kocsija. Julis még mondta is, hogy de jó, mert akkor szabad az udvar, tudnak
biciklizni. Ennek mindhárman örültünk. Majd kettő másodperc elteltével Jancsi
mondja, nem, mert ott van a kocsi. (Az utcába bekanyarodva a szomszéd sötét
autóját látta meg, ami hátulról valóban sötét, és akár lehetne a twingo is, de
biztosan nem, hiszen az előbb láttuk, hogy apa kocsija ott van a fő utcán…
Julis mondja neki, hogy nem, az nem az. – Hát akkor mi??? – kérdezi Jancsi –
Hát Gergőéké… - De nem! Hát ott áll nálunk – erősködik Jancsi…
Én meg néztem bután, hogy logikailag hogy lehet ilyen gyopár? De ha még
logikában nincs is toppon, de a memóriája is olyan, mint az aranyhalé? Hát az imént
láttuk apa kocsiját amott? Akkor hogy lenne már itt? Jaaaaj… és ezek mennek.
Minden negyed órára jut egy ilyen…
Szóval ma a bulin, mikor Bernát hozta a formáját és mondta a baromságait, a
nagynénje megkérdezte tőlem, hogy hogy bírod? Óóóó, mondom, van két gyerekem,
akik ennél durvábban tolják, szóval Bernát hülyeségeit már felüdülés hallgatni
:D
Julis egyik nap nagyon ügyes volt. Mentünk ki a kocsihoz
reggel és előző nap apával mentek valahova és az ülések a másik kocsiban
voltak. Már épp ültünk volna be a kocsiba, … oooo fuck… méltatlankodtam, de
Julis kezébe vette a dolgot: Semmi baj, anya, intézem! És azzal visszafordult már mászott is fel a
kapura, nyitotta, ment a twingohoz, nyitotta az ajtót. Kivette az
ülésmagasítót, odaadta Jancsinak, hogy „ezt vigyed Te, ez a könnyebb, a másikat
én elbírom!” és azzal kivette Jancsi ülését és már vitte is. Én meg csak néztem,
hogy Te ki vagy és hova tetted Julist?
Zseniálisan ügyes volt, meg is dicsértem (talán nem eléggé) de még holnap ezt
fel fogom hozni, mert ez nagyon nagyon ügyes volt.
Idő közben megjelent a másik cikkem is a női váltó oldalán
:)
Azt kell mondjam, elég döbbenetes érzés a saját írásomat olvasni egy másik
weboldalon :)
Itt éritek el:
https://noivalto.hu/az-en-tortenetem/orokbefogadas-anyasag-egy-szempillantas-alatt/