2025.03.22.
Bernát
Csak tudnám, mi a faszomnak igyekszem
8:05
Szombat reggel lágy zenével és kávéval ébresztem a családot, Julis jöhet kávét
készíteni, Jancsit ébredés után megsimogatom, ilyen nyújtózkodós masszírozós
simi. Ő kérte tegnap, hogy zenés ébresztés legyen. Anya is megkapja a kávét,
mondhatni jó a hangulat.
Volt!
A faszom kivan, hogy kora reggel már megy a faszkódás, veszekedés, nyavalygás.
Julis a reggeli kekszet eszegeti, anyát kérdezi félig fekve, hogy ez fekvés?
(Szabály, hogy nem eszünk fekve,ezt már párszor megbeszéltük, aztán Julis pár
nappal ezelőtt alá is támasztotta az egészet, mikor a falat lecsúszott a
torkán, és erősen köhögni kezdett. Akkor is átbeszéltük, hogy nem eszünk fekve)
És miután megbeszélik anyával, hogy az félig fekvés, és úgy sem kell enni,
hanem csak ülve, Julis lefekszik és vigyorogva mondja, keksz a szájában, hogy ő
fekszik. Anya szépen,türelmesen, de határozottan kérdezi meg tőle, hogy ha most
beszéltük meg, és tudja, hogy azt nem kellene, és azt is tudja, hogy ezért anya
mérges lesz, akkor biztosan kell-e a hangulatot ezzel elrontani?
Aztán fél órát elbaromkodnak a fürdőben fogmosás gyanánt, engedik a vizet, de hallom,
hogy csak simán folyik le a lefolyóba, semmi csapódás hang, közben
beszélgetnek… Kiszólunk, hogy haladjanak, Jancsinak kétszer is mondjuk, hogy
jöjjön be, egy ember elég a mosdóba, de semmi reakció. Na akkor már kimentem,
hogy mit kell baromkodni mindig?
A hangulat már romlik, de anya megy reggelit csinálni, a
gyerekek mennek vele az étkezőbe, rajzolnak, „számokat írnak”.
Anya tegnap előrajzolta nekik a számokat, azokat rajzolgatták át, aztán
próbáltak mellé hasonlót rajzolni.
Julis rendszeresen ledegradálja Jancsi dolgait, nem jól
rajzolod a számot, majd én megrajzolom neked, de Jancsi már kb. ismer 5-6
számot, Julis kb egyet se, mindegyiket keveri! Jancsi már egy két számot rajzolgat,
még gyakorolni kell, de Julis még átrajzolni is nehezen tudja! És akkor ő basztatja
a kicsit, hogy nem jó.
Anya rászól, hogy mindenki a saját dolgát csinálja, ne Julis rajzolja elő
Jancsinak a számot, mert még ő sem tudja biztosra. Mindenki szépen a saját
lapján dolgozzon. De Julis okoskodik, hogy de tudja a kettest. Anya kezd dühös
lenni.
Bianka
Most mindkettő beért abba a korba, hogy mindenkinél
okosabbnak gondolják magukat és néha nagyon nehéz ezt úgy kezelni, hogy helyre
is tegyem ezt, de közben ne törjem össze az egóját, hiszen nem az a célom, hogy
egy bizonytalan felnőtt legyen, aki a legapróbb lépését is megkérdőjelezi. A
másik, hogy még ovisok, semmi tétje nincs annak, hogy pl a számokat tudják-e.
Számolni tudnak, viszonylag stabilan százig, ez a lényeg. Rajzolni, írni nem
kell nekik még ilyeneket, szóval mindegy, hogy ki mit hogyan rajzol. És nem is
foglalkozom ezzel addig, amíg nem okoskodik Julis. Jancsi már kezd úgymond
öntudatra ébredni, de még mindig nagy befolyással van rá Julis, aki meg eléggé
magabiztosan adja elő, hogy ő mindennek a tudója, és rendszeresen
bizonytalanítja el Jancsit, aki meg jól tudja a dolgokat. De azért még az Ő
tudása sem annyira biztos, így inkább a jó irányból jövő megerősítés kellene
neki, mint a hülyeség, ami összekavarja. Utóbbi miatt vagyok dühös sokszor. Nem
érdekel, hogy Julis keveri a számokat, nem érdekel, hogy nem tud még kettest
rajzolni, de az, hogy hülyeséget mond Jancsinak, azt nem hagyom.
Bernát
Julis reggeli vége felé számol vissza Jancsinak, hogy még
három perc, még hat, még kettő és elveszem tőled a kaját.
Hasonlót mi is szoktunk, mert Jancsi van, hogy elbambul és nem eszik, néz és
alszik, aztán mikor már mindenki megette, és ő meg még a felénél se tart, akkor
szoktuk mondani, hogy még öt perce van, aztán vége a reggelinek. És lehet, hogy
ez szenyóságnak tűnik, de ha előveszek egy csokit, hogy aki megette a tojást,
az kap csokit, akkor hirtelen két falatra be tud ugrani a kaja és már lent is
van… na akkor látszik, hogy tudna ő rendesen is enni, csak épp most nem
foglakozik az evéssel.
Bianka
Ami összességében nem baj, az viszont nem oké, hogy egész
délelőtt reggelizik valaki. Az oviban sincs előttük a kaja egész délelőtt, aki
addig evett, az evett, aztán elpakolnak, kész, vége, majd jön az ebéd.
Bernát
Még mindig Julis.
Be van dugulva az orra, már háromszor küldtem el, hogy fújja ki, de neki nincs „eduduva”
az orra!
amióta együtt vagyunk, két és fél éve, azóta itt egy szekrény, a szekrényen ott
a zsebkendő, és sose találják! Állandóan megy a kérdés: Kaphatok zsepit? Nincs
zsepim… hol van zsepi??? Mondjuk, hogy ott az orrod előtt egy egész zacskó…
Jaaa….
Folyamatosan idegesítenek és elbasszák a reggelemet. De persze öt perc múlva számukra mintha mi sem
történt volna, részükről minden oké.
Tegnap a teába anya belerakott, citrom darabokat, és megittuk
a teát, én forraltam vizet és ráöntöttem az új filterekre és a citromokra,
tudom a citrom ekkora hőfokon nem jó, de rakok bele citrom levet is. Erre Julis:
„akkor rossz lesz a teja”? Mondom mitől? Hát, mert romlott citromot raktam
bele!!!???? Szerencsére akkor már készült az udvarra kifelé, így gyorsan
kiment, de rohadtul rosszul esett…. És akkor az asszony ki akadt, hogy mi soha,
de soha nem eszünk romlott semmit, (bár én múltkor ettem egy penészes
kenyeret!!! :( nem vettem észre csak az ízén de akkor már késő volt.)
Mindig finom és kb. egészséges kaját kapnak, zöldség, gyümölcs, húsok, hal…
Akkor hogy a tökömbe van ez a bizalmatlanság, maximum akkor eszik rosszat, ha
valami újat próbálunk ki, és akkor szoktuk mondani, hogy meg kell kóstolni, de
ez nem sóska vagy kelbimbó, valami főtt étel. De ezen kívül sose kapnak
rosszat, akkor miért???
Bianka
Annyira rosszul tudnak esni az ilyenek, hogy arra nincsenek
szavak. És tudom, hogy gyerek, tudom, hogy nem bántani akar ezzel, de annyira
bántó ez így. Tényleg két és fél éve vagyunk egy család, minden egyes nap úgy
készítem az ételeket, hogy igyekszem mindenkinek a kedvében járni, közben
figyelek magamra is, és sok zöldséget és fitt ételt is készítek, amiből egy-egy
falatot mindig kapnak, de ha nem ízlik, nem erőltetek beléjük többet. De soha
nem főzök rosszat, nem eszünk romlott ételt, és mindig van elég. És nem értem,
hogy hogy???? Honnan vesz ilyeneket, hogy romlott lesz a tea? Pláne, hogy azt
romlottan meg is isszuk?? Még ha meg is romlik valami, azt rendszerint nem
előttük intézem, szóval kb soha nem szembesülnek azzal, hogy nálunk egy étel
megromolhat. Ha valami bizonytalan, már elő sem vesszük, megy kifelé…
Egyszerűen elképesztő ez a bizalmatlansága felénk, és nem értem, hogy milyen mély, zsigeri élmény, félelem,
bizonytalanság lehet, ami ezt táplálja, és el nem tudom képzelni, mennyi idő
lesz ezt megjavítani, de egyelőre nagyon bántó így.
Jancsi meg… Hát kész voltam ma…
El kellett mennem boltba. Szívesen mentem volna egyedül, de tudtam, hogy jó
lesz a kapcsolatépítés, kell nekik az élmény, szóval összekészültem, és szóltam
a kölköknek is, hogy lehet átöltözni, pisilni, aztán indulás. Igyekeztem úgy
adni a feladatokat, hogy arányosan mindenkinek legyen valami, és elvártam a
megbeszélt dolgok betartását. Jancsi ésszel tudta, hogy mi a feladat és a
szabály, de egyszerűen képtelen betartani, hogy pl előre figyeljen. Haladunk a
sorban és megy hátrafelé, mert ő még nézi a polcon a dolgokat. Rászólok, hogy
ez így nem jó, mert épp nekiment egy néninek, aki nagyon kedves és türelmes
volt, mondta, hogy nincs semmi gond… de egyébként van, mert nem ezt kértem. És
ahogy ezt elmondom, hogy előre figyeljen, a lába elé nézzen, elindul megint
menetiránynak háttal, egyenesen neki egy raklapnyi üveges meggybefőttnek…. Az
utolsó 2 centiben kaptam el, Jancsi! Az Isten áldjon meg, hát most mondom el,
hogy előre nézz! – megfogtam a fejét és odafordítottam, hogy nézze meg, minek
akart nekimenni. És persze, ha nekimegy,és leborul, majd néz rám nagy szemekkel…
De az, hogy betartaná, amit kérek, az nem megy…
Hazafelé még egy másik boltban is megálltunk, mert a kenyeret onnan szereti
Bernát. Gyerekek kiszálltak, mellettünk közvetlenül a bicikliút volt, jött is
egy biciklis 20 méterrel arrébb volt akkor még. Szóltam a gyerekeknek, hogy
figyeljenek, ez bicikli út, ott jön egy biciklis. Oda is néztek, errébb is
léptek, de ez kb eddig tartott és Jancsi persze megint háttal indult el,
egyenesen a biciklis néni felé, neki a biciklinek. A néni még időben
felsikított, így Jancsi megtorpant…. de ha elüti a nő? Vagy nekimegy a gyerek a
biciklinek, az öregasszony meg elesik? Még az kell, hogy valami balesetet
okozzon… Na kész… mondtam neki, hogy na húzzál vissza a kocsiba. Nem jött be a
boltba. Lehet azon gondolkodni, hogy mennyire figyelünk oda. Ennyi erővel az
úttestre is mehetne…
Mikor kiértünk, még azért a visszapillantóból kapta az ívet… Elmondtam neki(k),
hogy ha velem boltba jön valaki, elvárom, hogy normálisan viselkedjen.
Apropó, normális… Belépünk a kis boltba, eladó, kasszás, vevők… Direkt nem
szóltam kint az ajtó előtt, hogy köszönés… Jancsi mindig óriási nagyot köszön,
utána Julis is, de kíváncsi voltam, ez Julisnak magától eszébe jut-e… Hát nem…
Már belépett és ment már pár lépést, mikor rászóltam, hogy köszönni meg majd a
szomszéd fog? Na akkor köszönt. Kérdi utána azonnal:anya, ügyes voltam? Hát…
mondom… nem. Eleve nem kellene szólnom.
És tényleg így gondolom egyébként. Julis 6 és fél éves. Már alap kellene, hogy
legyen, hogy köszön. De ezzel az oviban is küzdünk, mert néha olyan bamba, hogy
jajj…
A délutánunk egész békésen telt, mint egy teljesen normális
család, meguzsonnáztunk, ráadásul egész jót, ugyanis almát, narancsot és diót
ettünk… és vacsiig meg még elég sok idő volt, így egy Montessori-s számos
játékkal játszottunk, játékszabály ugyan nem sok volt benne, de rögtönöztem
egyet gyorsan és egész jót játszottunk a gyerekekkel így hárman. Apa addig
lazított.
Jancsinak már csak egy jó húzása volt estére. Megvacsiztunk
szépen, egy szolid adag hambit ettünk, finom káposzta salátával, mint amilyen a
KFC-ben is van.
Aztán filmet indítottunk és a gyerekek chipset szerettek volna. Klasszikus
chips nincs itthon, csak ezek a felfújt izék, arányaiban ezekben kevesebb a
kalória. Zacskóból szerették volna enni, hát elfeleztem nekik egy kisebb zacskó
sajtos golyót és bevittem zacskóstól. Indult a film, vittem a chipset, erre
Jancsi: köszi… de ez nem chips.
Hát anyád….
Azzal a mozdulattal vissza is vettem a chipset, és mentem a dolgomra pakolni a
konyhába…
Egy jó negyed óra lement már a filmből, mire bejöttem és meginterjúvoltam
őfelségét, hogy ez meg mi a faxom volt….? (nyilván nem így) Akkor már jó lett
volna a sajtos pufigolyó is. Tééényleg??? Na akkor úgy kezdődik a mondta, hogy
bocsánat, anya…. Bocsánat, hogy már
megint okoskodok…
Aztán visszaadtam neki a zacskót, de mondtam neki, hogy ha még egyszer hozok
ilyesmit, akkor az egyetlen, amit akarok hallani, az, hogy köszönöm, anya….
Érdekes napokat élünk mindenesetre.
AZ biztos, hogy apának kicsit elvették a kedvét a reggeli kávé csinálástól.
Amit most este kicsit átbeszéltünk. Szerintem bement az üzenet. Remélem.