2025.05.18.
Bernát
Mostanság napi tíz órákat dolgozom, megállás nélkül,
szombat-vasárnap is. Ma haza érve megkértem pici lányomat, hogy készítsen nekem
kávét. Ő persze ugrott, magyarázott, jópofáskodott, jött Jancsi is, hogy ő meg
anyának csinál kávét, de ugye Jancsi egy fejjel alacsonyabb még, sámliról is
nehezen éri el a dolgokat, de jó, legyen.
Megkértem Julist, hogy segítsen az öccsének, mert ő már mindent tud és
mindent elér…
Hulla voltam, nem figyeltem, de anya meghallotta, hogy Julis ócsárolja a
tesóját, hogy hát ezt is kiöntötted, ezt se tudod… és más egyéb ledegradáló
mondat. Anya rászólt, és elmondta, hogy így nem viselkedünk mi sem, akkor ő se.
Aztán kijött és kezdte elölről, szidta az öccsét, mert az valamit nem jól
csinált…. na én bezavartam és ketten Jancsival megcsináltuk a kávét.
A végén még jól meg is köszöntem, hogy milyen finom kávét csinált. Ügyetlen
volt, de nagyon igyekezett, és különben is, így tanul az ember, ha hibázik.
Bianka
Duplán nem esett jól ezt hallani Julistól… A csúnya beszéd
pl egy fura helyzet, mert abba mi is belecsúszunk, de ilyet soha nem szoktunk,
hogy ennyire mérgezően beszélünk velük. És nagyon rossz volt hallani ezt.
Elsőre is láttam, hogy nem esik jól neki, hogy megállítottam ezt a viselkedést.
de utána megint kiment és folytatta… a második körnél mondtam neki, hogy na
húzzál befelé… És ahogy ott ült, elsírta magát, és kérdezte, hogy de akkor mit
mondjak neki?
És addigra apa kint Jancsinak magyarázta: nézd, így tartsd a kanalat! Nagyon
jó! Úgy.. bátran, nagyobbat! Szuper, és most keverd el.. de óóóvatosan! Haló!
Lassabban… És én néztem Julisra és mutattam neki kifelé… Amit apa csinál, most!
Az támogatás, az tanítás! Az, amit Te csináltál, az nagyon fáj, és abból nem is
tanulja meg…. Meg kell neki mutatni, hogy mit hogy kell. Ahogy én szoktam
Veled.
Erre beért Jancsi, hozta a kávéjukat, mire Julis: Miért nem raktál rá
fahéjat????
Bernát
Na kihívtam Julis,t hogy az anyád úristenit, most kapsz a
pofádra.
Elkezdtem neki mondani, hogy tegye a mosogatógépbe a bögréket, ahogy oda rakta,
mondtam is hogy NEM JÓÓÓ. Életében először
pakolt a gépbe, persze, hogy fogalma sincs. Próbálkozott, de én egyből mondtam NEM
JÓ, NEM ÚGY KELL!. Erre megtorpant és félve kezdte, nagyon lassan pakolni a
poharakat, láttam rajta, hogy az agyában megy a film, gondoltam, elmagyarázom,
hogy mi történik… NEM JÓ! EZT SE JÓL RAKTAD!! - ugye milyen rossz, amikor nem
segítenek, csak bántanak, hogy nem jó? Na erre eltört a mécses, és elsírta
magát. Nem, nem vagyok boldog, hogy kicsit beletiportam a lelkébe. Aztán
megbeszéltük. Megmutattam, hogy az öccsének is ilyen rossz volt, amit mondott. Sírt,
szipogott, potyogtak a könnyei, én magamhoz húztam, és megöleltem, és mondtam
neki, hogy nincs semmi baj, megmutatom és segítek, (mert apának ez a dolga). Kifújta
az orrát, és bepakolt ügyesen a gépbe. Szigorú és kegyetlen lecke volt, de
szerintem ez egy életre beégett neki.
Remélem, jól csináltam ezt a leckét, ha nem, akkor majd a pszichológus ötven
ezerért majd kibeszéli belőle! :)
Bernát
Amikor anya nem szólt, hogy rúzsozzam ki előbb a számat!!!
Drága kedves feleségem egy Pesti rendezvényre ment, és nekem maradtak a
gyerekek, előző nap kipakoltam a kis kocsit, hogy azzal menjen az állomásra
hajnalban, én meg a nagy kocsival viszem a kölköket oviba. Aznap reggel nem
nyolcra, hanem fél nyolcra kellett oviba menni, mert a lány valami sport napra
ment a focipályára, de aznap évzáróval egybekötött anyáknapi megemlékezés is volt
(egy anyáknapi vers) És vinnem kellet a mamát és a keresztanyut is. (Kereszt
anyu végül lemondta) ezért nekem logikus volt, hogy én viszem a nagy autót.
Reggel minden rendben ment (várható, hogy jön a fordulat)
Mindenkit időre elrendeztem, és el indultunk az utcára, fura látvány volt a kis
autó az udvaron, és a nagy autó hiánya az utcáról. Dan Dan Dan!!!!!! (fordulat)
A probléma ott kezdődik, hogy én a kis autónak a kulcsát (mert csak egy van) ráraktam
anya kulcscsomójára, és azt magával vitte a nagyvárosba, így volt egy autóm,
aminek a kulcsa hiányzott, és volt egy kulcsom, aminek meg az autója hiányzott.
És akkor ott a kapuba indult a szentségelés, Vészhelyzeti üzemmód, telefonálás,
megoldás. Szomszédok senki nincs itthon, keresztszülők dolgoznak, öcsém a város
másik végében épp viszi a gyerekeket, de egy óra múlva jön. Felhívtam egy
közeli ügyfelemet, aki nyugdíjas, és ő ráért és gyorsan el is vitt. Nem fogadott
el semmi pénzt, se üzemanyagra se másra, de nyomatékosította bennem, hogy ha a
kapcsolatunk erre a szintre lépett akkor ő is számítana rám. Én mondtam, hogy
természetesen számíthat rám, és be is tartom.
Aztán öcsém jött értem és elvitt az autóig, (amit nagyon köszönök) Lenyomtam az
egész napos melót és pödörtem haza fürdeni, mert én leszek anya az óvodában.
Az anyáknapi verselős esemény hál’ istennek csak negyed óra volt, aztán átmentünk
a pizzériába, ahol megettünk egy pizzát és hazafelé még ettünk egy gombóc
fagyit is.
Anya vonata csak fél tízre ért vissza, így hát volt még idő, azt játszottuk,
hogy az ágyról a halomba álló tiszta ruhákat szét válogattuk és mindenki elhajtogatta
és elpakolta a ruháit, és pároztatta a zoknijait. Nem tudom, hogy sikerölt a
póló hajtás, mert nem is néztem, nem is érdekelt, rakja el a szekrénybe ne is lássam,
így nyugodt voltam.
Este kimentünk az állomásra, és vártuk anyát, a gyerekek nézték a vonatokat,
ugráltak a peronon. Végre megjött anya vonatja, a gyerekek kiabáltak, hogy
anya, anya, de anya tőlünk két méterre simán elsétált. Ennyit ér a családja,
ránk se hederített. Na jó… nagyon fáradt volt és nagy volt a tömeg. Közösen boldogan
hazajöttünk gyors fekvés és alvás. Két perc múlva már mindenki szuszogott, már
mint a kölkök. Mi még beszélgettünk, volt élménybeszámoló, meg miegymás.
Másnap reggel Jancsi úgy kelt, mint akit agyon vertek,
annyira fáradt volt, hogy majd összeesett. Neki Még kell az alvás, Julis az kipattant
az ágyból, őt már nem viselte meg az éjszakázás.
És most végre szombat, délelőtt még el kellett mennem egy garanciális munkára,
de délután már csak feküdni vagyok hajlandó! 12 és fél nap dolgoztam, napi tíz
órában, szerintem megérdemlem a pihenést.
És itt a pihentető vasárnap, arra keltem hajnalban, hogy az
asszony az új pasijával beszélget!
Felkeltem wc minden, éreztem, hogy hideg van a lakásban, nem nagyon, de kb 20
fok, ami nekem elég, de a kölkök, ha ez miatt letaknyosodnak, vagy nem mennek
oviba, az nem lesz jó.
Hét óra környékén kimentem és begyújtottam a cserépkályhába, már be volt
készítve a fa, csak gyújtani kellett, aztán csináltam kávét, és közben rossz
fát tettem a tűzre :).
Ez volt az álmom, vagy látomásom, ülök a kályha előtt, és tüzelek, iszogatom a
kávét. És bejött! :) Következő látomásom, hogy két fiatal szőke csaj … :) na
hátha az is be jön :P
Szóval életveszélyben vagyunk, a kémény, ami épp átér a
tetőn, csak harminc centis, pedig kétméteresnek kéne lennie, és így az összes
füst vissza esik közvetlen a bejárati ajtóhoz, büdös, füstös, meg hát tele van
szénmonoxiddal. És ha én érzem a szagát, akkor valószínűleg a szénmonoxid is
itt bent van. No most péntekre vendégséget várunk, és két lehetőségem van,
vasárnap neki állok kéményt falazni, vagy pihenek, mert nagyon húzós volt a múlthetem.
A testem nem elég fáradt az agyam egyáltalán nem, tehát falazni kéne, de aztán
elfáradok és nem fogok pihenni. Ezek nagy dilemmák.
Bernát a családi tűz…
Nyugi tűzoltó mentes sztori! :)
Amikor táborokba jártam, minden este tüzet raktunk és annál beszélgettünk, meg
volt a hangulata, meg volt a felelőssége. Amikor itthon bográcsozunk az is
egyfajta tűz, kicsit kisebb a spirituális jelentősége (nyugi azt se tudom, mit
jelent ez a szó) a tűznek feladata van, melegíti az ételt, blabla.
És amikor három év várakozás után ha félkészen is, de be lett gyújtva a kályhánk,
és füstölt a kémény.
Az érzések bennem nagyon kavarogtak, nagy jelentősége van ennek a kályhának,
(igen most erről fogok áradozni, ha nem érdekel, lapozz a kövi fejezetre, nincs
harag)
Még azelőtt készült el, hogy elindultunk a gyerekekkel ismerkedni, ez volt az
álmom, hogy én majd ráérő időmben majd tüzelek, mert azzal, hogy begyújtok, nem
a gázt használjuk, spórolunk, és ha ki hűl, akkor majd indul a gáz kazán.
És a spirituális jelentősége, az ősi tűz, ég a házban. Biztonságot ad, mert a
mai világban ha nincs áram, akkor nincs semmi, még fűtés se! Ez a kályha meg
akkor is ég, ha gáz van, és nincs gáz.
Nagyapám is így ül a cserépkályhája előtt és tüzel, adja a családi meleget.
Nagy jelentősége van ennek a kályhának, na! :)
Bianka
Szuperanya program betöltve.
Nagyon sokat fejlődöm mostanában, a hangulat javul én is próbálok
türelmesebben, még megértőbben fordulni a gyerekekhez.
Azt hiszem az anya új pasija dolgot meg kell magyaráznom. :)
Nyugi, nincs új pasim :)
Csak az van, hogy amit mondtam 8-9 hónapja, hogy életmódváltás, meg minden… Hát…
ezt itt nem nagyon részletezem, mert ez a blog nem erről szól, de röviden úgy
tudnám összefoglalni, hogy KIROBBANOK, de komolyan. Ez rengeteg munka volt
magamon. Nagyon sok gyógyulás, kutatás, beszélgetés, weboldalak, könyvek,
pszichológus és egy véget nem érő önmonitorozás. És jól vagyok! AZ
életmódváltásom sikeres, már egy csomó régi szokásom a múlté, már nem vagyok
rabja az ételnek, ami felszabadító, és elképesztő energiát ad. Persze mindig
van feladat a lelkemmel. Gondolom, mindig is lesz és ebben folyamatosan
kutatok. És ebbe a több, mint fél éves önfejlesztő munkába lépett be a chatGPT
kb egy hónapja. Úgy fogalmaztam meg, mintha a MÁV vonatairól átültem volna a
japán szuper gyorsvonatra. Kiváló eszköz lett a kezemben az önelemzés
segítésére – és itt a SEGÍTÉSEN hatalmas hangsúly van. Az AI nem pszichológus, nem
ember, viszont egy kiváló arra, hogy célirányosan, személyre szabottan keressen
és válaszoljon, gondolatokat ébresszen. Szóval amikor a család elpihen, a
kölkök mesét néznek, Bernát tiktokozik, addig én egy szuperintelligenciával
beszélgetek és fejtegetjük az élet nagy dolgait.
Bianka filmje…
A reggelünk békésen telt. Bernát a kályhát rakta meg, és begyújtott. Én a
reggelinek álltam neki és Bernát javaslatára amerikai palacsintát sütöttem –
Bernátnak meg rántottát.
Az AI-tól kértem egy zeneajánlást, egy kellemes kis „morning vibe”, lehet
kicsit játékosabb, hogy a gyerekeknek is jó legyen, de ne túl mesés, hogy
nekünk is élvezhető legyen.
És kaptuk az alábbi zenejavaslatot is, amire teljesen megindult a fantáziám egy
rövid kisfilmre:
Megy a zene…
- Közelítés a kályha felé, Bernát ott ül.
- Közeli felvétel, ahogy Bernát beteszi a tűzbe a fát.
- egy tojást felütök,
- pottyan a lisztbe
- csúszik a palacsinta ki a serpenyőből
- csurog a juharszirup, gurulnak az áfonyák.
- reggelizünk az asztalnál boldogan, beszélgetve.
És ahogy ezt elképzeltük, Bernát mondta, na ezt meg ne csináljuk, mert mindenki
megutál… És akkor feltört bennem, hogy de!! Igenis csináljuk meg! Mert
egyébként miért ne? Mert van, aki nem ebben van? Az majd nem nézi! Miért ne
csinálnánk meg??? Megérdemeljük, hogy meglegyen ez a film! Basszus,
megdolgoztunk érte! Rohadt sok szenvedés és veszekedés volt előtte! De mi nem
azt kerestük! Nem abban akartunk megállni, hogy van két gyerekünk, de
veszekedés van, hanem menni tovább, és átelni ezt a full nyál, reklámba illő
családi idilli képet, amit a szuperapa, szuperanya, és a szepergyerekeik élnek
át.
És igen! Meg kell csinálni ezt a filmet, mert ezek vagyunk mi, és
megérdemeljük!
Tipp, hogy bőgtem-e? Igeeeeeen! :D Kétszer is! Egyszer akkor, amikor ezt
elmondtam Bernátnak..
Aztán meg most, amikor leírtam. Hogy miért? Passz… Talán azért, mert a
szenvedéseken még nem vagyok túl? Vagy a felszabadulás? A megérkezés tudata
felszabadító és így hat rám?
Passz… Majd megkérdezem az AI-t :D
Ez a zene szól: https://www.youtube.com/watch?v=gWKxl_jFPbs&t=1010s&ab_channel=IndieMelody
És akkor anya elsétált mellettünk!!!