2025.06.03.
Bernát az ártatlan…
Tisztelt bíróság, én ártatlan vagyok, tegnap reggel leírtam a fantasztikus
életünket és az asszony nem mentette el és kitörölte…
Szóval tegnap (rekonstruált történelmi visszaemlékezés) Reggel a két lány kint
sürgött-forgott a konyhában, Julis csinálta a négy kávét, három féleképpen,
anya meg sütötte a tojásokat. Mi férfiak bent a szobába foglalatoskodtunk,
Jancsi épp szűcsöt játszott (húzta a lóbőrt) Én állatot utánoztam (a henyét*)
Szóval minden tökéletes volt egy jó reggelhez, ekkor még nem
sejtettem hogy másodperceken belül Dán Dán DÁÁÁÁNNNN! Teljesen megváltozik eme
idilli kép!
Kedves Julis felcserélte a sorrendet és előbb belerakta a tejbe a kakaóport és
a cukrot és akkor jött rá, hogy nem melegítette meg a tejet… és ezért be rakta
az öccse kávéját a mikróba és bár a kettő bögrének elég egy perc, ő két percre
rakta be az egyet. A kávé felforrt, kifutott, a mikró, mint egy barna tó, állt
benne a szmötyi, de kedves lányom behozta az öccsének a kétszáz fokos forró
kávét, és odaadta neki a kezébe. Fogjad meg,…. és akkor Jancsi rámart a forró
bögrére és sírni kezdett, én itt írtam az ágy végénél az idilli kitalációimat,
mire felfogtam, hogy mi történik, és ki vettem a kezéből a bögrét. No, azt az
üvöltést, amit én az idióta lányomról gondoltam, most nem tudom leírni. Annyira
felbaszott, hogy mikor leírtam, volt benne pár bazdmeg! Egy pillanat alatt
alakult át a szép zenés ébresztős kávés idill egy kurva nagy ordítozásba.
Sajnost Julist este is le kellet basznom, minden este odajönnek hozzám az ágyba,
és picit beszélgetünk, küzdünk, mint Neo
a Mátrixban, az ablakban maradt csokiért, és este, ahogy feljött, rátérdelt a
fülhallgatóm zsinórjára, mondom neki, szállj le a zsinórról, mert elszakad…
kicsit arrébb mozdult, de arccal nekidőlt a kezemnek, amiben épp egy tablet,
meg a telefonom volt, rakni akartam arrébb, mondom neki, vigyázz, erre nem
támaszkodunk, erre eldőlt felém, és teli súllyal bele tenyerelt a legérzékenyebb
részemre… , de annyira, hogy rendesen fájt. Na ott is annyira felidegelt,
nagyon leszidtam, mondtam neki, hogy figyeljen már oda, ezzel másoknak
fájdalmat okoz….
Az esti lefekvésnél dömpike úgy ugrott az ágyába, hogy
valami megreccsent, szerintem eltört egy deszka. Egyszerűen, mint egy dömper,
tarol le mindent és mindenkit, már értem, Jancsi miért sír, amikor ráesik a
trambulinban,… nem kövér a lány, de azért magas, mint egy tíz éves, és van egy
pici pocakja. De azért a negyven kiló, már nem egy picibaba!
No, ma reggel én csináltam a kávét, anya meg lángost gyúrt
be, most kel…, nem anya, hanem a tészta :)
Nekem három helyre kell mennem… igaz, vasárnap van, de kaptam egy gurulós széket
a havertól, gyerek méret, illetve vettem egy szerszámot, és vettem, (vagyis kapok) pár rugót a hinta ágyunkhoz (nem
ágyú!) Csak ágy. :) és ezekért el kell mennem gyorsan. Aztán kaptam tegnap este
vagy kétszáz paprika palántát, és azokat el kell ültetnem még ma, és aztán
locsolni, de előbb fel kéne rotátorozni a kertet.
Aztán jönnek a küzdelmek a csirkékkel, hogy ne szálljanak be a veteményesbe.
Jut eszembe, csirke, egy kopasz nyakú fekete csirkém elült a fészekben, hívjuk
mondjuk Editnek, én hagytam is alatta tojatot, rendesen, vagy 16 darabot, (meg
pár egészt.)… haha… :) Szóval eltelt a huszonegy nap és rengeteg kiscsirkénk
lett (4 db) és ez a csirke özön most be van zsúfolódva egy nyúlketrecbe, és ott
szaladgál körbe a vérmes csirke falka, az anyjuk picsája alatt. :)