2025.06.22.

 

Bernát

No itt a nyári szünet és annak minden öröme és boldogsága.

Bianka

Hála a jóóóóóóIstennek……………………….
Egyelőre a hátam semmim nincs kész erre. Szar ügy, vállalom. Rohadt sok munkám van, és ez most nem jön jókor, mert ebben folyamatosan azt látom, hogy valami csorbul. Ha dolgozom, nem vagyok a gyerekekkel, ha a gyerekekkel vagyok, akkor lehet, hogy királyul eltelik a nap,csak nem tudom, ki és miért fog fizetést adni. Még nem nyertem a lottón.

Bernát

Tegnap délután nekem kellett menni az oviba a kölkökért, minden ágyneműt és minden ruhát haza kellett hozni. Az óvónők elköszöntek, bár vannak ugye, akik a jövő héttől még mennek oviba tovább.
No, egy viszonylag szuper óvodánk van, és aranyos és fiatal óvó nénik vannak, de!
A nagy büdös DE…. most valami központi utasítás alapján az óvónők nem olyan szinten meg van kötve a keze, hogy az döbbenet. Nem szidhatják le a gyereket, nem fegyelmezhetik, és nem fenyíthetik, még akkor se, ha a szülő engedélyezné. Én mondtam az óvónőnek, ha baromságot csinál, vágja nyakon (tudod én vagyok az az agresszív barom, aki veri a gyerekét) De az új irányelvek alapján még talán már simogatni se szabad egy gyereket.
Az én okos fiam meg ezt felismerte és konkrétan már szarik a fejükre, visszabeszél és mindent ki magyaráz! Mondhatni rossz gyerek, de hát kérdem én, ha az óvónő nem nevelhet, akkor mit vár?
Kb. minden nap úgy megyünk a gyerekekért, hogy az óvónők panaszkodnak… amit mesélnek, nem tudjuk hova tenni, mert itthon nem divat, amik történnek, az általában azért van, mert nem figyelnek a gyerekre. Gondolok itt a fiamra, akinek ha azt mondod, sorakozó, akkor ő oda ugrik, és áll, mint a cövek, de egy perc múlva, mire mindenki oda totyog, és valamit csinál, ő elunja magát és már baromkodik a haverokkal, persze az óvónő már csak ezt veszi észre, és így van nekem rossz gyerekem, no ennek most vége, itt a szünet.

Bianka

Ahogy Bernát írta, ha ezt kiemeljük a kontextusból könnyen azt olvasható ki belőle, hogy agresszív állatok vagyunk. Én azt látom, hogy esünk a ló egyik oldaláról a másikra. A régi rendszerben a fegyelmezés elharapódzott, tényleg történtek durva esetek és emiatt nem a kérdéses illetőt távolítják el – mint a régi óvodai vezetőjét, aki terrorban tartja az egész óvodát, kukába állítja a gyereket, megalázza és félelemben tart mindenkit… nem… a rendszer számára ez teljesen rendben van, ehelyett megreformálunk és szabályozunk mindent, és a nagy liberalitás jegyében jelenleg a gyerekkel már semmit nem lehet csinálni, mert hát a kis lelke. A fiunk rendszeresen rugdosódik, szimplán azért, mert buli és megteheti… és amikor ezt észreveszik, nem szólhatnak rá, hogy ezt ne, hanem csak terelgetik. Kérdeztem, hogy amikor látja, hogy ott van két gyerek és kezd a játék durvulni, miért nem szedi szét őket, egyik erre, másik arra és megmondani neki, hogy fiúk, ha nem tudtok együtt játszani normálisan, akkor nem játszhattok együtt…? Nem, ezt nem teheti… csak terelheti… kérdésemre, hogy oké, és meddig várunk a szabályokkal? Megvárjuk, míg valaki megsérül a heves játékban? arra sem mondott értékelhető választ legutóbb.
Egyik alkalommal nem tudom, hányszor kellett rászólni, mert rugdosódott… az óvónő már mindennel próbálkozott… kérte, mondta, hogy ez fáj a másiknak, szeretné-e, ha neki lenne így, anya nem fog örülni…. semmi… „és akkor a legvégén kénytelen voltam neki azt mondani, hogy Jancsi, akkor azt mondom, ne csináld…”
- hát néztem bután… jó reggelt kívánok. Miért nem kezdjük ezzel: Jancsi, ezt nem! és akkor megy és mást játszik…  engem nem érdekel, hogy utána még mivel magyarázza meg, vagy támasztja alá, vagy mit tesz még mögé, de az egy szabály, hogy nem verekszünk, rugdosúdunk és ezt mindenki betartja, kész pont. Nem mindent értenek még, hogy mit miért nem kell csinálni. Nem is mindent lehet nekik elmagyarázni, mert egyszerűen nincs még ott az agya.
Én hagyom hibázni. Elmondtam például, hogy oké, vagány dolog a hintából kiugrás, de veszélyes, ha rosszul ugrik, baleset lehet belőle, fájni fog. Nem baj… oké. Én szóltam. Jancsi hintázott, látszott, hogy ugrani készült, látta is, hogy nézem, de mégis megcsinálta. Elszámolta az ugrást és a gyöngykavicson úgy pofára esett, hogy teljesen hasra vágódott és az arca csattant a kavicsba…
Egy évvel ezelőtt még szívbajt kaptam volna, most azt mondtam magamban: végre…
Azért néztem, hogy ugorjak, vagy ne, de gyorsan felpattant, leporolta magát, de azért lassan sétálgatott egy kicsit még a hinta mellett…Eltelt fél perc… Odaszólt: Jól vagyok! … -Látom! Örülök! - válaszoltam… És ezzel meg is beszéltük. Százszor mondhatom el, hogy ne, hogy miért ne, hogy fájni fog, hogy belesetveszélyes… egy ilyen pofára esés ezerszer többet ér, minden szónál.

Visszatérve az ovira, abszolút a másik végleten vagyok. A bántalmazást, megalázást nem támogatom, de az, hogy nincs egy rendszer az egészben, hogy nem maradt semmi eszköze az óvónőknek arra, hogy a gyerekeket valahogy normálisan rendezzék, az egy vicc. És Jancsi valóban kitanulta ezt, pontosan tudja, hogy semmi kellemetlenség nem fog történni, ha nem csinálja azt, amit mondanak. Plusz… az, amit Bernát írt, hogy Jancsi gyors, és pillanat alatt reagál, majd elunja magát, az is igaz, ezt konkrétan a saját szememmel láttam. Szóval nem egyszerű a helyzet.

Bernát

Írás közben néha meg-megállok és elmegyek a nyitott ablakig és kinézek, hogy miajóédesanyátokpicsájátzörögtökottkint, anyamégalsziknekiabálj, és egyéb.
Meg hallok valami durranást. puffanást és várok egy kicsit, hogy kezd-e valaki sírni, vagy mi van.

Pénteken ovi után jöttünk haza és a gyerekek szoktak szólni, hogy mikor kell lefordulni mifelénk a főútról. És már útközben mondogatták hogy ők játszótérre akarnak menni, hát mondom, akkor menjünk, és nem fordultam le mifelénk, hanem tovább mentem a játszóra.
Na a gyerekek kezdték, hogy hé apa! Apa nem fordultál le, apa fordulj vissza, én meg kérdezgettem, hogy itt kellett volna visszafordulni? Hú, akkor megfordulok, hol forduljak meg, itt? Persze azon már huss, túl is szaladtunk, akkor ott, és ezt játszottuk egy kilométeren át, mire Julis kapcsolt, hogy ja a játszóra megyünk. Persze útba ejtettem a boltot, mert se kenyerünk nem volt, se innivalónk és hát nagy melegben megszomjaznak, meg hát apa is (bebaszna egy sört, vagyis apa nem iszik :) )
Vettem egy üdcsit, a játszón ittak, ettek egy csokit és irány horány, volt kergetőzés a mászókánál, volt fészekhinta apalökjél, és volt egy kis padon ülve csikizés.
Julis mondta, hogy őt is csikizzem, mondom nem tudlak….., „de rágjad meg a nyakam”, - de most nem megy…. :) És akkor jött egy mondat, amitől nem csak az óvónők, vagy a gyámügy ülne seggre hanem a tekkesek is két tankkal jönnének kis család látogatásra. Dán Dán Dáááánnnn
Julis: Apa gyere, van még húsom, vágjad ki késsel és egyed meg…
Hát őőőőőő asszem mostanában Hannibál nagypapát nem látogatjuk többet! :)
Hát izé, örülök, hogy azért ezt a mondatot nem hallotta más.
Nyilatkozat: Én fent említett Bajos Bernát, kijelentem, hogy nem fogyasztok gyerekhúst, se nyakból se tokából, se pocakból, esetleg fenékből, de csakis akkor ha friss! :)
DE, hogy a gyerek ezt hogy matekozta össze, azt nem tudom, eskü nem nézünk ilyen filmeket, vagyis de az asszony. Ő a hibás!!!

Hazafelé gurulunk a játszótól, süt a nap fúj a szél, észak Észak-Keleti szél, három csomóval, a délutáni középhőmérséklet 25 fok celziusz, a hajó vonták találkozása tilos.
Kérdem a kölköket, hogy ti láttatok már szélmalmot? Mondják, hogy nem. No akkor éles jobbkanyar balra, és irány - nem horány, mert ott nincs szélmalom, de mifelénk több is van, az egyikben laknak is.
Szóval odaérve látom, hogy a malom ajtaja nyitva, hát mondom ekkora szerencsét, irány befelé, mindenki köszön, bácsika magyaráz beszélget a gyerekekkel, kotorászik a nagy lisztesládában és veszi elő a belépő jegyeket. Ötszáz a kölök, nyolc a barom apjuk, aki azt hitte,  hogy ez ingyenes…
Na jó, én értek mindent, drága a fenntartása, ott egy ember, stb. DE, hogy manapság már semmi nincs ingyen?
Felmentünk, négy szint, kaptatós lépcsők, felérve a lány közli, apa pisilni kell. :) Hát a környéken se volt vécé, ott a kerítés töve nyomjad oda.
No mutogattam, magyaráztam, következő szinten vannak a nagy fogaskerekek fából, egyel lejjebb a két malom, és a földszinten a két lisztes vályú. Hát a gyerekek rohangáltak, ugráltak, sokat kérdeztek, többnyire butaságot, de úgy voltam vele, hogy bocs má’, mi múzeumba ugrottunk el délután, mert mi ennyire intellektuel vagyunk. Egy játszótér, egy múzeum! Értem, vanitkútúra, tecikéteni!
És egyébként ez így van, és igenis jól hangzik, voltunk múzeumban, láttak dolgokat és egy részét fel is fogták, az ő szintjükön, és ez a lényeg. A viselkedést még tanuljuk, azért én, mint szigorú szülő folyamatosan rájuk szóltam, hogy csak fele annyira rosszak legyenek. Ja állítólag 35 darab szélmalom van Magyarországon, de ebből működő csak három. Én ezt azért nem értem, mert itt a környéken van három, aztán Baja fele egy meg Ópusztaszeren is egy-egy, akkor ez 5 a harmincötből! No most megkérdem a ChatGPT-t, hogy ő hányat tud?! :)
Egy kis történelem, hogy ne egy bulvár szennylap legyünk: Régebben pontosan 1895-ben 91 szélmalom állt a környéken, országosan pár tucat (kb.35db) maradt fent, modern szélturbina 180db van.
Szélmalmok listája amit már látok, hogy hiányos!:
1. Békéscsaba – Csókási szélmalom
2. Debrecen – Hortobágyi malom
3. Fábiánsebestyén – Cserna-féle malom
4. Felgyő – Szélmalom
5. Felsőszentiván – Szélmalom
6. Hajdúböszörmény – Volt szélmalom
7. Hódmezővásárhely-Erzsébetitanyák – Papi-féle malom
8. Jánoshalma – Bognár Józsefné-féle (Doktor-telepi) malom
9. Karcag – Gál-féle malom
10. Kengyel – Bagi‑majori szélmalom
11. Kiskunfélegyháza – Pajkos‑Szabó‑féle malom
12. Kiskunhalas – Sáfrik‑féle malom
13. Kunfehértó – Szélmalom
14. Kunhegyes – Komlóssy‑féle malom
15. Kunszentmárton – Szélmalom
16. Mártély – Késmárki Imre-féle malom
17. Ópusztaszer – Szélmalom (Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékparkban)
18. Örménykút – Bakulya-féle malom
19. Sopron – Szélmalom
20. Szeged-Kiskundorozsma – Dorozsmai (Faragó‑féle) szélmalom
21. Szegvár – Szélmalom
22. Székkutas – Piroska-féle szélmalom
23. Tataháza – Lajkó Márton-féle malom
24. Tés – Helt‑féle szélmalom
25. Tés – Ozi‑féle szélmalom,
26. Túrkeve – Szélmalom
27. Baja – Bajai malom
28. Bárdudvarnok – Czeibert-malom (romként)
29. Baté – Batéi gőzmalom
30. Hollád – Gőzmalom (rom)
31. Jánoshalma – Felső-Bácskai Műmalom
32. Kadarkút – Horváth-malom
33. Kaposvár – MIR-malom
34. Segesd – Malom (múzeum)
35. Szarvas – Szárazmalom (múzeum)

No be fejezem, csak ha már itt voltunk, gondoltam, kiírom, majd beszélek a gyerekekről is! :)

Nagy rend van az udvarunkon, az egy éve hazahozott beton blokkok rakásba, mellette egy bontot kocsi ajtó, egy csomó vezeték, egy szomszédtól kapott matrac és egy raklapból épített fa vár. Na ezek sűrűjében játszanak kopognak zörögnek nyavalyognak és veszekednek, néha felállok és megyek az ablakhoz, hogy csendesebben, mit csináltok, miért pont ott, hisz ott az egész udvar.

Bernát apa elégedetlen fagyi…
„Már pirkadatkor felkeltem és megfejtem a tehenet, mondhatni makacs egy jószág… „

Reggel még a viszonylag hűvösben, felkeltünk és megkapáltuk közösen az asszonnyal a paradicsomot és a paprikát is. És miután végeztünk, mondtam neki, hogy együnk egy fagyit.
Anya oda ment a hűtőhöz (persze kézmosás pisi kaki minden!) és kivett egy dobozos vanília fagyit, szedett poharakba, és szórt rá fagyasztott málnát. És én mérgelődtem, ezt a csóróságot, hogy csak vanillin van itthon, igaz, le lett szórva málnával és rohadt finom volt. DE!! és akkor beugrott az állandó fék az életünkbe, (ez lehet hogy kóros) hogy ugye nem mindenkinek van a hűtőjében fagyi, meg málna, van, akinek üres a fagyasztója, van akinek a hűtője is üres, és van akinek még hűtője sincs!!!
Miért vagyok hálátlan, elégedetlen??? Nem elég? Jut bőven mindenkinek, egyébként meg ott a kocsi beülsz és hozol másik ízűt… Néha nem tudom, miért van ez a felfogásom, hogy elégedetlen vagyok, és ha úgy nézzük hálátlan is, illetve sajnos erőteljes szegénység tudatom is van, néha nem is ok nélkül!
Nem nem beszélgetek pszihomókussal, mi itt jól vagyunk bent, senki ne zavarjon! :)

Bernát

Szombat reggel
Ma reggel később kellet volna mennem dolgozni, de nem mentem, ezért most itt vagyok.
A kölkök reggel felmásztak mellém, oda feküdtek és baromkodtunk, volt ott csikizés, harapdálás, meg minden, anya addig készítette a fincsi rántottát, anya egy hős!
Örülök ezeknek az önfeledt perceknek, itt igazán boldogok vagyunk, aztán persze kezdődik az öltözködés és a veszekedés.

Bianka

Anya meg a nem elérhető…

nem vagyok boldog ettől, sőt, kifejezetten csalódott vagyok, emiatt a helyzet miatt. Mostanában többször írtam, mennyire fárasztanak a gyerekek. De valójában a baromságaik fárasztanak. Hogy ugyanazt képesek megkérdezni minden nap hatvanszor és nekem erre lelkesednem kellene és türelmesen hatvanszor válaszolni. És ez nem megy. És mikor már azt gondolom, én vagyok egy érzéketlen barom, aki nem tud a gyerekeivel szót érteni, valamelyiknek tuti jön egy értelmes kérdéssel, amin meg el tudunk időzni, én a derekára teszem a kezem, Ő fogja és megbeszéljük az élet nagy dolgait, pl, hogy „Anya, Te cigány vagy?” és az ilyenek nem fárasztanak, az ilyenek teljesen rendben vannak, de mikor egy nap negyvenszer kérdezi meg a szálláson, hogy mikor jön a vaddisznó, amire mindig az a válasz, hogy „majd ha csendben maradtok” az kicsit fárasztó mikor még az utolsó nap is elhangzik ez.

És most elfáradtam már, rettegtem ettől az időszaktól, ahogy tavaly is. Valahol milyen tudom, hogy jó lesz, rendben leszünk, de valahol meg nagyon ijesztő ez a két és fél hónap 0/24-ben együtt.
Amikor 3 és 4 évesek voltak, akkor még érthető volt, hogy egy csomó mindent nem tudnak, nem értenek, de ma már összefüggésekben tudnak gondolkodni, ok-okozatokat megérteni, és még mindig nem fogom fel, hogy bizonyos dolgokat miért csinálnak. Majd egyszer talán megértem.

A hétvégi próbálkozásunk arra, hogy kicsit fellélegezzünk – kölkök a sátorban, mi bent, nekik buli, nekünk nyugi… nem egészen jött össze. Sőt… Első este vége az volt, hogy Bernát végül fél 1 körül éjjel kiment a sátorba és kint aludt velük.
A második este megbeszéltük, hogy nem szólunk, ha éjfélig dumának akkor sem szólunk, majd alszanak tovább reggel… Hát nem… Julis fél háromkor üvöltve sír, mint akit épp rabolnak, hogy APAAAAAAA, APAAAAAAAA!!!! – kiderült, hogy csak nem találta a zipzár húzókáját… Na akkor mondtam, hogy jó, irány befelé, ennyit a sátorról… Veri fel az egész utcát, mások meg nem tudják, ki nyúzza épp a gyereket az udvaron…
Eredmény: Nem egy nyugodt este, hanem két kimerült felnőtt, és két álmos gyerek, - merthogy hét órakor keltettem őket, biztos, ami biztos, ne csak nekem legyen jó… :D Aki legény éjjel… ugyebár…