2025.07.22.
Bernát
…és ha a halál völgyében járok is, elbírok én a hét
gonosszal…
Köszönhetően a szomszédnak a kölkök 5:30 kor keltek, mert akkor kell kutyát
sétáltatni őrjöngve, hogy mindenki felébredjen.
No egyszer én kimentem, mindenkit visszazavartam a sátorba, de sajnos egy pár
perc múlva elindult a pofázás, és hát Bianka felébredt és hát kikiabált az
ablakon, valami ókeresztényt, volt benne valami keresztrefeszítelek dolog is…
De hát a gyerekek azt hitték, viccel, és hát ő kirontott a kölkökre, mint Zrínyi
a törökre, ezért kellet hét keresztet ácsolnom hajnalban.
Na így csökkentettük le az egyhetes tábort egy naposra… vége…
Ja nem…. :D
No telt a reggel, Bianka időnként rájuk szólt, de nem akartuk őket szívatni, így
kiengedtük őket a veremből.
Reggeli kakaó, több mint egy liter tejből, aztán reggeli, több majdnem 1 kg kg
kenyérből, és végül 4 liter tea…
No ma reggel elmentünk, vagyis csak -tek egy farmra, látogatóba.
Bianka
A farmra mindenki jönni akart, így a legkisebbet, aki nem
tudott volna még ekkora távot biciklizni, betettük a kocsiba, a többi pedig
biciklire pattant, és mivel a farm itt van a közelben, a kertek alatt mentünk,
kis utcákon, ahol kocsival nem találkozunk.
A farmon mindenki jól viselkedett, állatokat etettek, igazi
élményvezetés volt.
Nekem viszont dolgom volt, így Bernát jött a gyerekekért.
Barnát
No mentem a gyerekekért, biciklivel jöttünk haza, én hoztam
a legkisebb törpit.
Nem volt út közben semmi gond, csak Julis esett el kétszer. De én
ráparancsoltam hogy lehet felkelni, és mentünk tovább, ő egy kicsit pityergett,
de nem kell mindent észrevenni.
Most néztünk pár filmet, a Star Wars - Kóbor alakulat. Addig a kicsi aludt egy
külön ágyon, a többiek a francia ágyon. Most egy gyors uzsonna, és megyünk át a
másik kertbe medencézni.
Reggel Bianka intézte a csordát, most délben meg én, és hát
hét gyerek az állandó, - Mondom ÁLLANDÓÓÓÓ - felügyeletet igényel, mert sok érdekes
gondolatuk van.
Most nincs tiktokozás, nincs internetezés, állandóan nézni kell őket, és
figyelni.
Érdekesség, mind a két szülő - ugye ez most három család - mind
a két apa adni akart nekem pénzt, (tudják, hogy csóró vagyok) de én nem
fogadtam el. 1., mert ha én vendéget
hívok, akkor azt én vendégül látom, és ha beledöglök is, de megoldom. 2., Én
tudtam, hogy ez a gyerek tábor nem lesz olcsó, a hét gyerek zabál, iszik, pancsol,
vécézik, kárt okoz, kiidegel. De ők mind unokatestvérek, és ha most így 10,10,9,8,6,5,5
évesen nem szokják meg egymást, és nem lesznek rokonok, akkor pár év múlva már
idegenek lesznek, akik nem törődnek egymással, és szerintem a családi összetartás
nagyon fontos (CSALÁD) Én ezt terveztem, rászántam a pénzt és az időt. Emlékszem,
amikor én nyáron mentem valakihez, nyaralni és ő, gondolom nevelő szándékkal,
de mondogatta, hogy ez milyen sokba kerül, pl. fagyi, meg, hogy ez neki most
mekkora gond…
Na az tuti, hogy éntőlem senki nem fog ilyet hallani.
No buli van csók a családnak.
Bianka
Ez bennem is nagyon erős – mármint ez a családösszetartás. Azt
gondolom, hogy a gyerekek, mivel unokatesók, jó, ha jóban vannak. Akármi is
van, én egy régimódi elvet követve azt mondom, hogy a család az mégis család.
Hátránya, hogy nem választhatod meg Őket, és van, amelyikből egy paraszt lesz
felnőtt korára, de akkor is ott lesznek egymásnak és szerintem tök jó, ha a
családunkra számíthatunk.
Ebben a korban, ahogy Bernát írta fentebb a gyerekek korát, még a szülők
felelőssége az, hogy a gyerekek közt milyen kapcsolat van és mit visznek
tovább. Ezért azt tervezem, hogy rendszeresen fogunk ilyen alkalmakat csinálni,
amikor a 7 uncsitesó együtt van. Bandázzanak, tanuljanak, szeressék egymást. Ha
nem is mindig egy hétre, de egy-egy napra, vagy egy hétvégére simán
bevállalható a dolog, akkor nem is olyan hosszú, nem mennek egymás agyára, de élménynek
jó.
De egy-egy trambulinparkozást egy közös ebéddel – azt is el tudom képzelni…
Veszünk 30 hamburgerhez való cuccot, és utána eljövünk hozzánk, hambizunk
egyet. Vagy mozi… vagy strand… passz… de valamit együtt, és mindenképp a 7 gyerekkel.
Még most nem késő összehozni őket. Később már nem tudunk ennyire beleszólni.
Bernát
Megvolt a pancsolás, hát a gyerekek kipécézték az egyetlen
felnőtt kinézetű egyént, engem.
Nagy örjöngés volt, Jancsi többször üvöltve engedte ki a gőzt, nem győztem rászólni,
hogy csendesebben. A szomszédban lakik egy kisbaba, hát remélem, jó az alvókája,
mert elég hangosak voltunk. A gyerekek kicsit kikezdték Julist, aki nem volt
feltétlenül ártatlan, de amikor már mindenki ellened van, az azért nem fair! Azért
apa kivédte egy kicsit…
Bianka
A tábor (láger) 3. napját zártuk tegnap este.
Ami nekem fura, hogy ez a 7 gyerek, annyit eszik, mint egy sáskahad!
Egyik délután hambi volt a vacsora, ezt a Penny-s kicsi hambi zsemlét vettem, meg
előkészített hambi husit, nem toltam túl a dolgot, zsemle, hús, lapkasajt, bele
pedig mindenki amit kér: ketchup-mustár-majonéz. Ennyi. Semmi saláta, zöldség…
én nem veszekszek senkivel. + sültkrumpli.
Elkészítettem 12-t, gondolván, ha a nagyobbat esznek kettőt, meg Bernát is
kettőt, az pont jó lesz, én úgy sem eszem, mert az a keretembe nem fért volna
bele… Készült sima húsos, sajtos-húsos, és sima sajtos is. Minden zsemlét
megpirítottam kicsit a serpenyőben…
Még alig készült el, Bernát bejött, hogy anyaaa…..? Lesz még valami? Mert….
- Nem mondod, hogy elfogyott? – kérdem döbbenten… Hát deeee….. és ezek mindjárt engem kezdenek
el enni….
Oké, akkor harmadik zacskó, még négy zsemle, husi is még volt… szóval konkrétan
minden elfogyott, de durván. Én három szál sültkrumplit ettem, aztán helló…
Lelki téren is jó a helyzet.
A gyerekek szépen összecsiszolódnak, nyílnak kifelé. Hangosak, nevetnek,
beszélgetnek, kiabálnak, de nekem most ez nem zavaró, erről szól a hét. Lépkedi
át mindenki a határait.
Aki nem akart bringázni, most önként indult a biciklivel a játszótérre, ami
azért nem kis táv.
Aki nem itta a teát, az 4. napja szinte csak teát iszik…
Aki nem ette a májkrémet, az most eszi,
aki nem szerette a hamburgert, úgy betolt egyet, mint a szél…
Szóval a közösség ereje azért szépen megmutatkozik.
Julis mindent elkövet, hogy paraszt legyen. – Talán ez
mostanra változott.
Két nagyobb lány már harmadikos lesz szeptemberben, nagyon egymásra találtak,
bizonyítványról és mindenféle tervekről beszélgetnek, amibe Julis nem tud
bekapcsolódni.
Másik vonala, Julisnak, hogy most hirtelen azért jól „betámadták” őket a
rokongyerekek. Amiket eddig megszokott, hogy minden az övék, abba most jól
belekarmoltak a többiek. Julis ágyában aludt a legkisebb lány, ez is bemart
neki, de szerintem már minden baj, még az is, ha valaki rám néz.
Én nem tudok és nem is akarok mindent helyette megoldani, de fél füllel mindig
rajtuk vagyok és próbálom Julist segíteni a kapcsolódásban és a lányokat is
enyhíteni, és mindannyiuknak kulcsot adni, hogyan tudnak jobban kapcsolódni.
De szemmel láthatólag Julis elég bunkó, a lányok meg már kezdik kerülni, nem
véletlenül… én is kerülöm a bunkókat. Kicsit próbálok tükröt is tartani, és nem
azt játszani, hogy az én gyerekem az ász, mindenki más szar. Adtam több
alternatívát is Juliskának, hogy hogyan tud ebben könnyebben létezni. Ilyeneket
csinál, hogy miközben mindenki az előkertben tobzódik, itt van a padhinta, a
fészekhinta, a függőágy és egy kinti matrac, és itt vannak a sátrak is – ő behúzódik
az egyik sátorba, behúzza a zippzárt, és kikiabál, hogy én most egyedül akarok
lenni!!
És azt gondolom, hogy nem, nem akar egyedül lenni. Egyedül van. És próbál ehhez
a helyzethez igazodni ezekkel a kijelentéseivel. Kihívtam a sátorból és
mutattam neki, hogy ha mindenki itt van, akkor itt nem lehet egyedül. Ha
tényleg egyedül akar lenni, ott a rendes hinta, és a trambulin, ott lehet
egyedül. A másik verzió, hogy megpróbál kedvesebben viselkedni a többiekkel,
hogy mindenkinek jó legyen. A harmadik verzió, hogy ha valami zavarja, odajön
hozzám és megbeszéljük és akkor jobban tudok segíteni. De azt, hogy bunkó
legyen, nem engedem. Amikor mi vendégségbe megyünk, minket is kedvesen
fogadnak, odaülünk az asztalukhoz, a tányérjaikból eszünk, a poharaikból
iszunk, a székeiken ülünk, és Ti meg a gyerekek játékaival játszotok és soha
senki nem mondja, hogy ez az enyéééém…. Mert amikor vendégül látunk valakit,
akkor az erről szól, hogy beengedjük a lakásunkba és szeretettel fogadjuk.
Ezt nekik nyilván szokniuk kell, Julis nehezebben éli ezt, Jancsi nagyon
szereti ezt a pörgést, ezerrel benne van mindenben, beilleszkedik, veszi fel a
csapat rezgését, nem lóg ki a sorból. Julis nagyon. Nem nagyon tud a játékokba
becsatlakozni és rendszeresen idegesít másokat, szándékosan az agyukra megy. És
az a gond, hogy egyébként akarna kapcsolódni, csak nem tud – ehhez is próbálok
néha irányt adni, de eddig nem sok mi ment be…
Bernát
Csütörtök
Hát… szép „angilali” reggelre ébredtünk…
Mondanom se kell, hogy az időjárás előrejelző egy kalap szart se ér, négyen,
négy félét nézünk, matekozunk, kalkulálunk, és semmi se jön be.
Nulla százalék borult időnél leszakadt az ég, és ömlött az eső!
Most enyhe esőt ír, 20 %, de folyamatosan esik, igaz, gyengén, de áztatósan…
Arról volt szó, hogy este vihar, meg minden, egy égzengés nem volt!
Reggel 7 körül kezdett csöpögni, ami a raptorokat a sátorban tartotta.
Volt egy erősen vitás öltözködés, mert ha az embör nem üvölt, sajnos korosztálytól
függetlenül senki se hall, se ért. Hiába van hideg, mindenki rövid gatya - pólóban
virít, szóltunk, hogy mindenki átvedlik hosszúba! Aztán jött a következő, hogy
zokni bazdmeg!!!!
No reggeliztünk, és most filmet nézünk, nyomjuk az Etetint.
A mára tervezett biciklizés elmaradt, a pizzázás átalakul helyben sült pizzára.
Még szerencse hogy van mosogató gépünk!!! (szívesen!!) mert
annyi mosatlan van, hogy gőzerővel dolgozik a nyomorult. Érdekes látni a három
különböző családban szocializált gyereket, a mieink persze hazai terepen
könnyen vannak, na de a többiek…
Az egyik kiteríti a törölközőjét normálisan, a másik simán ledobja a földre és
ott hagyja, a másik sorba rakja a cipőjét egy sarokba, megint a másik a konyha
közepén ott hagyja! És ugye ezek mind öregebbek az én kölkeimnél, tehát ez
által okosabbnak, tapasztaltabbnak, és mindenben jobbnak kéne lenniük, főleg,
hogy Julishoz képest is két év előnyük van, van akinek 3-4!!!
És azt most nem is említem, hogy igaz, hogy az én kicsi lányom bunkó, mert
kedves, nevelőanya is az volt, és ezt nehéz kinevelni belőle, de azt, hogy
valaki meg nettóba szarkavaró, és folyamatosan kelti a feszültséget, árulkodik,
annak ellenére, hogy már mondtam neki, hogy ez a hét arra van, hogy
szórakozzunk, és jól érezzük magunkat! Akkor vagy jól érzi magát, vagy
felesleges ez az egész..
Van egy egészségügyi problémás gyerkőc is, Rá különösen figyelünk, ez mindenki
érdeke, az övé is, hogy ne legyen neki sem kellemetlen semmilyen helyzet, de a
többiek miatt is oda kell figyelnünk. Hosszú
távon ez a gyerekek érdeke. Az viszont biztos, hogy én még ennyit nem
suvickoltam a fürdőt mint a héten, hogy kb napi kétszer mossuk ki a zuhanyt a
vécét, és a mosdót!
De csak az lebeg a szemem előtt, hogy én akartam, és hogy ez jó lesz a
kölköknek, JÓNAK KELL LENNI, HA BELEDÖGLENEK, AKKOR IS!!!
Kicsit elállt az eső, most kint baromkodnak az udvaron, hagyom őket kicsit
unatkozni, mert az jót tesz nekik. Ha majd indul a baromkodás, akkor majd behívom
őket az előtérbe, hogy ott lehet társasozni.
Tavaly előtt, mert tavaly ugye nem értek rá a gyerekek hozzánk jönni,… no tavaly
előtt versenyeztek, hogy ki lehet a napos, idén viszont, bár ki van adva, hogy
ma ki a napos, az kb szarik rá, és majdnem hogy még hívás ellenére se jön
segíteni. Ellenben drága Julisom pakol, takarít, hordja a poharakat, és szó nélkül
készít nekem kávét! Egy angyal, hát nem hiába az én nevelésem. :)
Bianka elment vásárolni, kell némi táp az állatoknak, meg némi táp nekünk is.
Megcsinálta a pizza tésztát, és az most itt dagad a tálban, illetve már a tálon
kívül is, de gazából leszarom hadd fusson, raktam alá egy tiszta tálcát és kész.
Most pakolom a konyhát, hogy mire haza ér, legyen neki hely csinálni a pizzát.
Amit lehet, előkészítek, de mivel nem vagyok profi szakács, nem kezdem el
tepsibe rakni, meg pakolni rá a cuccokat, annyit kibírnak, amíg megsül.
Filmezés közben popcornt ettek, tehát nem éhesek, meg az se baj, ha éhesek,
néha nem árt.
Ma a legkisebb nincs velünk, ami azért jó, mert így is épp elférnek az ágyon és
az esőben filmeztek.
Hát délutánra sincs jobb ötletem, hova vigyem őket, ahol nem esik, nem 10 ezrek
a belépők, mert ugye pl. trambulin parkba tudnánk menni, de hát az kicsit megviselné
a családi kasszát, bár nem vagyok smucig, de tizenezrek egy órára, az nem túl
pénztárca barát. :(
Na és akkor amikor teli torokból üvölti az udvaron, hogy
annyira utálja a lányomat, na gyere csak be, kicsit keményen rászóltam, mert már
a hócipőm tele van, hogy ő a vendég, és ő a legnagyobb picsa a csapatban.
Most, hogy nincs itt a húga, folyamatosan cseszegteti a lányomat, és ha kimegyek
az udvarra, félhangosan mondja a lányomnak, hogy de hát nem szabad ezt, vagy
azt csinálni, hogy hátha meg hallom, és lebaszom a lányt, közben meg kiderül,
hogy ő is ugyanúgy csinálja.
Közben nézegetem a helymeghatározón, hogy Bianka merre jár, hogy mikor ér haza,
mert dél van, és a pizza csak fut.
És persze most ha van valami, akkor leírom, meg pakolok, meg fél szemmel az udvaron
nézem, vagyis inkább fülelem, hogy mit csinálnak, de az egy órája csinált
kávémból egy kortyot nem tudtam inni. :)
Na délutánra egy kicsit javult a helyzet végre együtt
játszottak, igaz, ehhez kb mindenkit le kellett baszni, hogy egymással játszunk
és senkit nem rekesztünk ki. Aztán bicikliztek is, Jancsi a kis gyorsulási versenyző,
már annyira gyors, hogy már nézni néz, de nem lát, és hát belement valakibe és
elesett, piros lett a hasa, megdörzsölte valamivel, volt egy kis sírás, de már
megint baromkodik.
Pizza a vacsi is, mert a maradékot meg kell enni, de mivel az kevés, mert ezek
esznek ám! Van még vajas kenyér felvágottal.
Holnapra is esőt mond, össze-vissza, és lenne egy helyi autós találkozó, ahova
kimennénk, de ha esik, akkor megy a fene.
Épp mondom az asszonynak, hogy egész délután nem esett egy csepp eső, de most
estére leszakadt az ég egy tíz percre. :( megbízhatatlan fos ez a jelentés!
Jó… hát holnapra van kaja, pia, fagyi, lehet tévézni, vannak
bekészítve filmek. És hát jut eszembe holnap meg fogok ölni valakit! Ugyanis az
asszony elugrik Geszti koncertre, és engem egyedül hagy ezekkel a raptorokkal!
Bernát
Vasárnap
Hát vége a hétnek
Szóval… nagyon fárasztó hét volt, sok feladattal, némi fegyelmezési
problémával, és egy csepp hisztivel.
Nagyon elfáradtam, ma reggel kilencig aludtunk, mindenkit meg viselt ez a hét.
Öcsém azt hazudta hogy hazafelé nem panaszkodtak a gyerekek, az ő gyerekeivel
nem is volt nagy probléma. Kicsit dicsekedtek, de hát ez gyerek szokás.
A másik családból az egyik gyerkőc, már itt a kapuba megmondta, hogy jövőre nem
jön. De jól példázza a viselkedését, hogy másnap, mikor jöttek a biciklikért,
az apjával is nagyon összeveszett a kocsiban. No de majd a családja helyre
teszi, ez nem az én gondom! :)
Most már este van, egész nap döglés volt, persze mostunk szárítottunk egyet, a
mosogatógép is dolgozott, mert hát maradt mosatlan bőven. Hát ez a gép nélkül
Bianka lepippantotta volna magát rendesen, sok melótól megóvta! (Az én ötletem
volt! )
No most vacsiztunk és dinnyét majszolunk, közben megy a Lecsó című mese,
legalább csend van!
Julisnak lett egy seb a lábszárán, elesett a biciklivel, nem volt túl nagy, de
beleszáradt a nadrágjába, aztán lekezeltük és hagytuk száradni, de nem kötöttük
be. Aztán másnap kifakadt és megint bele ragadt a nadrágba, és hiába vizeztük
be, a seb a lábáról ázott le, kicsit fájt is neki, de nem vérzett, csak nedvesedet.
No mára szépen beszáradt, nem volt vele baj, erre nekiment az ajtónak és kirepedt,
de rendesen folyt a vére. Most megint lekezeltem, szárad, nem vérzik. Remélem,
holnap már nem lesz vele gond…
Anyámmal beszélgettem, aki egyébként a héten kicsit lesérült, felbukott, és hát
szép kis plezúrjai lettek. No ő vetette fel, hogy jó, hogy senki nem betegedett
meg, vagy sérült meg.
Hát maradjunk annyiban, hogy a jó Isten, meg az őrangyalok dolgoztak rendesen.
Volt pár biciklis ütközés, amiből bármi is lehet, volt trambulinban egymásra
esés, amiből töréstől kezdve bármi is lehetett volna. És hát a fertőzés veszély,
most nem magyaráznám, a lényeg, hogy eskü, napi kétszer fertőtlenítettem, a
vécét, a zuhanyt, és a mosdót. A tányérokat és a bögréket naponta illetve
étkezésenként cseréltük, igazából mindig mindenből frisset főztünk, ami nem
fogyott el, ment a hűtőbe, így nem volt gond, hogy megromlik-e valami. Mindent
megettek!
Sajnos nem írtam a fogyasztásukat, és most csak azért sajnálom, mert így nem
tudok dicsekedni, nem vagyok smucig, az ésszerűsség határain belül mindenki azt
evett, amit akart, és annyit, amennyit akart.
De most el tudnám mesélni, hogy asszem 12 liter tej, illetve kakaó fogyott,
amit a kölkök határozottan imádtak, és hát a vécépapír is rendesen fogyott, fogyott
a víz is rendesen, a vécé jól túl volt terhelve.
A hamburger is fogyott ugye, de a tojás, a kenyér, a napi kb másfél-két
kilójával, szóval volt huzat!
De nem sajnálom, ez bele kell, hogy férjen, ha az ember vendégséget tart, a
mindennapi fagyi csoki, dinnye, én terveztem volna lekváros kenyeret is, de
ezek nem eszik a lekvárt.
Több programot is terveztem, ami kimaradt, de így is sűrű volt a hét.
Reménykedek, hogy a gyerekekben minden probléma ellenére úgy fog lecsapódni,
hogy jó volt itt.
Nemsokára találkozunk velük, ami azt jelenti, hogy Bianka épp most vigyáz
háromra, mert a szülők elmennek mozizni. Szerdán meg szülinapi buli, ahol a
másik kettővel találkozunk.
Itt szeretném megjegyezni, hogy én becsülettel írtam a történéseket, de Biankának
rengeteg volt a dolga és így nem töltötte fel a blogot.
Bianka
Na igen… nem mentegetőzöm. Tény, hogy elég fárasztó volt a
hét, aminek a végét én megfejeltem a pénteki koncerttel, ami durván nagyon
frenetikusan jó élmény volt nekem, viszont egy kis malór miatt kb éjjel kettőre
értem haza… Így másnap olyan voltam, mint akit agyonvertek és akkor jöttek még
a gyerekekért a szülők, és még aznap sütögettünk :D
És akkor a vasárnap... hát őszintén? Nem sokat mozdultam ki az ágyból...
döglés, döglés, döglés....
Na de itt van, végre, remélem, megérte várni rá.
Az biztos, hogy én várom a tábor folytatását. Nagyon érzem, hogy most még
tudunk tenni azért, hogy a hét kölök egy csapat legyen. És mi meg is fogjuk
tenni, amit lehet.