2026.03.26.

Bernát

Vége egy hétnek, nagy változások voltak, mind lélekben, mind környezetben. 

Szaporodnak a munkák, de én csütörtök-péntek itthon voltam, intézni a házat, javítgattam, tataroztam, szépítettem és takarítottunk, pakoltunk. 
Anyám pénteken átvette a gyereknevelést, és Vasárnap reggel kellet értük menni. Tehát volt pár napunk felzárkózni és utolérni magunkat. 
Jelentem, olyan patika tiszta a lakás, hogy az valami csoda. Nagyon dúrva tavaszi nagytakarítást csináltunk! Ami a léleknek is jót tesz!

Jancsi több, mint egy hónapja belelépet egy rozsdás szögbe, én el se vittem volna dokihoz, de az asszony bevitte az ügyeletre, és ott viszonylag gyorsan ellátták. Nem volt semmi extra, csak fertőtlenít és beköt, jobban is lett, de anyámnál - hol máshol -, elkezdett bepirulni és bedagadni. 
Megoldotta, de holnap azért a doktornővel egyeztetünk, hogy mi legyen...

Szombat délután barátok voltak nálunk, beszélgettünk, ettünk, hát nem dicsekedésből de a feleségem kurva! Ja boccs, Kurvajól főz! :)
Volt egy nagyon fincsi pincepörkölt, az a mindent bele, sertés hús, krumpli, galuska, meg minden más fincsiség. Desszertnek volt egy pudingos banános piskóta, és külön egy kis áfonyás túró. Bor, kóla, meg amit akartok. Igazából estére nagyon elfáradtam, mert a két napos kapkodó, semmi nem halad pakolás nem esett jól.
Az érkezésük előtt másfél órával nekiálltam pakolni az udvart. Volt egy téglarakás, amit hátra kellett hordani, volt egy szúrós bokor, amit felpakoltam a futóra, hogy majd elviszem a szemét telepre, itt-ott némi szétdobált cucc, és minden más. 
Igazából volt egy fűvetésre előkészített terület, amire most hoztam két futónyi tüzifát, azt majd össze kell vágni, és elhordani a rakásba, hogy télire száradjon. A lényeg, hogy úgy meghajtottam magam, hogy hulla lettem! 

A buli jól sikerült, másnap reggel mentem a gyerekekért, mert anyám ment piacozni és nem ért rá délig velük lenni. 

Egész nap ment a baromkodás, bicikliztek, rollereztek, ki-be egész nap csapkodták az ajtót! Hol bejöttek inni, hol ki, addig volt nyugalom, míg délben aludtak egy pár órát, én is velük aludtam, mert hulla voltam! Csak ők háromkor keltek, én meg aludtam tovább, vagy fél ötig. 

Most délután különböző játékokkal játszottunk, volt sírás-rívás, főleg Julis nem tud veszteni, csapkod, mérges, van, hogy sírva megy be a szobába. 
Nem hagyom csak úgy nyerni! Ha jót lép, megdicsérem, de nem mondom meg, hova lépjen. Mondhatni, hogy a legjobb tudásom szerint játszom, és néha így is megver, jó.... béna vagyok, nem nagy kunszt megverni, de egy gyereknek azért még nem könnyű. Nem az a szülő vagyok, aki abban éli ki magát, hogy okosabb, nagyobb, vagy erősebb a gyerekeinél, de nem is játszom el, hogy béna vagyok. Azért hagyom, hogy legyen sikerélményük, de azért az életben is küzdeni kell.

Tegnapi beszélgetésben felmerült egy gusztustalan történet, A MOME Egyetemen levetítettek egy filmet örökbe fogadott gyerekekről, akiket azért fogadtak örökbe (Magyarországon!!!) hogy rabszolgát csináljanak belőlük, igaz hogy nem szex, hanem mezőgazdasági munkást, de az se sokkal jobb. És akkor felszisszentem, mert hát mi is halálra dolgoztatjuk a gyerekeket!
Etetik a csirkéket, összeszedik a tojást, beágyaznak maguk után, és bepakolják a mosógépet, és átrakják a ruhát a szárítóba. Sőt a múltkor én vigyáztam rájuk, és a déli alvás helyett fát hordtak a futóra, hazahoztunk két futónyi fát! Szóval van dolguk rendesen! Julis már kávét készít, volt, hogy ő sütötte a rip-roptt az ebédhez, darabol néha rendes késsel zöldséget... Szóval halálra vannak hajtva. 

És ez is extra, egyedül öltözködnek, egyedül veszik a cipőt kabátot! Julis már maga fésüli a haját, anya csak megigazítja és begumizza, vagy befonja! 
Jancsi már egyedül gyújtja be a kájlyhát (ami be van készítve persze) 
DE hát ez az élet, dolgozni kell, ha boldogulni akarsz. 

Most láttam egy tíz éves gyerek szülinapi videóját! Most gondolj egy nagyon magas számra, 10 évesen mennyit költenél ajándékra, legyen úgy hogy az egész család vette neki. Meg van az összeg, mi kb. 5-10 ezret szoktunk költeni kb 4 5 helyről kapnak ajándékot, de nincs megszabva, hogy ki mennyit költsön.
No a videóban egy PS5 volt kiegészítőkkel (videó játék) 400, az az négyes száz ezer forint, plusz appró!!!!!!!!!!!!!!!!!!
A keresztfiam 50 ezres legót kért névnapjára!!!! Jó ő még gyerek, és próbálkozik, de a pofám leszakad! 
Tudom, én vagyok csóró! 

Na most talán nem nyafogtam annyit. Boldogok vagyunk, jól vagyunk, igaz az asszonnyal mostanába kicsit civakodtunk, de majd jöhet a békülős szex, és minden rendben lesz! Mert hát velem így te nem beszélhetsz!  :)

Bianka

Jaja, zajlik az élet, hol jobban, hol kevésbé nagy hullámokban. 
Mindenki hajt, próbáljuk utolérni magunkat, közben vagyunk együtt is, meg a gyerekekkel is, akik lassan kezdik kapisgálni, hogy ha nem teljesen vadbarmok, akkor jobb dolgok történnek. 

Amin mostanában full ki vagyunk akadva, hogy akárhova megyünk, akármilyen szervezettel, orvossal beszélünk, mindenki azt gondolja, hogy szülőként más dolgunk sincs, mint a gyereket cseszegtetni egész nap. Bőrét bügyörgetni, haját,fogát, szemét centiről centire minden egyes nap átböngészni és persze fejből tudni minden izét, még azt is, hogy mikor fingott. És ha nem tudod, akkor úgy néznek rád, mint a véres rongyra. Mindezt miért? Mert igen, vannak mintaanyukák, akik másból sem állnak egész nap, és szerintem az egyetlen szórakozásuk, hogy a gyerekes facebook csoportokat böngésszék, mikor repülhetnek rá valami új infóra.

Na hát mi nem ezek vagyunk. Szóljanak, hogy mikor mi kell, mit vigyünk, mit fizessünk, aztán hagyjanak békén. Ezer jobb dolgunk is van,  mint tojástartóból méhecskét csinálni. 

Na... én sem panaszkodom, néha már vannak egész jó napszakok... végre. :D
Bernáttal is beszélünk néha :D