Elmenni örökbe

Bernát és a szürke mókuskerék Vasárnap reggel…. pill iszom egy kávét… Habos! kávé, mert ami jár, az jár. Egyedül vagyok itthon, az asszony elment bájcsevegni a barátaival… Megvártam még elkészül és utána álltam neki a reggeli készítésnek, a kölkökkel leültünk és körözöttet csináltunk, majd megkenték a kenyeret, raktak rá felvágottat (ami egyébként nagyon nem egészséges, mondhatni mérgező!) és vígan megettük, közben „mi lenne ha” játékot játszottunk. Evés után mindenki ment a dolgára, engem nagyon csábít az ágy, amit abból vettem észre, hogy már másodjára megyek arra azzal a szándékkal, hogy belefekszem, de aztán rá jövök, hogy volna még dolgom. Csak a szokásos, beraktam a szemetes zsákból a vizes ruhákat a szárítóba, elindítottam, hogy holnapra száradjanak meg a kölkök ruhái. Mi? Mi az, hogy szemetes zsákban vizes ruha? Miért? ti miben tartjátok a vizes ruhát, papír dobozban? Há noooormális??? szóval száradnak a ruhák. Na jó, látom, nem érted, van a zsák, abban van a vizes ruha, ...

Börnát Hát telnek a hetek… Egyre ritkásabban írunk, zajlik az élet de átléptünk a megszokott szürke hétköznapokba, kevesebb a probléma, kevesebb a megoldanivaló, és így kevesebb az írnivaló is. Felkészülendő az ovira, az asszony és anyám kimentek „külfőldibe” olcsón ruhákat venni a kölköknek, (olcsó, az több mint 100 ezer, igaz a két gyerekre.) Az ovikezdés nem igazán nagy beruházás, sok ruhájukat kinőttek, azt venni kellet, de igazából, új fogkefét kaptak, kértek két csomag papírzsepit, és kb. ennyi. Az első napot jól viselték, Julist megdicsérték, hogy szépen és jól viselkedett, szó nélkül terítette az asztalokat, hordta a tányérokat, amiben rutinja van, abban nagyon ügyes. Segítőkész, csak a kommunikációja kicsit gyenge, nagyon belemászik bárki aurájába és bámulja, ami kicsit pszichopata, de ő csak igazából mozizik… Jancsit természetesen minden nap lebasszák, tegnap épp a csúszdán csúsztak le ketten egyszerre… Egyébként ő nagyon okos, csak nagyon pörgős, és ebben a lassú oviba...