Bevezető
Örökbefogadunk egy testvérpárt.
Ez nem kevés intézkedéssel jár. Mindenki mindent megtesz
azért, hogy a vége sikeres legyen, de hogy mi van a kezdő lépés és a happy end
között, arról már kevesebben beszélnek. A siker a legtöbb családban ott lesz a
végén, de a folyamat közben szabályos érzelmi hullámvasutak vannak, és nem
hazudok, ha azt mondom, hogy a jó és a rossz érzelmek szinte teljes arzenálját
átéljük közben.
Szabad ilyenkor nem boldognak lenni? Az ér, hogy nem csak
mosolygok? Szabad ilyenkor a kíváncsiság, bizakodás, örömködés mellett félni, bizonytalannak lenni, netán sajnálni a szabadságunkat,
amit most egy időre rendesen el fogunk veszíteni?
Ezekről írunk ebben a blogban, a folyamatokról, melyek a
felszínen és a felszín alatt folynak. Tesszük
mindezt a legnagyobb örömömre drága férjemmel együtt – akit most nevezzünk
Bernátnak - , reménykedve abban, hogy másoknak is hasznára válik mindez.
Csak azt írjuk, ami velünk történt, nem vagyunk szakemberek,
nem vagyunk sem írók, sem pszichológusok, és Bernát előre is elnézést kér, hogy
csúnyán ír :)