Elmenni örökbe

 Bernát Hajnali fél hét, arra ébredtem, hogy egy teniszlabdányi lyuk van a hasamban. Már két napja gázos dolgaim vannak, az asszony frankfurti levesétől, amitől tegnap még aludni se bírtam, járkáltam, simogattam a hasam, és próbáltam volna megszabadulni a felesleges gázoktól, de azok nem találták a kiutat. Tegnap délutánra már rendeződtek a dolgok, de ma hajnalra kiürült a gyomrom. A lényeg, hogy felébredtem, benyomtam egy banánt, most épp jó, aztán készülök egy kávéra is. Tegnapelőtt jól megkaptam a pofámra a dolgokat, előző írásomban, amit az asszony vagy felrakott, vagy nem, megírtam, hogy nagyon utálok, de kellene lófrálni a városba! Hát elolvasta, és délután négykor közölte, hogy öltözzek, mert megyünk! Hát épp kis csemetéket ástam el az udvaron, és erre most öltözzek, büdös vagyok, fáradt, és amúgy is utálok sétálni... Bementünk a belváros szívébe, sétálóutca, folyópart, játszótér, leültünk egy padra, és ettünk pár szem gyümölcsöt, meg diót. Aztán irány tovább, a gyerekek nag...

 Bianka Az elmúlt időszakban volt itt már minden. Szervezés, betegség, vita, ölelés, vendégség, vendégjárás, és persze munka-munka-munka. Hogy nem írtunk, az az én saram. Mert annyira húzós napjaim vannak, éjjelbe csúszik a munka vége, és tényleg… nem elhúzom az időt, nem baszakszom, tényleg meló van. Kell a pénz, nekem is már sok, hogy Bernát húzza az igát, mert ezt mindannyian megszenvedjük. Szóval dolgozom, írok, konzultálok, ha van kivel, és közben állást is keresek. Meg gyereket intézek. A jó a rosszban, hogy így, hogy egy kicsit kivettem magam a forgalomból – nem vagyok olyan szorosan a gyerekek seggébe (nem helikopterezek felettük állandóan) – talán a lelkem is megpihen kicsit, és jobban tudok nyitni feléjük. Na de jöjjön Bernát regénye, mert Ő írt becsülettel: Bernát Nem egyszerű ez az írás, nehéz rá időt szakítani, mert csak az a gyerekmentes idő jó, amikor csend van, akkor meg az ember nem agyalni akar, hanem pihenni. Az asszony oda van tárgyalni, én vigyázok a kölk...