2022.09.16.
A kihelyezés 3. napja.
És akkor a részletek. Utólag kételkedem abban, hogy
estimesének jó volt a Mehemedes tehénfelrúgós pszichotriller a gyerekeknek,
mert bár akkor nagyon élvezték, Jancsi egész altatás alatt azt kérdezgette,
hogy a bácsit felrúgták a tehenek? És az még oké, hogy egy ilyen traumát ventillálni
kell, na de, hogy éjjel 180 fokban átfordul, majd felébred, miután puffan egyet
a padlón, és Bernát nyugtatása közben is ezt kérdezi, hogy bácsit felrúgták a
tehenek??? Jól bemarhatott Neki.
Na ennyit arról, hogy mutassunk-e Harry Pottert az ovisoknak. (én, felnőttként
nagyon szeretem) Oké, Jancsi még csak 3 lesz januárban, de ismerek olyan ovist,
aki Harry-nek öltözik az oviban... Nem hiszem, hogy jót tesz Nekik az a
sokminden, amit a filmben látnak. Egy ilyen bulis éjszaka után Bernát
kérdésére, hogy elmehet-e akkor dolgozni, ahogy beszéltük, könnyelműen igent
mondok. Elsőre azt gondoltam, elmegy 1-2 órára, de még ebédre sem ér haza.
Bernát:
Azt kérték, hogy ha hazajövünk a gyerekekkel, egy hónapig
nem menjünk sehova, legyen meg a család. Sajnos azt nem lehet, hogy itthon
vagyunk és pénz is legyen. Vannak félbe maradt munkáim és ezeket be kell
fejeznem. Kicsit elhúzódot a munka, de siettem haza, én is fáradt voltam, meg minél
hamarabb haza akartam érni. Haza érve hoztam a gyerekeknek egy kis csokit mert
más minden volt itthon. De épp aludtak, hát én is lefeküdtem telefonozni,
pihenni, aztán ott ragadtam. Sok türelem kell a gyerekekhez, ami nekik jó játék,
az nekem borzalmasan idegesítő dolog, amiért ölni tudnék, úgy idegesít. De én
akartam őket, nem rosszak, csak játszanak, úgyhogy tűrök és tűrök.
Bianka
Összességében jól telik a nap, minimális vitás helyzet van,
de összességében… hú, anyám...
Szóval amikor arról írtam, hogy a rokongyerekes hét után nézzük a plafont... Na
az a hét ehhez a naphoz képest kutyaf... füle... A gyerekek nem rosszak.
Mitöbb! Tündérbogár kis angyalok! Mindössze az brutálfárasztó, hogy leéltek 3 -
4 évet egy bizonyos közegben, egy bizonyos helyen, bizonyos emberekkel, az ottani
rendszerben, megvannak a kis dolgaik, amiket szeretnek, tudnak, szoktak eddig
valahogy. És nekem, nekünk is megvan ugyenez, csak mögöttem 43 év van. Nekem is
megvannak a dolgaim, amiket, ahogy szeretek, tanultam, kidolgoztam, szoktam, és
ezt a kettőt - de mondhatunk nyugodtan négyet is, mert mindenki egy önálló kis
univerzum, - szóval ezt a négyet kel most egy rendszerbe vezetnünk.
Tanuljuk, teszteljük egymás dolgait, örülünk az apró
sikereknek és igyekszünk elengedni, ami nem jó azonnal, és próbálunk megoldást
találni rá. Nehéz az, hogy egy csomó mindent nem tudnak, nem csak azért, mert
kicsik, hanem mert nem volt lehetőségük rá. Nehéz, hogy bár őket szoktuk két héten
keresztül, azért az ottani életet még sem tudjuk prezentálni - na nem mintha
akarnánk, - de így most nulláról indítunk mindent. A bizalom alakul, bejött az
előadó hölgy tanácsa, ha kicsusszan Juliska száján egy csúnya szó, vagy az,
hogy nem szeretlek, vagy nem reagálok rá, vagy csak simán azt mondom,
"ilyet nem mondunk" (ezt nyilván a csúnya szavakra), a "nem
szeretlek" - re, ami egyre ritkább, bevezettem azt, hogy random mondom
Nekik, hogy szeretem őket, illetve ha mond ilyet, akkor azt válaszolom, hogy én
meg igen. Szerencsére Jancsi a maga kis egyszerűségével mindig menti a
helyzetet, szinte mindig azonnal mondja, hogy én szeretem Biankát / szeretem
Bernátot. Ahhoz képest, hogy a mai napban volt határozott rászólás kétszer is,
volt vígasztalás, meg könnyek, estére olyan nevetéseket kaptam, hogy azt öröm
volt látni :)
Ma másodjára beszéltünk arról, hogy mikor megyünk anyához? Első
alkalommal a frász kerülgetett, szívesen kikerültem volna a választ, de ahogy
egy gyulladt fognál sem lehet hetekig cataflamon élni és előbb utóbb a dokinál
kötünk ki, úgy ezt a beszélgetést sem lehetett halogatni, szóval egy életem,
egy halálom, ugrottam fejest ebbe a témába tegnap, és jött fel ma újra. Nincs
nagy sírás, még kicsi sem, szerintem még nem értette meg teljesen. Megint csak
Juliskáról beszélek, mert Jancsi nem tud ilyen távlatokban gondolkodni.
Szerintem őt még párszor elaltatjuk, megvígasztaljuk, és már át is térítjük.
Juliska a nehezebb eset, de igazából még Ő sem az. Vagy totál nem érti a
dolgot, vagy ennyire megszeretett minket, hogy a hiány mellett mégis ennyire
biztonságban érzi magát.
Szóval nehéz napom volt, Bernátnak is. Csak fáradtság és
szeretet van bennem. Fura kettősség volt, mikor hazaért. Fáradt volt, morgott össze-vissza,
nekem is dolgom lett volna, tudtam, hogy meló után jól esik (esne) a pihenés,
de akkor hirtelen majdnem rosszul esett, hogy befekszik az ágyba telefont nyomkodni,
miközben meg is értettem teljesen, de megint másrészről meg hirtelen azt
éreztem, mintha egy kolonc lenne a nyakában ez az egész, és csak én akartam
volna gyerekeket örökbe fogadni... Megint másik oldal (nen tudom, hanyadik)
hogy egyébként BRUTÁLISAN KIKÉSZÍT, hogy egyfolytában ez megy, Biankaaa,
Bernááát, Biankaaa, Bernááát.... Mindig ott kell lenni, mindent nézni kell,
nyugtázni kell, segítség kell... És ebben is nehéz egyensúlyt teremteni, hogy
ne legyek a gyerekek csicskája, meg amiben lehet, találják fel magukat, de itt
meg bejön az, - megint másik oldal, - hogy még nem tudják feltalálni magukat, mert
nem tudnak játszani.
Most kell megalapoznom azt is, hogy tudják, figyelek rájuk, kaphatnak tőlem segítséget,
stb. És erre most kell időt szánni. Huhhh... nem egyszerű. De tényleg haladunk.
Szóval ma megvolt az altatás, majd nekiálltam dolgozni, mert hála Istennek,
rendeléseim is vannak!! És, hogy mit csinálok az étkező asztalnál este
23:43-kor? Hát írok és ESZEK!!! és nem, nem érdekel, hogy ez így nem egészséges
:D Most nem...
Bernát:
A napi rutint próbáljuk kialakítani. Reggeli kelés, tejcsi,
pisi, kaki, öltözködés.
Még az egyikünk öltöztet, vagy pisiltet, addig a másik melegíti a tejcsit,
csinálja a kávét. Ha nem esne az eső, ki is mehetnénk az udvarra, de esik,
szóval marad a szoba, rajzolás, játék lerámolás a polcról. Délben ebéd, pisi,
kaki, pelus csere, fekvés, mese indul, nem akarok aludni, nem is kell, aztán
alszik mint a bunda. Kb. egy órát szoktak aludni, Jancsi kicsit többet. Délután
megint játék, esetleg ugrálás a trambulinban, közeledik a fürdés, vetkőzés,
pisi, kaki, tejcsi, mese, altatás, csiki manó, hát simi, jóéjt puszi, alvás.
Sok a feladat, küzdünk, fárasztó, de hála égnek, unoka
öcsémék egy hetes nyaralása már megalapozta ezeket a heteket, de attól még
nehéz. De amit én már tudok, hogy a holnap sokkal rosszabb lesz!!!!!