2022.09.02
2. nap
A második napra indulunk, egy fokkal pihentebben, mint előző
nap. Este jó volt kicsit megbeszélni a dolgokat és egyeztetni, hogy még
egyikünk sem érzi a nagy anyaságot / apaságot, ami kicsit fura, és ijesztő,
hogy jajj, mi lesz, ha nem is fogjuk érezni ezeket, de abban megegyeztünk, hogy
az eszünkkel tudjuk, hogy az irány jó, és mindent becsületesen megteszünk
azért, hogy az érzelmeink is hozzá alakuljanak. A szeretet döntés. Ezt már
megtanultam. És azt gondolom, hogy ha akarja és tényleg tesz érte az ember,
akkor a dolgok hozzá alakulnak. Ebben bízom.
Jót tett a közös reggelink Bernáttal, finom volt a kávé is
és bár nem kellett nagyon korán kelni, így is úgy érzem magam, mint akit
agyonvertek. Azt gondolom, jó intenzív volt a tegnapi nap.
Bernát:
Durmoltam, mint egy medve, végig aludtam az éjszakát. Nagyon
csendes és szép szállásunk van, fura egy kicsit. Amikor beengetek és
megmutattak mindent, elmaradt a szokásos papírozás, semmit nem kértek, nem
fizettünk semmit, nem adtuk meg az adatainkat. Mutattá, hogy hova tegyük le a
kulcsot és érezzük jól magunkat. Kicsit fura ez a nagy bizalom, de bennünk
nincs rossz szándék.
Bianka
10-re megyünk, ezúttal díszkíséret nélkül, sem a gyám, sem
Enikő nem tart velünk. Lazábban is indul a közös programunk, bár az eső
csöpörög, a kis család boldogan köszönt ma is :) még ki sem szállunk a
kocsiból, Jancsi és Juliska már messziről kiabálnak, Szia Bianka! Szia Bernát!
Szeretem Bernátot! A benti kutyus is boldogan ugrál körülöttünk. A szívem egy
nagy része kutyás , így uralkodnom kell magamon, hogy ne mutassak feltűnően
nagyobb érdeklődést a kutye felé, mint a gyerekek irányába, Bernát rám is szól,
hogy ne kutyázzál, nem azért jöttünk :)
Kezdésnek Lilla kezébe nyomok egy ételesdoboznyi
koktélparadicsomot, egyenesen a kertünkből, a gyerekek rá is csapnak és tömik
magukba, ennek a látványnak nagyon örülök :) Mielőtt kisebb hiszti kezdődne,
felvetem, hogy mi lenne ha játszanánk? Előveszek a táskámból két dobozt, egy
memória játékot és egy kirakót, Bernát Juliskával kirakózni kezd, Jancsival a
memóriajátékot bontjuk ki. A kisfiú ezerrel pörög, mintha speedet reggelizett
volna, a memóriajáték klasszikus játszásához – minden lap lefordítva és
kettesével keressük a párokat – 2 és fél évesen még kicsi, így azt játszuk, hogy
a káoszban keresi meg azt a lapot, amit mutatok, közben a szavakat is tanuljuk
hozzá: monster, porszívós autó, dömper, helikopter… gyorsan tanul, pörög
ezerrel, fel kell gyorsulnom hozzá, mert ha elmegy a figyelme, azonnal minden
más is kell neki. Nem hagyok időt, hogy elkalandozzon, és odáig vagyok meg
vissza, hogy mennyire élvezi a közös játékot, milyen gyorsan tanul, és milyen
jól fenntartható a figyelme. Nem beszél tisztán, de egyértelműen kivehetőek a
szavai. Rövid gyerekcsere után visszacsordogál hozzám, a kirakó még nem olyan
izgi neki, így memóriajátékozunk még kicsit. Közel fél órát játszunk, ami
szerintem lenyűgöző! El is fárad rendesen, ledől a szobában kicsit.
Örömmel nyugtázom, hogy mindkét gyerek nagyon jól
motiválható, a dicséreteket úgy szívják magukba, mint a szivacs.
Bernát:
Nagyon jó érzés volt, hogy első szóra jöttek a gyerekek
játszani, érdeklődtek, szót fogadtak, figyeltek. Már előre kaptuk a belső infót
Lillától, hogy a gyerekek sokat nézik a Nándimesét Be is szereztük gyorsan a
mesével apcsolatos kirakót, és memória játékot, amit nagyon szerettek. Meg is
lepődtem, mikor Juliska mondta, hogy még egyszer! Meg evertük újra és újra.
Azért mire a 6 képet negyedszerre is kirakta, elfáradt, ez látszott rajta.
Gondoltam is, hogy addig kellett volna abba hagyni, amíg nem unja meg, de talán
így se lesz gond.
Bianka
Határokat, szabályokat majd tanulnunk kell, mert jelenleg
elvileg sok van, gyakorlatilag kicsit lazább a szabályrendszerük, de ezen nem
akadunk fenn, mert már most látszik, hogy mi Bernáttal stabilan tartjuk magunkat
ahhoz, amit mondunk és ezt a gyerekek gondolkodás nélkül el is fogadták eddig.
Például a dobálás ma is megmaradt. Számomra nem gond a dobálás, ha olyan dolgot
dobálunk, amit szabad, és ott, ahol szabad. A „tévét dobáljuk kisautóval”
verziót nyilván nem támogatjuk, ezért azt gondolom, ezt is jó lenne egy
megfelelő mederbe terelni. A memóriajátékot például nem dobáljuk le az
asztalról, ezért mikor véletlenül (vagy kevésbé véletlenül) egy kártya leesett,
akkor megkértem Jancsit, hogy vegye fel, mert a kártyával itt játszunk fent az
asztalnál, vigyázunk rá, nem a földre való. Illetve mikor a szobába is bedobott
hozzánk valamit, megkértem, hogy szedje össze, mert nekünk az most nem kell
ide. Gond nélkül összeszedte, én megköszöntem Neki. Ezt a kört kétszer kellett
eljátszanunk, és ma nem is jött elő többet a dobálás.
Bernát:
Jancsi a nagy memóriajátékban szintén elfáradt, és bement a
szobába egy kis cumis, nyunyós, telefonon mesét nézős pihenésre! Sajnos a
gyerekek sim kártya nélküli okostelefonokat kaptak és a pihenés közben ezeken
néznek bármit a netről. Tudom! Tudjuk! A nevelő szülők sok gyereket nevelnek,
nem tudnak mindenkivel foglalkozni, ez nem tökéletes így, de nekik ez egy
segítség, és a gyerekek még ígyis jobb helyen vannak, mint otthon. Meg kell
érteni ezt a megoldást, mi tudjuk, hogy sajnos ez nálunk nem így lesz. De
mindent a maga idejében.
Bianka
Miközben Jancsi az önkéntes csendespihenőjét tölti, Juliska
azonnal le is csap rám és a szobába invitál, hogy ott játszunk valamit, mesélni
próbálok a könyvből, azt mondja érdekli, de látom, hogy nem így van, nem is
erőltetem, majd valami rövidebbel próbálkozom következőre.
Annak viszont nagyon örülök, hogy ma már sokkal többször
kerültünk fizikai kontaktusba is, a játék közben Juliska többször is az ölembe
kérte magát és ott létünk vége felé már egy kis csiklandozós mókázás is
belefért, igaz, nem én csiklandoztam őket, hanem két plüsskutya, de főleg
Jancsi nagyon sokat nevetett, csak úgy ragyogott az arca! Igazi boldogság volt
ezt látni :) Juliska is benne volt a játékban, de Ő lassabban nyit, ez látszik,
de próbálkozik, próbálkozunk, szépen lassan, nem erőltetünk semmit.
Bernát:
Míg Bianka J
a gyerekekkel játszott, én a konyhában beszélgettem a felnőttekkel. Átbeszéltünk
sok témát, előző őrökbe adott gyerekek sikertörténetét, meg kicsit döcögős, sírós,
de végül boldog elbúcsúzást. Ők azt szeretnék, hogy a gyerekeket úgy vigyük el,
hogy nem köszönünk el se mi, se ők, hogy ne legyen sírás. Én kicsit úgy érzem,
hogy Lilla nem fogja bírni az elválást és inkább nem sírna a gyerekek előtt.
És az a fránya mondat ma is Juliskától, hogy ma visztek
ell??? Ezt még ki kell deríteni, hogy ez a kérdés miből fakad, fél hogy el
visszük? Vágyik rá, hogy elvigyük? Vagy tudja hogy egyszer elvisszük és akkor
anyutól, Lillától ugye el kell szakadni? Nem tudom, de ezt szeretném tisztázni,
hogy nehogy szegény még két hétig rettegjen, hogy mikor visszük el!
Hém (Hogyan Érzem Magam)
Érzelem 0/10 Értelem
Jó érzés volt a közös játék, a nevelő szülőkkel való
beszélgetés, sokat beszélgettünk a gyerekek viselkedéseiről, a miértekről, hogy
hogy javítjuk majd ki. Magamat is vizsgálom mit érzek: Unottságot! A sok fáradtság,
a sok tennivaló, a mindenapi vezetés kivesz egy jókora energiát és kicsit
fáradt vagyok és ez fars érzésként kivetül a gyerekekre. Fura, de tudom, hogy
nem a gyerekezést unom, csak még nem pihentük ki magunkat. De most tartunk egy
nap szünetet. Mesterségesen hiányt keltünk a gyerekekben, hogy vágyjanak ránk.
Ne unjanak meg. Mi meg addig pihenünk egy kicsit, ami az intenzív hét megkezdése
előtt jót fog tenni.
Bianka
A nap végére megint kicsit káosz van bennem. Nem akkora,
mint tegnap, de azért még nem tiszta. Elmondhatatlanul örülök, a mai napnak,
annak, hogy játszottunk, nevettünk és annak is, hogy Bernát mennyit
beszélgetett Lillával és Károllyal. Szívem szerint sokkal több időt töltenék
ott, de azt sem akarom, hogy megunjanak. A kutyasuliban mindig azt tanuljuk,
hogy a játékot, a tanulást a csúcson kell abbahagyni, mert akkor az marad meg a
kutyában, hogy ez mekkora buli volt, máskor is akarom! Hát kb ezt szeretnénk a
gyerekeknél is elérni, és úgy érzem, ez ma sikerült is úgy, hogy ma is csak két
órát voltunk ott :)
Holnap szünetet tartunk, ránk fér ez a kis pihenés, de
vasárnap ismét találkozunk! :)