2022.09.07.
Hatodik nap.
Örökbefogadásnál az ismerkedés fokozatosan történik. Első
alkalommal csak ismerkedni megyünk, majd egyre többet tartózkodunk a gyerekek
otthonában, saját környezetükben. Megyénként változik, hogy ez hol mennyi
idő, de ez jó pár napot fed le. Ezt
követi egy intenzív hét, ami minden esetben konkrétan egy hét, mindegy melyik
nappal kezdődik, de a hétvége sem szakítja meg. Az intenzív héten már minden
nap úgy telik, hogy reggel megyünk a gyerekekért, este hazavisszük őket. Ha
megyén belül megy az ismerkedés és az örökszülők otthona nincs messze, akkor
már hamarabb is el lehet őket vinni haza, megmutatni a leendő szobájukat, vagy
akár a délutáni pihenőt ott tölteni.
Ha nem megyén belül ismerkedünk – ahogy tesszük ezt most mi is, - akkor maximum
a szállásunkra tudjuk elvinni őket, és fényképet tudunk mutatni a leendő
helyszínről.
Nálunk az intenzív hét hivatalosan ma kezdődik, de nagyon
örülünk neki, hogy már nálunk ez gyakorlatilag két napja tart.
A reggelünk ma is zökkenőmentesen indul, rendben érkezünk a
gyerekek otthonához, ahol már mosolyogva, felöltözve várnak. Kicsit gyanúsan
fáradtak Jancsi szemei, szájában cumi, kezében a nyunyóka, tartok kicsit attól,
hogy fáradt lehet. Lilla még megölelgeti, mókáznak kicsit, én meg beszélek pár
szót Vele, hogy mit hogy, lefényképezem a pelusok csomagolását. A gyerekeknek vázoljuk,
hogy ma is szuper helyekre megyünk, majd indulnánk. Igen, csak indulnánk,
ugyanis Jancsi a kocsitól visszafordul, hogy Ő megy anyához. Nem tudom, mitől
gondolta meg magát hirtelen, lehet, hogy sokáig húztuk az indulást ezzel a
beszélgetéssel… Lényeg, hogy elkezdődött a sírás, amitől azért féltem kicsit.
Bernát rutinosan, szó nélkül igyekszik orvosolni a helyzetet. Azt gondolom,
jobb lenne, ha a gyerek megnyugodna, és együttműködne, de erre esély sincs,
mert Károly felkapja Jancsit, és átadja Bernátnak…. Még nézni is rossz ezt a
gyerekrablás szituációt, amiben bevallom, én sem tudok okosabb lenni. Mindeközben
abban reménykedek, hogy Juliska, aki ezt az egészet értetlenül nézi végig,
nehogy szintén betorzuljon, mert akkor világvége lesz. Hála Istennek Juliska
kíváncsisága nagyobb, így Ő marad a kívülálló szemlélő személyében, nyugtatom,
hogy minden oké, és milyen ügyes, hogy Ő már az ülésben van.
Még jó, hogy Jancsinak mindene a traktor, így most is tereljük
a figyelmét, nézzük csak, hol vannak a traktorok? – kérdéssel, illetve szinte
méltatlankodva kérdezem Tőle, hogy ha most Ő nem jönne, ki figyelné, mikor
megyünk el egy kamion mellett?
Mire a sarokig érünk, mosolyog a szeme, sarkában még csillog a könny.
Bernát:
Jancsi még kicsi, még buta, (jó értelemben) vagy egyszerű
(Nem a legjobb szó) Ő bömbölve sír, majd hirtelen eltereled a figyelmét és már
nem is sír! Kegyetlenül bevágtam a kocsiba, itt nincs idő vitázni, mert úgy sem
tudom meggyőzni. 30 másodperc és már semmi gond, mondom is Biankának, hogy
hívja fel gyorsan Lillát, hogy hallja, hogy már Jancsi nem is sír, pedig még az
utcát se hagytuk el. Ő még abban a korbam van, hogy már akár most vihetnénk
haza, mert estig, (vagy másnap reggelig) fel se tűnne neki az anyja hiánya,
aztán meg tuti sírni fog. És ehhez mindegy, hogy hány hétig barátkozunk még.
Bianka
Egy játszóházba tartunk, ahol megállapítom, hogy a két
nappal ezelőtti ezerszer jobb volt és mindent egybe vetítve abszolút nem volt
drága. Nem is maradunk sokáig.
Egy katasztrofális Auchan-os étkezdés ebéd, majd az egész kóceráj okozta kisebb-nagyobb
felháborodásom után halálfáradtan mászom végig nem tudom hanyadjára a külső és
belső helyet, nem esik jól, a sírás kerülget, de az azért nagyon tetszik, hogy
a nevemtől zeng az áruház, ugyanis Bernát bejött a gyerekekkel, és Jancsi engem
szólítgat, ahogy csak a torkán kifér, így a csemegpultig hallom, hogy az áruház
közepén engem keres egy kis pöttöm emberke J
Bernát:
Egy áruház ebédlőjében ettünk, ahhol sajnos borzalmas volt a
kaja, majd vártuk Biankát, hogy hozzon nekünk péztet, hogy játszhassunk azokkal
a rohadt pénzbedobós vonatokkal, repülőkkel és egyébbel. De az egász áruház nem
volt hajlandó váltani nekünk aprót, ami annyira felidegesített, hogy teljesen
kiakadtam, őlni tudtam volna! Elment Bianka is pézt kuncsorogni, de nem sok
sikerrel.
Julcsi* véletlen megnyomta az egyik játék gombját és az beindult, na nekem se
kellett több, felváltva ült a két gyrek a kisvonatra, addig mennek vele, amíg
csak mozog!! 5,6 kör után jött egy tezsvírem a kislányával, oda engedtük.
Bizalmasan mondom neki, hogy nehogy dobjon be pénzt, mert ingyen megy, örült a
potyának, majd egy kör után siettek is tovább, Juliska visszaült és még ment
két kört, de sajnos aztán vége lett a bulinak, pedig estig ültek volna rajta,
az tuti.
A vásárlás közben agyalok, a gyerekeket meg fogja viselni az elválás, mert meg
fogja az tuti, terápia kell neki, egy terápiás állat! Paci, google, keres,talál,
hív, győz!
Tovább álltunk, mentünk a szállásra, enni játszani.
Bianka
A szállásunkra jövünk, mert a későbbi programunkig van még
idő. Játszunk, készítek egy gyors rántottát, amit már az új gyerektányérokból
esznek a kicsik J majd
egy mesét kezdünk nézni abban a reményben, hogy tudnak aludni még indulás
előtt. Fékig-meddig így is történik, Juliska még feszeng, nem nagyon meri
kényelembe heyezni magát, nem akar aludni, nem erőltetjük ezt sem. Viszont büszke
vagyok magamra, hogy sikerül Jancsit az óriási párnára dönteni viszonylag
észrevétlenül, majd egy laza 40 perc után úgy ébreszteni, hogy nyugodtan,
békésen, minden aggódás nélkül ébred és várja a következő programot J
Bernát:
A neveltetés, a foglalkozás most bukik ki. Juliska még nem
nagyon nézett meséket, mármint hosszú nagy meséket. Dobog a lábával, nézelődik,
figyel minket, figyeli Jancsit, de a mese alig-alig köti le, szoknija kell még
ezt a dolgot.
Bianka
Lovaglást intéz Bernát, ami nagyon aranyosra, kedvesre
sikeredik, a két és fél éves gyerek konkrétan szinte eltűnik a lovas kobakban
és gerincvédőben, és annyira pici, hogy alig látszik, hogy ül a lovon valaki J De annyira írtó cuki,
hogy megzabálom J
A nap minden gond nélkül telik, már nem kérdezgetik, hogy
mikor megyünk haza, vagy mikor megyünk anyához, sőt, mitöbb, Jancsi anyának
szólított, mikor vásároltunk J
Az apró ajándékos trükk is bejön, Juliska büszkén osztja ki
a cukrokat a lányoknak, amit nem látok ugyan, de épp elkapok egy jelenetet,
mikor a nagyobb lányka átöleli Juliskát és azt mondja: Te vagy a világ legjobb
tesója! A másik kicsinek is csillog a szeme, mindenki boldog, senki nem irigy,
senki nem követel semmit, öröm és boldogság van J
H.É.M. na legyen 2/8 ! Még nem érzem magamévá a gyerkeket,
de szerintem ez egy villanásra fog megváltozni, egy megható pillanatban, mikor
valamelyik majd rám néz, vagy megölel, vagy valami. Erősen készülök agyban a
gyerekes életre, vásárlási listát írok: pohár, kistányér, árnyékoló az ablakra,
napszemüveg, trambulin otthonra. De ez még csak agyból, nem szívből van.
Beszéljük is Károllyal, hogy Juliska nem pusziskodós, ha heti egy puszi elcsattan,
az már öröm, mondom neki, hogy nekem nem számít, nem ez a mércéje a
szeretetnek, fogja gond nélkül a kezem, pisil előttem, mert ugye én vittem
vécére, és bármikor hozzá érek, megpaskolom a fenekét, vigyorog és nem zavarja.
Nem vagyok már neki idegen, de azért még nem pusziszkodunk. De ha az a puszi
karácsonyra jön meg, az sem fog zavarni, az lesz a világ legjobb puszija!!! J
*bónusz érdekesség, amire talán egy pszichológus jobban
tudná a választ, hogy ma elkezdtem írni a blogot, és Juliska helyett párszor
Julcsit írtam. De mindig visszamentem átjavítani Juliskára. Ez ugye a leendő
lányunk „álneve”, szóval nem így szólítjuk nap közben és nincs is a beszélgetős
szórásunkban ez a név.. Mégis, ahogy olvastam össze, hogy mit írt Bernát,
észrevettem, hogy Ő is Julcsit írt J
Szóval ebben megint lehet valami, ami bennünk változott J