2022.09.08.
Hetedik nap, az intenzív hét 2. napja.
Mára még jó időt mondanak, de fedett fürdőzést tervezünk,
ennek fényében készülünk be reggel, kocsiba teszi Bernát az új kulacsokat,
felfújja az úszógumikat, én bundáskenyeret sütök reggelire, és csomagolok is
el, hogy napközben is legyen valami ennivalónk.
A mi reggelünk még jól indul, odaérkezve a gyerekek is
vidámak, arra készültünk, hogy azonnal indulunk, ahogy megérkezünk, ehelyett
valami sós rágcsit esznek az asztalnál és nem tűnik úgy, hogy félbe akarnák
hagyni, de Lilla sem dolgozik ezen, sőt, úgy nézem, az az elvárás, hogy
megegyék. Nem trollkodom szét ezt a jó hangulatot, de igazából indulni kellene.
Pörgetvén a dolgokat, vázolom, milyen szupi napunk lesz, medencékkel,
úszógumikkal, meg minden, jó, akkor indulunk, kell zokni, cipő, és Lilla
nyújtja felém az apró zoknikat, hogy adjam rá én Jancsira. Nem… anya adja… Nem,
Bianka adja… Nem, anya adja… addig addig, hogy Jancsi már nem akar cipőt húzni,
nem akar menni sehova, anyához akar menni, mire Lilla kirohan a konyhából, hogy
nem-nem, neki mosdóba kell mennie – helyette berohan a szobába. A két és fél
éves ugyan egyszerű még, nem túl bonylult lélek, ha traktor van, akkor minden
király, de azért nem hülye, rohan anya után, nyitja a wc-t, anya sehol, de
addigra már sír, anya kijön a szobából, felkapja, ölelgeti. Közben Juliska is
sírni kezd, hogy nem akar menni sehova…. És akkor jön Károly, hogy nem kell
félni…. B…meg…
Jó, - mondom – Bernát, akkor indulás, mi megyünk és
strandolunk egész nap, aki jön, jön, aki nem, nem…. Ennyi. Nem könyörgök
senkinek, nem erőszak a disznótor.
Jancsi bejelenti, hogy Ő is jön… Jó, hát végülis jöhetsz… de akkor kell zokni,
cipő… oké, belemegy a buliba, adom rá a zoknit szandált, és közben mesélem,
milyen csuda dolgok vannak a kocsiban. Erre már Juliska is kíváncsi, megnézik a
felfújt úszógumikat, beülni meg nem akarnak, de felvetem, hogy ha apa beül az
első ülésre, akkor beülünk? Úgy már oké, Károly bepattan az anyósülésbe, két
gyerek hátra, majd Károly bejelenti, hogy neki még el kell menni mosdóba, de a
saját kocsival jön utánunk. A sztori kicsit sántít, de a célt elérjük, el
tudunk indulni. Nem tetszik, hogy hazudunk a gyerekeknek, mert az együttműködés
hosszú távon sokkal jobb, és a hazugság csak újabb hazigságokat szül, de most
meg bizalmat kell építeni, amibe szerintem a legkisebb hazugság sem fér bele…
Mindezek után az út gond nélkül telik, a fürdőben sincs
semmi fennakadás. Juliska itt is lassan oldódik, nem lehet csak úgy beletolni
dolgokba. A forgatókönyv MINDIG ez: szeretne valamit, - mondjuk, oké, gyere
csináld – nem akarom – jó, oké, nem kötelező – majd kis idő múlva megcsinálja.
Lilla ezt hisztinek nevezi, és emiatt félt, hogy kinek lesz majd türelme
Juliskához. Szerintem ez nem hiszti. Úgy gondolom, Juliska lassan nyit, Neki
több infó, és idő kell, de szerintem sokszor tolták bele olyan szituációkba,
ami neki nem volt jó, így már még óvatosabb. De szeretné, ez nem kérdés, vágyik
az élményekre, kalandokra, és a lelki szemei előtt biztosan az van, hogy Ő is
ugrál a medencében, vágtat a lovon, beül a traktorba, felmászik a legmagasabb
pontokra is, csak amikor hirtelen ott áll előtte a feladat, akkor inába száll a
bátorság és ezek szerint nem sok ember volt, aki hajlandó volt kivárni azt a
pár kört, amit magában lefut ilyenkor. Tutira kattognak a kerekek, latolgat,
számol, nézi a többieket és mikor tízezer százalék, hogy oké, mehet a dolog,
akkor megpróbálkozik.
Juliska nem önálló. Nem tud játszani sem, de szuperul utánoz
és mindenre nyitott. Míg a fiúk pihengélnek, addig mi a kismedencében játszogatunk.
Jobb hílyán a fantáziánk és két úszógumi áll a rendelkezésünkre: dobáljuk,
forgatjuk, víz alá nyomjuk, csapkodunk vele, kukucskálunk át rajta, hullámokat
verünk vele, majd a kifolyó vízsugárhoz dobjuk és jót mulatunk, hogy a víz
mindig visszahozza. Soha életemben nem játszottam ennyit egy úszógumival :D De
jó móka és különösen tetszik, hogy bármi hülyeséget kitalálok, Juliska utánozza,
és hogy hogy nem, egyre beljebb merészkedik a medencében J
Jancsi meg… :D Hát mit mondjak? Egy TÜNDÉRBOGÁR J Imádom J
Csillog a szeme, mindenben benne van, mindig mosolyog, egy kis huncutsággal
mindig meglehet nevettetni, ami a medencében pihengető néniknek is mosolyt csal
az arcára és bármit csinálok, szinte mindig az a válasz, hogy mégegysers! :D
Veszélyérzet nulla, simán megy a mély vízbe is, mintha tudna vízen járni, de
mindig hallgat rám, fogja a kezem, soha nem lépcsőztem még ennyit egy
fürdőkomplexumban.
Érdekes módon alakul át a prioritásom is.
Tegnap az Auchanban kimerült és fáradt voltam, és miután keresztbe-hosszába
végigmásztam az áruházat oda-vissza kb 8-szor, az önállóan blokkolós kasszánál
szembesültünk azzal, hogy míg az egyik labdán van gyárilag vonalkód, a másikon
nincs… Persze, hogy a csaj reflexből azt mondja, hogy menjünk vissza, hozzunk
másikat, bennem meg felmegy a pumpa: fáradt vagyok, kész vagyok, blokkolom a
cuccokat, Bernát tartja a frontot a két gyerekkel és menjünk vissza
árkon-bokron-gyerekosztályon keresztül az áruház másik sarkába egy k*rva
vonalkódért???? Nincs az a pénz. Na és akkor itt szabadult el az anyatigris, pöttyet
szigorúan néztem a csajra, kb olyan nézéssel, hogy szerintem szörnyethalt
kétszer, és látványosan erőltetett nyugalommal mondtam, hogy a többin sincs
kód, szóval valahogy oldják meg…. És láss csodát, lett vonalkód, így lett sárga
labda is.
(apropó, Jancsi kedvenc színe a sárga)
No és hát ma meg… szóval eddig az volt a strandon, hogy én
ugye nem igazán a pehely súlyú válogatott színeiben játszom… A bal lábamat
műtötték, balesete is volt, majd orbáncos is lett, szóval csúnya is, vastag is,
nem szívesen mutogatom. A strandon a vízben érzem csak jól magam, mint távoli
rokonaim a bálnák…. Ha tehetném, a strandra csadorba mennék, ami nyilvánvalóan
furán mutatna, mikor kijövök a vízből, ahogy a nagy, hsszú fekete ruha tetőtől
talpig rám tapad… de legalább kicsit olyan érzésem lenne, hogy nem látnak.
Tudom, nem így van, de az agyamban, igen. Szóval hacsak lehet, a vízen kívül
szeretnék kb láthatatlan lenni, amit Bernát mindig megért és már előre hoz
nekem türcsit, vagy fürdőköpenyt…
No és akkor ma mi lett ebből? Hullára nem érdekel, ki néz és ki mit mond a
lábamra, vagy arra, hogy mekkora vagyok, az egyetlen fontos dolog, hogy azelőtt
ugorjak ki az egyik, és ugorjak be a másik medencébe, mielőtt Jancsi eléri a
harmadik lépcsőfokot, mert utána elsüllyed :D
Ja…. meg a másik, hogy én azért szeretek mindenkinek
megfelelni, nem okozni nagy gondot, feltűnést, szeretem, ha elfogadnak.
Korábban soha eszembe nem jutott volna egy medencében, - amiben mások is
vannak, - énekelni. Most meg az Are you sleeping ment megint, és hát hogy a
viharba ne énekeltem volna, mikor ez a kis csillogó szemű emberke énekelt velem
J
Bernát:
Hullán fekszem az ágyban, a víz és a gyerekek kicsit kivették
az energiámat. Egész nap Juliskát hurcolásztam a barlangban körbe-körbe, aztán vécére,
mert az asszony mikor elmegy egy percre, akkor tuti pisilni kell. Aztán vissza a
medencébe és újra. Délben Jancsi elaludt a napágyon és én vigyáztam rá. Néha én
is aludtam egy kicsit. Juliskával nagyon közel kerültünk, ha csak kényszerből
is. Nem ért le a lába, ezért átkarol mint a szerelmesek, és cipeltem és
cipeltem. Közben sokat beszélgettünk, én kérdeztem valamit. ő halkan válaszolt,
majd megkérdezte, hogy kimegyünk-e a barlangból, persze hogy ki. Kimentünk, kérdeztem
valamit, ő válaszolt, majd megkérdezte, hogy bemegyünk-e a barlangba? Szóval
nem volt egyszerű.
DE! Julcsi elsőre nem akart belemenni a vízbe, csak ült a
szélén, nem akart beleülni az úszó gumiba, de szépen sorra legyőzte a félelmet
a kiváncsiság és mindent kipróbált. A nap végére egyedül lebegett a gumiban,
felfeküdt a vízre, miközben tartottam, és még önként víz alá is merült. Ezek
nem nagy dolgok nekünk, de neki még azok, ez a kis majdnem négy éves sorra lépi
a nagy lépéseit. Sokat beszélgettünk és nagyon nagy lett a bizalom, kíváncsi
vagyok, hogy ez ezentúl így lesz, vagy csak mára volt.
H.É.M. 3/7 ma testközelben voltunk egész nap, Juliskával
szinte mindig együtt lógtunk, karöltve. Ez sokat dobott a kapcsolatunkon. Abba
biztos vagyok, hogy a gyerekeink lesznek, csak még nem tudom mikor. Vissza
számlálás indul holnap!