2022.09.17.

A kihelyezés 4.napja

Felnézek, látom, még mindenki mélyen szuszog, kihasználom a lopott időt és visszaalszom kicsit. Elmúlik 8 óra is, a gyerekek is ébredeznek, nem kerget a tatár, Drága Bernátom is még most fordul a másik oldalára, na mondom, irány a konyha, úgy is azt beszéltük, hogy a reggeli tejcsi után nem kell azonnal reggelizni, mert sok az úgy egyszerre, így kimegyek, elkészítem magunknak a kávét, gyerekeknek is a tejcsit, és közben bekeverek egy lángos tésztát reggelire. Én, a jó feleség, szuper anya. 

Bernát:

Jó reggelt. Csicsergő madarak, szökkenő őzikék… na jó, lassan ébredek, Bianka hozza be a tejcsiket, tudom, hozza nekem is a kávém, mert így szoktuk.
EGYSZER CSAK SÍRÁS ORDÍTÁS!!! Jancsi sír az ágyában, ugrok ki az ágyból, kérdezem mi a baj? Jancsi bizonytalanul sírva mutatja a torkát. Fáj a torkod? Sír! Mit vártam 2,5 éves, még nem nyomtat egy orvosi anamnézist, meg két receptet. Szóval sír, én faggatom, gondoltam, Apa felvesz és hátha már meg is gyógyulsz… Helyett: Apa felvesz, a gyerek elkezd öklendezni, kezd hányni, hála égnek, ott volt egy törcsi, ami sokmindent megfogot, hát nem szépítem, mit hazudjak, körbe a falakon zöld, nyúlós trutyi és bármerre lépsz, tojások mindenhol.., a társaim a falhoz ragadva…. ja nem az az élien. :)

Bianka

Mióta kutyáink vannak, az egyik szó, amitől lelki szemeim előtt a fél világot romjaiban látom, az: „ajjaj…” No és akkor pakolom a kávékat a forró tejbe, Jancsi sír. Bernát megy oda, mondom akkor katasztrófa nem lehet, biztos csak valami rossz álom az eszébe jutott… mindjárt megyek, nézem. És akkor elhangzik AZ a SZÓ…. „Ajjaj” – mondja Bernát, én meg azon mód, ahogy van a kezemben a kanál, beledobom a kávéba és rohanok be. A gyereket az öklendezés erőlködése gyötri. Megijedt, ez látszik, de ahogy jön a cucc, dicsérem, hogy nagyon ügyes, minden oké, szuper, ahogy csinálja! Erőlködéstől könnyes kis szemeivel néz rám és a dicséretekre még kicsit mosolyog is! Ó, egyem meg ezt a kis drága lelkét!

Bernát

Szóval pár napja mind taknyosak vagyunk, de csak picit, (Csak a többiek, én még bírom – Bianka)
Én is szenvedek, Jancsi a legtaknyosabb, törölgetjük az orrát, de nem igazán tudja fújni még, ezért, meg amúgy is szipog, néha köhög. A kedve jó volt, láza sem volt és nem látszott, hogy romlik a helyzet, sőt, már a javulásban bizakodtunk. Nos ez a sok trutyi lement a gyomrába és most a meleg tejcsi, fekvés, és némi köhögés beindította a visszautat. Van ilyen, semmi gond, de sajnos negyed óránként ismétlődik a hányás, nem étel maradék csak tejes, taknyos, slejmes valami jön.
Jancsi bár ugye szenved, nem sír, jól viseli.  Biankának mondom hogy sajnos menni kell venni gyógyszert, mert bár terveztünk orvosi látogatást a jövő hétre. de most ez előrébb jött szombatra, mikor nincs doki.

Bianka

Mikor hazaértünk a gyerekekkel, többen is írtak, hívtak, hogy ha bármi van, bármi kell, szóljunk, akár éjjel is. Bernát unokatestvére is ezt tette, és mikor megköszöntem, azt írta, ne köszönjem, éljek vele, ha kell. Mivel az előző blogbejegyzést tegnap éjfél körül fejeztem be, Bernát már nem írt hozzá, nem tettem fel. Reggel jön uncsitesótól az üzi, hogy mi van? Nincs új blogbejegyzés? Na mondom, ha már így összefutottunk… A blogbejegyzéses kérdését elintéztem azzal, hogy majd lesz. És Nekiszegeztem a kérdést, hogy „torokfájásra valamit tudsz?” Na írta is azonnal a tudományt, három kisgyerek mellett már van rendesen tapasztalat, telefonon folytattuk, Ő mondta, én írtam… ha így köhög, ha úgy… ha szakadozik, ha nem… ilyen vitamin, meg amolyan is legyen…. Olyan komplett listával mentem a patikába, hogy Horvát Rozi nem írja meg így a hzzávalókat a kajához….

Bernát

Beszélünk gyerekes rokonokkal, majd aztán hívtunk egy komolyabb rokont is, akinek van gyereke. Sorolja, mit vegyünk és miért, Bianka jegyzetel, majd utolsó mondat: azért ez lesz vagy 20 ezer…, tévedett 22 lett a vége. Jön a gyors segítség, kaptunk orrszívót is, ami jó! Hozom az extra erős ipari porszívót, hat méter csővel, és dugom össze a szerkezetet. Jön az ima, ha Jancsi nem hajlandó használni, akkor jön az „úgy is meg kell csinálni”, lefogom és adjad neki. De hál’ Istennek meg fogja a csövet, nézegeti, kipróbálja és már csinálja is magának! Ez egy zseni, egy hős, az én vérem!
A szipogó Julisnak is mondom, hogy próbálja ki, de ő : NEMSZERETNÉM. Mindig ez a válasz, de ahogy látja, hogy Jancsi is magának csinálja, a kiváncsiság megtöri a jeget és kipróbálja. Nem tetszik neki de azért csinálja, ő is ügyes.

Bianka

Az orrszívós sztorit még hallgatni is durva volt. Ha nem hagyja, akkor le kell fogni, gúsban kell tartani egy törülköző segítségével, és akkor a lábad közé fogod, és a másik kezeddel indítod a porszívót, és… Húúú, basszus, mondom, remélem, hogy nem kell ilyen eszközökhöz folyamodni, mert azt a bizalmat, amit eddig kiharcoltunk, kb egy perc alatt veszítenénk el. Valahogy elképzeltem, hogy szerintem Jancsi van olyan jó fej, hogy ha beadjuk neki, mekkora buli, hogy ez a mini porszívó kiszívja a fikát, akkor még nevethetünk is rajta. És akkor indul a porszívó, mutatom, milyen jó móka ez az egész, mikor konkrétan kiveszi a kezemből, és azonnal az orrába dugja…. Döbbenten álltam, (vagyis ültem), csak néztem Bernátra, hogy ez most? Kérdeztem is tőle, hogy lehet ilyen együttműködő egy gyerek???

Bernát:

Esik az eső, hül a levegő, félhomály van. Jé, egy szép Angliai reggel. De gyereknevelés szempontjából egy lassan kavargó rémálom, amit az anyámtól kapott sírósbaba még fokoz. Lassan esteledik, Jancsi alig ivott, de rendszeresen blötyizik, az ebédje is kimaradt, kapot később egy kis tejet. Ha kijön, ha nem, igyon! Aludtak egy nagyot, vigyorog, minden rendben, majd jön az áldás mintha Jancsiból öntenék. :( Nem vagyok kétségbe esve, ez nem nagy dolog, helyre fog jönni. De minden egyes köhögésnél nézem hogy lesz e sógor, vagy semmi gond. A kutyák kavarognak a lábunk alatt, küldözgetem ide oda, nem értik, mi ez a kapkodás, minek zúg a porszívó, hova szaladok a nedves rongyokkal. Legyen már vége a napnak, fogy a türelmem, Juliska lerángatta Jancsi cumiát a polcról, mert én nem adtam neki oda, kicsit erőssen szólok rá, hogy ezt mért csinálta, lehet erős volt, de majd megszokja. Dícsérem is, nem csak szidom, szoknom kell, hogy ő még gyerek, még csak 3,5 éves, nem egy felnőtt.

Jancsi fájlalja a torkát, valami befújós vackot hoz Bianka, rá beszéli, hogy ez jót tesz a torkának, és Jancsi felül és tátja aszáját, bízik benne, és ha rossz is az íze kipróbálja, aztán kéri. Én fogom!- mondja és már próbálja is magának fújni, Bianka segít neki. Ez a gyerek egy terminátor, nagyon önálló, mindent ő akar csinálni, sprézni, orrot szívni.

Bianka

Aggódva várom a hatását minden falatnak és minden kortynak, és nem örülök, hogy mikor márkezdek reménykedni, akkor jön még egy hányós roham. De olyan, hogy úszik minden… Ruha csere, már az ötödik törcsi megy a mosásba, ágynemű csere…. Hívom az ügyeletet, mondom, ne hazárdírozzunk, mert ha gond lesz, számon kérik rajtunk, hogy miért nem mentünk hamarabb. Meg a magam nevében még könnyen mondom, hogy minden oké, nem megyek dokihoz, csak majd ha már félholt vagyok, de egy kisgyerekkel ezt nem csinálhatom meg, ráadásul úgy, hogy Ő még nem tudja úgy kommunikálni a dolgokat, hogy mindent tudjunk.

Szóval hívom az ügyeletet, döbbenet volt számomra, hogy hirtelen nem tudtam mit mondani, még a saját nevemet is elrontottam, és makogtam össze-vissza, hogy kinek kérek segítséget. Még nem tudtam azt mondani, hogy a fiam, így nagyon hülyén hangozhatott az, hogy a gyerek, aki nálunk van…. Jajj… most, hogy írom, utólag is magasra szaladt a szemöldököm….

Azt ügyeleten azt mondták, hogy daedalon kúp, vagy ügyelet, de az ügyeleten is ezt fogja adni, illetve felírni. Szóval futottam egy kört, hogy van-e valakinek, és volt! Halleluja! Szóval ezen is túl vagyunk, hátha nyugiba menne az ájszaka.

Juliska idegesít most, de minden percben tudatosítom magamban, hogy egy kis hős, egy kis túlélő Ő is, akinek kell a szeretet, a figyelem, a törődés, nem kevés. Nem volt ma olyan sok idő Rá, pedig egy személyben Ő is a legfontosabb és Jancsi is a legfontosabb és Bernát is a legfontosabb…meg én is. De szegénykém a leghülyébb pillanatokban tud teljesen egyértelmű dolgokat megkérdezni: Jancsi telehányja az ágyat, ruháját, törölközőt, mindent, sír, segítséget vár, két kezem van, de egyszerre próbálom megszabadítani az összeokádott ruháitól úgy, hogy ne kenjem a fejére a cucc felét, (perverz módon elemezgetem a hányás összetételét, miközben én magam is mellé rakok egy adagot hamarosan….) nyugtatom Jancsit, hogy nagyon ügyes, minden oké, közben a harmadik kezemmel próbálom az ágyat megszabadítani az elázott lepedőtől, közben konstatálom, hogy a párnahuzat is kapott, mindeközben az egyik kutya kimenne, a tacsi meg érdeklődve jön, hogy szívesen felnyalogatná, ami csurran-cseppen. Agyban kb 100 felé vagyok, úgy érzem, ha pók lennék nyolc karral, az sem lenne elég, és akkor Juliska motyogva, lassan: Biankaaaa…. hol van a babám? Miközben odapillantok az ágyára, és ott van a k*rva baba akinek a kitalálóját addig verném egy ilyen babával, ameddig kegyelemért nem könyörög…. És Juliskának is szívesen válaszolnám, hogy ott van bammeg az ágyadon, nem igaz, hogy nem látod???? De tudom, hogy ez nem arra szólt, hogy nem találja a babát, hanem kapcsolat, figyelem…. szegényem teljesen elveszett ebben a felfordulásban, Jancsi ma hozzá képest irreálisan nagy figyelmet kapott, de ez a nap ilyen volt. Ma többször is megköszöntem Juliskának, hogy milyen ügyes, és segít azzal, hogy nem kell rászólni.

Bernát

Jancsi még nincs jól, nem áll meg szegénybe semmi, hoztam be abonettet és elkezdtem majszolni és mikor a kis szurikáták kiszúrták, megkérdeztem, hogy kérnek-e és hát persze hogy kérnek!  Most szaladgálunk kúpért, hogy ne kelljen már kezdő szülőként, ügyeletre menni. Juliska félpercenként kérdi hogy hol van Bianka, elmondom neki, és kezdi újra, harmadjára már rászóltam, hogy fejezze be! Nagyon fárasztó ez az álandó kérdezősködés.

Ha feltűnt, napközben írom a mesét, mert este én aludni fogok, elfogyott az energiám  az esti íráshoz. Remélem nem lesz hosszú az éjszakánk.

Bianka

Amikor ez az egész betegségesdi elkezdődött, kérdeztem magamban, vajon ez most mire kell? MIÉRT??? Olyan simán ment minden, hogy kell bele egy ilyen csavar? Bernáttal úgy érzem, csak túlélünk. Ideges, fáradt Ő is, én is, de tartjuk a frontot. Időnként felcsattanunk, és ha épp ott van a másik, akkor a másikra, de tudom, hogy nem nekem szól az, és tudja, hogy nem neki szól.

Magam is csodálkozom, hogy nem estem kétségbe. Hazafelé a kapott almával és kúppal, igyekeztem hálát adni a jelen helyzetben. Tudom, elég érdekesen hangzik, hogy hálát adni most, mikor itt vagyunk a baj kellős közepén, de igen, lehet ebben is hálát adni.

Hogy volt kihez fordulni.
Hogy hatékony segítséget kaptunk.
Hogy tele vagyunk olyan rokonnal, baráttal, akikre számíthatunk.
Hogy mindez szombat délelőtt történt, amikor még volt nyitva patika.
Hogy van kocsink, benzinünk, be tudtam menni a patikába.
és volt pénzünk is, hogy – nem mondom, hogy jól esett ez a kiadás, – de nem kellett senkitől kölcsön kérni ezt a pénzt.
Hogy ennek kapcsán rájöttem ismét, hogy Lilla és Kálmán mennyit segítettek ezzel a gyerekeknek és neünk is, hogy mennyi mindent megtanítottak már nekik.

Na már a be is fejezem, külkök alszanak, mi is bevágjuk a szunyát a sarokba.