2022.09.19
A kihelyezés 6. napja
A mait csak nagyon röviden.
A reggel rohanósra sikerült, Bernát dolgozni indult, nem is
reggelizett, nekünk behozta a kávét és a tejeket és már ment is. Mi
átöltöztünk, összeszedtem a pizsiket, épp reggeliben gondolkodtam, mikor látom,
hogy Juliska nyúlik, nyeglik össze-vissza… már majdnem sír, kérdem, mi a baj?
Fáj a torka – mondja. Oké, torok spray be, még jó, hogy szuperanyának készülök,
a minap hagytam ott egy kisebb vagyont a patikában, hát használjuk, ha már van.
Buli a befújó, élvezi mindkettő, megkapják a gumivitamint. Juliskának kakilni
kell, mondom, hát menjünk akkor. Kísérem ki, mikor félútön blötty… aztán megint,
aztán megint…. Még jó, hogy egyébként
felmosni is akartam, szóval no para, megdicsértem, megnyugtattam, hogy minden
oké, aztán húztunk be, na mondom, akkor a reggeli az nagyon kis laza lesz, kis
kenyérke valami nagyon szűz feltéttel, aztán kortyonként folyadék, kekszike…
Jancsi meg már pörög ezerrel, oltári jót nevetek rajta.
A mai munkát feladom. Esély nincs rá, nem is stresszelem
rajta magam, nem tudom, Bernát mikor ér haza, majd akkor megpróbálkozom vele.
Az én gyomrom is émelyeg és nem tudom eldönteni, hogy most kollektíven
benyaltunk valamit, vagy csak a fáradtság teszi. A tévéhez kötött gépen nincs
hang, szóval dalolászás, mondókázás, Tavaszi szél, A part alatt és társai… meg
aztán valami nézhető mese.
Bernát hazaér, én szinte azon nyomban vágódom az ágyba, és
bár úgy érzem, semmit nem alszom, elég sok minden történik közben. Mire
felébredek, mindenki csendben, gyerekek alszanak. A délután is jól telik,
képeket nézegetünk, néhány családtagot kezdenek megjegyezni.
Bernát:
Már nem is emlékszem, olyan régen volt, nem volt időm, se
energiám megírni a tegnapi napot. Nagyon leterheltek a gyerekek minket. Mondták,
hogy nehéz lesz és a dolgok is együtt álltak, mint pl. az esik az eső, nem
tudunk kimenni az udvarra, Jancsi hányása, Juliska hányása, a sok kérdezz-felelek,
rengeteg szabály felállítása, közös életünk kialakítása. Ez mind sok idő, és ezt
most gyorsított tempóban, két gyerekkel, munka mellett.
Most alakulnak azok a dolgok amik a közös életünk fontos pontjai
lesznek. A reggeli pisilések, a pelenka csere, a tejcsi, a közös kakilások
amikor ülsz a gyerek mellet és várod, hogy írtó büdöset tojjon a bilibe, és
aztán ebbe a gyomorforgató büdibe, rádicsérsz hogy, nagyon ügyes vagy, jó nagy
(büdös) kakit nyomtál. És annak külön örülök, hogy felkeltél és fele a földre
ment, nem baj, majd apa felmossa, amíg anya lecseréli a ruházatod, még a zoknit
is, mert bele léptél és szét kented. J
Futva dolgozom kb fél napot, aztán sietek haza átvenni a frontot, hogy Bianka
se bolonduljon meg egyedül, persze annyira fáradt, (beteg is lehet) hogy
mondja, nem tud dolgozni, lefekszik, alszik egyet.
Fura, Bianka és Julis között most megy a kukiméregetés,
feleselgetés, de ez már nem viccesen hanem cicaharc módra. Velem még nem
felesel, de gondolom nálam is fog próbálkozni.
Bianka
Igen, ez a feleselgetés az elején nagyon jól oldotta a
feszkót és úgy, hogy egy vicces mederbe tereltük, tényleg kapukat nyitott meg.
Ez most is megvan és sokszor térnek vissza a legelső kis poénok. Viszont mindezek mellett talán Juliskánál most
van a dackorszak, így alapból mindenre a válasza az, hogy nem. De a
legegyértelműbb dolgokra is. Én evésbé érzem ezt cicaharcnak, feszegeti a
határokat és nem tetszik neki, ha beleütközik egybe.
A vacsi jó hangulatban telik, fürdés, pizsi, irány az ágy,
én nekiállok festeni, közben gyerekdalok mennek. Az egyiknél majdnem hangosan
felröhögök :D
Megpróbálom rekonstruálni a szólamokat, melyet a hanganyag és Juliska
prezentált:
Ég a gyertya ég
„Ég!”
El ne aludjék
„Elaludt a jég”
Aki lángot látni akar
Mind leguggoljék.
„Jég!”
„Mégegyszer ezt a jegeset!”
Kis drágámnak nehezen megy az elalvás, lehet, hogy a
délutáni alvás kicsit későre tolódott, a gyerekdalokat instrumentális zenére
cserélem, Ő közben babázik, énekelget, suttogva beszél, és mivel én itt
festegetek közvetlenül az ágya mellett, azért kihallok pár dolgot. Megy a
kutyák neve, Tacsi menj arrébb, sorolja, kinek milyen haja van, gyere baba,
aludjál… Megy az A part alatt – sorok kicsit összekeverve – de annak nagyon
örülök, hogy ez a dal tetszett, aztán érthetetlen motyogás, majd geci geci geci
geci, fasz fasz fasz…
Úúúú, bakker, mondom…. Azt tudom, hogy még sokáig fog behatni a régi élet, de
egy gyerek miért hall ilyeneket????? Honnan? Mikor? Hogy?
És itt jövök rá, hogy minél hamarabb kellene babáznunk még sokat sokat, mert
azt, ami ezekszerint ilyenkor kijön, azt én a Mehemeddel és a Tavaszi széllel
nem tudom előhozni.
Bernát:
Én is hallom a sutyorgást, mint egy mantra, mond mindent, de
nem értem, gondolom, így dolgozza fel az aznapi feszültséget és történéseket,
én nem tulajdonítok a csúnya szavaknak jelentőséget, csak gondolom, ezek beugranak
neki. Nap közben nincs nagy feszültség, nincs sírás, már nem hangzik el hogy,
Mikor megyünk már haza? Jancsi kicsi, neki fel se tűnik a változás, Juliska meg
vagy beletörődött, vagy még nem gondolta át, hogy ittragadt velünk. Ez a kocka
még nincs el vetve.