2022.09.23.
Kihelyezés 10. napja
Ma reggel
kevesebb tejet kaptak a gyerekek, amitől azt remélem, hogy kicsit hamarabb és
normálisan reggelizünk. Legnagyobb meglepetésemre a tej után 20 perccel Jancsi
bejelenti, hogy éhes, szóval irány a konyha. Apa dolgozni megy, délelőtt
játszunk, utcára megyünk, udvaron lógunk, bent rajzolunk, a pont-pont
vesszőcske még feladja a leckét, ezért visszább veszek, csak pontokat és
vonalkákat rajzolunk.
Számomra
kicsit aggasztó volt, hogy amikor a színes ceruzák előkerültek még a barátkozás
alatt, Juliska elsőre mindig feketét kért, de legjobb esetben is sötétkéket,
sötétlilát használt. Nem vagyok nagy pszichológus, de nyilván ez nem túl nagy
felszabadultságot mutat. De miért is lett volna felszabadult…? Épp a szüleitől
készültünk elrabolni őket és Ő ezt pontosan tudta.
Ma viszont
egy korábban vásárolt ecsethegyű filctoll készlet került elő, amiben csak
pasztell színek voltak, nagyon szép árnyalatok, vidámak, és ma egész idő alatt
csak ezt használták! Nekem már most ez is szép látvány volt, hogy a kis
ákombákomok milyen színesek :)
Bernát:
Lehet hogy
fel se tűnt, de két napja nem írogatok bele a drágám írásaiba. Ennek az az oka,
hogy dolgozom és ez kicsit elviszi az energiákat. Sok idő volt az ismerkedés és
felhalmozódott a munka, több fronton is. A villanyszerelés is lemaradt, és az
öntöző rendszerekkel is kicsit megcsúsztam, favágás egyelőre nincs.
Kicsit visszatekintve:
TEGYESZ… nem értettem, hogy kb egy hét után mit jönnek nézegetni??? a gyerekek
még max annyit tanultak meg, hogy hol az ágyuk, hol a vécé, és hogy hol a konyha.
Mit nézegetnek, még csak tegnap vittem fel az utazótáskáinkat az emeletre, még
most kezdünk helyet találni a gyerekek cuccainak, kicsit felfordult az egész
ház, még a kutyák se értik, mit keres itt ez a két kicsi, vagyunk mi már
elegen. TEGYESZ… Elmondták, hogy rácsot kell rakni az ajtóra, hogy a kutyák a
szobába ne mehessenek be, ezt fel is raktam, egy, mert kérték, kettő, mert ha a
szobában leterítem a játszós szőnyeget, akkor a kutya bemegy és oda fekszik, és
annak a tisztántartása nem lesz egyszerű, nem elég egy sima felmosás, vagy
porszívózás. Majd kiderül, hogy az egyik hölgy pánikol a kutyáktól és retteg
tőlük! Szóval az ő félelmei miatt kell ilyen kirekesztés a kutyák ellen. :( A
gyerekek a kutyákkal teljesen jól elvannak, nincs morgás, nincs sikítás, elvannak
egymás mellett.
Nagyon örültem,
mikor egyik nap a telefonbam azt hallottam, hogy szia apa, de nem volt az a
nagy katarzis, mivel Jancsi csak utánozta anyát, és ez még nem az igazi,
tetszet, de nem az igazi. De az mikor másnap, szinte kiharcolták az ölelést
tőlem is! Na az már szívetmelegettető érzés! Mikor odabújik a kisfiam átölel és
közben simogatja a hátam, majd a kislányom is, és érzem, hogy ez már nem az az
idegen érintés, itt már valami ha nem is izzik, de már ég.
Bianka:
Ide
reflektálva ez az én vonalamon is alakulgat. Én még nem vagyok anya, nekem még
nem mondták ezt a gyerekek. Jancsi néha, mikor belefeledkezik a játékba, vagy
valami extra gondja van, akkor hirtelen anyát mond rám, de Juliska még nem mondott
ilyet még véletlenül sem.
Ma viszont elszólta magát :D Délelőtt befeküdtek az ágyunkba és ahogy Juliska
irányítgatta Jancsit, mondta neki, hogy „ííígy… és akkor én most befekszek anya
takarója alá….”
Én Bernátot már apának hívom előttük is, és nekik is sokszor mondom, hogy apa
jön haza, apa így, apa úgy… és úgy látom, ennek kezd is eredménye lenni.
A másik
pedig a szigor – következetesség margójára. Tegnap délelőtt ugye még volt egy
kis vitánk Julissal, amikor megmondtam neki, hogy nem szeretem, ha hülyére
vesznek. A mai napunk ezzel szemben csodásan telt. Hozzá tartozik az is hogy ha
bármiben együttműködő volt, elpakolt, szót fogadott első szóra, akkor nagyon
megdicsértem és megköszöntem, hogy ilyen kedves, szófogadó. Többször is mondtam
nekik, hogy szeretem őket és mikor ma alvás után uzsiztunk, Juliska megkérdezte
a végén, hogy megölelem-e? Hát persze! – mondtam, gyere! És kitártam a
karjaimat. Ő hozzám lépett és átöltelt, és sokáig így maradtunk! Ez egy olyan
igazi ölelés volt! És akkor Jancsi is kérte, hogy őt is! Mondom, gyere! És azzal
bevette magát a karjaimba és olyan szinten elnyugodott, hogy azt hittem,
elalszik rajtam!
Nem tudom megmondani, hogy maga az ölelés volt a jobb, átélni, vagy az a tudat,
hogy az első lépés óta mekkora utat tettünk meg és hova jutottunk!
Bernát
Érzelem /
értelem 9/10 érzem hogy család leszünk hamarosan, és tudom, hogy család
vagyunk. Itt nincs visszaút, csak jobb, és jobb lehet. Mostanában, ha haza
érek, sietve átveszem a gyerekeket, viszem őket ki az udvarra, vagy pisilni,
vagy ami soron jön. És nagyon sokszor, (már vagy kétszer) én csinálom a
vacsorát, „csinálom” sós kenyér falatok, majd cukros kenyér falatok,
váltogatják egymást, és ők tippelik, hogy melyik melyik, néha rosszul.
Juliska kérdi, van-e még valami érdekesség a konyhában? Mondom, hogyne! Hozom
sorba, vegeta, piros paprika, ami kicsit nem tetszet Jancsinak, de megette a
kis kenyér darabkát. Na jó! Jöjjön valami fincsibb, és három féle lekvárt
veszek elő, alma, barack, meggy. A meggy tetszik neki a legjobban sajna pont
abból csak egy kis üveg van, de amíg van addig ehetik.
Ma Mangal Ica zsíros kenyeret ettünk almaszeletekkel, nagyon ízlett nekik.
Ilyenkor a dolgozó Bianka is kap egy szeletet.
Van itthon sok felvágott virsli, de szeretem, ha minden nap mást esznek,
eszünk. Az esti tejcsi is hirtelen kakaóvá alakult, ami Juliskának nagyon bejött,
Jancsinak nem annyira, de megitta, csak másnap inkább tejet kért, de ha van választás,
akkor nincs gond.
Elmentünk
délután a játszótérre, és jót hintáztunk, meg csúszdáztunk, csak sajnos Jancsi
pelusa megtelt egy liter pisivel és átázott mindene, így haza kellett jönnünk. Holnapra
egy kis munkám van, el kel mennem leadni egy alkatrészt, meg egy másik helyre
felvenni a pénzt, és gondoltam a hétvégére egy kis szabad időt biztosítok
Biankának, aki már rettenetesen megcsúszott határidős munkájával, és így gyerek
mentesen pihenés képpen dolgozhat kedvére. J
Én meg elkocsikázgatok a srácokkal, csak legyen már jó idő!
Nekem is sok
a dolgom, az előszobában kéne pakolnom kicsit, meg a fürdőben ömlik a víz a
mosógépből, és épp bővítjük a házat, amihez még betonoznom kéne két oszlopot,
és falaznom egy kicsit. De ezek most nem sürgősek mert Biankának kell utolérnije
magát.
Bianka
Igen, ez a
része most még egy kicsit gáz.
Bernát elmegy, és nyilván nem sörözni ül be a haverokkal. Keményen dolgzik,
sokszor nem is nagyon eszik. Hazaér, éhes, fáradt, pihenne, de nem, mert
mindenki a nyakába ugrik és mi tagadás én is várom, mikor szusszanhatok kicsit.
(mely esetben a szusszanás = dolgozás)
Ilyenkor még igyekszem a gyerekeket távol tartani tőle, ételt melegítek neki,
hagyom, hogy megérkezzen. És annyira áldozatos, annyira felelősségteljes, hogy
tényleg kicsi szusszanás – evés ivás után megy, és intézi a gyerekeket.
Fizikailag nem nagy meló, mert legtöbbször mi tudunk ülni, hanem a figyelem.
Nincs üresjárat szinte sosem.
És az én részem sem sokkal jobb. Reggel gyerekek, délelőtt gyerekek, esély
nincs semmi értelmeset (értsd jól, mert persze az is értelmes, hogy rajzoljuk a
pont-pont vesszőcskét, mert ezzel is fejlesztem őket, csak érted…) aztán
ebédfőzés, majd ebéd, és egy másfél órányi szussz, amikor ürgeb*sztavágtában
dolgozm egy sort. Majd ébrednek, wc-járat,és indul a délutáni program, Bernát
még nincs itthon, szóval még megy az idő ezzel-azzal, majd hazaér és 5 óra,
mire elsőre valami felnőttes dolgot tudok csinálni. Jobb híján dolgozom, mivel
a határidők is ott vannak.
De legalább zene téren van előrelépés. A gyerekeknek kb mindegy, mi zajog a
háttérben, nekem viszont nem, így többször megy olyan zene, ami nekem tetszik,
és titkon reménykedem abban, hogy ebből rájuk is ragad valami.
Bernát:
Baleset.
Kamikáze Jancsi bárhol, bármiben bárhogy és … fel tud bukni, elesni, felesni
vgy barmi és akármi. Üldögéltek a drága öcsémtől kapott kis asztalon és autósat
játszttak, és hát Spider Jancsi dobott egy hátasd 50 centiről, de azért esett
rendeset és beverte a fejét. Én ijedtemben kiugrottam az ágyból és felkaptam, majd
mikor láttam, hogy nincs semmi baja, beledobtam az ágyba és Juliskát is lerángattam
az asztalról, nagyon leszidtam őket, hogy ott az ágyuk, ott a kisszékük, de
nekik mindig fel kell mászni valamire, s persze nem vigyáznak, sokszor
szerintem Julis löki le, még ha véletlen is, nagyon szeleburdiak. Ilyenkor
annyira mérges leszek és nem tudom, hogy az ijedtség, vagy mi hozza ki belőlem
ezt, de eldurran az agyam és csúnyán leszidom őket. Persze ilyenkor Jancsi
automatikusan elfordul, vagy eltakarja a szemét, gondolom szégyelli magát. Juliska
le se szarja, szinte elmegy a füle mellett, amivel csak jobban felbasz. Pedig
később kiderül hogy igen is hallja, fel is fogja, csak nem reagálja le a
történteket. Valahogy gyakorolnom kell a türelmet, mert még a végén agyon
csapom valamelyiket.
A másik a
vécé rend… tudom, még kicsik, de reggel
Julcsi ébredése után kelek és mondom neki, hogy irány a vécé, kaki, pisi. Rendszerint
ilyenkor megy is valami a vécébe, és visszamegy az ágyba, és az addig üres
pelenkát telepisilja… Tudom kicsi, de ez rohadt bosszantó.
Bianka
És a másik,
ami meg számomra még kérdés, hogy miért csinálja Juliska ezt, hogy ha megszimmantja,
hogy valaki a wc-re készül, vagypl Jancsi mondja, hogy neki menni kell wc-re,
akkor Juliskának biztos azonnal mennie kell wc-re… És mivel nagyobb is,
gyorsabb is, ügyesebb is, hamarabb odaér,ráül a wc-re és ott trónol. És mikor
mondjuk neki, hogy haladjál, bejelenti, hogy kakil… persze se pisi, se kaki… És
ugye még mindkettő abban az időszakban van, hogy örülünk, ha szólnak, örülünk,
ha a wc-be megy valami, de ez, amit Juliska csinál, így felnptt szemmel nettő
genyóságnak tűnik. Talán a figyeleméhség, a középpontban levés lehet mögötte…
(?)
Bernát
Egy kis
leskelődés, természetesen. Valamelyik nap már feküdtek, alvás volt, és elmentem
fürdeni. Nem nagyon szoktam csukni a fürdő ajtót, és egyszer csak azt veszem
észre, bent nem tudom mi történt, de a két szurikáta megjelent a fürdő ajtóban
és nézik ahogy fürdök, vagyis gondolom, hogy kiváncsiságból csak azt nézték,
mind a húsz centit :) Én nem zavartattam magam, végeztem és kiszálltam, megtörölköztem,
és mondtam, hogy irány befelé. Egy másik alaklommal véletlen délután fürödtem,
mert nagyon koszos voltam és Julcsi az udvarról jött be vécére, és a szemem
sarkából láttam, hogy bámul, majd nem is pisilt és kiment. Az egyik este
szintén altatás közben Bianka tusolt, és neki vécére kellett mennie, mondtam
neki, hogy gyerünk, mert nem akarom, hogy a pelusba menjen, be is ült, de
szinte végig Biankát nézte, és szintén nem pisilt semmit. Értem én, kíváncsi,
nincs is itt gond, végeredményben is én is ott állok mikor pisil, kakil, vagy
fürdés után én kenem be a nagy büdös fingóját krémmel, De azért ezt is szokni
kell.
Sikítás a
fürdés közben. Nálunk a gyerekek zuhanyoznak, mert csórók vagyunk és nincs
kádunk, én fogom a zuhanyt, hogy ne legyen minden tiszta víz, és hát minden
kényes részre irányítom, míg egyszer a bohóc Jancsi megfordul és be dől nekem
én meg fenéken spricceltem a zuhannyal :). Na azt a visítást, hangos kacagást,
megint, sikít, kacag, nevet mindenki. Ki is nézek, Bianka kérdezi, te jó ég mi
volt ez, mesélem neki, hogy Jancsikaki lukja vizet kapott. :) Sok pici, és sajnos
felejthető pillanat van, és hála ennek a blognak, ez fenn marad, még ha álnéven
is.