2022.09.26.
A mai napunk lehetett volna egy szép nap, de több volt a kellemetlenség benne, mint jó. Egy hete hívtam fel az egyik uszodai babaúszásos nénit, hogy mennénk majd úszni. Lebeszélt róla, és kb éreztem a hangján, hogy én vagyok a paraszt, hogy eddig nem jutott eszembe a kölkeimet úszni vinni, de most meg már lekéstem róla. A babaúszáshoz már nagyok, a tanfolyamhz meg még kicsik. Szóval azt tanácsolta, hogy legyen sok jó élményük a vízzel, szeressék, pancsoljanak, ugráljanak, aztán majd jöhetnek… Kössz…
Akkor megbeszéltük, hogy az első olyan napon, mikor Bernátnak nincs beírva
ügyfél, elmegyünk az egyik kedvelt helyünkre fürdőzni. Nagy várakozással
indultam a napnak, de már reggel érződött, talán jobb lenne pihenni és
elengedni ezt, de annyira vártuk már, hogy mégis mentünk.
Ma Fürdőbe mentünk, szeretnek pancsolni, kicsit félve jöttek
bele az úszógumival, de gyorsan feloldódtak és jókat játszottunk. Ott is
ebédeltünk, kiflit ettünk, se vaj se felvágot, csak magában. Tudom hogy ez
kínzás, de szegények olyan éhesek voltak, hogy megették, aztán jött egy gyors
alvás a napágyon, majd a délutáni játék. Néha össze vesztünk ezen-azon, de
végül mindig kibékültünk.
Bianka
Nagy gondok nem voltak, Julissal volt két konfrontációm ma. Az
egyik már megint a hazudozás miatt, a másik meg az azonnali nemet mondás
mindenre. Semmire nem kényszerítjük őket, semmi olyat nem kötelező megtenni,
megenni, meginni, amit nem akarnak, de van pár dolog, amit meg igen mert van a
dolgoknak egy rendje. Tényleg nem nagy dolgok, de ahogy Bernát is írja később,
eszméletlen sok energiát kivesznek belőlünk ezek. Hogy mehetne szépen minden.
Hazaérünk, leveszi szépen mindenki a cuccát és megy tovább a nap. De neeeem… Azonnal
nemet kell mondani mindenre, nyávogni kell valamin, 25-ször meg kell kérdezni
valami totál egyértelmű dolgot. És akkor ott van az is, hogy ne várjak el egy 4
évestől irreális dolgokat, de tanulják meg a rendet, szabjak határokat, ne
engedjem a hisztit, de közben vegyem figyelembe, hogy nem kis trauma a
családtól elszakadni és ez most keményen zajlik a lelke mélyén, és ennek is
vannak a felszínen hullámai, és ne dorongoljam le mindenért, de ha meg bizonyos
hülyeségeket megengedek, azt később is szívni fogjuk. Mindenre nem lehet
kijátszani az örökbefogadós kártyát. De ugyanakkor meg látom, hogy jó úton
haladunk. Nagyon nagyon nagyon sokat énekelnek! Hangosan! A medencében is ment
a kiskacsa fürdik, az öltözőben is énekeltek! Szóval kezdenek felszabadulni és
ezt annyira jó látni!
De a kis HP mindig akkor cseszi fel az agyam, mikor rákészülök valami jóra.
Elterveztem, hogy kaja után pihennek kicsit, mi addig a medencében kicsit
kettesben ücsörgünk… Hát nem. Húzza az időt, tekereg, dumál, harmadjára megyünk
ki pisilni, már nagyon dühös vagyok… és mire bejutok a medencébe, megint csak
bőgni tudok, még szerencse, hogy Bernátnak elég nagy válla van, bírja a sok
könnyet. Meg hát a medencében elfért.
Végül persze mindig rendeződik a dolog, mindig nagy bújás,
meg szeretés van, a kutyasuliban is megtanultuk, hogy a kutyát is ki kell
oldani egy feszült rész után, a gyereknél sincs ez másképp, erre nagyon figyelek.
És ha ez még nem lenne elég, hazafelé a nagy családi idillben
visszahívom a TEGYESZ-es ügyintézőnket, nem a messzi távoli Enikőt, hanem a
helyi Laurát, aki egyébként nagyon kedves, szeretem, törődik velünk, de a múlt
heti látogatásuk nekem bőven elég volt, azt gondoltam, ezzel végeztünk is, majd
még telefonálunk, aztán szeva… Hát nem…
Bernát:
A Kedves TEGYESZ-es néni…. én nem tudom, hogy mi az előírás,
de hetente jönnek nézelődni vizslatni. Alighogy haza értünk, beszéltünk és
mondta, hogy mivel szerdán jöttünk haza, azon a héten már nem zavarna. Hát
keresztbe állt a szemem, hogy most értünk haza, még azt se tudom,
hova szarjak, küzdök az életemmel. 14 napig fent voltam kukutyinban és még ki
se pakoltam, a frissen hazahozott gyerekekkel küzdünk, hogy mi a rend, mit hova
rakjon, de hova is rakja tényleg, mert még én sem tudom, mit hova tegyünk…?
És akkor még a betegségek, torokfájás,
aztán az egyik végighányja a napot, majd a másik is okádik, hányást mosunk,
ágyneműt cserélünk, épp, hogy megtaláljuk magunkat, és erre ő jön, én pakoljak,
álljak vigyázba, magyarázzam, hogy mi van a gyerekkel. És erre miután jött két
vadidegen a gyerekek számára, és elkezdtek játszani a gyerekekkel. A
Találkozóról nem nagyon tudunk utólag semmit, hogy mennyire feleltünk meg, stb…
És ma, mikor telefonon beszélnek Biankával (kihangosítva), megkérdezi sírontúli
hangon, hogy „ez a Juliska-dolog kezd már rendeződni?” Mondom mi??? Milyen
dolog? – kérdi Bianka. Hát, hogy a kolléganőm úgy látta, hogy Juliska elég zárkózott…. HÚÚÚÚÚÚÚÚ bazdmeg…
Bianka:
Hát… itt azért az én hajam is égnek állt… Mi van???? Ezen
most meglepődünk? Senki nem olvasta a papírokat? Senkinek nem tűnt fel, hogy kb
minden pszichológiai jelentésben benne van, hogy zárkózott, nehezen nyit
idegenek felé? Nem beszéltünk már eleget telefonon? Nem meséltem el, hogy
mennyire nagy lépéseket tesz Juliska? Nem lelkendeztem eleget arról, hogy
milyen jó, hogy megbízik már bennünk, hogy már szeret, hogy odabújik, hogy
énekel, nevet?? De basszus, 26 napból eddig 25 napon találkoztunk, és ebből kb
20 napot szinte reggeltől estig együtt töltöttünk, lassan két hete együtt
élünk, 24 órában együtt vagyunk, és még felénk sem 100%-os a bizalma.…
Egyszerűen ott álltam (ültem) és nem értettem, azt hittem, rosszul hallok….. És
akkor legyek jófej…
„Hát… igen. Juliska ilyen”- mondom, „de hát ezt tudjuk is ugyebár a papírokból
is. Velünk már nyilván nem ilyen… Velünk már rendben van, vagy legalábbis jó
úton vagyunk afelé”.
„Jó, oké, ez jó hír, örülök”- mondja… és azzal én be is fejeztem a
beszélgetést, annyira felmérgelt ez az egész, hogy nem akartam tovább húzni az
illedelmes köröket, hallgattam, így lassan el is köszöntünk.
Bernát
Nincs „Juliska-dolog”… a gyerek fél az idegenektől! Velünk oldott,
nevet, ő maga puszilgat, én nem kényszerítem. Jókat játszunk, megy a csiki manó,
meg minden is. Tehát minden rendben van! Igen az idegenekkel még mindig
bizalmatlan, ez egyébként baj??????? Szakember! Nagyon felbaszott! Gondolom
látszik…
De egyébként én, ha hozzánk jött néni / bácsi, bújtam Anyám picsájába és nem
beszéltem velük, akkor mit várunk egy épp elrabolt gyerektől?????????????? A
nagy hozzáértő!
Bianka
És bocs, még annyi, hogy van ugye ez a 30 nap. A tanfolyamon
azt mondták, hogy ez az időszak csak a miénk, arra van, hogy a mi kapcsolatunk
megerősödjön a gyerekekkel. Sehova nem megyünk, senki ne is jöjjön hzzánk, csak
azok, akik a mindennapi életünk részei. A szerető családunkat távol tartjuk a
gyerekektől, nehogy sok legyen, mert értjük, átérezzük, hogy ez most még egy
bizonytalan időszak a gyerekeknek. Nem kellenek ide még plusz (számukra) idegenek,
akik ugyanolyan kedvesek, mint mi voltunk, ugyanúgy hozzák az ajándékokat… aztán
meg ki tudja, mi lesz a vége.
És akkor a család nem jöhet, de a mindenféle munkatársak, mindenféle
pszichológusok meg, akik számunkra is idegenek és a jelenlétükben még talán mi
is feszültek vagyunk, azok persze jöhetnek. Értem, hogy segítség, értem, hogy
sok esetben szükség is van rá, de ez nem rossz a gyereknek?
Csak ezen a 30 napon legyünk túl…
Bernát:
Azon gondolkodom, hogy lehet, írok egy listát, ha valaki
ilyen gyerekezésbe kezd, mit nem árt beszerezni. Ez egy tapasztalt szülőnek
csak vicc, de ezt az írást talán olvassák olyanok is, akik még nem is láttak
gyereket. Ezt akár a TEGYESZ-esek is adhatnák kezdőcsomagban, de hát nem adják.
Bianka
Igen, nekünk nagy szerencsénk van, hogy vannak szüleink,
nagyszüleink, akik azért csak felneveltek pár gyereket, több rokonunk, barátunk
van, több gyerekkel, így tanácsot, segítséget, ötleteket, mit érdemes, honnan,
hogy… azokat kapunk rendesen, a többibe belerázódunk.de azért egy lista nem
ártana tényleg, a teendőkról is, meg a kellékekről is.
Bernát:
Szagok. Amellett, hogy nekünk biztos van egy szagunk, pedig
eskü fürdünk, a kutyák velünk élnek, ami azt jelenti, hogy bármikor be tudnak
jönni a házba, és ha vizesek, akkor tuti van szag, de a domesztosos felmosás
mindet visz. És hát erre megjött ez a két kis bűzbogyesz, az ő test szaguk más,
mint a mi megszokottunk, de nem büdös, csak más. De amikor ez a 2,5 éves ici-pici-cuki
bűzbomba telerakja a pelust, vagy a bilit, ami a szobában van kényelmi okokból….
Na szóval ennyire gyomorforgató bűzt még nem éreztem, pedig falusigyerők vónék.
A szemetest a pelussal kb naponta viszem ki a kukába, de holnap jönnek a
szemetesek, és az egy kukányi bűzös pelust szerintem megemlegetik! :)
Bianka
Ehhez képest, mikor az esti fürdés után az öltözködésnél
odadugják a kis lábukat, hogy szagoljam meg, én meg úgy csinálok, mintha oltári
büdös lenne…. :D
Bernát:
Néha nagyon nehéz, amikor Juliska - miközbe Jancsit
öltöztetjük, - akkor elkezdi hangosan, nyávogva, hogy „Hooool van a pizsamááááám?
- ami ott van mellette. „Hova dugjam a kezemeeeeeet??”, de közben meg se
próbálja bedugni semmibe se. Panaszkodik, visítva az öccsére, hogy nem engedi ide,
vagy oda, persze egy perc múlva ő sem engedi az öccsét fel a székre, és akkor
Jancsi küzd, hogy odaférjen. Ezek eszik az ideget, mert ugye nem azért
öltöztetem Jancsit át a szaros pelusból, mert őt szeretem, hanem nem szeretném
hogy a szoba végig legyen fris büdi kakicsíkkal. És persze próbálok ilyennkor
nem üvöltve Hulkot játszani, de a huszadjára is megismétetlt kérdésre, hogy „ez
még meleg?” Na erre már türelmetlenűl vágom rá, hogy AZ BAMMEG!!! Igen, van, hogy eldurran az agyam és tudom, ezt nem szabad, de nem egyszerű egész nap
állni a sarat!!!! Nagyon nem!!!
DE. De közben meg Jancsi beszólásai 2,5 évesen: KÉSZ A
PICSA! (palacsinta) Huss és pöcs. (Huss és pöcc - amit mi említettünk a Harry Potterből) és egyéb vicces félre mondáson meg jókat nevetünk. Félreértés
ne essék, nem az van, hogy Juliska balhés, Jancsi meg vicces, csak most ezek a
példák jutottak eszembe, meg ugye Jancsi, mivel még nem jól beszél több a vicces
story.