2022.09.29.

Na akkor írjunk :)

Ma volt nálunk a TEGYESZ-es helyi ügyintézőnk. Egyrészről kedves, jószándékú, aggódó nő. A másik részről meg még mindig nem értem, miért kell egy vadidegennek ismerkednie a gyerekekkel, mikor még a családunk is csak óvatosan ismerkedik velük, még a közelebbi rokonok sem találkoztak velük, de az ügyintéző jön.… oké, hogy kedves, meg minden, nézze meg, hogy vagyunk, beszélgessen velem, hallgassa meg, hogy hogy haladunk, de nem értem, miért kell a gyerekekkel ismerkednie, játszani velük, közeledni hozzájuk, ráadásul ugyanazzal a módszerrel, amivel én tettem az első napokban. Ezzel nem zavarjuk össze őket? Nem jut eszükbe, hogy én is így csináltam? És ha igen, mire gndolhatnak? Ez nem bizonytalanítja el őket, hogy vajon most ez a nő is azért jön, hogy majd elvigyen…?  Fogalmam sincs, mi járhat a kis fejükben, de ebben én is azt gondolom, hogy az ilyenektől szívesebben zárnám el magunkat.

Nálunk kapóra jött, hogy Bernát 40. szülinapjára szerveztünk egy nagyobb bulit, és nem volt hatalmas ajándék, csak azt kértem mindenkitől, (olyanoktól is, akiknek tudom, hogy fontos Ő, de nem tudtak a buliba eljönni) hogy írják meg, miért szeretik Bernátot. Ebből a sok visszajelzésből készítettem egy képes összeállítást a szövegekkel és a családunk, barátok képeivel és ez kint van a falon. Ezt a képet rendszeresen levesszük, nézegetjük, elmondjuk, ki kicsoda. És mikor jött Bernát anyukája, tesója, vagy valakivel beszélünk messengeren, akkor van hova visszacsatolni, hogy az, akivel beszélünk, hol van a képen.
De az ügyintéző nincs rajta!!!!!!! Ő most annyira nem kellene az életünkbe….

Na mindegy, csak egy órát volt itt, de jönnek a jövő héten is, ráadásul ketten a pszichológussal. Nagyon várom…………

Ma viszonylag sokat voltunk kint, az egész délelőttöt kint töltöttük, olyannyira, hogy még a munkámat is kihelyeztem a térkőre és az épp nem használatos, kiszuperált mosógépen csomagoltam az elkészült munkáimat ebéd előtt.

A sok mozgástól és a finom ebédtől a gyerkőcök kb 2 perc alatt aludtak el, és jóóóóó sokat aludtak, annyira jól, hogy bár jött egy olyan jégeső, amit erre még nem sokszor láttunk, és a kert mellett ház is kapott rendesen, úgy kopogott, hogy alig hallottuk egymás hangját, de Jancsi konkrétan átaludta az egészet :D Nem szívbajos a gyerek :D

Összességében egy békés napunk volt, megint sokat énekeltünk, és tegnap utána néztem még pár feszültségoldó technikának, amihez hasonlót alkalmaztam, és reménykedem abban, hogy beválik, illetve egy hirtelen ötlettől vezérelve elindítottam egy keményebb rockos zenét, és mindkét gyerek kapott két-két üres műanyag flakont, amivel doboltak. Juliska az ágyon ülve, előszőr kicsit bizonytalanul, majd a bátorításra egyre durvábban tolta a bulit, jó nagyokat odavágott csóri flakonoknak. :D
Jancsi először megijedt, hirtelen nem tudtuk, mi volt a gond. De több probléma is volt, a zene is hangos volt neki elsőre és megijedt, ahogy Bernát mutatta, hogy kell dobolni, mert az asztalra is dobolt a flakonokkal és ez fenyegtőnek tűnt Neki. De miután megnyugtattuk, hogy no para, senki sem haragszik senkire, és az ölembe vettem, elindítottam halkabban a zenét, már nagyon élvezte és a végén mindkét gyerek csillogó szemekkel, nagy vigyorral, kánonban mondta, hogy mégegysers!!
Juliska fizikailag is elfáradt, aminek nagyon örültem :)

Jancsi úgy belefeledkezett a buliba, hogy egyszercsak elöntötte a forróság a lábamat. Olyan érzés volt, mint mikor a zsibbadás kimegy a végtagodból és olyan forró… csak nekem nem zsibbadt semmim…. És aztán a forróság elég gyorsan hűlni kezdett, majd Jancsival összenéztünk és én nemes egyszerűséggel megkérdeztem, hogy Te lehugyoztál???? :D Erre Ő: Piszítem :) És olyan ártatlanul vigyorgott, hogy majd megzabáltam.

Így a vacsit és a fürdést megcseréltük, míg Bernát gyereket fürdetett, én vacsit készítettem. Mivel mindenki olyan szépen evett, kaptak pár falat extrát, 2-2 kocka csokit, pár szem földimogyorót és mazsolát, és 4-5 karika banánt. Ezek után még buliztunk egyet, immáron egy fokkal lágyabb zenére.
Lefekvéskor Juliska megint ventillálta a mai napot, magában beszélgetett: „és ha jók leszünk, megint kapunk mogyorót, meg mazsolát….” annyira cuki ilyenkor :)

Már minden nap igényli, kéri a puszit, az ölelést, Ő is jön, bújik, megölel, csimpaszkodik, megpuszil, az ölembe kéri magát. Kezdünk ráérezni egymásra :)