A nyunyó, a cumi és a többiek - dilemma

Nem emlékszem, hogy nekem volt-e valami, amihez ilyen szinten kötődtem, tudom, hogy egyszer elveszett egy macim, ami eléggé rosszul esett, vannak is emlékeim arról az estéről, de, hogy volt-e valami nyunyó, ami, ha elvész valahol, akkor vége mindennek… nem rémlik.

Nos, minket úgy indított el Lilla, hogy mindkét gyereknek megvan a maga kis hóbortja és márpedig ha azt nem kapják meg, akkor aztán hajjajajj…. Lefekvéshez Jancsinak nyunyó és cumi, Juliskának egy plüsskutya és egy plüssmaci, és mindkettőnek a 3-3 dl tej, szigorúan langyosan, és ha Jancsinak olyanja van, kiköveteli a második kört is, Juliskától meg tilos elvenni az üveget, ha meg fél korty is maradt még benne…

Őszintén szólva mindig kétkedéssel állok az ilyenhez. Tudom, hogy nagyon tudnak ragaszkodni a kicsik dolgokhoz, de sokszor tapasztaltam már, hogy a szülők legalább a felét hozzáteszik ehhez.

Én most úgy voltam vele, hogy – bár kétkedve fogadom, hogy megállna az élet, de tételezzük fel ezt és ne hazárdírozzunk, ezért – a nyunyó, meg a cumi, meg minden alvás- és nyugikellék csak és szigorúan az ágyban lehet, azt sehova nem visszük. Ez így volt már a barátkozás ideje alatt is, hogy még ha a kocsiban volt is, nem vesszük ki, majd otthon, amikor lepihennek, megkapják, nem kockáztatunk, hogy ott marad valahol. Nem is volt ebből gond. Ha ott volt a közelben, akkor ment a hiszti hogy de neki a nyunyó kell…. stb. Ha meg nem volt ott, akkor úgy bukott le a fejük minden nyunyó nélkül, mint a szél.  

Nincs olyan szándékom, hogy szemét módon megfosztom a gyerekeket ettől, egyrészt azért sem, mert ha igazam is van, hogy ez az egész nem annyira fontos, mint azt Lilla mondta és ennek a fele felesleges hiszti, azt nem erőszakkal fogom bebizonyítani, másrészt meg elég sokmindentől elszakadnak Ők most ebben az időben, nem kell tetézni még ezzel is a bajt… Nem veszek el tőlük semmit, ami nekik fontos, és nekünk is tartható, és a nevelésünkkel is összeegyeztethető, de ha rajtam múlik, megpróbálom egy élhető mederbe terelni a dolgot, és a felesleges hisztit (és itt a lényeg a feleslegesen van) nem táplálom azzal, hogy én is beleülök ebbe a hintába.

Lehet, hogy ez Lilláéknál egy kényelmes dolog volt, de ott pl az is normálisnak számít, hogy a lassan iskolás korú gyerek is cumisüvegből kapja még az esti tejet. Szerintem már közel négy évesen nem kell cumisüvegből inni egyáltalán semmit, és nem jó dolog, hogy közel három évesen egy gyerek egész nap képes cumival a szájában rohangálni, és a fogain már látszik, hogy nem úgy illeszkednek, előre állnak….

Ezért én nem hozom fel nekik ezeket. Nem ejtem ki a számon azt, hogy nyunyó, meg cumi, meg ilyenek… vagy ha lepihennek, hogy „kinek hol van a nyunyója”… Ha eszébe jut, odaadom, ha nem kéri, akkor én nem kínálom fel.

Lilláéknál pl soha nem volt déli alvás… szerintem még egy négy évesnek is kellene, de egy három évesnek tuti… De Lilláéknál erre nem nagyon volt lehetőség. Nálunk van. Minden nap alszanak ebéd után. Akkor nem kapnak tejet, csak a többi cuccot, azt is csak akkor, ha kérik. És persze Jancsi bepróbálkozik, hogy nyunyó, cumi, tej? De elmondom neki, hogy nem, tejet majd este iszunk… Este iszunk tejet? – kérdi. Igen, este… Oké – válaszolja és már teszi a fejét vigyorogva(!) a párnára. Most, hogy betegek voltak, hányás, takony, torokfájás, a tejet eleve nem adtam oda. Nem volt hiszti.. Juliska elkezdte, hogy de neki tej kell, mondtam hogy most nem. Mikor láttam, hogy nyitottabb rá, leadtam neki egy komplett biológia órát a bélflóráról…. na jó, nem :) csak elmondtam, hogy a betegség miatt most a tej nem jó, de ha meggyógyulnak kaphatnak megint. Elfogadta. Vannak ilyen helyzetek és úgy gondolom, elég ott maga a baj, nem kell azt még hisztikével díszíteni…