2022.10.12.

2022.10.12. 

Az éjszakánk is izgalmas :D

Húúú.... gyerekek... ezt az éjszakát.

A Hold csaknem nappali fénnyel világítja be az udvart, tegnap volt telihold. 

A gyerekek amióta itt lakunk, az összes éjszaka nyugodtan, békésen alszanak, egy hang nélkül. Jancsi forgolódik, időnként be kell takargatni őket, de kb ennyi. 

Na de most! 

Az esténk jól telt, vidáman, békésen, játékosan.  Második alkalommal került elő az Égből pottyant mesék könyv, amit kölcsön kaptunk. Nem az a Gryllus Dánieles cucc, amit egyébként utáltam, hanem ez kifejezetten örökbefogadós téma.
Egy gerlepár éldegél egy fa egyik ágán, sóvárogva nézik, hogy mindenkinek kicsinye, fiókája, kölyke van, csak nekik nincs, nagyon szomorúak emiatt, mígnem az egyik reggel a felettük lévő fészekben elkezdenek kikelni a kicsi rigók, és a nagy nyújtózkodásban kiesik az egyik tojás, pont a gerlepár fészkébe. A tojás kikel és mindenki boldog. 

Ezt második alkalommal. olvastam, Apuci ajánlására, és a gyerekek kérésére, kifejezetten kérdeztem, hogy a gerléset? Mondta Juliska, hogy igen, a gerle papát és a gerle mamát. Oké... 

Szerintem neki kb összeáll a párhuzam, bár a sztorit nem tudja elmesélni, még úgy sem, hogy a képet nézegetjük és közben segítő kérdéseket teszek fel, de mikor arról van szó, hogy a gerlepapa és a gerlemama szomorú, akkor rám néz, és megkérdi, anyuci és apuci? 

És akkor a mélyben indulnak a folyamatok, gondolom én, és szépen, csendben, nyugiban, meglepő módon minden vita nélkül megissza a tejet, megy aludni, el is alszik Ő is, és az éjszaka meg jól kijönnek ezek... - ha a telihold önmagában nem lenne elég.

Úgy forogtak, csapkodtak, hánykolódtak, hogy az egy menő zombis filmben is megállná a helyét... Időnként az az érzésem, hogy egy közös álomban vannak, mert egyszerre nyögnek fel, egyszerre kiabálnak, hánykolódnak. Volt "é szejetem Biakát", meg sírás és fogcsikorgatás - na nem a biblikus értelemben, hanem szó szerint... 

Ez az éjszaka ezzel a teliholdas nappali világossággal, meg ezekkel a már-már félelmetesnek hangzó nyöszörgésekkel aligha lehetne furcsább, de azért én megfejeltem, kimentem hát a konyhába és ettem! Hogy mit? Mit nem??? 

Mamától kapott hájas pogácsát, sonkás kenyeret, szőlőt, meg tejet :D Jó, nem sokat... csak olyan svédasztalosan, ami elém került, csipegettem mindenből. 

És most meg írok, a telefonon pötyögve 1:37-kor... Jóóóó éjt gyerekek, búcsúzik a Füles máááraaaa.... 

Aha... gondoltam én... Nem sokkal később, még félálomban sem voltam, mert különben meg sem hallottam volna, a leghalkabb suttogással szól Juliska: "Biankaaaa" felemelem a fejem, hogy most hallucináltam, álmodtam, vagy tényleg szólt valaki... semmi. Jól van, hülye vagyok már teljesen, teszem vissza a fejem... Megint: "Biankaaa" 
"Juliska szóltál?" "Igeeeen" - feleli alig hallható suttogással. "Mondjad Drágám" "Pisilni kell"
Pattantam kifelé az ágyból, a sorrend kb az volt, hogy 
1. segítek neki, mert szüksége van rá
2. eszméletlenül nagyon büszke vagyok rá, hogy nem a pelusba pisil
3. azért is büszke vagyok, hogy mer szólni, mer segítséget kérni és végre kimegyünk éjjel is pisilni, szembenézve mindenféle szörnnyel, meg mókáréval...
4. király, hogy épp elaludtam volna, most megint mehetek ki. 
Tényleg nem esett jól, pont elhelyezkedtem, de ez van, most ez következik, ha le akarunk szokni az éjjeli pelenkáról.

Minden oké, pisi megvan, elhelyezkedünk, alvás... hajnalban újabb kör... azt, hogy kipihenem magam az éjjel, már elengedtem, már csak abban reménykedem, hogy ez az egész nem nyomja rá a gyerekek nappalára a bélyegét. 
Nem kárörvendésből, de megnyugtat, hogy Unokatesóéknál is voltak zűrök, így legalább a Holdra foghatunk egy részt ebből az éjszakai buliból, és nem érzem magunkat teljesen földönkívülinek.