2022.10.23.
Bernát:
Ülök a vécén és sza…. Reggel van, felöltöztettem a
gyerekeket, viszonylag nyugodt hangulatban, Bianka közben fürdik. Megjött anyám,
hogy segítsen egy kicsit, mert ugye ha én gyerekezek, akkor én nem dolgozom, de
ha Bianka gyerekezik, akkor ő nem halad. Ezért bár vasárnap van és még ráadásul munkaszüneti nap is, Anyám jött
játszani a gyerekekkel, mi meg pihenés gyanánt dolgozunk.
Reggelizünk, mennek a kötelező körök, egyél, figyelj oda,
nem kell még inni, ne lökd ki a tányérból. Tükör tojat a menü, de
Jancsinak nem igazán ízlik. Nyammog… ha olyan kajcsi van, ami ízlik, akkor egy
perc alatt két tányért is benyom, de most egy tisztességes falatot is ketté
harap és felét ki köpi. Végeztem akajával, nézem a telefonom, amíg esznek, van
egy percem, lopott percem, mert ezer dolgom van. Állok a konyhában, bele
zuhanva a telefonba, kizárva a hangzavart, a beszédet nézek valamit. És jön Bianka
és kedvesen, azzal a női szarsággal, elkezdi simogatni a karom, nekem ez
nemzetközi, jelzésben azt jelzi, útba vagy, álj arrébb, neki gondolom azt
jelenti, hogy szeretlek. De még is ugrok arrébb, hogy ne legyek útba, és
külömben is, mi van, ha útba vagyok, vagy akar valamit, szikráznak a
gondolataim, de semmi, csak ott áll kedveskedik. Egy pillanat alatt felbaszom
magam, ez gondolom a fáradtság, mert este nem aludtam jól, meg ugye a hangzavar
ami tudatalatt nyomja az agyam, meg még gondolom, ezer más amit fel se fogok,
csak fut hátul az agyamban. Felmordulok, hogy mi a tökömnek simogat, mit akar,
vagy mi tiszta ideg vagyok. Közben a kölkök gyurmáznának, de beszáradt, mert
baszták bezárni a tetejét, apa megoldja, viszem a csap alá, de ott csak szét
mosódik, tehát nem jó… Akkor olaj… kavar, kever, kb jó, de nem az igazi… jó
félrerak, másik szín elő, és lehet játszani, csak csend legyen és tudjak
haladni.
Öltözök, menekülnék ki a gyerekeim elől, kell egy kis pihi! Mármint
megyek falazni a házat, mert bár nem dicsekszünk, de a ház egy fala ki van
bontva, és csak egy réteg hungarocell, ami véd a hidegtől. Tehát öltöznék, de bár
már mindenki pisilt, kakilt, én már kivittem és elmostam a bilit. (igen, elmos,
mert szaros. Fertőtlenítővel, mert tuti elkap a gyerek valami bacit.. Aztán
eltöről szrazra, majd dob bele egy kocska vécé papírt hogy a következő tapadós
kakit könnyebben lehessen át teleportálni a vécébe, és persze egy pisszenés vécé
illatosító, hogy a szobába ne legyen mindig szarszag)
Szóval bili is kész, de én még nem voltam elintézni a nagy dolgokat, ülök a
vécén és … zúg a mosógép, megy a ventilátor, hangosak, elnyomják a hangokat, „csend”
van, a béke szigete, kicsit magamba zuhanok, és azon gondolkodok, hogy mi a
franc baszott már fel?????? Aztán lassan átgondolom, ugranak be a dolgok, hogy
mi zavar! Kis lakásban élünk, kicsit összezárva, ami jó is meg nem is.
Jó mert folyamatos felügyelet alatt vannak a gyerekek, nem tudnak elbújni tőlünk,
látunk mindent.
És rossz mert folyamatos felügyelet alatt vagyunk, nem tudunk elbújni tőlük,
látnak mindent.
Kell egy szoba, ahova néha az ember el tud vonulni, és van egy kis
elszigetelődés és nyugalom, mert ez így agyon fárasztó. Szóval a legnagyob szopás közepette eszembe
jut, hogy ezt most gyorsan leírom, mert el fogom felejteni ezt a sok lelki
bizbaszt!!!
ÉÉÉÉÉÉÉSSSSSSSS csend van! 30valahány nap után anyám elvitte
a kölköket a mamához és kiürült a ház és nincsennek itt a gyerekek, és minden a
régi és te jó ég!!!! Lehet bunkóság ezt mondani, mert ők az imádott gyermekeink,
de most kell ez a kis csend, néha kell, hogy a szülők hátáról levegyék a terhet,
még ha csak egy kicsi időre is!!!
Hát igen. A szokásos reggelek. Az a jobbik eset, ha legalább
mi kipihenten ébredünk, nem úgy, mint akit agyonvertek. De ha a második eset
van, akkor aztán kezdődik a buli. Juliska jön, hogy szeretlek, imádlak, amiről
tudom, hogy még nem az, amire elsőre szeretnék gondolni. Ilyenkor mindig valami
más motiválja, akar valamit, éhes, szomjas, édesség kellene, vagy épp letoltam
valamiért és odakedveskedik. Lehet, bunkóság, de azok a majmok jutnak eszembe,
azt hiszem, a páviánoknál van az, hogy a szexuális aktust békítő szándékként is
használják, így mikor feszkó van, akkor a nőstény odatartja a fenekét, a hím
meg jól elintézi… na kb ilyen Juliska „szeretlek”-je… letolom, és rögtön jön a
szeretlek…. (Bernát: hetek óta feszkóban
vagyok!!!!! :) )
Na most reggel nem ébredtem jól, kicsi fejfájás, kicsi
garatduzzanat, irány fürödni, megáztatom magam, hátha jobb lesz… Még épp bent
vagyok, megérkezik a felmentő sereg anyósom személyében, (akit most nevezzünk Eszti
mamának), kicsi esélyt látok arra, hogy ma ne mi őrüljünk meg.
Eszti mama igyekszik minden okosságot kitalálni, gyerekezikezerrel
mi addig intézzük az itthoni köreinket, én plfelmosok, mert az a k*rva gyurma
mindig a földön landol, ne szedje már össze a koszt. Persze a gyurma beszáradt,
mert nem volt elég 227-szer elmondani, hogy a tetejét rátesszük. Nem tanulták
meg, hogy vigyázni kell a dolgokra, azt már írtam korábban, hogy Lilláéknál nem
volt sok értelmes játék, ami volt, az hiányos volt, kirakó egy szál se, könyv
csak egy darab, az is nyolc felé, a plüssök is romokban. Én összességében most
már azt gondolom, hogy napközben, játék téren semmiért nem volt rájuk szólva,
miért és honnan tanultál volna meg hogy vigyázzanak a dolgokra, ott nem volt
gond, hogy a gyöngykavicsos játszótérnek megcsinált udvaron a földön hever a
hajas baba, és a gyöngykavicsot szórjuk minden felé. Szóval most mi szólunk
rájuk ezerszer…. tedd a helyére, pakold össze, ha leesett, felvesszük, nem
szórjuk szét, mert nem lesz meg a párja / ne tudod majd kirakni, nem szakítjuk
el, nem törjük le, nem feszítjük tovább, mikor halljuk, hogy recseg... és
persze a gyurma. Nagyon kellett, főleg a feszkó miatt, de basszus… egeszi
Jancsi – kiderült, hogy mégsem, de a tacsi megeszi, igaziból, saját szememmel
láttam… a színek összekeverve, szerencsére csaka sárga meg a zöld, így lett egy
nagyon fura szín, ami kb mindegy is, mert beszáradt, mert nem lehet azt a k*rva
tetőt rátenni… És hopp, már feszült is
vagyok. Főleg, ahogy hallom, látom, hogy Juliska hogy akarja megvezetni Eszti
mamát. Előkerülnek a könyvek is, és vele már látom Juliska köreit anyósom felé,
aki gyanútlanul igyekszik felvenni a gyerekek ritmusát, és elhisz nekik sokmindent,
így valahogy Juliska kezébe kerül az a könyv is, amiről már százszor elmondtam
neki, hogy nem veheti a kezébe, mert nem a miénk, kölcsön van nálunk és csak
egy cérnaszál tartja egyben… De persze igyekszik kijátszani a mamát,
kihasználva, hogy egy pillanatra nem figyelek…. kis naiv. Könyveket gyorsan
keményfedelesre cserélik, közben előkerül a gyurma, mely alatt minimum
háromszor hangzik el, hogy majd apa megcsinálja / megjavítja. Nem tudom, mi
lenne Bernát nélkül, mert tényleg ilyen, jön, és megjavít mindent.
Ezek a kis trollok el sem tudják képzelni, mekkora
szerencséjük van, hogy egy ilyen apa lesz az apaképük. Jancsinak nagy
szerencséje lesz, ha Bernát később kezelésbe veszi és megtanul pár dolgot
szerelgetni, Juliskának meg lehet, hogy pont nem lesz szerencséje, hogy ilyen
férfiképet kap, mert a mai világban már a sok nyeszlett lányos fiúka egy
kalapácsot sem tud felemelni, szóval mire Juliska felnő és férjhez menne, már
mint tűt a szénakazalban, úgy kell majd keresni ilyen férfit, mint most Bernát.
Na de ne szaladjunk ennyire előre, ha így halad, meg sem éri, mert agyoncsapom
addigra.
No szóval itt van ez a szabadidő, amit kaptunk, így másfél
hónap után. Épeszű ember mit csinálna? Egymásnak esne, lepedőt gyűrne, kiülne a
jó időben kávézni, vagy pár problémás helyzetet átbeszélne…. és mi? Dolgozunk!
Véééégre! Mert szorít az idő, a határidők, az időjárás… Hiába rakattunk
kályhát, ha nem tudjuk használni. Hiába vannak meg az ajtók, ablakok, ha nem
tudjuk betenni a helyére őket, de ha jönnek a mínuszok, azt már nem tudja
Bernát csinálni, azt most kell.
Bernát:
Ja, mi közben építkezünk! :) Egy kis „gyroszvissza” tekintés
augusztus húsz, családibuli, másnap kipakolás, meszelés, vissza pakolás, egy
hétig a szoba kialakítása, aztán utolsó hét, mármint indulás előtti napokban
fal kibont, cserépkályha megépített, majd 10cm hungarocellel gyorsan kifalaztam
a lyukat, hogy a drága mama anyósom, aki mostmár végre bele kerül ide is!!!
szóval, hogy ne fagyjon meg. És most jön a kémény, a cserépkályhának, mert
olyan árat mondtak a kéményre, hogy gyakorlatilag inkább felfalazom magamnak!
Ez megy most, rakom a kéményt, meg egy kis falat, és ha kész, akkor már csak
hátúl kell egy végfal és jöhetnek a nyilászárók, amik már itt pihennek a fal
tövén és várják a beépülést.
Bianka
Na de kalandozzunk vissza: gyerekek Eszti mamával
dédimamáékhoz el,így mi itthon maradunk kettesben, a csendben, de csak kint van
csend, belül háború van… megint. Vagy még mindig?Inkább még mindig. Nincs
megnyugvás. Egyik vita éri a másikat, esély nincs megállásra, agyunk kikacsolására,
mert most konkrtéan az a pihenés nekünk, amiről más szabadságra megy.
Úgypihenünk, hogy dolgozunk, szóval nem pihenünk.
És ma ismét hálát adok az összes eddigi vallásos
neveltetésemért, a sok lelkigyakorlatért, prédikációért, a dalírásokért, a
dicsőítő szolgálatomárt, melyek során olyan sok igét, tanítást hallottam, hogy ezeknek
köszönhetően fejből idézem a szeretehimnusz részeit, és ahogy a Házas Hétvégén
tanultam, a szeretet döntés, döntöm el újra és újra, hogy szeretem Juliskát. Igen, a szeretet nem egy szép érzés, egy
eufórikus állapot, persze sokszor ezt érezzük és milyen szép is ez… de könnyű
azt szeretni, akik nem okoz nekünk gondot, viszont szeret minket… Ha csak ezt
tudnám, hinném a szeretetről és nem lenne ennél sokkal mélyebb megtapasztalásom
a döntésem fontosságáról, most nagyon bajban lennék, mert ez a kislány nagyon
megdolgozik azért, hogy ne szeressem. Néha majdhogynem irritál. Brutálisan fel
tud mérgesíteni. Ha számomra a szeretet csak egy érzelem lenne, akkor holnap,
mikor nyilatkozni megyünk, nemet mondanék. Épeszű ember ezt nem akarja hosszú
távon.
Emlékszem, mikor az eskövőnkre készültünk, beszéltünk anyéval arról, hogy
vannak ugye azok a helyzetek, amikor ott áll az ember lánya az oltárnál a
választottjával és akkor megkérdezik, na mi a helyzet? – megijed… hogy akkor mi
van? És abban maradtunk, hogy ha ilyen lenneés annyira elbizonytalanodnék,
akkor inkább mondjak nemet, mert úgy férjhez menni, hogy az ember nem biztos a
dolgában, elég cinkes. És inkább legyen egy cikis, kellemetlen, rokonoknak
magyarázkodós napunk, inkább vesszen az addigi készülődés, mintsem rontsam el
az életünket.
Nálunk persze nem volt ilyen. Legalábbis én nagyon biztos voltam a dolgomban
Bernátot illetően, de azt kellmondjam, hogy ha ez a Juliskás kapcsolat most egy
sima oáárkapcsolat lenne és a párom lenne ilyen, akkor azt mondanám neki, hogy
na most húzzon el innen a ’csába, mert ezt én egy percig nem viselem el tovább.
De… és itt jön a de.
Eszembe jut az is, hogy nem rég beszéltem az egyik unokatesómmal
valakiról. Nagyon panaszkodott, hogy az az ember milyen rossz. (Egyébként azt
mondta, hogy milyen g*ci, de én ugye nem beszélek csúnyán) Szóval akkor mondtam
neki, hogy az emberek nagyon sok sérülést kapnak, melyek formálják a jellemét,
a dolgokhoz, emberekhez, saját magához való hozzáállását, de alapvetően
mindenki tiszta lappal indul, senki nem születik eleve rossznak. És mikor Lilla
mondta nekem, hogy igen, Ő már látta, Juliska milyen hisztis, és hogy gond lesz
vele… Hát édes drága angyalbögyörő…. hát nem jön ki egy gyerek úgy az anyjából,
hogy már eleve hisztis… az lehet, hogy temperamentumos, lehet, hogy heves, de
nem hisztis… az a szerencsétlen olyan lesz valamitől. Amikor nem szólsz rá
időben, meg nem szólsz rá semmiért, amikor az akaratosságát gumicukorral
jutalmazod, amikor rászóltál ötször, majd hatodikra mégis megengeded azt a
valamit… akkor, azokban a pillanatokban kezd hisztissé válni, aztán meg szépen
csendben elfogadod, hogy Ő ilyen, nem lehet vele mit kezdeni és a további
viselkedéssel még jobban megerősíted ebben, hogy jól van ez így.
És most ez így ezek miatt mindenkinek nehéz. Nekünk is
Bernáttal, mert mi vagyunk a – nem is tudom mik… rabszolgahajcsárok?
Börtönőrök? nem tudom… de most úgy tűnik, nekünk semmi sem jó, semmi sem elég. És
ez most a gyerekeknek is nagyon sok. Ők is ezt gondolhatják, - főleg Juliska –
de ez nem jó így és nem maradhat így. És nem arról van szó, hogy egy gyerek
jellemét akarom fenekestől átfordítani az ellenkezőjére, de ami félrement, azt
mindenki érdekében megpróbáljuk megjavítani, mert őszintén? Az a tapasztalatom,
hogy szeretni és szeretve lenni az egyik legjobb dolog. És egy elkényeztetett,
utálatos, kényes, hazudós, nyávogós, illetlen, önző, akaratos embert nem sokan
szeretnek, és egy idő után Ő maga sem fogja szeretni magát. Szóval igen, ez
most nehéz, de eldöntöm, ma is, ha kell százszor, meg ezerszer, hogy szeretem
és tiszta lapal indulunk mindig. Mert ezt vállaltam, hogy az anyja leszek és
kutya kötelességem szeretni és elfogadni őt, mert most fülemben csengenek a
Szeretethimnusz szavai: a szeretet türelmes, jóságos, nem gerjed haragra….
„Szólhatok az
emberek vagy az angyalok nyelvén, ha szeretet nincs bennem, csak zengő érc
vagyok vagy pengő cimbalom. 2Lehet prófétáló tehetségem, ismerhetem az összes titkokat és
mind a tudományokat, hitemmel elmozdíthatom a hegyeket, ha szeretet nincs
bennem, mit sem érek. 3Szétoszthatom mindenemet a nélkülözők közt, odaadhatom a
testemet is égőáldozatul, ha szeretet nincs bennem, mit sem használ nekem. 4A szeretet türelmes, a szeretet jóságos, a
szeretet nem féltékeny, nem kérkedik, nem is kevély. 5Nem tapintatlan, nem keresi a maga javát, nem
gerjed haragra, a rosszat nem rója fel. 6Nem örül a gonoszságnak, örömét az igazság
győzelmében leli. 7Mindent eltűr, mindent elhisz, mindent remél, mindent
elvisel. 8S a szeretet nem szűnik meg soha.” /I. Kor. 13. 1-8/
Apa mosdik, anya főz...
Amikor még barátkoztunk és
a barátkozásunk 4. napján állatkertbe mentünk, a fárasztó nap után kocsikáztunk
haza. A kókadozó gyerekeknek énekeltem a Vuk-ot, meg próbálkoztam a Lencsi
lánnyal, és gondolkodtam, mit énekeljek még. Eszembe jutott az "Este jó,
este jó, este mindig jó", de aztán gyorsan el is vetettem az ötletet, mert
az "apa mosdik, anya főz" részbe belegondolva, belefacsarodott a
szívem. és azonnal könnybe lábadt a szemem... Oké, elindultunk már ezen a
hosszú úton... de mikor leszek én még anya? Mikor lesz Bernát apa???
Reménytelenül sok idő. Szóval nem énekeltem az Este jó, este jó-t.
És akkor ugrunk az időben másfél
hónapot, igaz, mennek a hisztik, de már Lilláékkal kapcsolatban kavar van
Juliska fejében, egyik nap az ottani lányokat is emlegetve Juliska
megkérdezte a kisebbik lányra, hogy az ki...? És én már nekik is vagyok néha
anya...
Egyik este Bernát mondta, hogy elmegy fürödni, én meg kint a konyhában matattam
még valamit és bevillant, hogy "Apa mosdik, anya főz" és elégedetten
konstatáltam, hogy azért ez már egész közel van, ha még nem is 100%, de
mindenestre lényegesen közelebb vagyunk, mint a barátkozás 4. napján.
Erre tegnap este
néztük a Celeb vagyok, ments ki innen műsort, ahol Vecának szülinapja
volt, és a kis bejelentkező videójában elérzékenyülve mondta, hogy nem akar itt
érzelmeskedni, de legjobban arra vágyik, hogy a kislánya megölelje.
Na ekkor mondtam
Bernátnak, hogy nem tudom, én mikor fogok odáig eljutni, hogy egy ilyen
helyzetben én is ezt mondjam, hogy a kislányom ölelésére vágyom, és ne
Bernátot mondjam helyette.
Mert jelenleg még az a
helyzet, hogy ha távol lennék mindenkitől, akkor hamarabb jutna
eszembe Bernát, Anya, a fél rokonságom, és pár barát, mint ez a kis HP, aki
jelenleg egy nap alatt képes az érzelmi skálám amplitudoját a végletekig
kitolni, hogy van olyan pont a napban, amikor szanaszét ölelgetném,
puszilgatnám, és őszintén tudok vele és rajta nevetni, aztán a másik napszakban
pedig olyan szinten tud kihozni a sodromból, hogy nemhogy 10-ig, kb 10000-ig
kell számolnom...
De ugye a döntés az enyém,
szóval irány előre.