2022.11.08.
2022.11.08.
Bernát:
Hát tegnap már nem írtam, mert elaludtam :)
Tegnapi fürdés után az ölelkezős résznél,… hop-hop túl szaladtam!
Szóval időrendi sorrendben, amikor haza értem dél körül, a gyerekek úgy
köszöntöttek, hogy szia apuci, amit ők akartak, mert erre nem szoktuk kényszeríteni,
vagy utasítani. És ez nekem nagyon jól esett, mert éreztem, hogy ez már őszinte
apuci volt! Mondtam is, hogy szia kislányom, kisfiam, mert ugye Ő a lányom,
fiam!
Viszonylag zökkenőmentesen ment a délután, nem igazán volt
vita, vagy probléma. Bár talán tegnap volt, hogy össze rajzoltak egy könyvet,
de azon csak kicsit akadtunk ki, kicsit leszidtuk őket, hogy ezt nem szabad, de
ment minden tovább. És akkor tegnapi fürdés után… öltözködés közben, után,
elkezdődött a csiki harc, a bolondozás, sorba ettük a gyerekek füleit, Bianka
Julist, én Jancsit ettem és közbe csikiztem, hogy ne fájjon annyira. És
meglepetésemre Juliska egy idő után oda lépett hozzám is, hogy engem is, és én
már ugrottam is. Nagyon jót játszottunk, és aztán volt még pár mese, - ez a
nyüvedék bogyó és babó de rohadt idegesítő!!! De sajnos estére újra kezdődőtt a
mások által is jól ismert, pisilni kell, itt fáj, ott fáj, ezt bekenjük, és
egyéb variációk. Jancsi viszonylag gyorsan elaludt, de Julis még egy óráig
próbálkozott.
Bianka
A tegnapi napot én is könnyedebbnek éltem meg! A
pszichológustól hazaérkezve újult erővel vetettem bele magam a szuperanya
projektbe. Egyébként is egyre nagyobb hangsúlyt fektetek arra, hogy minél
jobban belevonjam őket a napi feladatokba, történésekbe, így pl volt is egy
kellemes élményünk, amikor Bernát „legnagyobb örömére” a benzinkúton
tankolásnál fizetni bevittem a gyerekeket is. Bár mi napi szinten sok
összezörrenést élünk meg (ami egyébként lehet m, hogy más családokat nézve sima
ügyek, csak nekünk olyan nagy dolog ez) azért mikor itt-ott megjelenünk egy
boltban, vagy valahol és szépen köszönnek, kérnek, jól viselkednek, akkor azért
elég büszke vagyok és örömmel zsebelem be a mosolyokat, hogy milyen cukik, meg,
hogy milyen jók. Tegnap is, mivel nem nyúltak semmihez és mindent csak kérdezgettek,
hogy az mi, az mi? a kasszás hölgy megkérdezte, hogy kaphatnak-e kekszet :) És
hát naná, hogy kaphatnak, így ajándékba kaptak két-két darab kávé mellé adós
kekszet :) Szóval meg is volt a boldogság!
És tényleg jó volt az este, a csikis kör meg pláne :) és
utána az újonnan kapott tanácsokkal ellátva altattam Őket. Érdekes felismerés
volt, hogy maga a helyzet nem volt más, Juliska ugyanazokat a köröket futotta,
ugyanazzal a hangsúllyal, de mivel sokkal több információm volt erről, így
máshogy álltam az egészhez és azt kell mondjam, felszabadító érzés volt nem
frusztrálódni azon, hogy a lányom futja a köreit, mert tudtam, nem direkt
szenyózik, hanem kapcsolódási pontokat keres, és jelenlegi tudásunk szerint a
legjobbat teszem.
Bernát:
A hatalmas JULCSA
Van bennünk egy kis képzavar, nem igazán van pontos infónk és tapasztalatunk,
hogy egy négy éves gyerek mekkora is valójában, most a fizikai kivetülésekre gondolok.
Bár a négy évesektől elvárható dolgokkal se vagyunk tisztában, de erről majd
máskor. Szóval Julis legalább 31 es cipőt hord, 112cm magas és kicsit nehéz. A
családban sok hat és hét évest leköröz a súlyával, és kb. utoléri őket a
magasságával. Tehát nem kövér, de szerintem korához képest egy fejjel magasabb,
remélem lesz vagy 180 centi, mire megáll. És ez egy kicsit megzavar minket,
mert nagyobbnak látszik és úgy is bánunk vele. Ami nem egészséges, de sajnos ez
van, még tanulni kell, hogy mit kell tudnia.
Bianka
Na igen, ez volt az utolsó mozzanata a
beszélgetésünkkel a pszichológussal, hogy erre kérdeztem rá. És lehet, hogy
vannak tesztek, oviban, hogy kb miket szoktak a gyerekek már ilyenkorra tudni,
de a pszichológus határozottan azt mondta, hogy nem kell ilyenekkel
foglalkozni, mert ha érzelmileg stabul a gyerek, akkor minden lemaradást be tud
hozni. Szóval első sorban erre kell törekednünk, és nem kell az elvárásainkkal
foglalkoznunk.
Bernát:
A gondoskodó…
Ezt a részt most kihagyom, mert büdös az öndicséret, de hagyok helyet Biankának,
hogy leírja mekkora ász vagyok. :)
Azért azt hozzáteszem, hogy régen fel se tűnt, de apám volt ilyen, jó persze,
anyám vitte a háztartást, meg mindent, de apám volt az, aki így kedveskedett,
na jó Anyám is kedves!!! Na értsétek jól, Apám csinálta a reggelimet nagyfiú
koromig, ezt ne is firtassuk hogy meddig :)
És ha hazavittem valakit, ő hozott fel nekünk sütit, meg innikét, bár mi már be
voltunk melegedve, pedig nem is volt rajtunk ruha. És amikor meglett a kis
asszonykám, csinált nekünk mákos gubát, meg megy bort, és egy csomószor hozott
be a szobába valami kis fincsiséget. Nagyon gondoskodó volt az öreg! Persze
anyám is, de most nem róla akartam írni. Szóval én is egy csomó kedveskedést
csinálok, amiben az a furcsa, hogy amíg csinálom, nem tekintem munkának,
feladatnak, vagy nyűgnek. De a háztartásban is és most már a gyereknevelésben
is megvannak a kis privát feladataink, amit általában én vagy Bianka végez.
Bianka
Számomra mindig egy érzékeny téma ez, hogy kinek mi a
feladata, ki mit végez. Nálunk is kicsit megvannak azok a sztereotípiák, hogy a
háztartás vezetése, főzés, mosás, takarítás az enyém, a szerelős, építős,
javítós, nehezet emelős, cipelős dolgok inkább Bernáté, de persze ezek
nincsenek kőbe vésve, időnként meglepjük egymást valami szokatlan dologgal, pl
Bernát felmos, berak egy mosást, én meg ha úgy alakul, kereket cserélek a
kocsin, vagy épp akksit, ha úgy alakul…
Az viszont biztos, hogy Bernát egy rendkívül figyelmes,
gondoskodó ember, aprólékosan, precízen odafigyel dolgokra, és szabályszerűen
csinál sok mindent, nagyon rendszeres. Én pl képtelen vagyok rendszeresen
növényt locsolni, Ő igen. Én jól el tudok indítani folyamatokat és jól
szervezek dolgokat, pl párhuzamosan meg tudok sütni 5-6 fonott kalácsot, gondolva
a gyúrási, formázási, kelesztési, sütési időkre, de Bernát az, aki pl figyel
arra, hogy be legyen kapcsolva a sütő, hogy mire az első kalács bekerül, már
kellő hő legyen. Vagy én jól el tudom indítani a reggelt, mosáy, mosogatás,
felmosás, gyerekek reggelije, de Bernát az, aki a mosógép manuálisan tekerendő
gombját visszaállítja a kikapcsoló helyzetbe, és átpakolja a mosott ruhákat a
szárítóba.
Bernát nagyon sok olyan aprónak tűnő, de fontos dolgot csinál, amit felsorolva
lehet, hogy nem tűnik nagy dolognak, de arról árulkodik, hogy nagyon is
gondoskodó, figyelmes. Pelenkázni pl nem tud, azt jobb, ha én csinálom, de
mindig Ő veszi elő a krémet, hogy bekenjük a gyerekek popsiját. És ami érdekes,
hogy inkább a nőtől várnánk, hogy apróságokkal kedvesekdik, de nálunk én
vagyok, az, aki a napot szerintem jobban menedzseli, aki jobban figyel a
napirend betartására, hogy az ellátásban minden meglegyen, de Bernát az, aki pl
a gyerekeknek is készít „kávét” (vagy kis műanyag csészében habot,
cukorkaszórással, vagy egy pohárka kakaót), amikor mi is kávézunk. És hát igen…
a kávé. Nagyon kevés kivétellel minden reggel hoz nekem kávét. Van, hogy magának
is hoz és meg tudjuk inni együtt, de ha korábban megy dolgozni, amikor én még
félkómásan fekszem, akkor is behozza és mikor ébredek, ott egy kávé a polcon!!
Imádom ezt, hogy készít kávét, nekem az a kapcsolódásunk egyik jelképe. És hát….
még rengeteg van. Kakis popsit töröl, bilit ürít, majd a bilit ki is takarítja,
papírt tesz bele és belefúj egy pisszentésnyit az illatósítóból. Gyereket
fürdet, öltöztet, popsit krémez, sokszor hoz lángost reggelire, vagy gyereket
vacsoráztat, szendvicseket készít, gondoskodik a változatosságról, lekvárokat
kóstoltat, fűszereket szagoltat a gyerekekkel, tanítja őket az ízekre,
illatokra… És összességében figyel az apróságokra. Tudja például, hogy nem
szeretek édeset enni főétkezésre, jobban szeretem, ha az utolsó falatom sós,
ezért pl ha valami édeset eszünk, képes behozni nekem egy szelet felvágottat,
vagy egy falat sajtot, hogy sós legyen az utolsó falat :)
Bernát:
Ma egész nap itt volt Drága anyósom, hívjuk őt simán csak
Karika mamának :)
Nagyon sokat segített, és sokat foglalkozott a gyerekekkel. Még az altatást is
megoldotta, pedig az nem egyszerű, és mindent tökéletesen csinált, nem írhatok
egy rossz szót se! DE, Tényleg Nem, irhatok :)
Bianka
Talán a legtöbbet anyukámmal beszélek a gyerekekről. Kivel
mással, hiszen az elsődleges nevelési tapasztalataim Tőle származnak. Néha
egyetértünk, néha nem annyira. Egy beszélgetésünknek eredménye volt ez a mai
nap. Már többször ajánlotta, hogy kijön és figyel a gyerekekre, hogy kicsit
felszabaduljon egy kis időm és tudjak dolgozni. És mivel egyik nap szó szót
követett és azt mondta, hogy ugyan már, hát nem olyan nagy dolog ez, hogy a
gyerekek megcsináljanak ezt-azt, vagy lefeküdjenek aludni, nem kell ezen
annyira kiakadni, így mondtam neki, hogy oké, elhiszem, jöjjön ki egész napra, intézze
őket, én vállalom, hogy az altatás után hazaviszem.
Így is lett, a reggel 8 órási buszon rajta is volt, a gyerekekkel kimentünk elé
a buszhoz. Közös reggeli, majd egy kis konyhai pakolás után nekiálltak ebédet
készíteni. Nagyon jól telt a nap, Karika mama birka türelemmel kezelte a
dolgot, magyarázta a gyerekeknek az élet nagy bülcsességeit. Azt észrevettem,
hogy Juliska igyeszik Őt is megvezetni, eléggé felismerhetők voltak a tipikus
körök, amiket Karika mama naivan be is vett, párat szándékosan, és néhányat
csak úgy gyanútlanul sikerült bevennie. A déli alvás rendesen megcsúszott,
valahogy így, hogy a gyerekek pucolták a leveshez a zöldségeket, és Ők pakolták
össze az erdélyi rakott káposztát. A jó része az volt, hogy Jancsi, aki még
három éves sincs, olyan hibátlanul pucolt meg egy krumplit, hogy csak ámultam,
Juliska meg szintén nagyon ügyes volt és még késsel is vágott, persze szigorú
felügyelet mellett. Mindez időben nem volt a leghatékonyabb, de ezen nem
akadtunk fenn, így a déli alvás majdnem egy órával később kezdődött, mint
általában, de Juliska így is kb akkor ébredt, mint máskor, szóval a délután még
menthető volt. A szűkebb keresztmetszet most Jancsi lett, aki a délutáni
alváshoz már nem kap pelenkát, így ma pl majdnem könnyes szemmel ült fel az
ágyban, hogy bepisilt. Az gyorsan kiderült, hogy csak egy kicsi csurgott be, de
vélhetően rosszat álmodott így komolyabb konfliktusba került az alsógatyával és
a nadrággal, sehogy sem akarta felvenni a tisztát, azt hajtogatta, hogy nem
kell bugyi, nem kell nadrág, és már majdnem sírt. Ennyire kétségbeesettnek még
nem láttam, magamhoz hívtam és megöleltem és úgy simult hozzám, hogy szerintem
ha tehette volna, még a bőröm alá is befúrta volna magát. Ez a móka nem is
akart elmúlni, senkivel nem is barátkozott, fogta a kezem, jött az ölembe, és
ott tanyázott még egy jó ideig. Persze ebből aztán Julcsa sem maradhatott ki,
szóval nesze neked meló….
Délután szért sikerült dolgoznom, mindeközben a gyerekek
Karika mamával dalt tanultak ruhákat próbállgattak, hajat fontak, megvacsiztak.
Az altatásnál is megvoltak Juliska szokásos körei, de
összességében egy kellemes nap volt, szerintem lesz még máskor is ilyen :)
Nagyon hálásk vagyunk, hogy ilyen Mamák vannak a családban, ez nagyon nagy
segítség :)