2022.11.24.

 

2022.11.24.

Fantasztikusan jó hírek! – Végre!

Ma délelőtt újra kezdődött az időszámítás, újra játszott a jutifalat-projekt, tehát ma is lehetőség nyílt arra, hogy ha valaki AZONNAL megcsinálja, amit kérek, az azonnali jutalomban részesül, illetve bejött egy másik vonal is, amiben ötvöződött az előző napi beszélgetésem az óvodában dolgozó pedagógussal, és a ma délelőtti beszélgetésem Bernát unokatesójával, akinek három gyerkőce van, a legidősebb 7 éves… Kettejük tanácsaiból alakult a mai „bünti”, vagyis egy behatárolt időre való elvonulás és gondoltkodás. Unokatesó infója alapján az időt a kor alapján adtam meg én is, Juliska 4 éves, tehát 4 órát kell büntiben lennie…. Na jó, csak 4 percet :D A telefonon beállítottam az időzítőt, és vártuk a csipogást. Ő jobban… Én addig csinálhattam a dolgom.

Külön jutalom járt azért, mert a telefonálásom közben nagyon szépen könyvet olvastak, majd babokat, lencsét, sárga és zöld borsót válogattunk szét a tojástartó mélyedéseibe. Sok dicséret volt ma.

Aztán volt egy kis fennakadás, mert Jancsi most pont azon a szinten van kirakóügyileg, hogy a nagyon piciknek való 3-4-5-6 darabos krakó már kevés neki, de a 30 db-os rendes, még ha nagyobb méretú is, még nehéz. Így elterveztem, hogy amint lehetőségem nyílik rá, elmegyek venni valami köztes darabszámút, hogy mindenki a maga szintjén tudjon játszani.

Ez ma meg is történt, ugyanis ma végre megérkeztek a gyerekek születési anyakönyvi kivonatai is, így végre útra tudtam kelni a „polgár hivatalba a Jenőhöz”, hogy a TAJ számokat megigényeljem és a lakcímkártyákat is intézzem. Szóval most már majdnem minden sínen van!

Ennek örörmére betértem a társasjáték üzletbe, majd még egy másikba is, ahol beszereztem néhány kirakót :) És ezzel a húzással azt hiszem mára vittem is a showt… Jancsi annyira, de annyira örült a kirakónak, és pont eltaláltam a szintjét, még pont annyira nehéz, amennyire feszegeti a határait, még épp jó kihívás, de nem teljesíthetetlen, így kellő sikerélményt is nyújt. Agyilag el is fáradt rendesen, kb 5-6-szor kirakta, először segítettem sokat, majd a végén már egyáltalán nem. Anyira örült, hogy nem tudott ülni, mert szinte mindig ugrált örömében :)

Ez az este további részére is kihatott, vacsi után elkezdett incselkedni velem, és fürdés előtt jól meg is csikiztem :) Két Babóca olvasás után most 9 óra van és kb alszanak, így megyek és kibontjuk az új Carcassonne bigboxot :))))))))))

Népszerű bejegyzések

2022.09.09.

Nyolcadik nap. Bernát: Van még egy kis idő. Bianka: akkor kikapcsoljam a gépet? Bernát: Dehogy! Kezdd el írni a mait… Bianka: Hű… b…meg… most??? (döbbent, mérges fej) Dél múlt kicsivel, a konyhában ülök, épp elzártam az ebéd alatt a tűzhelyet, pincepörköltet készítek. A szálláson vagyunk, kellett egy pihenőnap, mert nagyon intenzívek voltak a napjaink, a gyerekek is fáradtak, kell egy kis nyugi. Bernát kint a gyerekekkel, én meg bent vagyok, ami most jól is esik, mert dühös vagyok, reggel óta nem tudtam még nullára kerülni lelkileg. Gyakorlatilag Bernáton és Jancsin kívül dühös vagyok most mindenkire, még Juliskára is. Pedig tudom, hogy nem kellene, de ezek szerint az én lelkem is gyerek még valamilyen szinten. Ésszel még mindig ugyanazt gondolom, amit napokban írtam. Juliska egy csiszolatlan gyémánt, akit eddig nem nagyon csiszoltak. Játszani nem tud, a mesék nem érdeklik, egy pár perces mesét is kínszevedés megnéznie, bizonytalan, mindentől fél, a virágot kitapossa, az álla...
Read more »

Bevezető

Örökbefogadunk egy testvérpárt. Ez nem kevés intézkedéssel jár. Mindenki mindent megtesz azért, hogy a vége sikeres legyen, de hogy mi van a kezdő lépés és a happy end között, arról már kevesebben beszélnek. A siker a legtöbb családban ott lesz a végén, de a folyamat közben szabályos érzelmi hullámvasutak vannak, és nem hazudok, ha azt mondom, hogy a jó és a rossz érzelmek szinte teljes arzenálját átéljük közben. Szabad ilyenkor nem boldognak lenni? Az ér, hogy nem csak mosolygok? Szabad ilyenkor a kíváncsiság, bizakodás, örömködés mellett félni, bizonytalannak lenni, netán sajnálni a szabadságunkat, amit most egy időre rendesen el fogunk veszíteni? Ezekről írunk ebben a blogban, a folyamatokról, melyek a felszínen és a felszín alatt folynak.   Tesszük mindezt a legnagyobb örömömre drága férjemmel együtt – akit most nevezzünk Bernátnak - , reménykedve abban, hogy másoknak is hasznára válik mindez.   Csak azt írjuk, ami velünk történt, nem vagyunk szakemberek, nem vagyu...
Read more »

2022.12.13

Bernát:  A segítőkész Juliska… Drága anyósom szülinapi tortájából maradt két szelet, persze a gyerekeknek. Ma délután ébredés után Jancsi nekiállt vigyorogni, kérdem, hát te mit vigyorogsz hülyegyerek :) (még mielőtt valaki azt gondolná, hogy így mondtam, nem, nem mondtam neki, hogy hülyegyerek…) mondja, hogy „van torta a hűtőbe”, mondom neki, nincs, „de van szülinap a hűtőbe”, mondom, biztos nincs, de már indultam is kifelé, nyitom a hűtőt, aminek a polc elején ott parkol a süti. Mondom neki, látod, hogy nincs itt torta? Ő meg már mutogatja, hogy ott van, ott van. Odaadtam nekik és beültem a szobába valamit nézni a gépen, egyszer csak Juliska noszogatja befelé Jancsit, hogy menjél ülj a bilire, Jancsi be is jön, zavartan ül le a bilire, nézem is, hogy most mért kell bekísérni, mint aki nem tudja, hova kell menni, és már Julis megy is kifelé vissza. Mondom híjjj az anyját ez neköm gyanus! Kinézek, hát Julis zabálja az öcse tortáját! Na kimentem és megbeszéltem vele, elvettem az ő...
Read more »