2022.11.26
FEL….
RÚ….
GOM….
Nincs a világon még egy ember, aki ilyen szinten tud
kiidegelni, mint Juliska. Még így is, hogy az elmúlt két napban eléggé felfelé
indult az a bizonyos görbe a grafikonunkon. Volt imádás, meg minden.
A jutifalat bejött, néhány kudarc után, amikor kénytelen volt a kisasszony
rádöbbenni, hogy nincsenek kiskapuk, és bizony az „azonnal” azt jelenti, hogy AZONNAL, nem holnap, meg nem
„miért?”, hanem azonnal… de ezen kívül egyébként jól és vidáman telt ez a két
nap.
Rejtély számomra, - rá is fogok erre kérdezni Lillánál,–
hogy miért van az, hogy Juliska mindent meg akar enni, kóstolni, illetve, hogy
bármit kóstol, rávágja, hogy fincsi, függetlenül attól, hogy az tényleg ízlik-e
neki. Szó szerint minden felzabál, még a komposztos vödörből is kiszedi a
cuccot, ha az tetszik neki… Az, hogy nyitott, tök jó, megkóstol minden
zöldséget, gyümölcsöt, husit… mindent. De ezt olyan szinten tolja, hogy festem
a fa korongjaimat és megkérdezi, hogy megkóstolhatja-e. Mondom neki, hogy ez
fa, ez nem étel. Oké, érti, de megkóstolhatja?
Evett már kövirózsát, nem is egyszer, ma épp az egyik kutyás boltban egy
kutyakekszet kapott, hogy meg tudja kóstolni, de amikor a kakast tollaztam,
akkor is először kérdezte, megszagolhatja? mondom, persze. Kellemes, hús illata
volt a már felbontott kakasnak, de aztán jött a kérdés: megkóstolhatom??? Azt
nyilván nem engedtem. De mikor a tyúkudvarban az épp elszaladó kakasra is
megkérdezte, hogy megeheti-e… az egy kicsit vad volt. Egyik nap a
fogmosópoharába tett folyékony szappant, hogy megkóstolja, és addig mondta,
hogy végül tettünk az ujjára egy kicsit. Számomra a döbbenet inkább az volt,
hogy miután lenyalta és szemmel láthatólag fintorgott, azt mondta, fincsi….
Őszintén szólva vártam, hogy vizet igyon rá, hátha habzik a szája és nevethetek
egy jót, de nem habzott… :D viszont percek teltek el, mire kimondta, hogy ez
nem jó. MIÉRT????
Az étellel dettó így van. Odatolunk először valamit elé,
megkóstolja, azt mondja, fincsi… majd dúrkálja, meg kb 1 mm-es darabokat harap
le belőle, ebből látom, hogy nem ízlik neki. Kérdezzük, nem jó? Nem finom?
Deeee! - hangzik a válasz, majd turkálja tovább.
Egyik nap a mákostészta miatt volt egy kis harcunk, azt sem
szereti, de nem értem, miért nem képes azt mondani, hogy nem ízlik? Azon
gondolkodom, milyen előnye származott abból, hogy mindenre rávágta, hogy
fincsi, illetve milyen hátrány származott, ha ezt nem tette…?
A mai napunk is vegyes volt, sokszor voltak cukik, meg
ügyesek, kapták is a jutikat rendesen. De aztán estére olyan szinten húztak fel
megint, hogy jajj…
Viszont szerintem Julisnál is alakul valami. Nálunk is
változott pár dolog a kommunikációban.
Bevezettük már az elejétől fogva, hogy ha valamelyik rokon
ad valamit, legyen az ruha, cipő, játék, kaja, csoki, stb, mindig megkérdezik,
ezt ki hozta? Mondjuk, hogy ki, majd megkérdezik, hogy miért? És erre a
válaszunk stabilan mindig az, hogy „mert szeretnek Benneteket” / „szeretnek
minket”
Aztán a másik, hogy mi is sokszor kedveskedünk Bernáttal
egymásnak, és akkor is kérdezik, hogy miért adjuk a másiknak azt a valamit és
arra is az a válaszunk, hogy mert szeretjük egymást. (Néha meg az is, hogy mert
annyira jó fejek vagyunk) :D
És mikor Juliska segíteni akar, vagy nézni akarja, amit csinálok, és megengedem
neki, sokszor megkérdezi, hogy miért engedem meg, amire mostanában mindig az a
válaszom, hogy „mert szeretlek” és mostanában bekerült a viszontkérdések közé
az is, hogy szeretsz, mert én vagyok a Te kislányod? Ezt mondtuk párszor nekik,
hogy ők a mi kislányunk, kisfiunk, ők a mi fiúkáink (Gerlepapa után ugye) vagy
ők a mi farkaskölykeink… És eddig ennek nem nagyon volt visszhangja, de most
elkezdődött ezek emésztgetése Juliskánál.
Még mindig gyakorta vitázunk, de mostanában többször megbeszéltük,
akkor is szeretem, mikor dühös, mérges vagyok, vagy felemelem a hangom… csak
akkor azzal van bajom, amit csinált, de Őt attól még szeretem.
Ezzel együtt megszűntek (vagy legalábbis minimálisra csökkentek)
a lehetetlen időben kért ölelések is, helyébe a random ölelések jöttek, most is
megkérdezi, de most sokkal jobban érzékei, mikor alkalmas a dolog, és ha éppen
nem az, akkor jobban fogadja, hogy elmondom neki, miért nem tudom most
megölelni.
Holnap nehéz napunk lesz, Juliska szülinapja… Bernát azt
mondta, hogy holnap Juliska seggnyalás lesz egész nap! És akkor jött az esti
rutin, a maga hülyeségeivel és akkor azt gondoltam, hogy akkor szerintem én
holnapra szabadnapot kérek, ők bulizzanak nyugodtan, én itthon maradok
dolgozni.
Kíváncsi leszek :D